Fejezet
1 I | verseket és ódákat írt a császár születés- és névnapjára,
2 I | alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől:~-
3 I | Gödöllőtől? - folytatta a császár szórakozottan.~A cerclenél
4 I | Ugyanannyi, fölség.~A császár elpirult, az udvari bolond
5 I | messze van?~Stadion és a császár elnevették magukat - mert
6 I | Grassalkovich - szólt a császár -, milyen jó, hogy van a
7 I | egészen bolondot.~Ferenc császár búskomorságra hajló, beteges
8 I | nevenapjára. Ischlben a császár is csak ember. Ide nem jön
9 I | egészen érti a dolgot.~A császár tehát mindig fázott Stadiontól,
10 I | genre volt nagy divatban.)~A császár jóízűen nevetett ezeken,
11 I | akarja, hogy elsüljön.~A császár roppant kedvelte e vadász-kirándulásokat,
12 I | ott bömböl az oroszlán, a császár pedig mégis nyulakra vadász
13 I | önök kívánják - szólt a császár nevetve. - Tudom, hogy ki
14 I | tehát átengedem neki.~A császár tehát a kis zugok egyikét
15 I | melyektől hemzseg ez a kor.~A császár elájult, mikor a hírt meghallotta.~-
16 I | bírt semmit kisütni. Ferenc császár azonban örökre jóllakott
17 I | császárok császárának, hogy te a császár helyett pihensz e kő alatt
18 II | Napóleon járt), midőn a császár egy nap künn sétálgatva
19 II | haragosan felesel valakivel.~A császár kíváncsi volt, odalépett
20 II | kicsikék - sajnálkozott a császár. - Már tegnap óta be akarnak
21 II | hogy mit akarnak? - mondá a császár.~- Ez esetben mindnyájunknak
22 II | Nos, hát eresszék be őket!~Császár akarata egy közös ágyban
23 II | formás bokája látható volt.~A császár szelíd tekintettel nézte
24 II | férfi.~- Nos, én vagyok a császár.~A fiú gyanakvó tekintettel
25 II | szólt:~- Igazán te volnál a császár? De meg ne csalj! Hiszen
26 II | Seel'), hogy az vagyok.~- Császár! - mondá most a fiú emelt
27 II | apánkat!~Borulat szállt a császár homlokára; ez a név a szívébe
28 II | Szegény gyermekek! - mondá a császár elszörnyűködve. - Ilyen
29 II | fülbevalója volt, amit eladtunk.~A császár tekintete önkéntelenül a
30 II | körülményeiről. Legyen ez a császár privát ügye, melyről csak
31 II | császárra.~- Köszönöm, fölséges császár.~A fiú csak a kalapját emelintette
32 II | ritkán tehetünk jót... Egy császár is kénytelen takarékoskodni
33 II | őket játszadozni Ferenc császár a tó körül, finom ruhákba
34 II | elhanyagolni, sőt még verni is.~A császár elhatározta, hogy a gyermekekre
35 II | udvari költségvetésben: »A császár pártfogoltjai«.~Aklinak
36 II | megjelenhettek a Burgban, amikor a császár elbeszélgetett velök és
37 II | csipkedő verseinek szövege, a császár jelenlétében elszórt ötletei
38 II | Bécsben.~A hatalmas francia császár, Napóleon, addig-addig közelgett
39 II | székhelyét Schönbrunnban.~Ferenc császár Pozsonyba szaladt előle
40 II | nyomnak a mérlegben.~Oh, a jó császár! Milyen kedves volt, hogy
41 II | Napóleon győzött.~Ferenc császár még a vereség napján békét
42 II | nem fogathatok el senkit a császár előleges engedelme nélkül?~-
43 III | Az a híre járt, hogy a császár bele van szeretve. Megboszorkányozta,
44 III | csak bolond vagyok. De a császár okos ember, ő hát még inkább
45 III | contra. Hogy mit tesz a császár a Napóleon-fejjel? Elfogadja-e
46 III | Az öreg Quosdanovics, a császár legkedvesebb magyar tábornoka
47 III | lévén tehát, elfogadja-e a császár a különös ajándékot, a kalaposmesternek
48 III | is az udvari emberek, a császár nem bírt a gyerekeivel,
49 III | tiszteletlen kifejezésért, melyet a császár a spanyolfal mögött hallott.~
50 III | az érdekes titok, hogy a császár Akli lakásán van elrejtve,
51 III | naponkint, s tudván, hogy a császár is hallja, amit beszélnek,
52 III | kabátban, fehér mellényben.~- A császár! - hebegte Szepessy István
53 III | harapott és eltávozott, mire a császár kedélyesen veregette vállon
54 III | No, ugye jó volt most a császár? Ugye, hogy még őt is lehet
55 III | még megkeserüli. Ferenc császár szíve helyén van, igaz-e,
56 III | fölséged szíve oroszlánszív!~A császár örült, mint a gyermek, hogy
57 III | Hiszen nem volt megtöltve.~A császár maga is megnézte, aztán
58 III | Éppen kérdezni akartam.~A császár gondolkozva járt fel s alá;
59 III | fürt szőlőt. Mondja, hogy a császár küldi.~- Úgy ám, de kapok-e
60 III | asztalnál.~- Igaz - szólt a császár -, az üvegházakra most a
61 III | el is hiszi az nekem!~A császár nevetett.~- Úgy? Ön tehát
62 III | amit Akli mond. Ferenc császár.«~- No, ha nem restelli
63 IV | kellemesen csiklandozta a császár ingerkedése, s megszerzé
64 IV | szeret, és vallomást tett a császár őfelsége füle hallatára
65 IV | megnyugodva Akli.)~- Ezt a császár küldte magának, de én csak
66 IV | beszélt, azért jöttem a császár nevében is, hogy megtudjam
67 IV | kezdé az egyik. - Ugyebár a császár neveltje, uram?~- Igen -
68 IV | felelte a másik detektív. - A császár szigorú ember.~- Bolondság,
69 IV | azt súgta nekem, hogy ön a császár mulattatója volt. Also nur
70 IV | tartva, mikor a mostani császár nagyanyja, a mi nagy Mária
71 V | V. FEJEZET~A CSÁSZÁR HARAGSZIK~Kovács kisasszony,
72 V | kellett végigcsinálni, aki a császár színe elé kívánkozott.~Hanem
73 V | karácsonykor fogadni szokta a császár, a fiú-testvérével együtt.
74 V | kisvártatva megjelent maga a császár is a teremben szürke blúzban,
75 V | féltérdben és megcsókolta a császár kezét, mire az megsimogatta
76 V | A kamarás távozott, s a császár megismételte a kérdést.~-
77 V | szóljon bátran.~- Felséges császár - kiáltott fel végre, mintha
78 V | Akli Miklóst elfogták.~A császár csodálkozva mereszté rá
79 V | elküldöm az intézetbe is.~A császár csengetett, mire egy kakastollas
80 V | meggörbülni - mosolygott a császár. - Hanem ezúttal már beszéljünk
81 V | nagyleány lettünk, hm...~Mire a császár pajzánul megcsipkedte az
82 V | Helyes! - kiáltott fel a császár élénken. - Tehát mégis történt
83 V | kisasszonyt, Daun gróf.~A császár a szomszéd terembe távozott.
84 V | teremben. Összerezzent. Jön a császár. De a császár csak nem jött,
85 V | Összerezzent. Jön a császár. De a császár csak nem jött, csak nem
86 V | a kisasszony.~- De ha a császár például azt mondja, akarom,
87 V | borotvát.~- Szokott-e a császár másokra is hallgatni? -
88 V | megnyílt az ajtó, s belépett a császár haragosan, kivörösödve.
89 VI | el volt téve láb alól. A császár csekélységnek tartotta eleinte
90 VI | s úgy tudta belenyomni a császár lelkébe a saját akaratát,
91 VI | versről tudomást szerezzen a császár. Hiszen fölségedhez is írt
92 VI | Akli el volt veszve. A császár, mint láttuk, nagy fölháborodással
93 VI | vagyok győződve, hogy a császár szeret, s nem tudom, mit
94 VI | érzem.~- Ne higgye azt; a császár senkit se szeret. A Habsburgok
95 VI | gyakran érintkezik, hogy a császár szertelenül haragszik Aklira (
96 VI | mondta Kolowrat, hogy a császár semmilyen levelet nem kapott
97 VI | úgy vegye a madame, mint a császár parancsát.« Majd minden
98 VI | az a hír, hogy Napóleon császár elválik a feleségétől és
99 VI | csakugyan nem kapta meg a császár? Hátha Bernot el se küldte?
100 VI | gondolatai éjjel és nappal. A császár haragszik rá, nevét se szabad
101 VI | módját, hogy egy levelét a császár bizonyosan a kezeihez kapjon?~
102 VI | legelső volt megtudni, hogy a császár hol van most.~Elment a postamesterhez.
103 VI | bokorban s meglesi, míg a császár a parkba jön, s akkor eléje
104 VI | megfordult fejében, hogy ha a császár kikocsizik, akkor künn az
105 VI | dobhatja a levelet. Igen de a császár sokszor hetekig se kocsizik
106 VI | jutott az öreg Laube, a császár komornyikja; mikor nővérével
107 VI | Tőle megtudhat valamit a császár napi programjából, s aztán
108 VI | kell a ruhákkal, mert a császár öltözködni fog. Megvár az
109 VI | Kolowrat grófot is, akit a császár gondviselőjéül megbízott.
110 VI | gondolt útközben, hogy a császár most már öltözködik, most
111 VI | rákötözött papírról:~»Levelét a császár zsebébe tettem; érzem, hogy
112 VI | betegsége lehet. Úgy látszik, a császár megtalálta a levelet a Waffenrockban,
113 VI | bíróságok elé állíttassanak.~A császár atyai jó szíve megolvadt
114 VI | végképp el volt temetve a »császár mulattatója«. Most már nem
115 VII | Jozefintől és elveszi az osztrák császár leányát, Mária Lujzát. Már
116 VII | koldusok lábait mossa meg a császár, karácsonykor ajándékot
117 VII | bizonyosan nem jó), szóval a császár karácsonykor nem tesz semmit,
118 VII | legokosabbat - szól bele a császár ásítozva.~- Csakhogy nem
119 VII | végzi be ájtatosan a császár.~Metternich gúnyosan mosolyog.~-
120 VII | herceg, herceg! - kiált fel a császár megbotránkozva.~Míg a sanctissima
121 VII | penzionált öreg alakok, a császár saját külön szegényei és
122 VII | Mária Lujza játszótársnői, a császár egykori komornyikjai, akik
123 VII | betlehemeseket is az utcáról a császár parancsára, aki jóízűeket
124 VII | előhaladásukról, magaviseletökről.~A császár vidám volt ez alkalommal,
125 VII | Kovács-árvák beléptek, a császár szinte hátratántorodott
126 VII | leányunk! - kiáltott fel a császár élénken. - Jőjön, jőjön!~
127 VII | hör' i' gern - szólott a császár bécsiesen, s aztán elereszté
128 VII | alapján: »Zárdába küldése«.~A császár előtt, akinek rossz emlékező
129 VII | már megvan a fülemben.~A császár oda tekintett és bosszúsan
130 VII | Stransky - mentegetőzött a császár, fejét haragosan csóválva
131 VII | érti fölséged?~- Hát úgy (a császár zavartan kereste a kifejezést),
132 VII | táncolja, s erre a célra...~A császár nevetett.~- Erre a célra
133 VII | elé a »katona urat«. (A császár a háttérben álló Gyuri felé
134 VII | Aminthogy volt is, mert a császár azt a jegyzetet olyan értelemben
135 VII | ajándékát, fiúcska -, folytatá a császár tréfálkozva, ami gyakran
136 VII | ragyogni és virulni látszott a császár széles jó kedvétől, sőt
137 VII | oly barátságos volt most a császár hideg pompájú szobája, mint
138 VII | szobája, mint egy otthon.~A császár leült az íróasztal előtti
139 VII | becsületes fiú vagy - szólt a császár megelégedetten -, hát mi
140 VII | okulásomra költött egyszer.~A császár homlokán felhők gyülekeztek.~-
141 VII | Ah! - kiáltott fel a császár meglepetve és élénken felkelt,
142 VII | Hihetetlen - szólt közbe a császár izgatottan -, olvasd fel
143 VII | bizonyos ünnepélyességgel. - A császár nem hagy el benneteket. (
144 VII | emberke, s még hallották a császár kurta parancsát, künn a
145 VIII| Zsuzsika, hogy a fölséges császár is megnyalhatta volna a
146 VIII| félszemével.~- Hát én a Ferenc császár embere vagyok - szólt Akli, -,
147 VIII| mondhatom, megnyertem a császár bizalmát.~Gelencsér uram
148 VIII| s hogyan hallgatta ki a császár a spanyolfal mögül a vele
149 VIII| vén rebellisnek, hogy a császár ellen szívesen segítené
150 VIII| szó, a Napóleon, se Ferenc császár ellen. Egy kis bolondság.
151 IX | ott álruhában már József császár is megfordult a legenda
152 IX | levelet találtunk, mely császár őfelségét értesíti tervünkről.
153 IX | Azt se hiszik ezek, hogy császár van. Ámbátor az új embernek
154 X | nem kapta meg a levelet a császár? Mert lehetetlen, hogy ne
155 X | Miért ne lehetne, hogy a császár megkapta a levelét és legott
156 X | fejűeket és néha önmagát is. A császár értesül a leány elleni merényletről,
157 XI | nagyhatalmú Kolowrat gróf, akit a császár küldöz a kisasszonyhoz?
158 XI | Pedig mégis oly egyszerű. A császár már évek előtt tudta Napóleon
159 XI | rég tisztában volt, hogy a császár leányát fogja megkérni és
160 XI | ravaszság nem bolondság. Mert a császár azt is nagyon jól tudja,
161 XI | ön fellépett mint kérő, a császár megijedt egy kicsit a heves
162 XI | amit Akli mond. Ferenc császár.«~(Ez volt az a kézirat,
163 XI | kézirat, melyet a kedélyeskedő császár a Martinecz kertész nejéhez
164 XI | Ezt aznap bízta rám a császár, mikor a fogságban találkoztunk,
165 XII | tudhatta hát, mit akar vele a császár, megbocsát-e neki, visszafogadja-e
166 XII | lelkesedéstől e dallamokon.~(Császár és kancellár derék, jóakaratú
167 XII | keljen föl! - förmedt rá a császár jóságosan. - Mit komédiázik?
168 XII | jeruzsálemi király is.~A császár jóízűen nevetett, aztán
169 XII | lesoványodott. S ezt mind a rossz császár okozta, egy rossz versért.
170 XII | eddig, az udvarnál. Lássa, a császár is hibázik néha, de ha belátja,
171 XII | Akarom tehát - folytatá a császár előbbi szép gondolatát némi
172 XII | kárpótlásául valamit.~A császár szinte szép volt e szavaknál,
173 XII | tört ki a szemein át.~A császár méltányolta elérzékenyülését (
174 XII | mámorosan tántorgott ki a császár dolgozószobájából. Nagy
175 XII | Szepessy karmaiból? De hátha a császár is megtudja a csínyt, amit
176 XII | pamlagon s hízlalta a lelkét a császár ígéretével s elvonult előtte,
177 XII | készült a nevelőintézetbe, a császár érte küldött, hogy sakkozni
178 XII | vele szeretett játszani.~A császár már ott ült a mahagóni-asztalkánál
179 XII | mindjárt kezdeni lehetett.~A császár különben kedvetlen volt,
180 XII | tárgyról. Nem is szólt a császár semmit, pedig bár most szólt
181 XII | meghajlott, hogy távozzék, de a császár váratlanul visszaszólította
182 XII | bátran, carissime - biztatá a császár nyájasan, de korántsem a
183 XII | váró ügy, egy restáncia a császár napi teendőiből.~Akli összeszedte
184 XII | ajándékozza nekem Akli községét.~A császár nem felelt mindjárt, nem
185 XII | sem felelt, lesújtotta a császár viselkedése, mint egy mennykőcsapás.
186 XII | van, mint régen volt. (A császár mélyen sóhajtott s elmerült
187 XII | carissime (nevetett föl a császár, mintegy elöljáróban egy
188 XII | Ohó! - nevetett fel a császár vidáman, mint akinek hirtelen
189 XII | Szikra szikrát csal ki. A császár ötlete villámhirtelen ötletet
190 XII | feleségül Kovács Ilkát.~A császár meglepetve kiáltott fel,
191 XII | csordájának vartyogásával.~A császár elmosolyodott, mert oly
192 XII | Azt hiszem, ő is szeret.~A császár fölhúzta szemöldeit és tréfásan
193 XII | Hát igen - felelte a császár komolyan.~- Beleegyezik
194 XII | tehetnék egyebet? - szólt a császár. - Ámor nekem nem alattvalóm.~
195 XII | Kelemen herceget jelentette.~A császár távozást intett a köszönetet
196 XIII| Az enyém ő. Nekem adta a császár. Halljátok, nekem adta!~
197 XIII| császárt, nem érdekel engem a császár.~- Majd meglássa, hogy érdekelni
198 XIII| betűivel:~»Mit felelt a császár?~Akli ezt írta válaszul:~»
199 XIII| Akli ezt írta válaszul:~»A császár ideadta, amit kértem. De
200 XIV | bevallott menyasszony lett.~A császár Kolowrat grófot bízta meg
201 XIV | oszlopai hívassanak meg. A császár azt gondolta, hogy így sokkal
202 XIV | meghívók szétküldésekor a császár a következő nevet diktálta
203 XIV | egy szót se szólt többet a császár jelenlétében, de annál inkább
204 XIV | hogy ugyan honnan jutnak a császár eszébe az ilyen nevek...
205 XIV | kérdezősködnie, s vitte egyenesen a császár elé. Ráthonyi szerénykedett,
206 XIV | hogy erre parancsa van.~A császár az imént lépvén ki a belső
207 XIV | császárné a jobbról esőket, a császár a baloldalt.~Ráthonyit a
208 XIV | Fridrik gróf mellett.~A császár jóváhagyólag intett a szemhunyorításával,
209 XIV | Ráthonyit szólította meg a császár.~- Milyen volt az idén a
210 XIV | találkozván, a cercle véget ér, a császár karját nyújtja a császárnénak,
211 XIV | ez volt Ráthonyi) már a császár területén van, ő beszélget
212 XIV | a program szerint, de a császár még nem készült el emberével
213 XIV | tette hozzá magyarázólag a császár.~- Ah, igen, tudom már -
214 XIV | birtoka Akli község? - kérdé a császár.~- Igenis, egy kis magyar
215 XIV | nem ér meg egy falut...~A császár, bár halkan, de mohón, türelmetlenül
216 XIV | mint a kígyó, elmondta a császár üzenetét, melyet ekképpen
217 XIV | gavalléros viselkedése, hogy a császár őfelsége a világért sem
218 XIV | Ilonával, kivált mióta a császár felszabadította a személye
219 XIV | az udvari emberek, akik a császár fogadott leánya iránt érdeklődnek,
220 XIV | vált s legott elutazik a császár möllersdorfi majorjába,
221 XIV | mennyegzői díszben a Burgban, a császár és a császárné audiencián
222 XIV | tövisággal és a jegygyűrűvel.~A császár meg volt elégedve a találó
223 XIV | gyermeküket taszítják.~A császár nagy kedvteléssel merült
224 XIV | göngyölgetve, kihámozódott a Ferenc császár carrarai márványból faragott
225 XIV | adni a menyasszonynak. A császár azután a maga ajándékait
226 XIV | álomról beszéltek, miközben a császár azt is felemlítette, hogy
227 XIV | és te is, Lujza - szólt a császár élénken -, és legyetek,
228 XIV | jegyzé meg vidáman a császár.~A felségek belépvén térdre
229 XIV | Keljenek fel! - inté a császár. - Nemsokára az Isten előtt
230 XIV | nyújtott kezét megcsókolta.~- A császár őfelsége igen jó szívvel
231 XIV | megint sír? - szólt közbe a császár bágyadtan, sajnálkozón. (
232 XIV | Sajnos - szólt most a császár, ravaszkodó szerénységgel
233 XIV | azért adom a falut - szólt a császár -, mivel ő az öné, respektíve
234 XIV | nagy lelki felindulásban.~A császár felhasználta ezt a pillanatot,
235 XIV | ne felejtse, hogy az öreg császár itt lakik a Burgban. Pá,
236 XV | Boldogtalanság.~A babonás császár, s kivált a császárné, égi
237 XV | legott szakvéleményt kért a császár, hogy a szerencsétlen párnak
238 XV | is arra határoza magát a császár, hogy enged az isteni intésnek,
239 XV | főhercegasszony őfelsége, akit a császár voltaképpen azért cserélt
240 XV | nemesleányt kap a francia császár, hogy becsapjuk őt. És a
241 XV | borzasztó - szólt hüledezve a császár. - A hír a Napóleon fülébe
242 XV | elhisz minden rosszat.~A császár tehát még aznap elrendelte
243 XV | szót se! - mennydörögte a császár szigorúan. - Távozzék ön
244 XV | falu legalább megmarad a császár tulajdona. Kovács kisasszony
245 XV | gyilkosnak megkegyelmezett a császár? Most már világos. Az egész
|