Fejezet
1 I | felelt neki:~- Nem féltem én a mi Ferencünket, ha Napóleon
2 I | valaki foglalná el.~- Például én - ajánlkozott az ezredes.~-
3 I | ágyánál megjelenve -, hogy nem én fekszem most itt helyetted,
4 I | ötlete támadt, és most az én megmentőmnek mondhatja magát!~
5 II | körülbelül mindegy.~- De ha én kíváncsi volnék rá, hogy
6 II | mert ő a férfi.~- Nos, én vagyok a császár.~A fiú
7 II | kacagni.~- De ha mondom, az én lelkemre (meiner Seel'),
8 II | meghalt. Iluska iskolába járt, én pedig otthon tanultam, apánk
9 II | visszaadom, kedves kicsikék. Én gondoskodom rólatok helyette.
10 II | Majd utólagosan. Ez az én dolgom lesz.~- De a Burgban
11 III | referálgatott a császárnak:~- Én vagyok a padisah papucsa,
12 III | tönkretenni. - Hisz akkor én mindent visszavonok. Pedig
13 III | mindent visszavonok. Pedig én csak bolond vagyok. De a
14 III | bizalmas vigyorgással -, de én úgysem akarok tőle pénzt.~(
15 III | Tapsok, koszorúk és a többi. Én ott nagyot tudnék alkotni.
16 III | Hát tudja meg az úr, hogy én négy évig szolgáltam a Württemberg-huszároknál.~-
17 III | magától ezt a föltevést. - Én császári és királyi kamarás
18 III | szolgálhatok a kamarás úrnak?~- Én leánykérőben vagyok itt,
19 III | gondolkozott.~- Nos uram, én beleszerettem ebbe a leánykába -
20 III | Nos, és ön eljött?~- Igen, én eljöttem és várom a felvilágosításait.~
21 III | mit gondol ön, ki lehetek én?~- Hm. Az én véleményen
22 III | ki lehetek én?~- Hm. Az én véleményen éppenséggel nem
23 III | ön mondja meg, kicsoda.~- Én báró Szepessy István vagyok.~-
24 III | gazdaságos, kivált útközben. Én pedig szeretek utazgatni.
25 III | kit raboltam ki, de hát én csak amellett maradtam,
26 III | amellett maradtam, hogy én Szepessy vagyok és a pénz
27 III | nem akarja elhinni, hogy én Szepessy vagyok. Azt hiszi,
28 III | elmondta kuriózumképpen az én hozzá intézett levelemet,
29 III | ismerős arc. Hol láttam én már ezt az embert? Pedig
30 III | ezért nem öltözhetem már én másképpen... Az lehetetlen
31 III | Ő is szereti önt?~- Azt én nem tudom, nem kérdeztem
32 III | pedig csak cinikus vagyok. Én csak azt fogadom el az emberi
33 III | amiben logika van. Mit bánom én, hogy történtek a dolgok
34 III | vagy hogyan szerettek az én apáim? Azóta okosabb lett
35 III | szeret-e viszont? Minek? Ha én meglátok egy kanárit vagy
36 III | a játékszert. Nem, uram, én nem vagyok oly önző. Isten
37 III | külön lelkem van, neki is. Én arra nem kívánok láncot
38 III | Kovács kisasszony sorsa, hát én olyan nagy kosarat adnék
39 III | félóráig?~- Hát mondtam én, hogy beszéljen?~- De azt
40 III | fogadni.~- No, azt szeretném én látni, hogy engem ne fogadjon.~-
41 III | dühtől.~- Azt szeretném én látni - felelte Akli, karjait
42 III | kihullt a kezéből.~- Nos, hát én vagyok az a gyám, carissime -
43 III | Micsoda botrányt csinál itt az én házamban? Hát így szokás
44 III | Ha tehát a leány szereti, én nem ellenzem.~- Ugyan, hogy
45 III | fel; mondja meg neki, hogy én parancsolom.~- Majd el is
46 IV | az asszonyság adja.~- No, én az enyimet elengedem, Frakáti -
47 IV | maga alkalmas helynek?~- Én az olyat, ahol fagylalt
48 IV | olyat, ahol fagylalt van.~- Én meg az olyat, ahol emberek
49 IV | Ő is tud róla. De csak én vagyok a bűnös.~A férfi
50 IV | lekváros bödön?~- Hát amiről én beszélek.~- Nem értem -
51 IV | Akli zavartan.~- Most már én sem. Hát nem arról beszéltünk?~-
52 IV | császár küldte magának, de én csak úgy adom oda, ha vall.~
53 IV | kötelességem figyelmeztetni.~- Én sohase megyek férjhez. Hiszen
54 IV | neki mondanom, tehát már én ezért se mehetek soha férjhez.~-
55 IV | gúnyosan.~- Hiába nevet. Amit én egyszer megmondok...~- Jól
56 IV | csellel; ön foglyunk.~- Én? Az lehetetlen - szólt nevetve. -
57 IV | Önök tévednek a személyben. Én Akli Miklós vagyok.~- Kétségkívül.
58 IV | nem tudják az alapot.~- De én protestálok.~- Tessék, de
59 IV | szoba. A lelkemből hasítsak én ki külön szobát? - ellenveté
60 IV | És ön, báró úr?~- Oh, az én történetem mindennapi. A
61 IV | húzta a jó magyar nótákat, én is el akartam húzatni a
62 V | jelentsek be.~- Oh, uram, az én dolgom kivételes és őfelsége
63 V | leánya jönne.~- Nos hát, én az vagyok! - mondá a bakfis
64 V | barátnőm. Bécsben végre is én uralkodom és nem tudok a
65 V | Inkább meghalok.~- Nos, én nem fogom erőltetni. A házasságok
66 V | köttetnek, gyermekem, s én már csak itt a földön szeretek
67 VI | hallgat rám.~- Iszen hallgatok én szívesen. Hát mit tegyek?~-
68 VI | illeti, azt kézbe juttatni én is tudnám. Van egy unokatestvérem,
69 VI | neki. Hát mit is tehetnék én egyebet azzal, hogy az ablakát
70 VI | elolvasta, ami írva volt rajta: »Én vagyok itt, Akli bácsi.
71 VI | és írjon minél többször, én sokat gondolok magára. Itt
72 VI | volna a tökfejedet.~- Vagy én a magáét! - felelte a fiú,
73 VI | kivel kötöttél ki, atyámfia: én Simonyi óbester vagyok.~
74 VI | tudom - vallotta be a fiú. - Én nem tartozom az udvarhoz.
75 VI | olyan vén szamárnak, mint én, a füle tart ki a legtovább.
76 VI | volt valaha, mint a sasé. Én voltam azelőtt őfelségének
77 VII | fojtott hangon -, akinek én a menyasszonya lennék, én
78 VII | én a menyasszonya lennék, én azt kívánnám attól, hogy
79 VII | több a mulatságnál.~- De én azt kívánnám a vőlegényemtől,
80 VII | úrnak egy verse, melyet az én okulásomra költött egyszer.~
81 VII | vállát érinté gyöngéden) és én magam is egy hadnagyhoz
82 VIII| Nem készítettünk semmit. Én magam is becsukom a korcsmát
83 VIII| szabódott a korcsmáros -, ha én hozok valakit.~- Én Akli
84 VIII| ha én hozok valakit.~- Én Akli Miklós vagyok - mutatta
85 VIII| esetben megmondani a nevét.~- Én meg Gelencsér Mihály. (Parolát
86 VIII| meg nem sérteném?~- Hát én bizony abból éltem eddig,
87 VIII| hogy mulattattam valakit.~- Én meg azokból éltem, akik
88 VIII| ki magát.~- Pihentem már én eleget, szeretnék elmenni -
89 VIII| öt huszast is.~- Fizetnék én akár tizenötöt is.~- Ejnye
90 VIII| amit Gyuri mond, mert az én kocsimat is úgy fogadta
91 VIII| gazdám, akkor talán meghálnék én is itten, föltéve, hogy
92 VIII| sandítva félszemével.~- Hát én a Ferenc császár embere
93 VIII| akartam mondani, hogy akire én azt mondom, derék ember,
94 VIII| királyok szeretete.~- Úgy látom én, nagy kuruc kegyelmed, Gelencsér
95 VIII| csak feküdjék le nyugodtan, én majd utánajárok a dolognak
96 VIII| Egy szót se többet. Értem én a csíziót!~De Akli csak
97 VIII| Dehogy felejtem, dehogy, ha én egyszer megígérem, beszólok
98 VIII| beszólok még a pokolba is, mert én olyan furcsa puska vagyok.
99 VIII| őket invitálni egy kortyra. Én azonban el vagyok szánva
100 VIII| mire fölébred az úr, már én akkor itt leszek híradással.~
101 VIII| tiszta téli levegőben.~- Én húsz »vitéz«-re szerződtem
102 VIII| pályi komposszesszor.~- Én Farkas Miklós vagyok - felelte
103 VIII| mi lenne ott például az én dolgom?~- Egyszerű verekedés,
104 VIII| szeszt a hideg ellen. Hát én csak azt mondom, hogy gyerekjáték
105 VIII| karácsony estéjét akarta, de én lebeszéltem arról, mert
106 VIII| De mármost upre púpos, az én parancsom alatt állasz holnap
107 VIII| te most katona vagy, mert én úgy veszem. Ha pedig te
108 VIII| múlva indulunk.~- Helyes. Én készen vagyok.~Bori uram
109 VIII| történt azóta?~- Beszerződtem én is a »vitézek« közé - mondá
110 VIII| akar a báró rabolni, az én lelkiüdvösségem, az én ezerszer
111 VIII| az én lelkiüdvösségem, az én ezerszer elképzelt, ezerszer
112 VIII| levelet, mert hol vegyek én olyan embert, aki bizonyosan
113 IX | lenne elég óvatos, azzal én számolok le. Dixi. Szepessy
114 IX | Szegény Mária Lujzácska!~- Én még most se hiszem.~- Ej,
115 IX | tokáját simogatnák -, tudom én ezeket, hiszen én is voltam
116 IX | tudom én ezeket, hiszen én is voltam fiatal. Én is
117 IX | hiszen én is voltam fiatal. Én is tudtam a csíziót. De
118 IX | Éjfél előtt egy negyedórával én is ott leszek a szürke köpönyegemben,
119 IX | sípolás lesz.~- Hát akkor én megyek is.~Fölkelt, megrázta
120 X | könnyen megbokrosodhatnának. Én most egy kicsit megtekintem
121 X | vagy katona? Honnan tudjam én azt, hogy az ispán úr csinálja
122 X | nagyszerű ötlet.~- Azért mondom én, hogy nagy eszem van.~-
123 X | lőtt? - kérdé élénken.~- Én - felelte a fal tetején
124 X | van a Farkas?~- Azt biz én elküldtem a kulacsomért -
125 X | derék embernek tartottam én is azt, és a minap azt olvassa
126 X | nyöszörgött a hadi fogoly. - Én vagyok a ragyabunkó.~Isten
127 XI | Micsoda spektákulum ez?~- Én vagyok itt, Dimitri apó! -
128 XI | künn Szepessy németül. - Én, Szepessy István.~- Nem
129 XI | szólt át ismét a báró. - Én ölettem meg Toppyt, én fizetem
130 XI | Én ölettem meg Toppyt, én fizetem meg az árát, eddig
131 XI | sorsát. Hiszen tudja, hogy én vagyok itt, mit tetteti
132 XI | akarok most tudni, mert én most aludni akarok.~- Abból
133 XI | valami, Dimitri apó, mert én most egy fölfegyverkezett
134 XI | közölje vele, hogy addig én innen el nem megyek, míg
135 XI | erőszakkal, de ha egyszer az én embereim bent lesznek, azt
136 XI | szemük-szájuknak tetszik, én nem bírom megakadályozni.~-
137 XI | Szepessy -, mit törődöm én vele? Megy, vagy nem megy,
138 XI | kell az asszonyi lelket. Én nem hiszem például, hogy
139 XI | órájárul. - Mit akar?~- Én Akli Miklós vagyok.~- Ah! -
140 XI | ördögbe is, hogy jut az én embereim közé azok ruháiban?
141 XI | fejével játszik?~- Éppen én is arra akarom önt figyelmeztetni,
142 XI | valamit.~- Majd elmondom én! - vágott közbe Akli. -
143 XI | emberei közül elmaradt valaki, én ajánlkoztam helyette és
144 XI | is Kolowrathoz?~- Igen, én írtam a levelet is, mert...~-
145 XI | kötelességemet végeztem, most már az én lelkem tiszta, ön pedig
146 XI | fogságban találkoztunk, de én akkor még nem hittem azt,
147 XI | megítélni a dolmányt?~- Én szoknya vagyok, az igaz -
148 XI | Ön gonosz ember és tudom én, hogy sötét szándékot forral,
149 XI | a fejét Bori. - Soha még én ilyet nem láttam, mióta
150 XI | részét megtartja magának. Én ugyan nem vagyok isten,
151 XI | éppen szükséges; némelyeket én is magamnak tartok meg,
152 XII | komédiázik? Hiszen voltaképpen én hibáztam. Tudom, hogy ártatlan
153 XII | Honnan tudhattam volna én azt?~A régi levegőben legott
154 XII | megígértem, az igaz... de én valami hivatalra, valami
155 XII | Maga végre is jó ember én is jó ember vagyok, hát
156 XII | carissime, sőt ellenkezőleg. Én nem helyeslem a Napóleon-verset
157 XII | hajtotta meg magát.~- Hát én nem bánom, felséges uram.
158 XII | esetre sem józan állapot, és én szerelmes vagyok, úgyhogy
159 XII | szépen viselte magát.~- Én, fölség? - hüledezett Akli.~-
160 XIII| emelte a szemeit.)~Isten meg én - gondolta Akli és fennhangon
161 XIII| is, az intézet is, és az én egzisztenciám is. Én nem
162 XIII| az én egzisztenciám is. Én nem állok jót többé semmiért.~-
163 XIII| jót többé semmiért.~- De én jótállok - felelte Akli.~-
164 XIII| sincs a történtekről.~- Én mindent tudok, asszonyom,
165 XIII| hallgatag, mint a csuka, de én magam itt voltam az éjjel
166 XIII| Persze, ő csak Akli. De mikor én úgy örülök, hogy újra látom,
167 XIII| komolyan, hát miért vegyem én őt komolyan?~- Ha egyéb
168 XIII| okból nem, hát azért, mert én kívánom.~- Oh, a madame
169 XIII| szól ez a vizit? Hiszen én talán meg sem tudom, ha
170 XIII| a szomorú fogságban, és én talán alkalmatlan is vagyok
171 XIII| jegyzé meg Akli -, és én magam is szepegtem már.~-
172 XIII| Búzavirág. Megoltalmazlak én, ne félj semmit.~- Nem lesz
173 XIII| Szilvássyné aggódólag.~- Találtam én olyan arkanumot...~- De
174 XIII| gonoszság ellen medecina.~- Már én pedig találtam! - dicsekedett
175 XIII| diadalmasan. - Olyat mondtam én neki, hogy egyszeribe elment
176 XIII| egyszerre.~- Ohó, az az én titkom.~- De megmondhatja
177 XIII| magán-beszélgetésük van, én most magukra hagyom és beküldöm
178 XIII| énfelőlem.~- Meglehet.~- Lássa, én bevallottam akkor egyszer
179 XIII| bevallottam akkor egyszer régen az én lekvár-titkomat.~- Hm, mert
180 XIII| császárral...~- Bánom is én a császárt, nem érdekel
181 XIV | Ráthonyi - szólt -, akit én olyan messziről felfárasztottam.~-
182 XIV | és az utólagos áraknak. Én kevésre becsülhetném, ön
183 XIV | mentegetőzött a gróf -, de tényleg én követtem el a hibát: puszta
184 XIV | ön iránt, gyermekem, és én is kívánom, hogy boldog
185 XIV | könnyeket látni.) - Akli, én magának adtam őt, de nem
186 XIV | Papa megengedte, hogy én is emlékében maradhassak
187 XIV | szerénységgel és sajnálkozással -, én csak jó kívánatokkal jöhetek.
188 XIV | csak papirosaim vannak, én hát a nemességgel ajándékozom
189 XIV | túlságos, ez már sok, hiszen én a falut csak azért óhajtottam,
190 XIV | fordítva, carissime, mert én meg azért adom a falut -
191 XV | összeszidott a plébános úr, hogy én is nevettem, elmondtam neki
192 XV | a szemét, sőt megvallom, én is. Ilyen kedves, cukros
193 XV | kedves, cukros jószág még az én kezemben is ritkán fordult
194 XV | tudja, a pap nem hallotta, én sem tudom a zűrzavarban, -
195 XV | régi kedvencére.~- Erről én mit se tudtam.~A báró a
196 XV | mutatkozzék Bécsben mindaddig, míg én külön meg nem engedem.~Akli
|