Fejezet
1 I | közé, s az egész város az ő dévajságain nevetett. Némelykor
2 I | nógatta a fejedelmet, hogy ő versenyre akar kelni Aklival,
3 I | Míg az egész világ forrt, ő nyugodtan maradt; még akkor
4 I | háborúskodás sokba kerül, ő a személyére nézve mindennap
5 I | örvendve.~- Oly fösvény ő, hogy tőle még Napóleon
6 II | a fiú, bátran előlépve.~Ő volt a kisebbik, de ő a
7 II | előlépve.~Ő volt a kisebbik, de ő a szószóló, mert ő a férfi.~-
8 II | kisebbik, de ő a szószóló, mert ő a férfi.~- Nos, én vagyok
9 II | kérdé a fiú makacsul.~- Ő most nagyon messze van -
10 II | elhatározta, hogy a gyermekekre ő teszi rá a kezét, a fiút
11 II | tudomása van, sőt egyenesen az ő óhajtására történik.~Egy
12 III | De a császár okos ember, ő hát még inkább kénytelen
13 III | János. - Gondoljuk meg, hogy ő (Napóleon) másképpen ütött.
14 III | tehát elfogadta a gépet az ő számukra. De persze csak
15 III | rongyos ember? Vagy hogy csak ő gondolkozott.~- Nos uram,
16 III | egyéb körülmények után. Ő önhöz utasított engem. Mondta,
17 III | leány szülei nem élnek már, ő úgy tudja. Sapristi, hát
18 III | Akli Miklós úrhoz a Burgba, ő gondoskodik a kisasszonyról,
19 III | gondoskodik a kisasszonyról, ő látogatja, ő fizeti az érte
20 III | kisasszonyról, ő látogatja, ő fizeti az érte járó összegeket,
21 III | összegeket, alkalmasint ő a gyámja.~- Nos, és ön eljött?~-
22 III | mire az eltűnik, s míg ő aprópénzt keresgél összevissza
23 III | akaratlanul megállok tűnődve. Ő is megáll, ő is tűnődni
24 III | megállok tűnődve. Ő is megáll, ő is tűnődni látszik. No,
25 III | tűnődni látszik. No, persze, ő is ösmer engem. Ki lehet,
26 III | Szervusz, barátja az erénynek!« Ő egy szót se szól. Nyújtom
27 III | Nyújtom neki a jobb kezemet, ő nyújtja a balkezét. Hohó,
28 III | beleszerettem.~- De hát ő? - kérdé Akli úr halkan,
29 III | Kicsoda?~- Hát a leány. Ő is szereti önt?~- Azt én
30 III | mint a gyermek, hogy most ő mentette meg Aklit, akinek
31 III | ha Kovács ezredes élne, ő se lenne elragadtatva; hanem
32 IV | nem is az a régi leány már ő többet. Kikocsikáztak messze
33 IV | minden röpülő muslinca az ő kifeszített hálójában akadt
34 IV | álmodott néha arról, hogy ő egyszer, valamikor Jupiter,
35 IV | eresztem; az egyiket hogy majd ő adja, a másikat pedig, hogy
36 IV | Nem akarom nevén nevezni ő Valakiságát. De hisz tudja
37 IV | Levendulának kettő volt), hogy ő feljut a fészekig és megnézi,
38 IV | közbenjöttével...~- Igen. Ő is tud róla. De csak én
39 IV | szólt ünnepélyesen -, hogy ő ma ott volt a Burgban.~-
40 IV | fehérre válva.~- Dehogy. Ő.~- A madame? - folytatá
41 IV | faggatást hüledezve.~- Dehogy. Ő maga.~- Ő maga? Hogyan?~-
42 IV | hüledezve.~- Dehogy. Ő maga.~- Ő maga? Hogyan?~- Igen, igen,
43 IV | maga? Hogyan?~- Igen, igen, ő, akit szeret, és vallomást
44 IV | csábítóan nevetett a bakfisra. Ő is majd elnyelte a szemével.~(
45 IV | Maguk a barátnék (már t. i. ő és Szepessy Klára) is gondoltak
46 IV | Minek mondta meg, hogy ő? - támadta meg egyszerre
47 IV | csodálkozott báró Szepessy, mert ő volt.~- Nem egészen - felelte
48 V | laboratóriumában, ahol némileg ő is foglalkozott annak a
49 V | aranycsinálás volt. De sajnos, ő se találta ki a nyitját,
50 V | forradalom-csinálás, hogy még ő is gusztust kapott rá.)
51 V | szolgálattevő kamarásnál, ha talán ő...~Így jut be a kisasszony
52 V | őfelsége leányának fogadott és ő neveltet madame Szilvássynál.~
53 V | együtt beszélgettünk, s engem ő arra kért utolsó szavával,
54 V | csillapodjék, még ma szabad lesz ő, és estére elmeséli nekem
55 V | vannak tanácsosai. Ezek az ő fülei, szemei és kezei.
56 V | cselekszik.~- Hisz akkor ő maga akár vakon is születhetnék?~-
57 VI | csak szamár. Azt hitte, ő csal, pedig őt csalták.~
58 VI | estén az ablaka alatt, s ő azt meghallaná és talán
59 VI | fejét, néhány sort vetett ő is papírra, s abba betakargatva
60 VI | okosodni kezdett. Hátha az ő instanciáját csakugyan nem
61 VI | mikor nővérével idejött, ő viselte gondjukat, nyájas,
62 VI | mindezekre nem volt kíváncsi, ő mind csak arra gondolt útközben,
63 VI | őnála, hogy még egy-két szót ő is válthasson a kiszabadult
64 VI | fogházigazgatónak, hogy ő könyvet szeretne írni. Az
65 VII | karácsony is beköszönt az ő fehér bundájában (hanem
66 VII | megyünk és az eső esik, ő tartsa fölém az esernyőt,
67 VII | tantárgy, és a latin nyelvben ő az első az intézetben. Szólni
68 VIII| könyörögte ki, mint aminőt az ő képzelete rajzolt, két összetett
69 VIII| emberei?~- Hogy igenis az ő emberei.~- Az meglehet -
70 VIII| bohóság! Hiszen nincs az ő háta mögött most senki,
71 VIII| vagyok - szólt Akli, -, az ő mulattatója és hogy úgy
72 VIII| távolodnak tőle szemlátomást az ő új barátjai, hogy néznek
73 VIII| Szepessy ispánja Stomfáról, ő is Bécsbe megy. Ma a »Bárány«-
74 VIII| borocska hallgat benne, akkor ő maga nem hallgat.~Csak nagy
75 VIII| volna). Könnyű neki: ha ő akarja, rálehelt a hideg
76 VIII| felvidékről való nemesember, ő, azt hiszem vállalkoznék,
77 VIII| Éppen ilyesmire gondolt ő az elmúlt este, csak kifejezni
78 VIII| nem értette meg, mit akar ő, hogyan gondolja, és íme
79 VIII| bárónak elég.~- Itt van ő most? - kérdé Akli.~- Dehogy
80 VIII| kérdé Akli.~- Dehogy van. Ő már előre ment az éjjel
81 VIII| úgy fog lenni minden, - de ő már ott lesz a karvaly kezeiben...~
82 IX | maradjanak veszteg kegyelmetek.~Ő maga kisietett és a pitvarban
83 IX | Hm, hátha véletlenül az ő új embere, Farkas a júdás.
84 IX | darabot előadják, melyhez ő csinálta a muzsikát.~Különben
85 X | is lenne Búzavirágból, ha ő (Akli) nem volna többé?
86 X | hát meg? Nem volna meg az ő Aklija!~És Akli éppen ettől
87 X | lemossa a rátapadt sarat. Ő maga puszta önzés, de isteni
88 X | hogy a lány se vesz el és ő is megmarad. Sőt, ki tudja...
89 X | tudakolta Málnásy, az ő külön témáját hömpölygetve.~-
90 X | krónikából, hogy nem igaz, mintha ő találta volna ki a borkészítést,
91 XI | asszonynépet találnak, minélfogva ő is közte lesz. Érti-e már?~-
92 XI | lesz semminemű bántódása. Ő már meglehetősen be van
93 XI | ajánlkoztam helyette és ő felfogadott, ez az egész.~-
94 XI | habozni látszott, de már az ő kíváncsisága is fel volt
95 XI | helyzetet ki nem aknázza. Most ő kerekedett felül és kigúnyolta
96 XI | félretaszította Málnásyt és ő lépett ki az első sorba.~-
97 XI | Isten tud. Abból, az igaz, ő sokat hagy tudni az embereknek
98 XII | legott megtalálta Akli az ő régi hangját.~- Nagyon is
99 XII | megtudja valamikor, hogy ő mentette ki nagy fifikával
100 XII | úgy játszottak vele, hogy ő nyerjen, csak az egy Akli
101 XII | leánnyal?~- Azt hiszem, ő is szeret.~A császár fölhúzta
102 XIII| egész világnak: Az enyém ő. Nekem adta a császár. Halljátok,
103 XIII| akarván adni Aklinak, hogy ő jól van informálva, de mint »
104 XIII| itt veszedelemben forog ő is, az intézet is, és az
105 XIII| még nem bácsi.~- Persze, ő csak Akli. De mikor én úgy
106 XIII| De lássa, madame, mikor ő engem sohasem vesz komolyan,
107 XIII| mondat után legyezik magukat.~Ő a kezében levő könyv rezegtetésével
108 XIII| szép. Hiszen tudta már azt ő azelőtt is.~- Képzeld csak,
109 XIII| mint a szivacs. Szóval, ő is a tanszerekhez tartozott.
110 XIII| ásított, elhatározta, hogy ő is megbosszantja Aklit.~-
111 XIII| kimondhatatlanul szereti az ő Akliját.«~ ~
112 XIV | felette csodálkozék, hogy ő nem kapott meghívót. Vagy
113 XIV | szerénykedett, szabódott, hogy ő azt nem kívánja, de a főhoppmester
114 XIV | domine spectabilis, mígnem ő »legszentebb felsége« megszólítani
115 XIV | állt (jobb szeretett volna ő most otthon csibukozni a
116 XIV | a császár területén van, ő beszélget vele.~A császárné
117 XIV | mosolyogva jegyzé meg, hogy ő már megkapta a falu árát
118 XIV | újság a másvilágon?» - kérdé ő.~»Semmi különös - felelte
119 XIV | legyen most az övé.~- De szép ő, mamám - súgta a főhercegnő
120 XIV | szeretném valaha hallani, hogy ő sír. Ehhez tartsa magát,
121 XIV | az ezüst látásán, mikor ő inkább örömet várt ettől.~
122 XIV | mondá meghatva Akli és az ő szeméből is kiszivárgott
123 XIV | szólt a császár -, mivel ő az öné, respektíve az ő
124 XIV | ő az öné, respektíve az ő hozománya gyanánt adom. (
125 XV | értette, de amint rájött, ő maga is elmosolyodék és
126 XV | zsebünkből." "Utique" - felelte ő szomorúan.«~A gyilkos merénylet
127 XV | vizsgálóbíró előtt arról, hogy ő (Szepessy István) szerelmes
128 XV | Ezer tanú van máris, hogy ő az igazi főhercegnő. Mert
129 XV | is jött s ott nyomban az ő jelenlétükben összeadta
|