Fejezet
1 3| ezzel az oktalan állattal, te hitetlen kutya?~- A főbíró
2 3| Ejnye, takarodsz innen, te deszka, ki az ördögnek kellenél
3 3| ki az ördögnek kellenél te?«~Egy szeplős leánynak ezt
4 4| könnyein keresztül nevetve.~- Te parancsolnál itt? Igazán?~-
5 5| leugrani.~- Hogy kerülsz ide, te csóka?~- Elszöktem! - felelte
6 5| ez az, miért szöktél meg, te kis áspis?~- Mert eluntam
7 5| fejét Kriston. - Tudod-e te azt, hogy minket mindnyájunkat
8 5| kocsik újra megindultak.~- Te fázol - mondta Lestyák,
9 5| vártam meg.~- Hiszen odafelé te is jó kedvvel jöttél velünk.~-
10 5| szomorúan -, sok bajt hozhatsz te még Kecskemét városára!
11 5| mi az ördögöt csinálsz te Cinna? Ne okoskodj, ne csókold
12 5| hatalmasabb náluknál, akkor te most itt maradnál mellettem,
13 5| mi a baj? Mit rángatsz, te kölyök?~- Tisztelet adassék
14 6| anyaszentegyházunk oszlopait te juttattad Csuda kezére.
15 6| kiveszlek én onnan, kijárom én a te szabadulásodat.~No bizony,
16 6| Szerencsétlen leány, hogy kerülsz te ide? Ejnye, de milyen csinos
17 7| megharagszom. Ezentúl majd te csinálod. Nagyszerű vér
18 7| legyen az egyik lábad!«~- Te meg ülj le, fiacskám, mert
19 7| leves? Hozd be a sósbödönt, te Lackó!~Laci úgy remegett,
20 7| hm! A fiamtól félsz tán, te bolond? Nem harap ám az
21 7| rá:~- Szurok a markodba, te mafla! Vedd fel, aztán kotródj
22 7| A cigányleány! Hess, te kísértet!~- Nem kísértet
23 7| Elveszem feleségül.~- Te, Kecskemét örökös főbírája?~-
24 7| dörzsölte a kezeit: »Tanuld meg, te emberséges ember, akiről
25 8| melyikről; ne mondd soha, hogy te voltál ott... Olaj bég előtt -
26 8| Cinnus, örülj! Megjött már a te napod is. Most már meglesz
27 8| szemei kigyúltak.) Menj, te bohó. Hát minek tartasz
28 8| szólt Cinna szórakozottan.~- Te majd ideadod a kulcsot,
29 8| egyik azt mondta: »Csakugyan te vagy a szabók szabója, a
30 8| fölfelé mászni a falon. »Ne, te ne, másztok le, vissza mindjárt!«
31 8| tisztességben lássátok,~maradok a te hatalmas urad~és barátod
32 9| a vétkes.~- Ugyan miben, te szelíd bábu? - cincogta
33 9| tudom én... A virtus volt a te megölő betűd. Felébresztették
|