1-500 | 501-582
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | GONOSZ PRAKTIKÁK. PAPOKNAK AZ Ő NAGY KAPÓSSÁGUK~Bolondok
2 1 | felekből ott tartózkodék az egyik, ott csak egyik dominált,
3 1 | mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind
4 1 | belőle, ha a labanc rabolt, az is mindegy volt a szegény
5 1 | törökök követeltek kárpótlást az ő kereskedőik számára, s
6 1 | kétségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet:~- Honnan vegyük,
7 1 | amici, olyasvalamit elvenni az emberektől, amiből az elvevőnek
8 1 | elvenni az emberektől, amiből az elvevőnek semmi haszna.~
9 1 | vizes-hordós talyigát, s hogy az átkozódó, kapálózó szent
10 1 | hátáról (Burinak hítták az öszvért), szíjakkal, istrángokkal
11 1 | púpos Galgóczi Juliánna és az elfonnyadt Bulki Klára,
12 1 | kuruc tábort felkeresni az asszonyok választottjai,
13 1 | Eljöttünk érte! - szólt az ájtatos Babos, égre emelvén
14 1 | szürke szemeit.~- Kiért? az öszvérért, vagy a gvárdiánért? -
15 1 | A pap keveset ér, hanem az öszvérnek hasznát vesszük.
16 1 | szenátor tenyerét.~- A papot az öszvér hozta, most már a
17 1 | most már a pap is vigye az öszvért. Ez az igazság.
18 1 | is vigye az öszvért. Ez az igazság. Az öszvér nélkül
19 1 | öszvért. Ez az igazság. Az öszvér nélkül nincs alku.~-
20 1 | jókedvűen. - Mit adjunk az öszvér váltságdíjába?~-
21 1 | öszvérért; négy arabs lónak az árát.~- Engedje vitézlő
22 1 | külön a tisztelendőt!~- Az öszvérért inkább eljövünk
23 1 | érintkezést, hogy, azt mondja, az öszvért nem használhatják
24 1 | tiszteletreméltó atyák, mert az öszvér immár olyan kompromittált
25 1 | aranyat akar a gvárdiánért, és az öszvér-dolog egyszerű kedélyeskedés,
26 1 | harisnyát, megcsördítvén az aranyakat.~- Száz darab
27 1 | bogárhátú házai még látszottak az esti lila ködben, jobbról
28 1 | porfelleg.~- Mi a kő lehet az? - tanakodtak embereink.~-
29 1 | szeretnek. Vajon ki tartja az orációt?~- Alkalmasint a
30 1 | Hiszen már látom is. Ő az ott elöl. Kutya legyek,
31 1 | hanem török katonák. - Az akasztófára való Ali Mirze
32 1 | is a magunkét.~Nevetett az aga, Jézus nevét kiáltozá
33 1 | púpos Galgóczi Juliánna és az elfonnyadt Bulki Klára újra
34 1 | Ahol ez nem nyitotta meg az erszényt, Fábián Pálné hozzátette:~-
35 1 | kecskeméti papra van szükségem! (Az már bizonyos summát jelentett
36 1 | vallástalan kijelentéssel:~- Ha az isten engedi a maga szolgáit,
37 1 | Doma Gergelyné asszonyomat.~Az egész város lázban volt.
38 1 | semmi kár, míg odavoltak. De az asszonyok, az egészen más!
39 1 | odavoltak. De az asszonyok, az egészen más! Teringette,
40 1 | egészen más! Teringette, az asszonyokkal nehezen megy
41 1 | asszonyokkal nehezen megy az efféle!...~Szűcs János annyira
42 1 | uram kétszáz aranyat adott az oldalbordácskáért, Doma
43 1 | huszonöt aranyat kínált, ha az övét hazaeresztik, százat,
44 1 | szomorúan mondá:~- Csak vidd az asszonyi állatot, barátom!~
45 1 | leányzó, mikor felpattant az ajtó, s becsörtettek a Csuda
46 1 | lesz ebből, uram teremtőm? Az ágyasházakból húzzák ki
47 1 | zengett a kecskeméti lányokról az a játszi nóta: »aki legény,
48 1 | tagadták.~Csöppet se csoda hát az általános kétségbeesés.
49 1 | Miklós püspökhöz; hátha az tehetne valamit, azzal a
50 1 | clausula benne volt ezekben az imádságokban: »ha pediglen
51 1 | imádságokban: »ha pediglen mégis az lenne az isten rendelése -
52 1 | pediglen mégis az lenne az isten rendelése - add uram,
53 2 | FEŐBÍRÓ. ÚJ KÖRNYÜLÁLLÁSOK~Az elkeseredés nőttön-nőtt.
54 2 | van, meg is cselekszik).~Az emberek hangosan zúgolódtak.~-
55 2 | törököt csak nem verhetjük ki az országból mi magunk, ha
56 2 | szenátorok mind fölnéztek:~- Ki az a vakmerő? Ki beszél odakint?~-
57 2 | Lestyák szabó fia!~- Hogy mer az a mi beszédünkbe belekotyogni -
58 2 | hajdúnak): - Csukja be kend az ablakot.~Porosznoki Gábor
59 2 | Ágoston Kristóf duzzogott:~- Az apja is bolond ember, a
60 2 | is bolond ember, a fiú is az. Egy diáktól kérjünk consiliumot?
61 2 | Aztán elbeszélte, hogy az apja hőbölygős; egyik kereke
62 2 | hozzá nyájasan Porosznoki -, az imént bekiáltottál valamit,
63 2 | bekiáltottál valamit, ami az én fülemet megütötte. Ne
64 2 | beszéd.~- Igaza van! - mondá az ősz Pató György, ezüst menteláncát
65 2 | meglepő fordulatokat, s ez az volt. A városatyák felugráltak,
66 2 | Ferenchez hajolvást:~- Csak az a kecske apja ne volna!~-
67 2 | kecske mekeg.~- Jó, jó, de az apja még bocskoros tótnak
68 2 | még a színét is fölveszi. Az öreg Lestyák szabó úgy néz
69 2 | tojásdad kemény arcával, melyen az agyafúrtság látszik, dióbarna
70 2 | Majd új tárgyra tért át az »elölülő« Porosznoki:~-
71 2 | ez a polgári virtusoknak. Az egész város részt vesz a
72 2 | kire adnák ma szavazatukat az egyesek! Arra-e, akit sokra
73 2 | szenátorokból kell lennie, az az egy modus vivendi van,
74 2 | szenátorokból kell lennie, az az egy modus vivendi van, ha
75 2 | vállalnia. Hozza be Pintyő az ólomládát!~A hajdú egy kis
76 2 | tompán, s kigurította őket az asztal közepére, melynek
77 2 | fehér! Aki a feketét húzza, az a főbíró.~A kockákat újra
78 2 | uram reszketeg hangon -, az egyik kocka fölösleges.~-
79 2 | ésszel, hogy jött Miska az ablak alá, s üres tereferéjük
80 2 | Porosznoki Gábor, behívatta az utcáról, és odaültette a
81 2 | A nép élénken hullámzott az épület előtt. Néha egy-egy
82 2 | köpülne:~- Megnyilatkozott az esze. Isten álmában adta
83 2 | Hogy miért szemelte ki az isten éppen őt, kérdezi
84 2 | ott voltak a fércek.~- Hol az a kölyök, hadd ütöm agyon! -
85 2 | A Miska? Hát hogy ment az oda? Előlem bújt el? Hanem
86 2 | kijön. Majd adok én annak az imposztornak. Pozdorjává
87 2(1)| fogott bírák intézményét az érdekeltség kikerülése végett
88 2(1)| kikerülése végett szerették az elődök. ~~~~~~
89 2 | Ne pukkadjon meg aztán az ember mérgében?~Pártját
90 2 | szűrszabó.~- Nem lehet ám már az ilyen felnőtt legényt szabóinasnak
91 2 | végig a tömött csoportokon. Az első száj hahotára nyílt
92 2 | Lestyák Mihály, hehehe!« Az első hang tán még így indult,
93 2 | csatlakozott a kidomborodó, az uralmat magához ragadott
94 2 | dagadva a levegőben... Ám ha az első »éljen« szerényebb
95 2 | első »éljen« szerényebb és az első »hahaha« frissebb,
96 2 | hahaha« frissebb, akkor az éljen szakadt volna ketté,
97 2 | egy lágy pehely, melyet az első fuvallat visz, visz
98 2 | A harsogó éljenzésekre az utcák önteni kezdték a népeket.
99 2 | efféle kérdésekkel: »mi az? mi történt?«~A városház
100 2 | egy kicsit furcsán festett az ezüst gombos dolmányú tekintélyes
101 2 | ujjongásban tört ki a nép.~Az öreg Lestyák hol elhalványodott,
102 2 | szemeit, vagy hogy talán az előszivárgó könnycseppeket
103 2 | halasi polgármester Fülekre?~Az öreg szabó dölyfösen felelte:~-
104 2 | rozsdapiros gyümölcseit; az alátámasztott hatalmas ágak
105 2 | hatalmas ágak kifelé csüngtek az útra.~Mint az evet, oly
106 2 | kifelé csüngtek az útra.~Mint az evet, oly gyorsan mászott
107 2 | fölséges zamatú körték, az ő féltett kincsei, sűrűn
108 2 | lakmározzatok! - rikácsolta az öreg, s rázta szilajan,
109 3 | bosszúság, elszólta magát az irigység, rügyet eresztett
110 3 | egy-egy elejtett megjegyzésben az elégedetlenség. De a külső
111 3 | hatalmasságok siettek elismerni az új főbírót. Zülfikar aga
112 3 | sarkon fordult, becsapta rá az ajtót, melyen egy pár perc
113 3 | Mit akarsz itt ezzel az oktalan állattal, te hitetlen
114 3 | hogy ezzel tanácskozzék az úr, mert ennek van szakálla.~
115 3 | packázni. Jól megleckéztette az effendit. Még ilyen főbíránk
116 3 | szerszám.~(Hát van a városnak az effélékre pénze?)~A következő
117 3 | menni, míg végre feltör az ajkon önkéntelenül az örömkiáltás:
118 3 | feltör az ajkon önkéntelenül az örömkiáltás: fű, fű! Most
119 3 | nemzeti szalagok csüggjenek le az ökrök szarváról is.~Ez az
120 3 | az ökrök szarváról is.~Ez az intézkedés sem maradt titokban,
121 3 | fölött: mert mégiscsak szép az, hogy a török császár Kecskemétről
122 3 | szörnyűködve beszélték meg az érdekes újságot. Csúfolódtak,
123 3 | karikással, arany fokossal, és az ajánlkozó fehér népekből
124 3 | vagy, fiacskám; nem veri az a feleségeit, mint téged
125 3 | nyelvével.)~Éles asszonyi ész, az Ágoston Katáé, nyomban felfedezte
126 3 | ha kitudódnék, melyik hát az a négy legszebb rózsa a
127 3 | szolgáltatok a lelkemért. Lelkem az egyházé marad továbbra is,
128 3 | takarodsz innen, te deszka, ki az ördögnek kellenél te?«~Egy
129 3 | török szultán ugyan nem az!~Ki rajong a török szultánért?
130 3 | leányoknak is.~S mi lehet az a csalétek? Hát én istenem,
131 3 | bennük suhog, csörög; kiáltja az egyik: »gyere nézz meg«,
132 3 | hallotta pompában. Úgy legyen az eszük igazítva, mintha négy
133 3 | kellene a portéka.~Maga az öreg Lestyák sem pihent;
134 3 | Mindenütt kegyesek voltak az úrasszonyok, »a város patronái«.
135 3 | éjjel-nappal. Csattogtak-kopogtak az ollók, gyűszűk, csillogtak-villogtak
136 3 | selyemdarabkák. Ez itt egy kacabáj, az ott egy rokolya. Ahol meg
137 3 | aranykarikából összetűzve? Az a főkötő. Mert a négy virágból
138 3 | mennyi leány és asszony van, az mind ezekről a csodaruhákról
139 3 | Mert a csélcsap szolgát az egyik Úr eltaszítja magától,
140 3 | lázító beszédeket tartottak az új főbíró ellen, ki a törökkel
141 3 | nézett a szemök közé.~- Az a kérdés, rosszabb lett-e,
142 3 | szólt Porosznoki -, de az eshetőségekkel számolnunk
143 3 | kapatja a népet ellenünk.~- Az a kérdés, mi intézzük-e
144 3 | intézzük-e Kecskemét sorsát, vagy az utca? Én azt gondolom, mi
145 3 | főbíró uram. A baj megvan; az ellen tenni kell valamit,
146 3 | egyenkint beszállingóztak az elöljárók, kikelt arcokkal,
147 3 | múlva már ott verte a port az Ágoston pej kancája a ceglédi
148 3 | arra... Ily foganatos volt az Ágoston Kristóf uram titkos
149 4 | nap, mikor Budára indulnak az ajándékokkal - török császár
150 4 | A ruhák elkészültek, s az utolsó három napon kitették
151 4 | pálcával.~Olyan szép volt az a sok »csiri-csári«, hogy
152 4 | rajtok.~- Nagy segítség az ilyen rongy asszonyábrázatnak!~
153 4 | amelyik ott nem veszett? Az ezeregyéj minden ragyogása
154 4 | topogott körül félénken, mint az őzike, elindítá szemeit
155 4 | Próbáld fel, húgocskám!« Biz az felpróbálta, még ha belehalt
156 4 | elhozták elébe a tükröt, amire az fölsikoltott az örömtől;
157 4 | tükröt, amire az fölsikoltott az örömtől; egy mesebeli tündért
158 4 | benneteket«, kikapcsolni az igéző mellénykét, leoldozni
159 4 | Mert nagy hivatal volt az. Úgyszólván csak később
160 4 | év múlva is rangot adott az asszonyoknak, ha elmondhatták: »
161 4 | költött engem; rajta volt az én testemen is a Lestyákék
162 4 | vádolni hivatali visszaéléssel az öreget, sem hogy megvesztegettette
163 4 | fehérlettek ki a fogai. (Az a vén mamlasz észre sem
164 4 | Habozva nézett fel rá.~- Az nem engedi! (Pintyőre mutatott
165 4 | negyedóra múlva. Mikor kilépett az öltöző szobából kimosakodva,
166 4 | a főbíró elragadtatva.~- Az öreg Bürüé, aki a »Nyalka
167 4 | uraimék a fürhéces kocsikra. Az elsőbe a főbíró, Kriston
168 4 | viszik »kenő embernek«.~Az összegyűlt népek éljen riadása
169 4 | éljen riadása felhangzik; az itthon maradt asszonyok
170 4 | ökör kolompja kong-bong, az ötven csikó csengője csilingel...~
171 4 | csikó csengője csilingel...~Az út egyhangú, le sem írjuk.
172 4 | egyhangú, le sem írjuk. Az alföldön minden egyforma.
173 4 | szélmalmok - úgy tűnnek fel az utasnak, mintha az előbbi
174 4 | tűnnek fel az utasnak, mintha az előbbi faluból valók volnának.~
175 4 | Debrecen a kolbászt, Kecskemét az almát, Szeged a paprikát. (
176 4 | kinek-kinek ki volt osztva.~Az első szerep a »kenő emberé«,
177 4 | zsírral kenegeti ki a csömört az emberekből, hanem aranyakkal.
178 4 | ügyeskedni s »érvelni«, hogy az audiencia meglegyen.~A padisah
179 5 | FEJEZET~A CSÁSZÁR ELŐTT. AZ ÉGI MÉRNÖK~Nagy díszben
180 5 | portyázóktól megmentse. Már pusztán az a tény, hogy a fölséges
181 5 | tolmácsa, Nazur bég, fordítá le az orációt a szultánnak, ki
182 5 | már hallottuk, lássuk most az érveket.~Rögtön következtek.~
183 5 | Gábor előlépett, felnyitván az almazöldszínű selyem tokot,
184 5 | kegyes fölséged megtekinteni az ablaknál.~Nazur bég gépiesen
185 5 | kelt fel a szófáról, hogy az ablakhoz lépjen, ahonnan
186 5 | küldöttség vár odakünn.~- Éppen az - folytatá Ágoston Kristóf
187 5 | élénken:~- Mi legyen ennek az indoka?~Lestyák Mihály uram
188 5 | vigyorgóra vált arccal adta át az uralkodó válaszát.~- Örvendezzetek!
189 5 | padisah fontolóra veszi az első kérésteket, a másodikat
190 5 | kihúzódtak a kecskemétiek az udvarra, »szerencsés jó
191 5 | dicsérve a főbíró beszédét és az Ágoston föllépését. Maga
192 5 | néztek rá.~- Mi történt, az isten szerelmeért?~- Az
193 5 | az isten szerelmeért?~- Az történt, ti szamarak, hogy
194 5 | kívánságát, bármi legyen az, nem teljesíti. Gebedjetek
195 5 | káromkodott, Kristonnak az orra vére indult meg ijedtében,
196 5 | vére indult meg ijedtében, az öreg Inokainak pedig a mécsese
197 5 | Dunánál álltak, lefeküdt az egyikbe, betakarózott a
198 5 | bélelt köntöst, úgyhogy annak az egyik csücske a földet söpörte,
199 5 | felvilágosítást tudott róla adni az egyik kocsis, hogy a szekéren
200 5 | hazaindultak a mieink, leszállt az estszürkület, a kémények
201 5 | kísértetek foszladoztak ki. Az égbolton egyetlen sötétkék
202 5 | ünnepélyes, méla csönd borult az alvó természetre. Csak a
203 5 | gondolata egyforma volt; ha az egyik azt mondta: »Hogy
204 5 | másik hümmögött, bámult az éjszakába és azt válaszolta
205 5 | rajzottak.~Hát egyszer csak az egyik ilyen ködoszlopból
206 5 | Szembetűnőbb, igazibb a többinél, az útra állt a lovak elé...
207 5 | elé... s árnyéka mozgott az úton.~Az elölmenőknek lovai
208 5 | árnyéka mozgott az úton.~Az elölmenőknek lovai meghőköltek.
209 5 | Minden jó lélek dicséri az urat!«~- Ki vagy? - kérdezé
210 5 | Vegyenek fel hamar a kocsira.~Az imént csak Inokai ijedt
211 5 | Cinna kurtán.~- Éppen ez az, miért szöktél meg, te kis
212 5 | mélabúsan. - Mit cselekszik?~- Az én felelősségemre!~- Juventus
213 5 | szeme megint villant egyet; az ebhűség melege volt abban.
214 5 | Azzal kivette a saraglyából az odagyömöszölt császári kaftánt;
215 5 | van - sóhajtozott eközben az első kocsin Inokai -, Ágoston
216 5 | ember van - sóhajtozott az utolsó kocsin a fiatal gulyás
217 5 | utolsó kocsin a fiatal gulyás az öreg csikós előtt (kik most
218 5 | főbíránk, Lestyák uram, mert az a cigányleány piros ajkát
219 5 | szöktél meg?~- Rávettem az öreg törököt, aki az ajtónál
220 5 | Rávettem az öreg törököt, aki az ajtónál őrködött ránk a
221 5 | kimondtam. Amit én megmondok, az meg van mondva.~A leány
222 5 | kocsi felborulni látszott, az útszéli kórók, kákák őrült
223 5 | elereszté.~- No, no, no... mi az ördögöt csinálsz te Cinna?
224 5 | errefelé. Hogy megzavarod az embert.~Megfogta a tömött,
225 5 | vállára; csattintott, mint az ostor, és körültekerőzött
226 5 | mondok. Tedd ide a füledet az arcomhoz. Még közelebb.
227 5 | előttem. Le kell hát szállnod, az bizonyos.~- De miért?~-
228 5 | lesz belőled, mit gondolsz? Az ördög se ismer rá az egykori
229 5 | gondolsz? Az ördög se ismer rá az egykori Cinnára.~Cinna sóhajtott
230 5 | más utakon, és beállítasz az én apámhoz, mint vándorló
231 5 | csikó. Komoly állapot ez. Ha az öreg vonakodnék bevenni,
232 5 | s lankadtan leereszté az ollót.~- Mit sajnál rajta? -
233 5 | Csett-csatt! nyiszogott az éles vas; csett-csatt! és
234 5 | Bemásztunk valami ingoványba.~Az ugyan nem volt csoda egy
235 5 | vármegyék szűzek voltak az útcsinálástól. Az a panasz,
236 5 | voltak az útcsinálástól. Az a panasz, hogy »sarat raknak
237 5 | egyáltalában nem raktak semmit. Az volt a nézet, »az utat magok
238 5 | semmit. Az volt a nézet, »az utat magok a szekerek csinálják;
239 5 | holdvilágnál.~Bolond ez az alföld, melyet nyílt könyvnek
240 5 | szárazföldnek. (Mikor higgyen neki az ember?)~A kocsis káromkodott,
241 5 | irányban próbált szerencsét. Az is besüppedt.~- Mind itt
242 5 | Mind itt veszünk! Ki tudja az utat?~Mindnyájan leugrottak
243 5 | belepusztulunk.~- Fel kell költeni az öreg Marcit, az sokszor
244 5 | költeni az öreg Marcit, az sokszor hajtott már gulyákat
245 5 | évadján is: hátha ösmeri az utat. Hé! kis csikós, ott
246 5 | kellett több szó, jól megrázta az alvó öreget.~- No, mi a
247 5 | avégett, hogy tudja-e kend az utat Kecskemétre?~- Gondolom -
248 5 | vagyunk a »pokol tavaknál«, az első két kocsi már szutyokban
249 5 | kijutni.~Marci felpislantott az égre, nézegette nagy figyelmesen
250 5 | förmedt fel mogorván. - Az egyik lósóska olyan, mint
251 5 | másik lósóska. Nem káptalan az én fejem, hogy kiismerjem
252 5 | azt a két kis csillagot, az egyik nagyon bágyadt, világos
253 5 | hajts, szógám! Arra vagyon az út.~Azzal újra lefeküdt
254 5 | minden dolgot rendbe hozott. Az urak szintén föltápászkodtak
255 5 | mire a főbíró visszament az övéhez - Cinna már nem volt
256 5 | csak egyetlen szál, melyet az egyik gyűrűje körül csavargatott.~-
257 5 | kiáltozék harsányan. - Hová lett az én leányzóm? Melyik szekérre
258 5 | Csak néha-néha mosódott el az út, míg a reggeli szürkület
259 5 | fiastyúknál oldalog.~Otthon volt ő az ég fényes planétái közt.
260 5 | mező.~Ott méricskélte ki az utat Pestről nemes Kecskemét
261 6 | Vivát!« s több effélék. Az ékes szavú Fekete Pál éppen
262 6 | morcosan nézték estefelé az ablakokból és kerítések
263 6 | ablakokból és kerítések mögül az elöljárók bevonulását. Nem
264 6 | után. Hanem iszen jobb is az így, minek a csúfságot hizlalni,
265 6 | mikor úgyis elég nagy!~Még az este szárnyat eresztettek
266 6 | a terembe, meghallgatni az út eredményét, hivatalos
267 6 | fuvaros még jobban emelte az ingerültséget. Jól közéjük
268 6 | Meleg-e a kaftány?~Biz az elég meleg volt az elöljáróknak
269 6 | Biz az elég meleg volt az elöljáróknak odafönn.~Sötéten
270 6 | fénylett még bátorság és dac.~Az út eseményeit Porosznoki
271 6 | komponált beszédben, kezdvén az istennel (aki olyan sűrűen
272 6 | lakosnak lehetne tekinteni). Az ő súlyos bal keze alatt
273 6 | azt gondolták, aki mer, az nyer.~Eleinte csöndesen
274 6 | Nagy derültség hasadt ki az arcokon, s innen kezdve
275 6 | fogyott a tekintély. Csak az első szikra fogja meg a
276 6 | szalmát, legott pernye aztán az egész.~- Elsinkófálták a
277 6 | a törvényasztalhoz, hogy az onnan a terem túlsó szögletébe
278 6 | Itt van. Nem kell!~S az ajtó felé sietett.~De útját
279 6 | káoszban utat lökdösött magának az elnöki székig Berkesi József
280 6 | Mihály elfogatása.~Sírt-rítt az öreg Lestyák, amikor szíve
281 6 | amikor szíve büszkeségét, az ő Miskáját elhurcolták a
282 6 | mondá kissé bosszúsan az exfőbíró -, ez se tart mindég.~-
283 6 | Miska.~- Szerencse? - és az öreg megint elpityeredett,
284 6 | őrült mozdulatával kapta fel az ollót, s egy gyönyörű tafota
285 6 | bizony, nagy dolog is volt az akkoriban! Elment az ember
286 6 | volt az akkoriban! Elment az ember a budai basához, kieszközölni
287 6 | nem lágyult, akkor elment az ember a szolnoki basához,
288 6 | vagy átrándulni Fülekre az alispánhoz, sőt a legrosszabb
289 6 | fordulni Szécsénybe. Ezek az érdemes úri személyek mindnyájan
290 6 | türelmetlen kuncsaftokat... az Erzsike szolgáló pedig főz
291 6 | leánnyal, óva intlek, mert az nekem a keresztlányom.«~
292 6 | keresztlányom.«~Így ment az öreg, és sokáig oda volt;
293 6 | a java tél vetette haza.~Az idei Márton-lúd csontja
294 6 | zimankós telet jósolt, de az is volt. A hadakozó felek
295 6 | tavalyi rossz esztendő miatt az élelem is szűkecskén volt,
296 6 | volt a fellépésük.~Azon az estén is, mikor a vén Lestyák
297 6 | besompolygott (mert ilyen volt az öreg, mikor neki állott
298 6 | Már persze, persze - szólt az öreg büszkén, és kiteríté
299 6 | kiteríté Putnoki uram elé az Ibrahim basa levelét. -
300 6 | egy jó gondolata támadt az éjjel; sietett, hogy kitálalhassa
301 6 | társainak.~- Nem jó dolog lesz az, ha Lestyák szabadlábra
302 6 | megbélelve.~- Kemény koponya, az igaz, de a szandzsák basával
303 6 | bízzák kegyelmetek rám!~Az utcák szokatlanul korán
304 6 | láthatáron rémületbe öltözteté az arcokat. Mert a derék Olaj
305 6 | leány elrablásával beérték. Az emberséges Olaj bég nagyban
306 6 | tanácsházba: egy kis pénzt hozott az egyik, kenyeret, fát jött
307 6 | budai vezér - jegyzé meg az előbbi gúnyosan.~Lestyák
308 6 | pénztárába, ha-ha-ha.~- De hisz az engem menten karóba húzat,
309 6 | Putnoki vállat vont:~- Az már a ked baja.~- Úgy? -
310 6 | bólintgattak, hogy igazságos az ítélet. Elrettentő példát
311 6 | kegyelmed meggyónni?~- Nem.~Az öreg szabó kétségbeesetten
312 6 | mozdult; hiszen gyökerük csak az élőfáknak van... Legfeljebb
313 6 | mellékutcákra kerülve, hogy az összeverődött kíváncsiak
314 6 | való dolog ez!~A triumvirek az ablakból nézték, ameddig
315 6 | delet.)~Majd élénken fordult az összegyűlt polgárokhoz:~-
316 6 | semmi hasznát se veszi, az élő ember neki portéka.
317 6 | már lovagot visz. (Elég jó az a tatárnak, gondolták a
318 6 | küldenek!« sziszegett magában az utas, s bosszútól forrt
319 6 | forrt a vére.~Fölemelte az öklét. »Hej, csak haza kerülhetnék
320 6 | távoli zsongást-bongást; az a tatár tábor zsivaja. Menjünk,
321 6 | értékek közé, mert különben az se állna ott.)~Éppen mellette
322 6 | szitáló hó elől vonult oda.~Az ember kijjebb jött, és rászólt:~-
323 6 | Cinna! De milyen csodálatos az, hogy itt vagy.~Zavartan
324 6 | támasztja fel többé.~- No, már az meg éppen igaz.~- Ne tréfáljon
325 6 | viszik, senki sem váltja ki, az elöljárók is akadályoznák.~
326 6 | Mihály kedvetlenül harapdálta az ajkait.~- De ha én megyek
327 6 | Kiváltlak, hogyne váltanálak ki! Az mondod, úgyis tartozol nekem
328 6 | hatalmas bég! - jelenté az előbbi zömök fickó.~A bég
329 6 | Allah nagy és Mahomed az ő prófétája. Mit parancsolsz,
330 7 | lankadtság fogta el, lelkét az önvád diribdarabra tépdelé: »
331 7 | maga elé. Merre viszen most az én utam?...~Szétfoszlott
332 7 | s megcsillant nem messze az óriási fénylő szem, a Csalános
333 7 | útjában, a legmagasabb fa az egész környéken; vékony
334 7 | ebben a keserű pillanatban az »édesanya« testéhez, egyszerre
335 7 | egyszerre hallotta, érezte, hogy az messze innen megdobban,
336 7 | fújta fel arcocskáját:~- Hát az történt, jelentem alássan,
337 7 | nem bírva kibontakozni az ámulatból. - Hisz akkor
338 7 | kenyeret, fát, a szikrai Marci az ökröket hajtotta nagy káromkodva.
339 7 | szekerek előtt szép hóka lovon az egyik triumvir, Holéczi
340 7 | Holéczi Sámuel uram lovagolt, az oldalán függő sárga bőrtáskában
341 7 | hozván a »nervus rerum«-ot. Az meg ott az egyik szekéren,
342 7 | nervus rerum«-ot. Az meg ott az egyik szekéren, a szép ropogósra
343 7 | látni«, mellette pediglen az aranyos szájú Fekete Pál
344 7 | kérdezte:~- Ugye a lelke az, amice, nem maga?~- Magam
345 7 | nem maga?~- Magam vagyok az a lelkem nélkül - dünnyögte
346 7 | városba a történtekről.~Kapott az alkalmon a »város Cicerója«,
347 7 | Cicerója«, kipótolni dúsan az elmaradt szereplést.~- Megyek,
348 7 | mikor a piacra beért, hol az álldogáló és egyre gyűlő
349 7 | szironnyal kitulipánozva hirdeté az Úr különös kegyelmét, mellyel
350 7 | engedte magát megzavarni:~- De az meg bizonyos, hogy jönnek
351 7 | vissza a kenyeres szekerek, az ökrök, a pénzes tarisznya,
352 7 | házról-házra hömpölygette az idegizgató álmélkodás. Az
353 7 | az idegizgató álmélkodás. Az elbukott, gyűlölt szenátorok
354 7 | Porosznokit megéljenezték, az öreg Inokainak kalapemelve
355 7 | gesztusokkal adták tovább az érkezőknek Fekete Pál uram
356 7 | rezegtető lelkesedést szíttak be az emberek az éljenzéstől meghasadozott
357 7 | lelkesedést szíttak be az emberek az éljenzéstől meghasadozott
358 7 | öltöztettek talpig fejérbe az asszonyok, érdemes polgárok
359 7 | egy félóra alatt sebtiben az ezüstgombos mentét, felkötötte
360 7 | közélet férfiainak vállaira), az egész kéziratot át kellett
361 7 | odaírni »Dicső hazafi!« Az »Eljöttünk hozzád« helyett »
362 7 | Mindegy, nagyon szép lesz az mégis!)~Bár hevenyészve
363 7 | tomboló rivalgás ömlött az utcákon, mint a lavina,
364 7 | és ahol végre letették, az az elnöki hely a tanácsterem
365 7 | ahol végre letették, az az elnöki hely a tanácsterem
366 7 | főbírájának!~Rengett a fal az éljenektől, percekig tartott,
367 7 | szólásommal buktattam meg ezt az elöljáróságot ezelőtt tizenkét
368 7 | megtudandókat, hogy neki még az örökös főbíróság is kurta
369 7 | protokollumba, hogy valamiképpen az isten kegyelméből dicsőségesen
370 7 | lehet odanyomni látatlanban az utódok kezébe. De máskülönben
371 7 | láthatatlan vaskéz. Elmondani az Olaj béggel történt jelenetet,
372 7 | el nem mennie a táborba. Az ördög hozta útjába azt a
373 7 | kapuban már ott leselkedett az Erzsi leány, meg a Laci
374 7 | közömbös arcot vágott.~- Az a fiatal gyerek ott?~- Akkor
375 7 | főbíróvá, Misi, tudd meg azt. (Az öreg szeme büszke zöldes
376 7 | büszke zöldes fényt lövellt.) Az öreg Lestyák legény a talpán,
377 7 | olyankor, ha sokáig nem látja az ember. Kedélyesen pipázik
378 7 | megőszült gallyai, künn az udvaron elébe ugrik a Bodri,
379 7 | széles aranypánt lenne rajta.~Az öreg felsóhajt:~- Szegény
380 7 | ha feltámaszthatnám erre az egy napra.~Behozzák az ételt,
381 7 | erre az egy napra.~Behozzák az ételt, annak a biztató párája
382 7 | a pincébe, de itt legyen az egyik lábad!«~- Te meg ülj
383 7 | éhes vagy, lecsigázott az a rabkoszt. Ámbár iszen
384 7 | mert különben kaján kutya az öreg. Eleinte dühös volt
385 7 | emlékszel rá. De nem sós tán az a leves? Hozd be a sósbödönt,
386 7 | te bolond? Nem harap ám az azért, hogy nagy úr.~- Köszönöm,
387 7 | pecsenyés tálat, melyet az imént emelt le a kályháról,
388 7 | emelt le a kályháról, hogy az asztalra adja.~A mester
389 7 | ropogósra sült állat egészen az ágy alá gurult.)~Laci rákvörösen
390 7 | Laci rákvörösen somfordált az ajtó felé.~- Megállj - inté
391 7 | kimehetsz.~- Kell valami? Inkább az Erzsinek szólnék. Ez ügyetlen -
392 7 | Mert nagyszerű mesterség az, fiam, fölséges tudomány,
393 7 | fiam, fölséges tudomány, az isten alkotásainak kikorrigálása;
394 7 | férfiasságot öntök. Valami az, fiacskám (s a vén szabó
395 7 | lehetetlen, édesapám.~- Már az igaz, de egyél abból a pecsenyéből,
396 7 | fekete pettyes karton viganó: az Erzsike ünneplő ruhája.~
397 7 | Erzsike ünneplő ruhája.~Az öreg Lestyák hátratántorodék.~-
398 7 | hátratántorodék.~- Erős várunk nekünk az isten! - kiáltá rémülten,
399 7 | kísértet!~- Nem kísértet az, édesapám, hanem ő maga.~-
400 7 | hanem ő maga.~- Vigyen el az ördög, ha hiszem.~Kopogás
401 7 | hiszem.~Kopogás hallatszott az ajtón, mintha az ördög jönne
402 7 | hallatszott az ajtón, mintha az ördög jönne a hívó szóra.
403 7 | jönne a hívó szóra. Nem biz az. Puszta Máté szenátor uram
404 7 | elmondták, a gyűlés mit végzett az ő távozása után: Ágoston
405 7 | követség megy Vácra, ez az egyik (nagyon okosan van);
406 7 | nagyon okosan van); a másik az, hogy a köntöst harminc
407 7 | Szent Miklós templomából az ereklyetartó láncos vasládát,
408 7 | csitri haja.~Puszta Máté uram az ablak felé fordulva ingatta
409 7 | ingatta nagy fejét: »Ez hát az a hely, ahová idegen kéz
410 7 | örökös főbírája?~- Miért ne?~Az öreg búsan horgasztotta
411 7 | szóljanak már kedtek is, az isten áldja meg, beszéljék
412 7 | mint három fadarab.~Erre az ösztökélésre Permete Gáspár
413 7 | ujjára tizenötöt, de hogy ez az alacsony származás mégse
414 7 | származás mégse konveniál az ő nagy rangjához.~- Beszéd
415 7 | Mihály nevetve. - Hátha Cinna az egyiptomi királyoktól származik?~-
416 7 | nehéz, mint kegyelmednek az ellenkezőt, hogy nem az
417 7 | az ellenkezőt, hogy nem az egyiptomi királyoktól származik.~
418 7 | is; mert Puszta Máténak az volt a nézete: »Tudja a
419 7 | tiszteletre méltó Seneca: az asszonynak elég, ha annyit
420 7 | annyit tud, hogy: ha rácsorog az eső, be kell menni az eresz
421 7 | rácsorog az eső, be kell menni az eresz alá.~- Itt ugyan hiába
422 7 | tett vele, valamit kevert az italába, másképp megfoghatatlan.
423 7 | asszonyoknál is jobban tetszett az »új esemény« Putnoki Balázsnak.
424 7 | csausznak: »Vidd ki ezt az embert, üttess a talpára
425 7 | szultánnak, hogy nem él, az hatlábnyi mélyen fekszik
426 7 | a föld alatt.«~Így járt az áruló Putnoki; hanem az
427 7 | az áruló Putnoki; hanem az olyan ordas szerencse is
428 7 | ért fel, mely féken tartá az ellenséget. Egy hadsereg,
429 7 | féltek már a kecskemétiek az ellenségtől, sőt inkább
430 7 | kössön; nagy mulatság volt az a népnek. A főbíró kivonult
431 7 | parancsolsz?«~Legendák röpködtek az országban a beszélő köntösről,
432 7 | megcsókolja, férjhez megy. Az okosabbak azt állították,
433 7 | valami különös isten csodája; az az egész, hogy a szultán
434 7 | különös isten csodája; az az egész, hogy a szultán póklábas
435 7 | Lestyák Mihály személyére is. Az ő története, hatalma hasonlóan
436 7 | köntös nemcsak azt mondta az ellenségnek: »Takarodjatok
437 7 | azóta sem fogytak el onnan; az iskola fölvirágzott, a lakosok
438 7(3)| császár Magyarországba jövén, az kecskeméti bírák, nagy ajándékokkal
439 7(3)| vitézektől megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat adván
440 7(3)| ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák meg neki;
441 7(3)| valami török sereget láttak, az bíró az köntöst rávevén,
442 7(3)| sereget láttak, az bíró az köntöst rávevén, elejekbe
443 7(3)| törökök, lovaikról leugorván, az köntöst megcsókolták, és
444 8 | hiányzott a teljes boldogsághoz: az esküvő Cinnával.~S ennek
445 8 | sem állt útjában senki.~Az öreg Lestyák már rég kibékült
446 8 | Lestyák már rég kibékült az eszmével. A kis semmiházi
447 8 | mindig volt valami szeszélye.~Az első határnap akkorra volt
448 8 | gyerekek! - biztatá őket az öreg.~- Várjunk még, míg
449 8 | célzást.~- Bizony itt volna az esküvő ideje, már alig várom,
450 8 | Mihály (néha hetekig odajárt az úri kastélyokban), ha eljött
451 8 | döfnének bele ilyenkor. Az a gyanúja nő, hogy Mihály
452 8 | Szép volt ő még így is.~Az öreg Lestyák megijedt, hogy
453 8 | kis rezedaszálam. Szeret az téged, ha mondom, meg is
454 8 | sóhajtott ilyenkor; nem volt az ő sebére balzsam a sok szép
455 8 | szád, Mátyás!«~Mi lehetett az a titokzatos dolog, Cinna
456 8 | szobában bezárkózva, és az öreg sohasem említette,
457 8 | begombolkozva járt-kelt az övéi közt.~Végre egy este,
458 8 | napod is. Most már meglesz az a lakodalom, aki lelke van;
459 8 | Fáy-kisasszonyokat kiveri tőle az irigység szeplője. Nevess
460 8 | pirulni, mit szégyenled az unokáimat!), aranyakkal
461 8 | aranyakkal fognak gurigázni.~Az öreg egy csomó aranyat markolt
462 8 | Lestyák Mátyás nevű ember, az csinálta ezt a ruhadarabot.«~-
463 8 | is sejtem, miről van szó.~Az öreg suttogva folytatá:~-
464 8 | búzaszem; képes vagy-e rá?« »Az én tűm mindent megvarr -
465 8 | megvarr - feleltem -, amit az én szemem meglát.«~Cinna
466 8 | Cinna fázékonyan bújt az öreg szabóhoz.~- És mibe
467 8 | kérdé a leány félénken.~Az öreg nevetett.~- Mi baj
468 8 | is lesz egy kaftánya, ez az egész. Meg az, hogy a török,
469 8 | kaftánya, ez az egész. Meg az, hogy a török, aki most
470 8 | hogy adnak oda Mihálynak az ötezer aranyból négyezret: »
471 8 | hozzálátott a munkához.~Nem volt az tréfadolog. Minden este
472 8 | felköltötte Cinnát, és megmutatta az egyes darabokat, amint fölvenni
473 8 | gőgtől rezgett. »Nézd ezt az elejét, ez itt a gallérja,
474 8 | elejét, ez itt a gallérja, ez az ujja!«~Hát még mikor tizenöt
475 8 | elkészült a másolatkaftány, az utolsó öltésig, s végigtekintvén
476 8 | kukorékoltak. A szabó kihajolt az ablakon. Éjfélre rendelte
477 8 | aranyos kaftány volt kiterítve az ágyon, olyan egyforma, mint
478 8 | ehhez? - kérdé a mester.~Az egyik azt mondta: »Csakugyan
479 8 | garmada aranyat öntött ki az asztal közepére.~- Éppen
480 8 | összecsókolni, és aki akkor előttem, az én művészetem előtt borul
481 8 | mért nem mondja már, melyik az új? - türelmetlenkedett
482 8 | Miért kérdi kelmed éppen az újat?~- Mert tudom, hogy
483 8 | is vigyétek el a régit... az igazit. Az új... az új megmarad
484 8 | el a régit... az igazit. Az új... az új megmarad Kecskemétnek.~
485 8 | régit... az igazit. Az új... az új megmarad Kecskemétnek.~
486 8 | retesz. A két alak eltűnt az éjhomályban, örökre.~Az
487 8 | az éjhomályban, örökre.~Az öreg lefeküdt, de üdítő
488 8 | Gonosz víziók gyötörték. Az aranyak, melyeket egy szakajtóba
489 8 | egy szakajtóba söprött, és az ágy alá dugott, elkezdtek
490 8 | másztok le, vissza mindjárt!« Az egyik közülök a mellére
491 8 | úgy rémlett előtte, hogy az ördöngös aranyat megfogja
492 8 | folyadék ömlik, nyargal az ereiben, feszíti a halántékait.
493 8 | szívecském; ott nyerít már az ágy alatt a négyezer sárga
494 8 | színben volt, ragyogott az arca az életkedvtől. Éppen
495 8 | volt, ragyogott az arca az életkedvtől. Éppen most
496 8 | most végezte be öltözését. Az is egészen más, mint azelőtt;
497 8 | Jó reggelt, apám uram! Mi az újság?~- Meg akarlak kérni
498 8 | üzentek be hajnalban. Éppen az ő levelüket hozta most Pintyő.
499 8 | Talán jobb lesz a Rárót, az jámborabb. Ma nem mehetnék
500 8 | I. Lipóttól a vásárait), az öreg Pintyő bekukkantott
1-500 | 501-582 |