Fejezet

 1 3|          sem kell tán, hogy mennyi leány és asszony van, az mind
 2 4|          egy felhő lett volna, s a leány arcára, homlokára ereszkednék,
 3 4|       mosolyogva -, vigye be a kis leány után a legszebb ruhát. Lássuk,
 4 5|              fejünkkel játszunk.~A leány összerázkódott, szép nagy
 5 5|    megmondok, az meg van mondva.~A leány lehajlott a Lestyák kezéhez,
 6 5|         akarja kegyelmed - szólt a leány szelíden, csendesen.~- Nem
 7 5| csiklándozó kígyót, a varkocsot, a leány túlsó vállára; csattintott,
 8 5|           nyakon, úgyhogy a vége a leány innenső hóna alól megint
 9 5|          szállanod a kocsiról...~A leány nyugtalanul mozdult meg.~-
10 5|        sajnál rajta? - duzzogott a leány, utánakapva a szerszámnak.~
11 5|           volt vágva.~Mosolygott a leány koronátlan fejjel.~Aztán
12 6|         bég, kik egy pap vagy szép leány elrablásával beérték. Az
13 6|           lováról.~- Szerencsétlen leány, hogy kerülsz te ide? Ejnye,
14 6|         azt fölvenni. Ne okoskodj, leány. Megállj még. Magam sem
15 6|        tudom, mit csináljunk.~De a leány nem állt meg; már rajta
16 6|          bukásának a magva.~Ment a leány, s meg sem állt, csak a
17 7|           ott leselkedett az Erzsi leány, meg a Laci legény. A forgácsfánk
18 7|     Köszönöm, nem kell a só. Hát a leány végett haragudott Ibrahim?~-
19 7|        főbíró vidáman. - Meghalt a leány?~- Ah! - szisszent föl a
20 7|        hogy bízvást lehetne belőle leány is.~- A mai napon semmi
21 7|         szabólegényből főbíróné.~A leány arcán, homlokán a megdicsőülés
22 7|         irányban szórta el a Cinna leány regényét. Mondták is mindenütt
23 8|    rengeteg kincset? - hüledezék a leány.~- Mi ez még a többihez
24 8|       lesz-e valami baj? - kérdé a leány félénken.~Az öreg nevetett.~-
25 9|         uram, nézze csak meg. Ez a leány volt nálam a táborban egyszer
26 9|              Mért nem kelsz fel?~A leány melléből fuldokló, görcsös
27 9|       szívét a szánalom himbálta a leány mentségei felé, akik nem
28 9|           ki tisztán, hallhatón.~A leány rémülten tekintett rá, és
29 9|            a nép közé!~A siránkozó leány ámult-bámult, de csak mégis