Fejezet

 1 1|               rabolt, az is mindegy volt a szegény kecskemétieknek, mert akkor
 2 1|               perselyekkel.~- Váltsuk ki a szegény Brunó atyát. Gyönyörű prédikációt
 3 1|            szemeiben könnyek csillogtak.~- Szegény jó híveim szeretnek, rettenetesen
 4 1|                   pogány kezén pusztulni a szegény szerzetest. Mit gondolna
 5 2|                  helyeket kivágta ollóval. Szegény Brunó atyát jó hogy a guta
 6 2|             tudtára, mit kelljen mondania, szegény városunkat hogyan kell a
 7 3|       lekvárfőzésnél a szép Inokai Pálné - szegény török császár!~- Hátha még
 8 3| háromszázhatvanhatodik asszony felett (oh, szegény, boldogtalan lélek). Majd
 9 6|                vége, csak a dolmánynak, és szegény Miskát is bizony elhurcolták
10 6|                sóhaj a viráglevelek közt: »Szegény Lestyák Miska!«~Aztán csak
11 6|                    felbuzdult egy kicsit a szegény pára. Isten szépen fölvitte
12 7|                rajta.~Az öreg felsóhajt:~- Szegény édesanyád, ha feltámaszthatnám
13 9|               Milyen csapás, milyen csapás szegény Kecskemétre! - tördelte
14 9|                adtad oda. Belevitted ezt a szegény leányt, csak azt ne tetted
15 9|           megbecsülni azt a kincset, azt a szegény leányt... Hitegettem, nagyravágyó