Fejezet

 1 1|    kereskedők a félországból, s mindig szomorú vége lett a vásárnak,
 2 2| asszonyom. Mert ő szent felsége mindig a mesteremberek gyermekeivel
 3 2|        is felakasztják. Persze, mindig városi ügyek után hajkuráz.
 4 3|      szív; minden szikra fogja. Mindig több-több ember bőszült
 5 3|  szurkálózni.~- A makacsság nem mindig eszélyesség, főbíró uram.
 6 3|  emlegetni nagy előszeretettel, mindig csillogóbban, regényesebben,
 7 5|         virágaira gondolva, még mindig mosolygott, s ha a szultán
 8 6|  hallotta, mert Fekete Pál uram mindig e tiszteletre méltó és bölcs
 9 8|      mindjárt félvállról vette; mindig volt valami szeszélye.~Az
10 8|      nemesember nem turbékolhat mindig, mert nevetségessé teszi
11 8|   fürkésző tekintetét, mely még mindig rajta nyugszik.~Tűkön ült,
12 8|         hömpölygött az utcákon, mindig közelebb-közelebb, megreszkettetve
13 9|          de az unokák azért még mindig hazavárták.~ ~