Fejezet

 1 1|    égre emelvén apró, szürke szemeit.~- Kiért? az öszvérért,
 2 2| fiatalság pírja égett arcán, szemeit mosolyogva hordozta meg
 3 2|     megdörzsölte apró szürke szemeit, vagy hogy talán az előszivárgó
 4 2|  erőtlenül hullott ki a rőf, szemeit behunyta, de a sötétben
 5 4|      mint az őzike, elindítá szemeit szendén, de azok csakhamar
 6 4|  kócosan, meglegeltette nagy szemeit a kincseken, és a szája
 7 5|    összerázkódott, szép nagy szemeit ráemelte a főbíróra, de
 8 5|      csodálkozva emelte rá a szemeit; fénylettek azok a sötétben
 9 6|  égre emelé aluszékony birka szemeit, majd hátra fordult a sereghez,
10 9|   kendővel. Azzal kötik be a szemeit.~- Iszonyat nézni - szólt
11 9|    Nagy Pálné, és behunyta a szemeit.~- Milyen szép, s meg kell