bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott,
2 1 | a »Fejetekkel jádzotok«.~De nem másként járt el a szolnoki
3 1 | elvevőnek semmi haszna.~De csak mégis megjött nemsokára
4 1 | ni! Fogja, hadnagy uram.~De a kuruc hadnagy kordiálisan
5 1 | hadnagyra, nem tréfál-e, de biz annak roppant komoly
6 1 | ezüst pénzért adták el, de hogy mennyiért váltotta
7 1 | már a küldöttség hazafelé.~De nem sokáig volt örömük,
8 1 | szólna hozzá Nagykőrös?~De már erre minden kecskeméti
9 1 | ha ezzel vége lett volna, de annyira divatba jött a papokkal
10 1 | semmi kár, míg odavoltak. De az asszonyok, az egészen
11 1 | százat, ha ott tartják, de örökre - úgy, hogy ő más
12 2 | innét, vagy haljunk meg itt, de így nem élhetünk.~- Csinálni
13 2 | Csinálni kell valamit.~- De mit? A törököt csak nem
14 2 | atyák a fejeiket csóválták, de a legtekintélyesebb szenátornak
15 2 | zsírpecsétet. Ki is vette, de úgy, hogy a pecsétes helyeket
16 2 | vagyunk, nemzetes urak, de szabadságunk láncokból van
17 2 | kecske mekeg.~- Jó, jó, de az apja még bocskoros tótnak
18 2 | részt vesz a választásban. De ma, midőn a főbírák egész
19 2 | a ládába rakta vissza.~- De csak tizenegy szenátor van
20 2 | valaha valaki ilyen dolgot? De iszen Porosznoki Gábor mégis
21 2 | meg egy szabómester fia. De ahol jön, ni!~A szomszéd
22 2 | hang tán még így indult, de egy másik hanggal találkozott
23 2 | külső jelvénye Kecskeméten.~De rá is fért nemzetes bíró
24 2 | a rőf, szemeit behunyta, de a sötétben megérzé a főbíró
25 3 | megjegyzésben az elégedetlenség. De a külső hatalmasságok siettek
26 3 | azontúl: mi lesz belőle. De jutott is minden napra egy
27 3 | városhoz számadó-bojtárnak.~De még nagyobb lett a csodálkozás
28 3 | féloldalt, mint egy bús lúd, de olyan ügyesen, hogy a szája
29 3 | kalendáriom van a töröknél«, de ez nem gátolta, hogy meg
30 3 | csiklandozott ingerlő gondolat. De a szemérem azt mondta: »
31 3 | folytatá fülig pirulva.~- De hát mit szól ehhez Brunó
32 3 | hites feleséget keresne. De a török szultán! Akiről
33 3 | Ez is egy szentháromság, de a pokol szentháromsága.
34 3 | násfákat drága fityegőkkel. De el ne felejtsék kegyelmetek
35 3 | Nem hallja kegyelmed?~- De hallom - felelte közömbösen.~-
36 3 | rosszabb - szólt Porosznoki -, de az eshetőségekkel számolnunk
37 3 | Üljenek le, nemzetes urak, de lakat a szájukra, mert aki
38 3 | gvárdiánt és Litkei pátert - de mindjárt ám. Erre a két
39 4 | elindítá szemeit szendén, de azok csakhamar kitágultak
40 4 | áll ismét a kerub:~- No, de elég volt, vetkezz le már -
41 4 | kétszáz év után bizonyítani), de tény, ami tény, sok tapintatlanságot
42 4 | gyermek volt még, nyúlánk bár, de erőteljes. Sokáig settenkedett,
43 4 | megrándított félvállával.)~- De ha én engedem, a város főbírája.~
44 4 | Imecs György, rosszul fest, de jól beszél törökül, tatárul;
45 5 | ereszkedett vissza szófájára.~...De most megnyílt a teremajtó,
46 5 | értette meg a magyar szavakat, de most a tolmács közbenjötte
47 5 | küldöttség el volt bocsájtva.~De a szultán jó kedvét látva
48 5 | meglepetve a kecskeméti urak is, de a szultán, Kecskemét virágaira
49 5 | szívvel volt irántatok, de amire szavát adta, azt be
50 5 | nagyon vacogott a foga, de annyit mégis mondott, hogy
51 5 | imént csak Inokai ijedt meg, de most már holtra rémült Kriston
52 5 | szemeit ráemelte a főbíróra, de annyi bájjal, annyi szemrehányással
53 5 | forró volt egy kicsit, de milyen sima, milyen édes
54 5 | Azokat is biztattam, de nem akartak eljönni. Itthon
55 5 | Nem vagyok én püspök.« De amint emelné, egyszerre
56 5 | szállnod, az bizonyos.~- De miért?~- Azért, mert a szultán
57 5 | annak, hogy én kívánom.~- De hiszed kegyelmed otthon
58 5 | Kevés vártatva hozzátette:~- De ha befogad anélkül, ne mutasd
59 5 | csomóba.~- Mikor átöltöztél, de jól ide vigyázz, elmégy
60 5 | elszakadtak a hámistrángok, de voltaképpen nem tudta, merre
61 5 | közt jutnak át a jó útra.~- De merre? Addig keresgéljük,
62 5 | adassék kendnek, öreg szülém, de nem másért biz én, csak
63 5 | fehér, a másik tüzesebb, de apróbb, éppen szembe vannak
64 5 | térdig érő vízből a kocsikra, de mire a főbíró visszament
65 5 | világítá a keréknyomokat, de sebaj, ott van Marci bácsi,
66 6 | meg). Szégyen, gyalázat! De hogy volt szemük hazajönni
67 6 | tömérdek volt a költség, de azt gondolták, aki mer,
68 6 | S az ajtó felé sietett.~De útját állotta Putnoki Balázs.~-
69 6 | börtönébe.~Utána iramodott, de a kapuajtónál megrogyott
70 6 | erős zimankós telet jósolt, de az is volt. A hadakozó felek
71 6 | a fát összeharácsolják, de legnehezebb volt kiteremteni
72 6 | reggel.~A szabó hazament, de a pirkadó hajnal már ott
73 6 | Kemény koponya, az igaz, de a szandzsák basával mégsem
74 6 | se. Szabadon eresztjük, de olyan helyre küldöm, ahonnan
75 6 | dolgozott. Ritkán jött, de ha jött, egy egész utcát
76 6 | kicsit haloványan jelent meg, de a fejét emelten hordozá.~-
77 6 | zárakat nyithat, csukhat, de bűnöket fel nem oldhat.
78 6 | délig kellene átküldeni, de lehetetlen. Hát tudja-e,
79 6 | Majdnem megingott a lábain. De hirtelen erőt vett. Mintegy
80 6 | csuklóvá, érctelenné vált; de a közömbösség festékje rajta
81 6 | elégedjen meg a sarc felével, de azért is várjon egy-két
82 6 | pénztárába, ha-ha-ha.~- De hisz az engem menten karóba
83 6 | börtönbe - szól önfeledten, de legott megrestellte.~- Pedig
84 6 | szép arcok.~- Mikor jön? De szeretném látni abban a
85 6 | látni abban a kaftányban. De sokáig nem jön.~Éppen nyergelték
86 6 | világ, és négy széle van - de hát úgyis jó, meneküljön,
87 6 | jószág« szokott telelni, de mely inkább csak a szél
88 6 | hogy kerülsz te ide? Ejnye, de milyen csinos fiú vagy. (
89 6 | Jöjjön ide a szárnyék alá de íziben, hadd húzzam magamra
90 6 | Mondasz valamit, Cinna! De milyen csodálatos az, hogy
91 6 | harapdálta az ajkait.~- De ha én megyek el, kiadva
92 6 | Nem, nem! Hová gondolsz? - De Cinna érvelése hatott rá. -
93 6 | sem tudom, mit csináljunk.~De a leány nem állt meg; már
94 6 | alád a kecskeméti bírák. De éppen itt jő urunk, Olaj
95 7 | Néhány lépést tett a tó felé, de egy pöszmétebokor volt útjában,
96 7 | tatárok a város ellen!«~De pszt, a dobogás mintha távolodnék,
97 7 | kérlek, beszélj!«~Beszélt is, de előbb megsimogatta nyájasan,
98 7 | Így történt szórul-szóra. De nincs idő a sok beszédre,
99 7 | kincs!~- Meghiszem azt. De siessen kérem, mert jönni
100 7 | lutheránusok mind összecsengnek), de meg kíváncsi is volt, még
101 7 | világ eleje óta se történt.~De csak egy percig maradt zavarban,
102 7 | egy ilyen szép állaton. De adjanak hozzá valami ostort
103 7 | engedte magát megzavarni:~- De az meg bizonyos, hogy jönnek
104 7 | mindenki mást kiabált, de mindenki egyet gondolt.
105 7 | éppen a díszkocsi késett el, de a tarackok idején dördültek
106 7 | bele Zeke Gerzson uram.~- De igenis, mondjuk ki és iktassuk
107 7 | gyenge főn is erősen fénylik, de a somfabot a gyenge kézben
108 7 | látatlanban az utódok kezébe. De máskülönben sem illendő
109 7 | fejével.~Arca halovány volt, de bezzeg vörös lett, mint
110 7 | a város színe előtt. Oh, de nagy hiba volt el nem mennie
111 7 | éppen jó, hogy jönnek.~- De nem is mondtam, édes fiam,
112 7 | Nagyszerű vér ez a Lestyák-vér. De ni, itthon vagyunk már.~
113 7 | vagyunk már.~A szülői hajlék de édes olyankor, ha sokáig
114 7 | Szaladj, fiam, a pincébe, de itt legyen az egyik lábad!«~-
115 7 | miatt, ha emlékszel rá. De nem sós tán az a leves?
116 7 | kotródj a szemem elől! - De csakhamar elmosolyodott: »
117 7 | édesapám.~- Már az igaz, de egyél abból a pecsenyéből,
118 7 | fejét, mi?~- Eszem már, de ked még mindég nem beszélte
119 7 | felszabadító parancsolat ingyen. De el ne mondd, kutya, hogy
120 7 | Ez is igen helyes.)~- De a legfontosabb határozat -
121 7 | glóriája ragyogott e szóra, de a Mihály tekintetének delejes,
122 7 | Majd akad, aki besúgja. De szóljanak már kedtek is,
123 7 | minden ujjára tizenötöt, de hogy ez az alacsony származás
124 7 | botlik, mégis szörnyűség!~De a szapuló asszonyoknál is
125 7 | feleségül akarja venni. De a budai basával egy kicsit
126 7 | be-betörtek Kecskemétre rabolni. De minden rossznak van jó oldala
127 7(3)| toldottam tehát a puszta tényt, de még elhallgattam belőle
128 8 | hitte, a mennyországban van. De meg szépült is napról napra,
129 8 | év alatt megnőtt a haja, de milyenre! Egy este bizalmas
130 8 | már alig várom, Cinna, de jól fölfogva a dolgot nem
131 8 | járatta tanítóul Cinnához, de alig egy félév múlva azt
132 8 | összekuporgatott egy kis pénzt addig, de éppen akkor jött a nemesi
133 8 | mely a császár kezén van... De ez mind csak pletyka! Maguk
134 8 | nő, hogy Mihály fél tőle, de nem szereti, csak azért
135 8 | holnap, ha pénze volna. De ami van is, elkockázza a
136 8 | Misit, tele van hóborttal, de a szíve becsületes. Hiszen
137 8 | elélhetnétek, szegényesen, de tudod, milyen a bolond,
138 8 | Egy város nevében jöttek, de hogy melyik nevében, előttem
139 8 | városáéhoz hasonló kaftányt, de hogy azzal tökéletesen egyezzék,
140 8 | tied lesz, gyerekecském.~- De meg tudja-e úgy varrni?~-
141 8 | remekmű lesz, ha mondom.~- De nem lesz-e valami baj? -
142 8 | örökre.~Az öreg lefeküdt, de üdítő álom nem jött szemeire.
143 8 | megfoglak!« Kapkodott utána, de lehetetlen volt elcsípni,
144 8 | lelki nyugtalanságot érzett, de magának se merte bevallani.
145 8 | a lakodalmas szekér elé.~De hiába erőltette a nyugodt
146 8 | csinálta más, csak a köntös. De hohó, várjon csak Pintyő,
147 8 | már a hatodik gombnál4 (de jó lesz ő még így is). Úgyszintén
148 8 | öreg Lestyák a kaftányban - de fő nélkül.~A csonka, kísérteties
149 9 | szegélyét megcsókolják, de közelérve hozzá, elfintorítá
150 9 | elnöki székben van a helye, de a vádlottak padján.~- Csend! -
151 9 | mérni Kecskemét városára, de ne rendüljünk meg, mert
152 9 | fel Kriston szenátor uram, de rögtön, és vigye ki Talfája
153 9 | Kriston rögtön indult, de még mielőtt az ajtóhoz ért
154 9 | elsüllyed szégyenletében, de csak mégis el kell azt mondani
155 9 | rózsa lett még egyszer, de csak egy fél percre.~- Milyen
156 9 | Permete uram kesernyésen -, de most legyen kegyelmed, ha
157 9 | én is csak ember vagyok.~De mintha csakhamar megröstellné,
158 9 | siránkozó leány ámult-bámult, de csak mégis szótfogadott
159 9 | rajtuk az arra menő népek.~De mire Erzsi visszament, már
160 9 | lobogását; harmadik az...~De már nem volt ideje elmondani,
161 9 | nem-e, a jó isten tudja, de ettől a naptól nem keresték
162 9 | futkároztak egykor a kaftány után, de az unokák azért még mindig
163 Szer| esztétikaibb lehetne a mese.~De bármennyire ragaszkodtam
164 Szer| beccsel, ha eleven és találó.~De ezt már önök ítélik meg.~
165 Szer| Kecskemét város mindenfelé - de hasztalan. Végre, mikor
|