Fejezet

  1 1   |         lakott, se labanc, se kuruc, s a magok emberségéből éldegéltek,
  2 1   |             egyik dominált, sarcolt, s a többiek oda se mertek
  3 1   |           írj a kecskeméti bírónak!«~S ment nyomban a levél, melynek
  4 1   |           kurucoknak kellett valami. S azoknak bizony mindég kellett.~
  5 1   |           kereskedők a félországból, s mindig szomorú vége lett
  6 1   |            lecsapott, mint a villám, s megrakodva a legértékesebb
  7 1   |            az ő kereskedőik számára, s ez majd mindég ráment ezer
  8 1   |           dolgot a nagyfejű emberek, s felcihelődtek a nádorhoz,
  9 1   |            voltak ötleteik nekik is, s húsvét előtt való fekete
 10 1   |             a vizes-hordós talyigát, s hogy az átkozódó, kapálózó
 11 1   |          köpönyegének egyik szárnyát s benyúlt a nadrágzsebbe előkeresni
 12 1   |              Kecskemét karcsú tornya s egy közeledő porfelleg.~-
 13 1   |             is kiváltunk, édes fiam.~S bizony első dolga volt hazaérve
 14 1   |           Fábián Pálné hozzátette:~- S mit szólna hozzá Nagykőrös?~
 15 1   |            kiszúrta a maga húszasát, s Litkei szerzetes is hazakerült.~
 16 1   |              papok értéke a zérusra, s más portéka után néztek
 17 1   |          betörtek a szolnoki törökök s a templomból kijövő asszonyokból
 18 1   |             letette a főbíró tisztét s eladván egyik kőházát, Doma
 19 1   |       forgatta, mártogatta a legény, s cifrázott, aprózta, resze-riszált
 20 1   |            mikor felpattant az ajtó, s becsörtettek a Csuda uram
 21 1   |        egy-egy kerekedő porfelhőtől, s ha éjjel zúgni kezdtek a
 22 1   |           kezeiket összetették a nők s ájtatosan fohászkodának
 23 2   |            lehetetlen kívánságokkal, s azzal a nyájas postscriptummal: »
 24 2   |        méltatlankodék Zaládi Márton (s intett a hajdúnak): - Csukja
 25 2   |             ülnek itt tanácstalanul, s íme mintha váratlanul egy
 26 2   |              a meglepő fordulatokat, s ez az volt. A városatyák
 27 2   |             becsületes ruhában lenne s nem ingujjban, mint a falon
 28 2   |           főbírói pálca elvállalása, s egy polgártársunkat sincs
 29 2   |             szólt Porosznoki tompán, s kigurította őket az asztal
 30 2   |             jött Miska az ablak alá, s üres tereferéjük alatt mint
 31 2   |       megnyílt a tanácsterem ablaka, s nemzetes Porosznoki Gábor
 32 2   |            városház kapuja megnyílt, s a szenátorok kettesével
 33 2   |            én varrjak neki mentéket.~S ezzel, mint egy öklelőző
 34 2   |        mászott fel egész a koronáig, s eszeveszetten elkezdte rázni
 35 2   | lakmározzatok! - rikácsolta az öreg, s rázta szilajan, egyre rázta
 36 3   |      Tetszett Kecskeméten a »tromf«, s Miska javára billent a serpenyő.~-
 37 3   |             még szabad volt a homok, s futott, vándorolt, hömpölygött
 38 3   |      hazaérkeztek a várostartó urak, s ha lettek volna már akkor
 39 3   |            tartani a dobverő Gyurka, s lehajtá céklaalakú fejét
 40 3   |         lapos butykos csücséhez ért, s jót húzván belőle, átnedvesedett
 41 3   |            minden napra jusson egy.~(S pajkosan csettentett őkelme
 42 3   |             fizetni?~- Ugyan menjen.~S csipkés szélű kendőjével
 43 3   |         vizet, nézd meg magad benne, s gyere vissza, ha van lelked.~
 44 3   |         Bokréta nélkül nem mehetünk.~S ezzel odatolta a szenátoroknak
 45 3   |       fehérnép, hogy a basák basája; s a basáról csak annyit tud: »
 46 3   |            kecskeméti leányoknak is.~S mi lehet az a csalétek?
 47 3   |        herceglány bálba készülődnék, s nekik kellene a portéka.~
 48 3   |          csillogtak-villogtak a tűk, s apránkint alakot kezdének
 49 3   |         csodaruhákról beszélt nappal s álmodott éjjel.~Ilyen szép
 50 3   |              kancája a ceglédi úton, s harmadnap este a jámbor
 51 4   |    kecskeméti népforradalom elaludt, s közeledett a nevezetes nap,
 52 4   |            elé.~A ruhák elkészültek, s az utolsó három napon kitették
 53 4   |        tagjait, halántéka lüktetett, s ilyenkor rászólt a hajdú: »
 54 4   |        mesebeli tündért látva benne.~S mikor nézné magát vágytól
 55 4   |    mosolyokkal, sonkával, kaláccsal, s egy boroskancsó is került
 56 4   |     találtatott hivatalosan szépnek, s ki »alkalmatlannak«. Sok
 57 4   |            szó egy felhő lett volna, s a leány arcára, homlokára
 58 4   |           soha különbeket a szultán, s nem énekelt még ezeknél
 59 4   |             megcserdítik a karikást, s megindul a fényes menet,
 60 4   |     Ponciustól Pilátusig, ügyeskedni s »érvelni«, hogy az audiencia
 61 5   |          kezekkel a szultán mellett, s feszült várakozás leskelődött
 62 5   |    krákogással Inokai szenátor uram, s ekképpen darált:~- Vitéz
 63 5   |           most megnyílt a teremajtó, s hűs áramlat látszott beosonni.
 64 5   |       középre, mint egy iskolás fiú, s olyan gesztusokkal, mintha
 65 5   |           odakünn.~A tolmács intett, s ezzel a küldöttség el volt
 66 5   |         kifelé iparkodó elöljárókat, s imígy szólt a tolmácshoz:~-
 67 5   |   megbotránkozva néztek a vakmerőre, s nem kevésbé valának meglepetve
 68 5   |               még mindig mosolygott, s ha a szultán mosolyog: a
 69 5   |            nőnek, a kövek hárfáznak, s minden rendben van.~- No,
 70 5   |               A tihaja bég nevetett, s maga magyarázta meg a hívők
 71 5   |      tegnapelőtt járt a kenő ember), s megveregetvén a szenátorok
 72 5   |    mindenféle szeszélyes figurákban, s mintegy megdöbbenve kérdék
 73 5   |            vonszolá a főbíróék után, s helybe érvén a szekereikhez,
 74 5   |             útra állt a lovak elé... s árnyéka mozgott az úton.~
 75 5   |            tányérja most bukkant ki, s bevilágítá a szép leányt.~
 76 5   |         simult közelebb a főbíróhoz, s egész teste megreszketett,
 77 5   |              őrült futásnak eredtek, s ő egész önfeledten odaszorította
 78 5   |  megsemmisítse.~- Nincs bátorságom - s lankadtan leereszté az ollót.~-
 79 5   |             arra már jártak emberek, s ha már jártak, mi is járhatunk«.~
 80 5   |           csak megszűnt a keréknyom, s a kocsi bent ült egész a
 81 5   |     kiismerjem magam a füvek között.~S megint figyelmesen méricskélt
 82 5   |        zöldes víz szelíden ringatta, s körülfonta velök a vízi
 83 6   |               Isten hozta!« »Vivát!« s több effélék. Az ékes szavú
 84 6   |          uram mindjárt Cegléd alatt, s lóra nem ülteti Palit, a
 85 6   |      derültség hasadt ki az arcokon, s innen kezdve egyik mosdatlan
 86 6   |            Berkesi József felugrott, s kidagadt szemekkel, bömbölő
 87 6   | csörömpöléssel.~- Itt van. Nem kell!~S az ajtó felé sietett.~De
 88 6   |        benyílóba vonult tanácskozni, s első határozata volt a Lestyák
 89 6   |      helyzethez alkalmas mondatokat, s mint valami mennyköveket
 90 6   |     mozdulatával kapta fel az ollót, s egy gyönyörű tafota dolmányt,
 91 6   |         fűzött nőkkel és férfiakkal, s lovas emberektől beküldte
 92 6   |        torkába küldeni. Meghallgatás s védelem nélküli halálítélet
 93 6   |           barna vagy szőke leányarc, s röppent el talán egy bús
 94 6   |          sziszegett magában az utas, s bosszútól forrt a vére.~
 95 6   |         észreveszik, hogy nő vagyok, s a nőt nem bántják a tatárok,
 96 6   |          szaporán azzal a köntössel!~S amíg így beszélt hízelgő
 97 6   |            sugár termetén a kaftány, s a másik percben ott termett
 98 6   |        dühösen.~- Megállj! - kiáltá, s messzire mennydörgött a
 99 6   |               Egy percnyi gyöngeség, s a hiba el volt követve.
100 6   |     bukásának a magva.~Ment a leány, s meg sem állt, csak a tatár
101 7   |            Szétfoszlott kissé a köd, s megcsillant nem messze az
102 7   |        ruhadarab mintegy megszólalt, s elkergette a dúló ellenséget
103 7   |          Mihály uram fölemelé fejét, s miként a bölcs és tiszteletre
104 7   |      felkötötte a csörömpölő kardot, s immár ott állanak félkaréjban
105 7   |        ünnepiesen zúgtak a harangok, s amint feltűnt Lestyák alakja,
106 7   |          emelt a hófejű Puszta Máté, s gyönge, darázsdongású hangon
107 7   |           hozta útjába azt a leányt. S ha már el nem ment, jobb
108 7   |              a tűz a nagy kályhában, s lángsávot vet a barna ajtó
109 7   |               inté magához a főbíró, s valamit súgott a fülébe. -
110 7   |          öntök. Valami az, fiacskám (s a vén szabó föllelkesedve
111 7   |           mint a két szeme világára, s olyan helyen tartsa, hova
112 7   |           Cinna.~Cinna fülig pirult, s fejéről egy önkéntelen mozdulattal
113 7   |              Miska, ezer szerencséd. S mit jelentsenek furcsa szavaid?
114 7   |              a vállait Permete uram, s csendes jó estét kívánva,
115 7   |         vezérek a köntös-csókolásra, s amint meghajlanak a főbíró
116 7   |           kihirdették a statáriumot, s mivelhogy a megye nem mozoghat
117 8   |    boldogsághoz: az esküvő Cinnával.~S ennek sem állt útjában senki.~
118 8   |              akarnak vele elvétetni, s főispán lenne belőle - Thököly
119 8   |        gyorsan, mint a karikacsapás, s olyan lakodalmat csapunk,
120 8   |      kigondolnak egy örökségi mesét, s elkezdődik a soha meg nem
121 8   |              bélésre való medvebőrt. S mikor minden anyagot beszerzett,
122 8   |   másolatkaftány, az utolsó öltésig, s végigtekintvén művén, szíve
123 8   |               feszíti a halántékait. S míg vére lázasan forr, a
124 8   |             a jó bekecsű embereknek, s ha valamely tekintélyes
125 8   |           kegyelmednek nagy jó uram, s ne legyék terhére átfáradni
126 8   |        trémája megszűnik a csatában. S ő most ott volt, a tűzben
127 8   |             képviseletében Olaj bég, s körülhordozván héjatekintetét
128 8   |            szédület környékezte már, s éppen átadni készült az
129 9   |             vigyék haza, mossák meg, s két lovas drabant rohanjon
130 9   |    virágharangja, felcsúszott kissé, s látni lehetett az ingerlő
131 9   |        mutatni akarta, hogy mindegy. S ma azért húzta fel magára,
132 9   |              társainak Permete uram.~S a kétszívű ember biztos,
133 9   |             ollójával az elítélthez, s lenyisszantotta hatósági
134 9   |              szemeit.~- Milyen szép, s meg kell halnia - sopánkodék
135 9   |      magyarázta Fábiánné asszonyom - s egy férjhezmenővel kevesebb.~-
136 9   |             sikoltozott a csőcselék, s kotródott, amerre látott.~
137 9   |             felvágtatott a vérpadra, s könnyedén, mint a pelyhet,
138 9   |          hogy csak Cinnát vitték el, s egyebet semmit. Nem nagy
139 9   |           paripán, arany kantárosan, s rajta lesz a kaftány.~Majd
140 Szer|        feltűnő figyelemmel kísérték, s levelekben figyelmeztettek
141 Szer|        színek bukkannak föl mögötte. S e színeket önkényesen hoztam