Fejezet

 1 1|           szemnek szép, a szájnak jó, azt mind halomra hordták ide
 2 1|              kegyelmes uram, hogy még azt is sokalljuk, amink van.~-
 3 1|               palatinus mosolyogva.~- Azt kérjük kegyelmességedtől,
 4 1|              és magunkkal vinni, mert azt kiváltják.~A gvárdiánt,
 5 1|             be a húsvéti szent napra, azt nem szabad benne hagyni.~
 6 1|        diplomáciai érintkezést, hogy, azt mondja, az öszvért nem használhatják
 7 1|             kereszténység a haláltól, azt kegyelmetek nem tudják.~
 8 2|              egy hang:~- Már én pedig azt mondom, hallja kegyelmetek,
 9 2|           lökte volna fel.~- Én pedig azt mondom, nem kell elkergetni
10 2|   szőtte-fonta a szavait:~- Én bizony azt gondoltam, nemzetes urak,
11 2|         konyhába: »Miska, hozd be már azt a vasat!« Hát se vas, se
12 3|              Mahomet, Budára érkezik, azt is beszélték széltében,
13 3|            török császár!~- Hátha még azt tudnád, Borcsa húgom - magyarázta
14 3|               gondolat. De a szemérem azt mondta: »csitt!«~Meg is
15 3|          fölséges szultánnak illendő, azt felelte keleti homályossággal:~»
16 3|         hacsak egyetlen csausz is, és azt a város maga kérje.~- Aki
17 3|              sorsát, vagy az utca? Én azt gondolom, mi intézzük. Úgy
18 3|          nevezetesen Csuda Istvánt.~- Azt a tolvajt? No iszen, majd
19 3|          szemem elé.~- Nem igen fogja azt bántani, hanem inkább nyájas
20 4|             Ugyan melyiknek van ereje azt mondani: »Kacaglak benneteket«,
21 4|  megvesztegettette magát (nehéz volna azt most kétszáz év után bizonyítani),
22 4|            csinálni.~Meg is láthatták azt negyedóra múlva. Mikor kilépett
23 5|            Allah árnyékát oltalmazza, azt mondja nektek, hitetlenek,
24 5|            kedvét látva Ágoston uram, azt hitte, ideje valami örök
25 5|             fordult a praxisában), és azt kérdezte élénken:~- Mi legyen
26 5|           köpött egyet-kettőt elibük.~Azt a megrőkönyödést kellett
27 5|      irántatok, de amire szavát adta, azt be kellett váltania. Hiszen
28 5|             hideg arccal. - Fogja ked azt a kaftánt, Kriston uram!~
29 5|            egyforma volt; ha az egyik azt mondta: »Hogy adjuk át otthon
30 5|                bámult az éjszakába és azt válaszolta kis vártatva: »
31 5|           fejét Kriston. - Tudod-e te azt, hogy minket mindnyájunkat
32 5|          megmondhatja.~- Mit tudom én azt, hol leszek akkor - felelte
33 5|               vont le ujjáról, átadva azt Cinnának.~Kevés vártatva
34 5|         raknak a sár fölébe, nevezvén azt országútnak«, még akkor
35 5|               a Göncöl szekerén innen azt a két kis csillagot, az
36 5|               olyan világosan látta ő azt, hogy szinte porzott.~ ~
37 6|          közéjük csapván a lovaiknak, azt kiáltozták a tömegnek csúfondárosan:~-
38 6|           tömérdek volt a költség, de azt gondolták, aki mer, az nyer.~
39 6|            Éppen most jövök kívülről, azt kiabálják a nagykőrösiek
40 6|             Berkesi József uram.~- Én azt indítványozom, hogy míg
41 6|               verni a hajdúkat, mikor azt kicsavarták a kezéből, a
42 6|       he-he-he, és ami még visszajár, azt hozza el kegyelmed a város
43 6|     kegyetlenet rúgott a paripán, aki azt egész megadással tűrte a
44 6|                Lestyák oda se nézett, azt felelte nagy mogorván:~-
45 6|           íziben, hadd húzzam magamra azt a kaftányt.~- Megbolondultál?~-
46 6|                Hallgass, nem úgy kell azt fölvenni. Ne okoskodj, leány.
47 6|             rá nagy fekete szemeivel, azt hitte, álmodik.~- Allah
48 7|         lóhalálban.~- Ne beszélj!~Ami azt jelentette: »beszélj kérlek,
49 7|               szegélyét háromszor, és azt kérdezte nagy alázattal,
50 7|        alázattal, mit parancsolok. Én azt parancsoltam, hogy pusztuljanak
51 7|            roppant kincs!~- Meghiszem azt. De siessen kérem, mert
52 7|               jóhumorú ember volt.)~- Azt ugyan nehéz lesz utolérni.~-
53 7|                 Nem bizonyos ám, hogy azt Seneca mondta! - süvített
54 7|              ezelőtt tizenkét héttel, azt mondom, megtudván a megtudandókat,
55 7|        táborba. Az ördög hozta útjába azt a leányt. S ha már el nem
56 7|              főbíróvá, Misi, tudd meg azt. (Az öreg szeme büszke zöldes
57 7|           haragudott Ibrahim?~- Hogy, azt mondja, veletek szökött
58 7|             színét se láttam azóta.~- Azt ugyan nem okosan tette -
59 7|            nem bírta tovább kiállani. Azt hitte, meghal a boldogságtól,
60 7|              királyoktól származik?~- Azt egy kicsit nehéz volna bebizonyítani
61 7|           Lestyák Mihály bosszúsan -, azt mondja a tiszteletre méltó
62 7|               homlokkal kérdé: »Tehát azt állítod, hogy él?« »Igenis,
63 7|              ember, akiről én egyszer azt referálom a fölséges szultánnak,
64 7|            férjhez megy. Az okosabbak azt állították, hogy a köntös
65 7|              A beszélő köntös nemcsak azt mondta az ellenségnek: »
66 7|   csengő-pengő körmöci aranyoknak meg azt mondta: »Jertek ide Kecskemétre!«
67 8|               róka. (Jól kikomponálta azt őfelsége.)~Még csak egy
68 8|          megsimogatta a tüskés állát, azt hitte, a mennyországban
69 8|               de alig egy félév múlva azt mondta a tiszteletes úr:~-
70 8|     tiszteletes úr:~- Amit én tudtam, azt már ő is tudja.~Mihály is
71 8|              Cinna előtt.~- Hol vette azt a rengeteg kincset? - hüledezék
72 8|                Hol vettétek?« Erre mi azt mondjuk: »A lyukas hídon
73 8|      felelgetni a vakkantásaival, ami azt jelentette, hogy idegen
74 8|              kérdé a mester.~Az egyik azt mondta: »Csakugyan te vagy
75 8|              újat?~- Mert tudom, hogy azt adja ide.~Lestyák sértődve
76 9|               Úgy van! Én is ki fogom azt mondani.~Rakoncátlan közbeszólások
77 9|              selyempillái lezáródtak. Azt hitte, elsüllyed szégyenletében,
78 9| szégyenletében, de csak mégis el kell azt mondani ebben a szomorú
79 9|               hetvenkedő mester volt, azt hitte, mutatni akarta, hogy
80 9|               Messzeeső város«, nekem azt mondotta.~- Arra a városra
81 9|            fölemelte, megcsókolta, és azt súgta a fülébe:~- Ne félj,
82 9|         beszélt hozzá.~- Minek tetted azt, minek tetted? Látod, milyen
83 9|            ezt a szegény leányt, csak azt ne tetted volna: a szíve
84 9|                Nem tudtam megbecsülni azt a kincset, azt a szegény
85 9|            megbecsülni azt a kincset, azt a szegény leányt... Hitegettem,
86 9|             szemeiről. Ne is keressék azt csendes tó vizében.~Deák