Fejezet

 1 1|                  sóhajtozott Szűcs János főbíró uram, kétségbeesve döfködvén
 2 1|                  mígnem maga Szűcs János főbíró uram, restellvén a város
 3 1|        asszonyokból magukkal hurcolták a főbíró menyecske-feleségét, valamint
 4 1|      elkeseredett, hogy rögtön letette a főbíró tisztét s eladván egyik
 5 2|                Aki a feketét húzza, az a főbíró.~A kockákat újra a ládába
 6 2|                  de a sötétben megérzé a főbíró közeledését, egyszerre hozzá
 7 3|                össze tanácskozni, mire a főbíró sarkon fordult, becsapta
 8 3|                   te hitetlen kutya?~- A főbíró uram parancsából hoztam,
 9 3|        közvéleménynek.~Beszélték, hogy a főbíró magához hívatta a »finom
10 3|             lenni, vasárnapig a nemzetes főbíró uramnál jelentkezzék.~Bezzeg
11 3|            Kecskeméten.~- Megbolondult a főbíró, vagy mi?~- Éretlen gyerek! -
12 3|                   csitt!«~Meg is nyúlt a főbíró ábrázata mihamar. Egész
13 3|                szoknyában.~- Találja el, főbíró uram, miért jöttem? - szólt
14 3|                  gyűjtöget? - folytatá a főbíró csípősen.~Fábiánné búsan
15 3|                 Litkei páter - morgott a főbíró félig bosszúsan, félig nevetve -,
16 3|                 kergetett a szobájából a főbíró. »Ejnye, takarodsz innen,
17 3|                tükröd?~- Nincs, nemzetes főbíró uram.~- No hát eredj, fiam,
18 3|                  odaliszkot is - szólt a főbíró határozottan.~Makacs és
19 3|               beszédeket tartottak az új főbíró ellen, ki a törökkel trafikál,
20 3|            mondta ki e szavakat a fiatal főbíró, hogy még a vasjellemű Porosznokinak
21 3|                  nem mindig eszélyesség, főbíró uram. A baj megvan; az ellen
22 4|            szerencse - éppen bent volt a főbíró és megfigyelte bánatát.
23 4|               Igazán?~- Pintyő - szólt a főbíró mosolyogva -, vigye be a
24 4|                  a lánya vagy? - kérdé a főbíró elragadtatva.~- Az öreg
25 4|           fürhéces kocsikra. Az elsőbe a főbíró, Kriston Ferenccel, a kocsis-ülésen
26 5|              ácsorogtak künn, dicsérve a főbíró beszédét és az Ágoston föllépését.
27 5|            szultán határozatát - vélte a főbíró.~Jó öreg uzsonna lehetett,
28 5|               így van, így van - szólt a főbíró hideg arccal. - Fogja ked
29 5|                  Sőt a másik kocsin jövő főbíró sem restellt leugrani.~-
30 5|              Vissza kell menned - mond a főbíró -, fejünkkel játszunk.~A
31 5|           csodálatos tekintettel, hogy a főbíró felkiáltott:~- Gyere hát,
32 5|                  kocsira. Hazaviszlek.~- Főbíró uram! Főbíró uram! - inté
33 5|              Hazaviszlek.~- Főbíró uram! Főbíró uram! - inté Porosznoki
34 5|                 milyen édes tapintású. A főbíró vére bizseregni kezdett.~-
35 5|               meg nekem, Cinna - kérdé a főbíró -, hogyan szöktél meg?~-
36 5|           rongyaimba.~- Ej, ej - szólt a főbíró szomorúan -, sok bajt hozhatsz
37 5|                odamenet, mikor kivette a főbíró, megreszketett a keze, hát
38 5|                 történt? - kiáltott át a főbíró.~- Bemásztunk valami ingoványba.~
39 5|             vízből a kocsikra, de mire a főbíró visszament az övéhez - Cinna
40 5|           csapásra, már akkor nem volt a főbíró kezében a hajból, csak egyetlen
41 6|                 uram, ellágyulva, csak a főbíró szép barna arcán fénylett
42 7|               hogy minden így történt. A főbíró, ki olyan méltóságteljesen
43 7|               hátulsó padban.~A hatalmas főbíró, immár »Kecskemét diktátora«,
44 7|                  ketten nem dolgozunk.~A főbíró közömbös arcot vágott.~-
45 7|                  derék ember - dohogta a főbíró szórakozottan (idegessé
46 7|               okosan tette - mormogott a főbíró. - Hát aztán?~- Szerencsére
47 7|                ki.~- Ah! - szólt közbe a főbíró vidáman. - Meghalt a leány?~-
48 7|                 Megállj - inté magához a főbíró, s valamit súgott a fülébe. -
49 7|                  kegyelmeteket - mondá a főbíró büszke pluráliszban.~Röviden
50 7|                  A hajáról ösmert rá.)~A főbíró mosolygott:~- Így van ez,
51 7|              megszólalt, hogy a nemzetes főbíró uram a város leggazdagabb
52 7|                nehéz volna bebizonyítani főbíró uramnak.~- Éppen olyan nehéz,
53 7|                  volt a nézete: »Tudja a főbíró, mit miért tesz. Nem kell
54 7|             mulatság volt az a népnek. A főbíró kivonult olyankor pompával
55 7| köntös-csókolásra, s amint meghajlanak a főbíró előtt: »Uram, mit parancsolsz?«~
56 7|              csinálhat most a kecskeméti főbíró? Arany szalonnát uzsonnál,
57 8|                szokás.~- Egy megkötözött főbíró! - enyelgett vele pajkosan.~
58 8|                  eltarthassak.~Ugyanis a főbíró a nagytudományú Molitorisz
59 8|                 hajnalban visszavitte. A főbíró szobájába szabad bejárata
60 8|                se tűnt senkinek; hátha a főbíró maga küldé valamiért?~Estétől
61 8|            Pintyő hajdút egy levéllel.~A főbíró kitűnő színben volt, ragyogott
62 8|              legszebb benne - folytatá a főbíró széles gyönyörűséggel -
63 8|                  Istvánt, és mivelhogy a főbíró uram törököt is mondott,
64 8|             ítélő szenátort osztott be a főbíró, Porosznoki Gábort és Ágoston
65 8|                  össze, látni a hatalmas főbíró apját, kinek vézna tagjain
66 8|               porában, a szenátorok és a főbíró ezalatt nyugodtan ültek
67 8|                   meg egy köntös.~Csak a főbíró uram feszengett a széken
68 8|            melyik legyen közülök a híres főbíró: Lestyák Mihály - mire Ágoston
69 8|                  Mihály - bizonykodott a főbíró fojtott, érctelen hangon.~
70 9|             égnek meredt.~- Irtóztató!~A főbíró leborult az asztalra és
71 9|               kaftányban.~Ágoston uram a főbíró bánata körül ügyeskedett.~-
72 9|         felugrott a tanúk padjáról, és a főbíró elé állt:~- Adjon számot!
73 9|                Semmit se tudok - szólt a főbíró ingerülten. (Olyan volt,
74 9|              padján.~- Csend! - kiálta a főbíró, indulatosan csörtetvén
75 9|                 akarsz itt? - riadt rá a főbíró, szemöldíveit összevonva. -
76 9|             Sohase láttalak, jó ember.~A főbíró hálásan nézett rá, mintha
77 9|              moraj követte e szavakat. A főbíró elfordítá sápadt arcát a
78 9|                    sürgeté Porosznoki.~A főbíró görcsösen fogta a szék támláját,
79 9|                  csendes, tompa hangon a főbíró. (Ez volt az első szava
80 9|              Milyen borzasztó jelenet.~A főbíró felállt, bámulatos lelkierővel
81 9|             garádokba, a bozótok közé.~A főbíró az ablakból nézte egy darabig,