Fejezet

 1 1|        jádzotok«.~De nem másként járt el a szolnoki Muszta bég, zsákmányolván
 2 1|              kegyelmességedtől, vegye el a vásárainkat!~A nádor gondolkozott,
 3 1|           gyűlt össze, azzal indultak el a kuruc tábort felkeresni
 4 1|             hadnagy kordiálisan tolta el magától a szenátor tenyerét.~-
 5 1|           harminc ezüst pénzért adták el. Hogyne volna hát elég Brunó
 6 1|           harminc ezüst pénzért adták el, de hogy mennyiért váltotta
 7 1|               ő más asszonyt vehessen el. Zülfikar aga gondolkozott
 8 1|            Ezalatt páni félelem fogta el a kecskemétieket. A kurucok
 9 1|              hajadon leányát ragadták el egy lakodalomból, mikor
10 2|              ne volna!~- Ugyan hagyja el kegyelmed - válaszolt Kriston
11 2| konstantinápolyi Jedikulában senyvedt el bús rabságban, egyet a kurucok
12 2|       negyediknek a hitvesét rabolták el, ma, mondom, hősies önfeláldozás
13 2|         tisztet...~Nyugtalanul indítá el tekintetét köröskörül. Templomi
14 2|                 Hadd húzzon! - dönték el egyértelemmel.~A Lestyák
15 2|              ment az oda? Előlem bújt el? Hanem iszen bevárom én,
16 2|            gondolva.~- Itt süllyedjek el, ha föl nem képelem.~Katona
17 2|    előszivárgó könnycseppeket törülte el. - Fogjon meg szomszéd!~
18 2|              No, most náspángolja már el kegyelmed a város főbíráját,
19 3|          lakása. Dús legelők terülnek el mögötte, zúgó nádasokkal.
20 3|         ropogós szoknyában.~- Találja el, főbíró uram, miért jöttem? -
21 3|          susogja a harmadik: »kárhozz el értem!«~Lestyák Mihály ahhoz
22 3|        násfákat drága fityegőkkel. De el ne felejtsék kegyelmetek
23 3|            ellen nincs hatalmunk, sem el nem fogathatjuk őket, sem
24 3|             nem fogathatjuk őket, sem el nem tilthatjuk a szószéktől.
25 4|             mécs, lassú remegés fogta el tagjait, halántéka lüktetett,
26 5|           Kriston Ferenc uram rebegte el a prológot. Mindez nem sokat
27 5|          intett, s ezzel a küldöttség el volt bocsájtva.~De a szultán
28 5|            Maga Ágoston uram teljesen el volt ragadtatva.~- Ugye,
29 5|        Inokainak pedig a mécsese tört el, pityeregni kezdett, míg
30 5|       küszöbön guggolva, hogy aludjon el, és elaludt.~- Hogy tudtál
31 5|                  Ne félj, nem hagylak el, ha egyszer kimondtam. Amit
32 5|             csett-csatt! és a hajerdő el volt vágva.~Mosolygott a
33 5|               Csak néha-néha mosódott el az út, míg a reggeli szürkület
34 6|         vitézeiből száz darab fagyott el karácsonyig. A tavalyi rossz
35 6|          érvágást nemigen bírnak most el.~Dúlt képpel találta őket
36 6|              még visszajár, azt hozza el kegyelmed a város pénztárába,
37 6|       muskátlis ablakokban komorodott el egy-egy pirosló barna vagy
38 6|             szőke leányarc, s röppent el talán egy bús sóhaj a viráglevelek
39 6|          gondolta magában:~»Elmegyek, el kell mennem. Ha nem megyek,
40 6|             küldik. Ha kegyelmed megy el, vagy megölik, vagy rabságba
41 6|             ajkait.~- De ha én megyek el, kiadva magamat Lestyák
42 6|           percnyi gyöngeség, s a hiba el volt követve. Egy percnyi
43 6|             hangon mondá:~- Hagyjátok el Kecskemét határát még ez
44 7|           zsibbasztó lankadtság fogta el, lelkét az önvád diribdarabra
45 7|       parancsoltam, hogy pusztuljanak el íziben. Szót fogadtak, elpusztultak.~
46 7|              majd a másik úton sietek el.~- Teringette, hisz ez igazi
47 7|              azóta. Búcsú nélkül ment el a vendég.~- Csak tán nem! -
48 7|              szép beszédet mulasztott el a bég.~Lestyák elbeszélte
49 7|              éppen a díszkocsi késett el, de a tarackok idején dördültek
50 7|          előtt. Oh, de nagy hiba volt el nem mennie a táborba. Az
51 7|         útjába azt a leányt. S ha már el nem ment, jobb lett volna
52 7|               Aztán akadozva beszélte el szegről-végről még egyszer
53 7|               mondja, veletek szökött el, és ameddig vissza nem adjuk,
54 7|               még mindég nem beszélte el a budai út végét.~- Hát
55 7|   felszabadító parancsolat ingyen. De el ne mondd, kutya, hogy ingyen
56 7|                hanem ő maga.~- Vigyen el az ördög, ha hiszem.~Kopogás
57 7|               tartsa, hova idegen kéz el nem juthat.~Ezzel átadta
58 7|          nyakába akasztotta.~- Rejtsd el a kebledre, Cinna.~Cinna
59 7|              a hely, ahová idegen kéz el nem juthat. Szép leánynak
60 7|              úr három irányban szórta el a Cinna leány regényét.
61 7|            ellenségnek: »Takarodjatok el innen Kecskemétről«, hanem
62 7|              melyek azóta sem fogytak el onnan; az iskola fölvirágzott,
63 8|                 mert bizisten ő veszi el.~Miska, amikor valami akadály
64 8|               Pszt, Mátyás, ne járjon el a szád, Mátyás!«~Mi lehetett
65 8|               titokzatos dolog, Cinna el nem bírta gondolni. Mindössze
66 8|                hogy Miska pénz nélkül el nem vehet. Egyrészt mondtam,
67 8|           hangon -, azért is vigyétek el a régit... az igazit. Az
68 8|              falka birkáját hajtották el duhaj kecskeméti legények
69 8|                szajkó módjára darálta el a formulárét:~- Nemes nemzetes
70 9|             Minden dől, omlik, minden el volt hibázva.«~- Mit akarsz,
71 9|         szégyenletében, de csak mégis el kell azt mondani ebben a
72 9|                Az elmúlt éjjel vitték el a megrendelők.~- Minden
73 9|             kezeit reszketegség fogta el; levegő után kapkodva nyújtá
74 9|               A pálca egyet reccsent: el volt törve.~- Halál! - ejté
75 9|              férfias léptekkel hagyta el a termet, mintha semmi se
76 9|             Sehol se volt. Mikor ment el, merre ment el, senki se
77 9|             Mikor ment el, merre ment el, senki se látta. Élő ember
78 9|               hogy csak Cinnát vitték el, s egyebet semmit. Nem nagy