300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 7(3)| megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat adván nekik »és
2 7(3)| k. Kecskemét története, 86. l.) »Mohamed császár Magyarországba
3 7 | mit miért tesz. Nem kell abba beleszólni.«~Fekete Pál
4 2 | Kriston Ferenc.~- Consilium abeundit, hahaha. - Kicsapták Nagyváradról.
5 2 | robajjal megnyílt a tanácsterem ablaka, s nemzetes Porosznoki Gábor
6 5 | fölséged megtekinteni az ablaknál.~Nazur bég gépiesen tolmácsolta,
7 9 | Pintyőnek:~- Ki kell az ablakokat nyitni! Rosszul lettem...
8 6 | a rozmaringos, muskátlis ablakokban komorodott el egy-egy pirosló
9 6 | morcosan nézték estefelé az ablakokból és kerítések mögül az elöljárók
10 2 | hajdúnak): - Csukja be kend az ablakot.~Porosznoki Gábor fölugrott,
11 8 | felöltözött, fejét a hűs ablaktáblához nyomva várta be a reggelt.
12 8 | közelebb-közelebb, megreszkettetve az ablaktáblákat.~A bírák megriadva rohantak
13 8 | liliomok nevettek rá, a saját ablakukból Cinna integetett neki fehér
14 7 | parazsat kapnak a tarisznyába abraknak.~Tajtékzott, füstölgött,
15 2 | dolgoztat. Krisztus urunk ácsmester fia volt, ez meg egy szabómester
16 9 | Addig mindenre telt idő. Az ácsok megépítették a vérpadot,
17 2 | révén kiszivárgott a künn ácsorgó tömegbe a Miska esete: hogy
18 5 | Kecskemétre.~Jó remények közt ácsorogtak künn, dicsérve a főbíró
19 3 | penecilus-hangján:~- Drum! Brum! Adatik tudtára azoknak, akiket
20 1 | lenne az isten rendelése - add uram, hogy inkább a Csuda
21 4 | menyecske - mert csak annak adják ki magukat.~Majd fölkászmálódtak
22 8 | mellett.~»A magam munkáját adjam oda? Ne lássam többé? Elviszik
23 1 | szenátor jókedvűen. - Mit adjunk az öszvér váltságdíjába?~-
24 5 | leghatalmasabb trón urának lábaihoz, adna Kecskemétnek egy állandóan
25 8 | koszorú, a cipellő, hogy adnak oda Mihálynak az ötezer
26 2 | szerencsétlenség torkába. Mert kire adnák ma szavazatukat az egyesek!
27 1 | ne kívánjatok, mert nem adom meg.~- Annyira nem kívánunk
28 3 | hamiskásan kacsintva.~- Talán adót jött fizetni?~- Ugyan menjen.~
29 3 | aki oda jött Kecskemétre adóügyeket rendezni, orrolta meg a
30 9 | meg a kaftányt, virtusból adtad oda. Belevitted ezt a szegény
31 9 | ceglédi mézeskalácsos.~- Én adtam oda a vasláda kulcsát Lestyák
32 8 | most Pintyő. Persze nem adunk.~- Pompás! - rikkantott
33 7(3)| az Császár 300 aranyat adván nekik »és egy vont arany
34 6 | szó, ami szó, nem volt afféle szatócs, mint Csuda uram,
35 2 | az alátámasztott hatalmas ágak kifelé csüngtek az útra.~
36 8 | felében három aranypólyán egy ágaskodó róka. (Jól kikomponálta
37 3 | csillogóbban, regényesebben, aggastyán korában hetyke dicsekvéssel: »
38 6 | triumvireken, a város fehér hajú aggastyánjain. Azok mind a fejeikkel bólintgattak,
39 4 | és a begyes, gömbölyű Pál Ágnest, csattanós piros arcával,
40 9 | kapkodva nyújtá át a dekrétumot Ágostonnak:~- Olvassa fel kegyelmed! -
41 2 | kemény arcával, melyen az agyafúrtság látszik, dióbarna szemeivel,
42 1 | ebből, uram teremtőm? Az ágyasházakból húzzák ki a becses fehérnépeket
43 8 | négy tatárt, aki őrizte, agyba-főbe verték. Egy meg is holt.~-
44 8 | kaftány volt kiterítve az ágyon, olyan egyforma, mint két
45 5 | disznók - kiáltá messziről -, agyonröfögtétek a szerencséteket!~A derék
46 3 | népekből neki választják ajándékul a szenátorok a négy legszebbet.~-
47 6 | Vagy pedig, teringette, ajánlja fel a kaftányt, mely ötven
48 3 | karikással, arany fokossal, és az ajánlkozó fehér népekből neki választják
49 4 | kecsesen kígyózott le a bokáig. Ajka túltett pirosságával a rubintos
50 8 | csodálkozás fölkiáltása hangzott ajkaikról.~Két aranyos kaftány volt
51 5 | mert az a cigányleány piros ajkát kóstolgatja, szép karcsú
52 3 | menni, míg végre feltör az ajkon önkéntelenül az örömkiáltás:
53 1 | Eljöttünk érte! - szólt az ájtatos Babos, égre emelvén apró,
54 1 | kezeiket összetették a nők s ájtatosan fohászkodának a város patrónusához,
55 9 | indult, de még mielőtt az ajtóhoz ért volna, kinyílt az nagy
56 5 | az öreg törököt, aki az ajtónál őrködött ránk a küszöbön
57 3 | fordult, becsapta rá az ajtót, melyen egy pár perc múlva
58 6 | váltja ki, az elöljárók is akadályoznák.~Mihály kedvetlenül harapdálta
59 7 | Kecskemét drága kincse!~Aztán akadozva beszélte el szegről-végről
60 5 | borzongató nátha.~- Most már akár hazamehetnénk - törte meg
61 6 | levelét. - Egyébiránt amint akarják kegyelmetek.~A basa levelét
62 2 | Lássuk Lestyákot! Hallani akarjuk!~Fábiánné asszonyom egy
63 7 | Egy főbíróné nem lehet akárki, írásban, olvasásban jártas,
64 8 | uram! Mi az újság?~- Meg akarlak kérni valamire.~- A kecskeméti
65 8 | Nem kérdeztem, egyre megy, akármelyik. Fölkerestek, mondom, és
66 7 | örülni, pedig rászolgált, akármi történjék is, ő szerezte
67 5 | pasát, vagy csauszt vagy akármit, ha csak akkora lesz is,
68 6 | mozdulatot tett, mintha távozni akarna.~- Nem oda, Buda. Várjon
69 2 | tolongás támadt. Mindenki hozzá akart férkőzni.~Kevélyen, méltóságteljesen
70 5 | Azokat is biztattam, de nem akartak eljönni. Itthon napszámba
71 9 | mentségei felé, akik nem akarták, hogy ezt a gyönyörű fehér
72 3 | törökkel trafikál, neki akarván odajátszani szent Miklós
73 1 | hanem török katonák. - Az akasztófára való Ali Mirze aga vezette
74 7 | odalépett Cinnához, és a nyakába akasztotta.~- Rejtsd el a kebledre,
75 1 | hangjukon egy kis erdélyi akcentus (ott akkoriban hamis pénzverők
76 5 | kiosont hozzájok a tihaja bég (akinél tegnapelőtt járt a kenő
77 2 | szavazatukat az egyesek! Arra-e, akit sokra becsülnek? Lehetséges-e,
78 6 | Mindég új emberek után fut. Akivel már egyszer szeretkezett
79 5 | csauszt vagy akármit, ha csak akkora lesz is, mint a kis ujjam,
80 8 | szeszélye.~Az első határnap akkorra volt kitűzve, ha a szandzsák-basától
81 7 | tizenötöt, de hogy ez az alacsony származás mégse konveniál
82 6 | Ugyancsak rossz paripát adtak alád a kecskeméti bírák. De éppen
83 7 | hogy a szultán póklábas aláírásával bele van szőve: »Engedelmeskedjetek
84 3 | csillogtak-villogtak a tűk, s apránkint alakot kezdének ölteni a sok szögletes
85 3 | Föloszlanak, futnak és alakulnak...~Mély halotti csönd van.
86 5 | melyből azok a szeszélyes alakzatok rajzottak.~Hát egyszer csak
87 3 | Nagy baj van. A nép háborog alant. Nem hallja kegyelmed?~-
88 2 | rozsdapiros gyümölcseit; az alátámasztott hatalmas ágak kifelé csüngtek
89 8 | Ráró kevélyen ficánkolt alatta. A házak előtti kis kertekből
90 1 | körmöci aranybánya ez itt alattunk, vitézlő uraim, hisz ez
91 5 | a tolmácshoz:~- Még egy alázatos kérésünket közvetítsd, hatalmas
92 6 | Lestyák Mátyás, midőn sunyi alázatossággal besompolygott (mert ilyen
93 7 | már kedtek is, az isten áldja meg, beszéljék le, ne álljanak
94 1 | környékes falvakat. Minden áldott héten vetett ki rájok terheket,
95 5 | holdvilágnál.~Bolond ez az alföld, melyet nyílt könyvnek nevez
96 4 | mulatságos, hogy még a nagy alföldi városok is milyen egyformák
97 4 | egyhangú, le sem írjuk. Az alföldön minden egyforma. A helységek,
98 1 | katonák. - Az akasztófára való Ali Mirze aga vezette őket.~-
99 6 | vagy átrándulni Fülekre az alispánhoz, sőt a legrosszabb esetben
100 7 | lángsávot vet a barna ajtó aljára, mintha széles aranypánt
101 1 | ki tartja az orációt?~- Alkalmasint a szépszavú Litkei páter.
102 7 | ott lebegett, rezgett egy alkalmatlan árnyék.~- Halljuk! Halljuk! -
103 6 | reá, pedig egész bokájáig alkalmatlankodott a zöld selyem köntös. Még
104 4 | hivatalosan szépnek, s ki »alkalmatlannak«. Sok égő, keserves könny
105 7 | történtekről.~Kapott az alkalmon a »város Cicerója«, kipótolni
106 8 | Lehetséges-e tökéletesebb alkotás ennél?«~Éppen éjjel volt.
107 7 | fölséges tudomány, az isten alkotásainak kikorrigálása; a rossz derekat
108 8 | szintén belejátszik. Én egy alkotást akarok hagyni magam után,
109 1 | Az öszvér nélkül nincs alku.~- Isten neki - felelte
110 1 | Ilyen kötekedések közt alkudtak meg végre száz aranyban,
111 3 | Jehova embere, ne kacérkodjék Allahhal. Mert a csélcsap szolgát
112 9 | elfintorítá rút arcát a bég:~- Allahra mondom, ez nem az igazi
113 5 | lábaihoz, adna Kecskemétnek egy állandóan ott lakó pasát, vagy csauszt
114 8 | öreg szabóhoz.~- És mibe állapodtak meg?~- Megalkudtunk. Sok
115 5 | mint a kis csikó. Komoly állapot ez. Ha az öreg vonakodnék
116 5 | lefestvén Kecskemét szomorú állapotát oly híven, oly szépen, hogy
117 7 | Mert a szép ropogósra sült állat egészen az ágy alá gurult.)~
118 8 | esténkint megsimogatta a tüskés állát, azt hitte, a mennyországban
119 3 | mozog és ugrándoz rajtuk. Állatnak, élő teremtésnek semmi nyoma.
120 7 | Öröm ülni egy ilyen szép állaton. De adjanak hozzá valami
121 1 | Csak vidd az asszonyi állatot, barátom!~Ezalatt páni félelem
122 3 | akarsz itt ezzel az oktalan állattal, te hitetlen kutya?~- A
123 7 | mikor a piacra beért, hol az álldogáló és egyre gyűlő népnek nagy
124 9 | a kormányzó kéz meg nem állhat. Azért is ugorjon fel Kriston
125 7 | harminc álló napig közszemlére állítják ki a városházán, megnézheti
126 7 | homlokkal kérdé: »Tehát azt állítod, hogy él?« »Igenis, él.«
127 6 | kijjebb jött, és rászólt:~- Álljon meg egy szóra, Lestyák Mihály
128 6 | közé, mert különben az se állna ott.)~Éppen mellette kellett
129 5 | mi történik. Rossz sorok állnak előttem. Le kell hát szállnod,
130 9 | fektetve szokott előtte állni az asztalon. - Itt ülök
131 6 | ajtó felé sietett.~De útját állotta Putnoki Balázs.~- Nem úgy
132 9 | remegő Cinnát.~Senki sem állta útját, senki sem kérdezte
133 2 | Megnyilatkozott az esze. Isten álmában adta tudtára, mit kelljen
134 7 | útközben előkeresvén a »Három almánál« a tűzmestert (jöjjön, kend,
135 5 | felelte mogorván, és egy almandinokkal díszített opálköves gyűrűt
136 4 | a kolbászt, Kecskemét az almát, Szeged a paprikát. (Egyformán
137 5 | előlépett, felnyitván az almazöldszínű selyem tokot, melyet maga
138 7 | hömpölygette az idegizgató álmélkodás. Az elbukott, gyűlölt szenátorok
139 6 | fekete szemeivel, azt hitte, álmodik.~- Allah nagy és Mahomed
140 7 | takarózol, puha homokvánkoson álmodol!... Ez a legegyenesebb út!«~
141 2 | lett.~- Istenem, istenem, álmodom-e? - és megdörzsölte apró
142 3 | csodaruhákról beszélt nappal s álmodott éjjel.~Ilyen szép kerékvágásban
143 9 | Hitegettem, nagyravágyó álmok vittek... Íme, hova vittek.~
144 8 | a róka, vagy ő a rókát. Általában ezek a különféle állatok
145 1 | Csöppet se csoda hát az általános kétségbeesés. Olyan volt
146 7 | Deák János szakítá félbe, általánosan elismert bölcs ember.~-
147 9 | elárulta a várost. Én pallos általi halálra ítélem.~Utána Börcsök
148 5 | küszöbön guggolva, hogy aludjon el, és elaludt.~- Hogy tudtál
149 6 | órában!~Olaj bég égre emelé aluszékony birka szemeit, majd hátra
150 3 | be felséges kis jószág!) Amabból a fehér csipkéből ingváll
151 8 | kell, meg egy mogyorófabot, amahhoz pedig szintén egy ember,
152 8 | mert anélkül mégse lehetne. Ámbátor a madár megépíti fészkét,
153 6 | fáztak a katonák, hanem amellett éheztek, nem csoda, ha néhol
154 6 | mást, mint a sertéseket, amely tisztátalan állatok ellenkezésben
155 1 | meg végre száz aranyban, amelyeket egyenkint nézegetett meg
156 1 | láthatatlan hurok volt, amelyet mindenki nyaka környékén
157 6 | tarisznyát és a fentebbi névsort (amelyiket előbb találja közülök),
158 3 | egyetlen porhanyó dombot, amelyikre holnap rátalál? A buckák
159 2 | volt ez érdekes látnivaló, amelyre ujjongásban tört ki a nép.~
160 7 | kérdezte:~- Ugye a lelke az, amice, nem maga?~- Magam vagyok
161 1 | Hm! Nem jó kormányzat, amici, olyasvalamit elvenni az
162 6 | tud ked nekem olyan szót, amiért megálljak!~- Én vagyok,
163 5 | a sásokban, mocsarakban, amiken végiggázolt; bámulni lehetett
164 5 | lehetett gyönyörű idomait, amikhez odatapadt.~- Nem akarok
165 2 | karóba húzatom kegyelmedet« (amilyen bolond világ van, meg is
166 8 | olyan lett, mint a barack, aminek vérszíne átveri magát a
167 1 | hogy még azt is sokalljuk, amink van.~- Valde bene, valde
168 2 | gondoltam, nemzetes urak, hogy aminő viszonyok közt a mi édes
169 7 | elbeszélte a kaftány-dolgot, amitől egyszerre máj- és tüdőszínű
170 4 | Mindeniknek volt egy olyan dolga, amivel dicsekedett. Debrecen a
171 6 | a szél ellen oltalmazza. Amolyan elhagyott szárnyék volt,
172 3 | mögötte, zúgó nádasokkal. Amott egy cserény, szemben vele
173 7 | nem bírva kibontakozni az ámulatból. - Hisz akkor ez a kaftány
174 9 | közé!~A siránkozó leány ámult-bámult, de csak mégis szótfogadott
175 2 | tanácsnokok összenéztek, ámultan, megbabonázva. Ilyen szép
176 4 | támadt, Szegednek Dugonics Andrása, Kecskemétnek Katona Józsefe.)~
177 1 | sokkal derengőbb volt annakelőtte; ám azért a kecskemétiek
178 8 | nagy körtefa alatt, ahol annyiszor suttogtak azelőtt együtt
179 1 | kétségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet:~- Honnan vegyük, honnan?
180 2 | magyarázni akarta puhább anyagban dolgozó pályatársának, hogyan
181 8 | medvebőrt. S mikor minden anyagot beszerzett, a teremtő elmék
182 6 | ellenségeivel trafikáltál, hogy anyaszentegyházunk oszlopait te juttattad Csuda
183 3 | volna a császárnak négy anyát találni Kecskeméten, mint
184 6 | elpityeredett, mint egy vén anyóka. - A szerencse is istennő,
185 8 | irigykedve suttogták:~- Boldog apa, boldog ember!~Valóban boldog
186 9 | megyek, míg bosszút nem állok apámért. Ezt nem a török táborban
187 5 | utakon, és beállítasz az én apámhoz, mint vándorló szabólegény
188 8 | van. Pintyő, nyergeltessen apámnak egy hátaslovat!~- Melyiket?
189 8 | látni a hatalmas főbíró apját, kinek vézna tagjain a tavaszi
190 3 | csillogtak-villogtak a tűk, s apránkint alakot kezdének ölteni a
191 5 | fehér, a másik tüzesebb, de apróbb, éppen szembe vannak egymással?~-
192 8 | lábaidat.~Úgy megterveztek apróra mindent, milyen lesz a menyasszonyi
193 2 | Két oldalt egy-egy hajdú aprózott mellette, magasra emelt
194 1 | mártogatta a legény, s cifrázott, aprózta, resze-riszált a leányzó,
195 1 | váltságdíjába?~- Annak a szabott ára - ropogtatta meg Csuda a
196 1 | elvenni egy öszvérért; négy arabs lónak az árát.~- Engedje
197 5 | megnyílt a teremajtó, s hűs áramlat látszott beosonni. Talán
198 8 | Gonosz víziók gyötörték. Az aranyak, melyeket egy szakajtóba
199 9 | Az öreg nekem szánt az aranyakból négyezret, hogy fia, kivel
200 4 | szép. - Párisnak csak egy aranyalmája volt, neki egy kosárral!
201 1 | alkudtak meg végre száz aranyban, amelyeket egyenkint nézegetett
202 1 | honnan? Hiszen nem a körmöci aranybánya ez itt alattunk, vitézlő
203 3 | tarajos bolondság ezer apró aranykarikából összetűzve? Az a főkötő.
204 7 | és a csengő-pengő körmöci aranyoknak meg azt mondta: »Jertek
205 7 | ajtó aljára, mintha széles aranypánt lenne rajta.~Az öreg felsóhajt:~-
206 8 | pajzs másik felében három aranypólyán egy ágaskodó róka. (Jól
207 1 | majd mindég ráment ezer aranyra.~Hiába sóhajtozott Szűcs
208 1 | öszvérért; négy arabs lónak az árát.~- Engedje vitézlő uram
209 6 | piros vér szökött a Lestyák arcába.~- Nem szoktam félni - mond
210 4 | felhő lett volna, s a leány arcára, homlokára ereszkednék,
211 8 | piros rózsák hulladoztak arcáról, a szemeiből kialudt a bódító
212 7 | pajkossággal hősiesre fújta fel arcocskáját:~- Hát az történt, jelentem
213 6 | maradtak lesben azok a szép arcok.~- Mikor jön? De szeretném
214 6 | láthatáron rémületbe öltözteté az arcokat. Mert a derék Olaj bég,
215 3 | beszállingóztak az elöljárók, kikelt arcokkal, halaványan: némelyiknek
216 6 | Nagy derültség hasadt ki az arcokon, s innen kezdve egyik mosdatlan
217 5 | mondok. Tedd ide a füledet az arcomhoz. Még közelebb. Ne félj,
218 7 | mint egy hörcsög.~- Micsoda ármányos játékot űztél velem? Ha
219 7 | rezgett egy alkalmatlan árnyék.~- Halljuk! Halljuk! - hangzott
220 5 | útra állt a lovak elé... s árnyéka mozgott az úton.~Az elölmenőknek
221 5 | szultán őfelsége, kinek Allah árnyékát oltalmazza, azt mondja nektek,
222 2 | politikája oda megy ki: minden áron törököt szerezni.~Majd új
223 2 | szavazatukat az egyesek! Arra-e, akit sokra becsülnek? Lehetséges-e,
224 8 | jól fölfogva a dolgot nem árt, ha még tanulsz egy ideig,
225 1 | reverendissime, persze lesz. Nem ártana válaszra elkészülni.~Brunó
226 7 | és muníció, amelynek nem árthat semmi, legfeljebb a molyok.~
227 9 | megdermedve néztek a főbíróra.~- Árulás! - kiáltá Ágoston Kristóf.~
228 9 | dekrétumát, mely tolvajlási és árulási bűnökre Kecskemét területére
229 7 | föld alatt.«~Így járt az áruló Putnoki; hanem az olyan
230 8 | aki asztrakán prémeket árult, és a poklok mélyére kívánta
231 6 | bevonulását. Nem volt egy árva »éljen« sem, csak a kutyák
232 4 | tilalmat. Csak a szépek, árvák és szegények próbálhatták
233 8 | nem ritkán vegyült egy-egy ásítás is a tekintélyes szájakból.
234 5 | miért szöktél meg, te kis áspis?~- Mert eluntam magam.~-
235 4 | segítség az ilyen rongy asszonyábrázatnak!~A csinosabb nőszemélyeket
236 1 | kőházát, Doma Gergellyel asszonyaik után indultak. Szűcs uram
237 7 | tiszteletre méltó Seneca: az asszonynak elég, ha annyit tud, hogy:
238 3 | ne felejtsék kegyelmetek asszonynéném a kösöntyűket sem. Jól megválogassák,
239 3 | Lestyák Mihály ahhoz értő asszonyokat küldött szét, kit Szegedre,
240 1 | törökök s a templomból kijövő asszonyokból magukkal hurcolták a főbíró
241 1 | egészen más! Teringette, az asszonyokkal nehezen megy az efféle!...~
242 4 | múlva is rangot adott az asszonyoknak, ha elmondhatták: »Nem a
243 7 | szörnyűség!~De a szapuló asszonyoknál is jobban tetszett az »új
244 1 | valamint Doma Gergelyné asszonyomat.~Az egész város lázban volt.
245 6 | magával hajtott rabságba, asszonyostul, gyerekestül, mindenféle
246 1 | üzengeté, hogy a legszebb tíz asszonyra vásik a foga. A budai törökök
247 1 | örökre - úgy, hogy ő más asszonyt vehessen el. Zülfikar aga
248 4 | annyiban különbözik a kenő asszonytól, hogy nem zsírral kenegeti
249 7 | hely a tanácsterem zöld asztalánál.~Mihelyt kissé lecsillapult
250 8 | odamutatott könyökével az asztalfőre.~- Nem lehet az - mormogta
251 2 | közibünk. (Éppen volt a zöld asztalnál egy üres szék: a Szűcs Jánosé.)~
252 9 | szokott előtte állni az asztalon. - Itt ülök az elnöki székben,
253 6 | le! Takarodjanak a zöld asztaltól!~Vészjóslón száz torokból
254 8 | Mollah Cselebit Budáról, aki asztrakán prémeket árult, és a poklok
255 5 | felvezette őket egy terembe, és átadott nekik egy kaftánt, mondván
256 7 | kéz el nem juthat.~Ezzel átadta a selyemzsinóron lógó kulcsot
257 9 | vagyunk. Hittem a szavainak, átadtam neki a kulcsot.~Halovány
258 5 | gyűrűt vont le ujjáról, átadva azt Cinnának.~Kevés vártatva
259 8 | nyomorult kutyabőr mintha átalakította volna, mintha csakugyan
260 3 | villás fecske, mely nem átall erre röpülni. Messze, nagyon
261 5 | színlelt közömbösséggel átdobta a csiklándozó kígyót, a
262 8 | uram, s ne legyék terhére átfáradni a mi szerény székházunkba,
263 6 | kegyelmetek.~A basa levelét átfutván, megadta magát a triumvir,
264 7 | folytatá Puszta Máté -, hogy áthozattuk Szent Miklós templomából
265 8 | dolmány helyett hasított ujjú atilla, a hasadékban meggyszín
266 5 | fölemelkedett a szekéren és átkiáltott a Kristonék kocsisához:~-
267 1 | vizes-hordós talyigát, s hogy az átkozódó, kapálózó szent férfiú le
268 3 | istenfélő lakosai!~Fenekedtek, átkozódtak, lázító beszédeket tartottak
269 6 | melyet ma délig kellene átküldeni, de lehetetlen. Hát tudja-e,
270 1 | Porosznoki uramnak, mert ő rögtön átlátott a szitán, hogy a hadnagy
271 5 | frissen fejt tej, félig átlátszó, melyből gúnyosan vigyorgó
272 9 | Mikor kibeszélte magát, átment a másik szobába, kikereste
273 5 | Mikor a kocsiról leugrasz, átöltözöl valahol (teszek a zsebedbe
274 5 | ládából egy csomóba.~- Mikor átöltöztél, de jól ide vigyázz, elmégy
275 6 | tanácsos felkeresni, vagy átrándulni Fülekre az alispánhoz, sőt
276 7 | szabadon, a vérbírósági jog átruháztatott ideiglenesen a kecskeméti
277 8 | aztán rácsatolván a nyerget, átüzent Lestyákékhoz, hogy az öreg
278 3 | sem. Mert ez a föld csak átutazóban van. Itt nem lehet odahaza
279 8 | barack, aminek vérszíne átveri magát a héján. Nem volt
280 3 | Arany, ezüst virágokkal átvert posztókat, finom blond-csipkéket,
281 6 | fickó addig vigyáz a házra, átveszi a megrendeléseket, és szóval
282 7 | Engedelmeskedem a közgyűlésnek.~Átvette, felállt, odalépett Cinnához,
283 1 | Hogyne volna hát elég Brunó atyáért száz arany?~- Ne bibliáskodjanak -
284 4 | ügyeskedni s »érvelni«, hogy az audiencia meglegyen.~A padisah szerdán
285 9 | Leopold, isten kegyelméből ausztriai császár...~Hangja elfúlt,
286 5 | nem másért biz én, csak avégett, hogy tudja-e kend az utat
287 8 | övéi közt.~Végre egy este, aznap, mikor végképp elmaradtak,
288 1 | után néztek a hódító urak. Azokon lehetetlen volt kifogni.~
289 7 | szentséges magyar korona, azonképpen szálljon a Lestyák uraim
290 8 | és a nagy fekete hajában babrált. (Kedvenc mulatsága volt
291 5 | koronátlan fejjel.~Aztán babrálva fonta ki a tekercsből a
292 9 | Ugyan miben, te szelíd bábu? - cincogta a ceglédi mézeskalácsos.~-
293 5 | kísértetiesen huhogtak a baglyok. Csak messze-messze valami
294 2 | mégis derék ember, aki a bagoly csőrében is észreveszi a
295 7 | halkabb-halkabb, majd elenyész bágyadó morajban. Csupán egyetlen
296 6 | vállat vont:~- Az már a ked baja.~- Úgy? - fakadt ki Lestyák
297 9 | kívánt sarcot, hogy két bajból három ne legyen...~Kriston
298 5 | ráemelte a főbíróra, de annyi bájjal, annyi szemrehányással tele,
299 2 | dióbarna szemeivel, vékony bajszával igazi kun, aki úgy venné
300 5 | kellett volna látni, Lestyák a bajuszát rágta, a becsületes Porosznoki
301 7 | az »új esemény« Putnoki Balázsnak. Még azon éjjel útra kelt
302 3 | mintha négy herceglány bálba készülődnék, s nekik kellene
303 3 | mi édes vizű folyamunk. Balról kis viskó fehérlik, a pusztabíró
304 3 | aranyból a nyelét, ezüstből a baltáját. Éjnek a napot ne nézzék,
305 3 | befolyása van a népre, kaszára, baltára kapatja a népet ellenünk.~-
306 8 | ilyenkor; nem volt az ő sebére balzsam a sok szép szó.~- Ne sóhajtozz,
307 8 | Tele tüdővel szítta be a balzsamos levegőt. A Ráró kevélyen
308 1 | melyet a város pecsétjén bamba képpel tart egy kecskefejbe
309 3 | portéka megérkezett, minden bámulatra méltó volt, megindult Lestyák
310 5 | mocsarakban, amiken végiggázolt; bámulni lehetett gyönyörű idomait,
311 5 | elhallgattak, újra merőn bámultak a fehéres ködbe, melyből
312 3 | utcáról, özvegy Kemenesné, Bán Mária. Egy párt ki is kergetett
313 9 | kaftányban.~Ágoston uram a főbíró bánata körül ügyeskedett.~- Jöjjön,
314 4 | a főbíró és megfigyelte bánatát. Kezével megérintette a
315 5 | ruháikat itt hagyják, csak a bánatukat viszik...~- Minden úgy lesz...
316 7(3)| haza menjenek, és ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák
317 6 | kérlek, derék fiú, ha meg nem bántanálak vele.~Cinna megfordult.~
318 3 | elé.~- Nem igen fogja azt bántani, hanem inkább nyájas parolaszó
319 6 | hogy nő vagyok, s a nőt nem bántják a tatárok, kiválthat kegyelmed;
320 8 | arca olyan lett, mint a barack, aminek vérszíne átveri
321 8 | maradok a te hatalmas urad~és barátod a krimiai vice-kán~(kalgai
322 1 | vidd az asszonyi állatot, barátom!~Ezalatt páni félelem fogta
323 2 | megcsillant, arca kigyulladott.~- Bárcsak a feketét húznám - gondolta
324 4 | legillőbb hármat. A lenhajú Bari Máriát ibolya szemeivel,
325 3 | a Vayakat, Fáyakat és a Báriusokat, akiknek ő dolgozott (mert
326 Szer| esztétikaibb lehetne a mese.~De bármennyire ragaszkodtam a krónikamaradványokhoz,
327 5 | mély alázattal őfelségét, bármit kérnének is őkegyelmeik
328 6 | pereputtyostul, a lovakkal, barmokkal egyetemben, nem hagyva hátra
329 6 | egészen közel egy szárnyék barnállott. Nádból font, hordozható
330 5 | tekintettek a sötétzöld bársony ruhadarabra, mely aranyos
331 3 | kezdének ölteni a sok szögletes bársony- és selyemdarabkák. Ez itt
332 8 | megvásárolta a finom sötétzöld bársonykelmét, a skófiumot, a sújtást,
333 3 | való fehérnép, hogy a basák basája; s a basáról csak annyit
334 3 | mifelénk való fehérnép, hogy a basák basája; s a basáról csak
335 3 | hogy a basák basája; s a basáról csak annyit tud: »török
336 5 | a budai, mint a szolnoki basaságok távolságát, a szomszédos
337 6 | barna arcán fénylett még bátorság és dac.~Az út eseményeit
338 5 | hogy megsemmisítse.~- Nincs bátorságom - s lankadtan leereszté
339 5 | költsd fel csak Márton bátyádat!~A nyalka Palinak se kellett
340 3 | Sok dolga lehet, lelkem bátyám - vág közbe a harmateszű,
341 6 | népesedtek. A lakosok részint batyukban, részint talyigákon szállították
342 7 | betyárt és haramiát, akik be-betörtek Kecskemétre rabolni. De
343 5 | lehetőleg más utakon, és beállítasz az én apámhoz, mint vándorló
344 9 | borzalmas némaság, mint itt beállt.~- Ki az a félkegyelmű,
345 7 | útra kelt a budai basához, beárulni, hogy a cigányleány él,
346 7 | Azt egy kicsit nehéz volna bebizonyítani főbíró uramnak.~- Éppen
347 7 | vallom, hol van, engem is bebörtönöztet; hiába esküdöztem a feszületre,
348 Szer| élet képe bír e történet beccsel, ha eleven és találó.~De
349 8 | még így is). Úgyszintén becitálta a ceglédi mézeskalácsost,
350 3 | a főbíró sarkon fordult, becsapta rá az ajtót, melyen egy
351 6 | Lestyák pedig eltávozott, becsapva maga után a teremajtót.~
352 1 | ágyasházakból húzzák ki a becses fehérnépeket maholnap! A
353 1 | mikor felpattant az ajtó, s becsörtettek a Csuda uram huszárai. Mi
354 2 | egyesek! Arra-e, akit sokra becsülnek? Lehetséges-e, hogy nem
355 8 | Csakugyan jöttek. A szabó beeresztette őket.~- Nézzetek oda!~A
356 8 | harácsol, kénytelen lesz beérni százkilencvenkilenc várossal.
357 7 | víz volt, mikor a piacra beért, hol az álldogáló és egyre
358 6 | szép leány elrablásával beérték. Az emberséges Olaj bég
359 8 | csepegett. A paripa, a kaftány befecskendezve piroslott messziről.~ ~
360 4 | Ferenccel, a kocsis-ülésen befelé fordulva Inokai József.
361 5 | vártatva hozzátette:~- De ha befogad anélkül, ne mutasd a gyűrűt,
362 3 | a két páter, kiknek nagy befolyása van a népre, kaszára, baltára
363 3 | ménesből, nemzeti pántlikával befont sörénnyel; nemzeti szalagok
364 5 | rekettyés ingoványból, hol majd befordult a Kristonék szekere egy
365 2 | Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar testbe, sőt még
366 4 | pompás szalagokat, derekát befűzték karcsúra, arra adták fel
367 8 | fejekben.~Emberemet, Olaj béget, aki megadja nektek a szükséges
368 7 | vaskéz. Elmondani az Olaj béggel történt jelenetet, százaknak...
369 8 | akarnak, hanem elmélyedve, begombolkozva járt-kelt az övéi közt.~
370 4 | magas Katona Magdolnát és a begyes, gömbölyű Pál Ágnest, csattanós
371 5 | helybe érvén a szekereikhez, behajította a saraglyába, mint egy lyukas
372 7 | tekintetének fényes zománcával a behavazott zöld kaftányt.~- Megér ez
373 2 | magát Porosznoki Gábor, behívatta az utcáról, és odaültette
374 7 | feltámaszthatnám erre az egy napra.~Behozzák az ételt, annak a biztató
375 8 | főbíró szobájába szabad bejárata volt; föl se tűnt senkinek;
376 3 | ült a fia megbízásából, bejárni a szomszédos nagyúri famíliákat;
377 9 | megdörzsölte márványsima homlokát.) Bejárt a városi vasládába, éjszakára
378 4 | például a cigányleány esete.~Bejött a kis kormos, rongyokban,
379 5 | Nem lehetne-e még egyszer bejutni hozzá?~- Nem lehet.~- Mennydörgettét!
380 4 | méltatlankodva mordult rá:~- Minek a béka lábára patkó? Eredj a pokolba!~
381 5 | összeszűrődött a köddel, a békák utálatosan brekegtek és
382 5 | tengelyig a mocsárban, mely a békanyáltól, rekettyétől selyemzöld
383 8 | sátrak alá, utánaszaladt a jó bekecsű embereknek, s ha valamely
384 5 | tudják ott, megmenti a város békéjét, egzisztenciáját.~Majd egy
385 2 | városházán, egyszerre csak bekiált a nyitott ablakon egy hang:~-
386 2 | Nógrád megyébe.2 Most aztán bekiáltok a konyhába: »Miska, hozd
387 2 | nyájasan Porosznoki -, az imént bekiáltottál valamit, ami az én fülemet
388 6 | férfiakkal, s lovas emberektől beküldte a parancsot a triumvirátusnak:~»
389 2 | Még Ágoston Kristóf is békülékenyen dörmögte Kriston Ferenchez
390 8 | vásárait), az öreg Pintyő bekukkantott a sátrak alá, utánaszaladt
391 7 | nevetve, kackiásan himbálózva, belebegett Cinna, a cigányleány; csinos
392 4 | a tündöklő ékszereket és belebújni ismét régi, ütött-kopott
393 4 | Biz az felpróbálta, még ha belehalt volna is.~És jaj, aki egyszer
394 8 | a magam hiúsága szintén belejátszik. Én egy alkotást akarok
395 7 | egy-egy portyázó török sereg beléjök kössön; nagy mulatság volt
396 2 | mer az a mi beszédünkbe belekotyogni - méltatlankodék Zaládi
397 5 | tiszteletlenül fölkapta a medvebőrrel bélelt köntöst, úgyhogy annak az
398 7 | keresik többé, ha egyszer belenyugodtak, hogy a Tiszába veszett.~-
399 7 | környéken; vékony gallyacskáit belepték a kicsi hópillangók: meg
400 5 | Addig keresgéljük, hogy belepusztulunk.~- Fel kell költeni az öreg
401 8 | sújtást, a paszomántot, a bélésre való medvebőrt. S mikor
402 7 | miért tesz. Nem kell abba beleszólni.«~Fekete Pál azonban a szellemi
403 3 | most semmi dolga, azonfelül belevág a szakmájába. Ígérje a felét
404 9 | kaftányt, virtusból adtad oda. Belevitted ezt a szegény leányt, csak
405 8 | Talfája alatt, éjfél óta. Belgrád alól mennek Kékkő alá, és
406 5 | legénynek. Csinos fiú lesz belőled, mit gondolsz? Az ördög
407 4 | leányok, azaz hogy menyecske belőlük kettő; a leghamisabb két
408 3 | hogy a szája a dolmány belső zsebében levő lapos butykos
409 3 | pokol szentháromsága. A Belzebubtól kezdve minden ördög bennük
410 5 | kiáltott át a főbíró.~- Bemásztunk valami ingoványba.~Az ugyan
411 5 | reggelt» kívánva útközben a bemenetre váró kőrösi szomszédoknak.
412 8 | Ekképpen végezvén a dolgát, bement a városház istállójába,
413 8 | Beszélték szerteszét, hogy egy Beniczky-kisasszonyt akarnak vele elvétetni,
414 8 | elkockázza a Fáyakkal, Beniczkyekkel. Ösmerem én Misit, tele
415 9 | megölő betűd. Felébresztették benned ezt a magyar vadállatot.
416 3 | gyerek! - dohogtak sokan.~A bennfentesek, akik tudták, mi a cél,
417 6 | feloszlanék, a szomszéd benyílóba vonult tanácskozni, s első
418 2 | ólomládikát hozott be a szomszéd benyílóból, melynek mind a négy oldalán
419 1 | köpönyegének egyik szárnyát s benyúlt a nadrágzsebbe előkeresni
420 5 | s hűs áramlat látszott beosonni. Talán a négy szoknya suhogása
421 9 | szívek dobogását, egy ablakon beosont pillangónak a vergődő röpködését.
422 9 | kinyílt az nagy robajjal és berohant Cinna. Fehér volt, mint
423 6 | midőn sunyi alázatossággal besompolygott (mert ilyen volt az öreg,
424 5 | próbált szerencsét. Az is besüppedt.~- Mind itt veszünk! Ki
425 7 | veszett.~- Majd akad, aki besúgja. De szóljanak már kedtek
426 3 | Ezalatt ugyanis egyenkint beszállingóztak az elöljárók, kikelt arcokkal,
427 8 | előadását. A sok zagyva beszédbe nem ritkán vegyült egy-egy
428 6 | ecsetelte szépen komponált beszédben, kezdvén az istennel (aki
429 7(3)| szüleménye. Káldi György egyházi beszédében és Kecskemét város jegyzőkönyvében
430 3 | Fenekedtek, átkozódtak, lázító beszédeket tartottak az új főbíró ellen,
431 3 | évelődtek egymással csintalan beszédekkel öt napig a kutaknál, a kender-tillónál,
432 5 | künn, dicsérve a főbíró beszédét és az Ágoston föllépését.
433 7 | szórul-szóra. De nincs idő a sok beszédre, itt a kaftánya, vegye fel,
434 2 | fia!~- Hogy mer az a mi beszédünkbe belekotyogni - méltatlankodék
435 8 | főbíróval milyen szőrmentében beszélgetnek a potentátok.~Eközben fülig
436 6 | Parancsolom, megállj!~Hanem iszen beszélhetett már annak. Egy percnyi gyöngeség,
437 7 | édes fiam, persze mikor beszélhettem volna veled, hogy legénnyel
438 7 | is, az isten áldja meg, beszéljék le, ne álljanak itt, mint
439 5 | Hogy tudtál vele törökül beszélni?~- Lekapcsoltam nyakamról
440 7 | eresz alá.~- Itt ugyan hiába beszélünk - vonogatta a vállait Permete
441 7(3)| kompromittáljam a saját beszély-alakjaimat. M-th K-n. ~~~~~~
442 8 | S mikor minden anyagot beszerzett, a teremtő elmék lázas mohóságával
443 2 | pajkosan játszott, ugrált a beszűrődő őszi napsugár. - Egy fekete,
444 9 | melyet majdnem egészen betakar a kibontott hosszú haja.~
445 5 | álltak, lefeküdt az egyikbe, betakarózott a bundájával, mert olyan
446 3 | egy diktátor - morgott a beteges Zaládi.~Ezalatt ugyanis
447 6 | nézegette, nem tudott vele betelni.~- Ha megölik, akkor senki
448 7 | egy kicsinyég; a nagyságos Bethlen idejéből valók. Azóta nem
449 2 | Hátra van még a főbírói szék betöltése. Boldog időkben jutalma
450 1 | előtt való fekete vasárnapon betört csapatával Kecskemétre a
451 8 | hirtelen elhatározással betoppant a fiához, ahol már ott találta
452 9 | virtus volt a te megölő betűd. Felébresztették benned
453 9 | táncoltak azok a gömbölyű betűk, mik a nótárius tolla alatt
454 3 | entrefiletben ritkított betűkből hozta volna a felelős szerkesztő.
455 7 | rossznak van jó oldala is, a betyárok miatt kihirdették a statáriumot,
456 7 | szülte a mindenféle pusztai betyárt és haramiát, akik be-betörtek
457 9 | fenyegeti Kecskemétet. Hazajön, beül a főbírói székébe, és szétcsap,
458 2 | Előlem bújt el? Hanem iszen bevárom én, amíg kijön. Majd adok
459 Szer| való az? Mások türelemmel bevárták, míg a szabó oda nem adja
460 5 | ez. Ha az öreg vonakodnék bevenni, megmutatod neki ezt a gyűrűt,
461 5 | tányérja most bukkant ki, s bevilágítá a szép leányt.~Csupa lucsok,
462 1 | mint a fekete posztóval bevont mesebeli városokban, hol
463 6 | kerítések mögül az elöljárók bevonulását. Nem volt egy árva »éljen«
464 9 | történt volna, hazament, bezárkózott azzal a megcsonkított holttesttel
465 6 | kicsavarták a kezéből, a bibliából szedett elő a helyzethez
466 1 | atyáért száz arany?~- Ne bibliáskodjanak - ripakodott rájok a kuruc
467 2 | hol elhalványodott, hol bíborvörös lett.~- Istenem, istenem,
468 7 | mint egy dinaszta, hidegen biccentett köszönetet a fejével.~Arca
469 2 | ezzel, mint egy öklelőző bika, utat vert magának a csoportosuláson,
470 3 | tromf«, s Miska javára billent a serpenyő.~- Ember lesz
471 7 | egyet gondolt. Szép feslő bimbókat, csemete-lányokat öltöztettek
472 Szer| viszontagságos élet képe bír e történet beccsel, ha eleven
473 2 | eltörülték, mert nem volt honnan bírákat fogni, pedig Kecskeméten
474 8 | héjatekintetét az érdemes bírákon, megütődve kérdé, melyik
475 2 | magunk, ha a császár se bírja.~Amint ekképp tanácskoznának
476 6 | bég égre emelé aluszékony birka szemeit, majd hátra fordult
477 8 | tatár szultán. Egy falka birkáját hajtották el duhaj kecskeméti
478 8 | tényálladékot a kalgai szultán birkanyájainak elhajtásáról, a tanúk és
479 6 | Egy ilyen érvágást nemigen bírnak most el.~Dúlt képpel találta
480 3 | közcélra (hisz ők is mindnyájan birtokosok Kecskeméten) a ruhavarró
481 1 | Mind a kettőért, ha meg bírunk egyezni - vélte Porosznoki
482 7 | ujjongott Mihály, nem bírva kibontakozni az ámulatból. -
483 8 | párja.~Kedvence, meghitt bizalmasa lett, »menyem«-nek, »lányom«-
484 6 | vándorló legénycse, csinos, bizalmat keltő fickó, most már bízvást
485 9 | szemben; Fekete Pál uram, mint bizalmi férfi, elhozta Fülekről
486 4 | azt most kétszáz év után bizonyítani), de tény, ami tény, sok
487 7 | legott küldte fel a haláleset bizonyítékait a padisahhoz, engem pedig
488 8 | vagyok Lestyák Mihály - bizonykodott a főbíró fojtott, érctelen
489 6 | választunk, három tagból álló bizottság vigye a város ügyeit ideiglenesen.
490 5 | tapintású. A főbíró vére bizseregni kezdett.~- Hej, csak egy
491 8 | esküdhettek, gyerekek! - biztatá őket az öreg.~- Várjunk
492 3 | egyik: »gyere nézz meg«, biztatja a másik: »próbálj fel engem!«,
493 9 | uram. Őt, Lestyák Mihályt biztatják arra, hogy férfi legyen.~
494 7 | Behozzák az ételt, annak a biztató párája nyájasan kóvályog
495 5 | Hát a többiek?~- Azokat is biztattam, de nem akartak eljönni.
496 2 | holt fermánok, írásbeli biztosítékok, százszor többet érne egy
497 8 | mátka-gyűrűvel, hogy a hallgatását biztosítsa.~Napról-napra szomorúbb
498 9 | A kulcs kegyelmedre volt bízva!~- Semmit se tudok - szólt
499 6 | vissza nem jő többet. Csak bízzák kegyelmetek rám!~Az utcák
500 3 | átvert posztókat, finom blond-csipkéket, rubintos csercséket, vakító
|