300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 5 | kedvetlenül cammogtak, a kocsisok bóbiskoltak, a szenátorok komoly gondokba
502 5 | ezzel a küldöttség el volt bocsájtva.~De a szultán jó kedvét
503 2 | Jó, jó, de az apja még bocskoros tótnak jött be Kecskemétre.~-
504 8 | arcáról, a szemeiből kialudt a bódító fény, szelíd borulat váltotta
505 8 | szerény székházunkba, ottan bölcsen és igazsággal, mint illendő,
506 2 | alatt mint dobta közéjük a bölcsesség szikráját, mire fogta magát
507 3 | valahol nádas van. Majd bölömbika huhhant erős, durva hangján.~
508 6 | felugrott, s kidagadt szemekkel, bömbölő hangon, fenyegető öklökkel
509 9 | izzadságtól.~- Elég lesz egy kis börtön - nyögte ki nagy nehezen.~
510 6 | Vigyenek inkább vissza a börtönbe - szól önfeledten, de legott
511 6 | elhurcolták a városház dohos börtönébe.~Utána iramodott, de a kapuajtónál
512 1 | elhagyták Nagykőröst, melynek bogárhátú házai még látszottak az
513 8 | szemei kigyúltak.) Menj, te bohó. Hát minek tartasz engem?
514 4 | kecsesen kígyózott le a bokáig. Ajka túltett pirosságával
515 6 | pattant fel reá, pedig egész bokájáig alkalmatlankodott a zöld
516 9 | lehetett az ingerlő formás bokákat.~Olaj bég vigyorogva rúgta
517 8 | elkezdődik a soha meg nem szűnő boldogság.~Cinna víg lett, nevetett,
518 8 | csak egy hiányzott a teljes boldogsághoz: az esküvő Cinnával.~S ennek
519 7 | kiállani. Azt hitte, meghal a boldogságtól, kezét szívére tapasztva
520 7 | szájú Fekete Pál kuksol, egy bolhabetűs írást habzsolva pislogó
521 1 | olcsón ideadják; helyeslőn bólingattak a fejeikkel.~- Hát mennyiben
522 6 | aggastyánjain. Azok mind a fejeikkel bólintgattak, hogy igazságos az ítélet.
523 5 | negyvenéves. Nagy ritkán bólintott gyengén a fejével.~Ibrahim
524 1 | PAPOKNAK AZ Ő NAGY KAPÓSSÁGUK~Bolondok azok a városok, melyek arról
525 3 | két szenátor bejárták a boltokat és mind megvették a nemzeti
526 5 | nagy figyelmesen a fönséges boltozatot milliárd hunyorgató, szikrázó
527 2 | emberen, és viszont a fehér bőr fekete lesz a szerecsen
528 9 | arról Szekeres Gazsi, a borbély, ki fürgén ugrott ollójával
529 3 | Hátha még azt tudnád, Borcsa húgom - magyarázta Tóth
530 2 | toldják ki, a kis fekete bőrdarab lassanként megfehéredik
531 2 | bőrfolytonossági hiányát) egy szerecsen bőrével toldják ki, a kis fekete
532 2 | ember sebét (orvosi nyelven: bőrfolytonossági hiányát) egy szerecsen bőrével
533 3 | felelős szerkesztő. Így csak a boros kancsók mellett találgatták
534 4 | sonkával, kaláccsal, s egy boroskancsó is került innen-onnan. Mert
535 7 | az oldalán függő sárga bőrtáskában hozván a »nervus rerum«-
536 3 | szenátorok fifikája, hogy a saját bőrüket téli pihenésre eltehessék.~
537 8 | az én művészetem előtt borul le? Nem nem! A siker biztos.
538 8 | kialudt a bódító fény, szelíd borulat váltotta fel. Szép volt
539 5 | konkludált, hogy azon esedezéssel borulnak le a leghatalmasabb trón
540 9 | parancsol.~A temetőkön van olyan borzalmas némaság, mint itt beállt.~-
541 9 | elnöknek kell dönteni. Milyen borzasztó jelenet.~A főbíró felállt,
542 7 | vén szabó föllelkesedve borzolta ritkás kender haját). Kár
543 5 | kitelt volna belőle száz borzongató nátha.~- Most már akár hazamehetnénk -
544 8 | pedig a hideg lábai szúrták, borzongatták, mint valami jéghegyű gombostűk,
545 Szer| ütvén fejükbe, rám írtak bosszankodva: »Mit csinál, az isten szerelmeért?«
546 5 | hogy elhúzza a kezétől, bosszús mormogással: »Nem vagyok
547 3 | eltehessék.~Itt-ott kipattant a bosszúság, elszólta magát az irigység,
548 9 | tapodtat se megyek, míg bosszút nem állok apámért. Ezt nem
549 6 | sziszegett magában az utas, s bosszútól forrt a vére.~Fölemelte
550 3 | Mindig több-több ember bőszült meg. A következő vasárnap
551 1 | kétségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet:~- Honnan
552 7 | Olyan okos ember, mekkorát botlik, mégis szörnyűség!~De a
553 1 | valamit, azzal a kacskaringós bottal, melyet a város pecsétjén
554 2 | fülemet megütötte. Ne restelld bővebben kimagyarázni.~Lestyák Miska
555 9 | homokjába, a garádokba, a bozótok közé.~A főbíró az ablakból
556 3 | kalapácsú« Balogh Jánost és a Brassóból ide szakadt híres ötvöst,
557 5 | köddel, a békák utálatosan brekegtek és kuruttyoltak a pesti
558 5 | ki a tekercsből a nehéz brokátszalagokat, míg Mihály a gúnyát szedegette
559 6 | fényesítse szakállát.~Valóban a brontes termetű Olaj bég közeledett
560 3 | penecilus-hangján:~- Drum! Brum! Adatik tudtára azoknak,
561 7 | ettem azóta. Azelőtt a nagy búbánatom, most meg a nagy öröm miatt.
562 3 | amelyikre holnap rátalál? A buckák odább sietnek, mint a nyugtalan
563 7 | harmadik határban jár azóta. Búcsú nélkül ment el a vendég.~-
564 4 | közszemlére. No, volt ott búcsújárás!~Pintyő hajdú őrizte a nagy
565 6 | távozni akarna.~- Nem oda, Buda. Várjon még! A budai basa
566 8 | nagyszakállú Mollah Cselebit Budáról, aki asztrakán prémeket
567 4 | magukat a nagy hangyabolyban, Budavárban - hol legott dologhoz kellett
568 8 | fiam, vitéz Lestyák Mihály! Büntesd meg, kérlek, e gonosz farkasokat,
569 9 | nedves szem sincs. Az öreg Bürü is odavan Szabadkán muzsikálni,
570 4 | elragadtatva.~- Az öreg Bürüé, aki a »Nyalka halásznál«
571 6 | férfiú mondásain élősködött.) Bürüék a hegedűjüket gyantázták,
572 6 | öreg Lestyák, amikor szíve büszkeségét, az ő Miskáját elhurcolták
573 8 | hátaslovat!~- Melyiket? A Büszkét?~- Talán jobb lesz a Rárót,
574 5 | fertőztessétek őket egy percig sem buja pillantásaitokkal.)~Míg
575 6 | percnyi gyöngeség nagy emberek bukásának a magva.~Ment a leány, s
576 Szer| események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e színeket
577 5 | hold fénylő tányérja most bukkant ki, s bevilágítá a szép
578 7 | kecskeméti házfedelek.~A tizenegy bukott szenátor is mind magára
579 7 | először azok a különféle buksi diákfejek, melyek azóta
580 7 | pedig, aki egy szólásommal buktattam meg ezt az elöljáróságot
581 9 | míg ráakad a fejre és a bűn nyitjára.~- A kaftányt húzzátok
582 5 | egyikbe, betakarózott a bundájával, mert olyan hideg rázta
583 6 | zárakat nyithat, csukhat, de bűnöket fel nem oldhat. Azokat le
584 9 | mely tolvajlási és árulási bűnökre Kecskemét területére a statáriumot
585 9 | Szerelemből tette. Nem bűnös!~Balogh Ferenc uram következett:~-
586 9 | hangok a levegőben: »Halál a bűnösre!«~- Úgy van! Én is ki fogom
587 3 | aki elárulja, amit mondok, bűnperbe vonatom.~- Úgy beszél, mint
588 9 | szánó-bánó; a nyíltság enyhíti a bűnt.~Cinna szívére szorította
589 1 | férfiú le ne maradhasson a Buri hátáról (Burinak hítták
590 1 | maradhasson a Buri hátáról (Burinak hítták az öszvért), szíjakkal,
591 7 | ismerős cseréptálak a falon, a bútorok mesélni kezdenek, ropog
592 3 | belső zsebében levő lapos butykos csücséhez ért, s jót húzván
593 7 | nekidűlök.~A kaftány csodaereje bűvös fényt vetett a Lestyák Mihály
594 3 | szalma közt megszórva pirosló búzamaggal. Hiszen a kis egér se menne
595 2 | menteláncát megrázva. - Tiszta búzaszemet kapart ki a polyvából.~Porosznoki
596 2 | a rőföt, a másikban egy búzavirágszín mentét, melyen még ott voltak
597 5 | tanyákról. A lovak kedvetlenül cammogtak, a kocsisok bóbiskoltak,
598 7 | élénken kiáltott fel:~- Canis mater! A Laci legény. (A
599 1 | Muszta bég, zsákmányolván Ceglédet, Kőröst, Kecskemétet és
600 3 | dobverő Gyurka, s lehajtá céklaalakú fejét féloldalt, mint egy
601 3 | bennfentesek, akik tudták, mi a cél, kétkedő mosollyal rázták
602 8 | pajkosan.~Mihály elértette a célzást.~- Bizony itt volna az esküvő
603 8 | öregre. Ez volt a hivatalos ceremónia.~- Menjen kend isten hírével!~
604 2 | mentét, melyen még a fehér cérnák, meg a krétavonalak is rajta
605 7 | Kapott az alkalmon a »város Cicerója«, kipótolni dúsan az elmaradt
606 1 | mártogatta a legény, s cifrázott, aprózta, resze-riszált
607 8 | élni; a vidéki nemes urak cimboraságot kötöttek vele, eljártak
608 8 | Hagyjuk, míg jóllakik a címerbeli rókájával. Vagy őt eszi
609 2 | kesernyésen. - Hisz a város címerében is kecske mekeg.~- Jó, jó,
610 8 | különféle állatok a nemesi címerekben nagyon sokat esznek, Cinna
611 8 | előnévvel. Kaftányos lovag áll a címerpajzson, ezüst mezőben, a kettéosztott
612 9 | miben, te szelíd bábu? - cincogta a ceglédi mézeskalácsos.~-
613 5 | vont le ujjáról, átadva azt Cinnának.~Kevés vártatva hozzátette:~-
614 5 | ördög se ismer rá az egykori Cinnára.~Cinna sóhajtott és pityergett:~-
615 8 | őkegyelmének.)~- Örülj, Cinnus, örülj! Megjött már a te
616 1 | kertjének volt hű munkása, cipelgetvén a vizes-hordós talyigát,
617 1 | vesszük. A tábori dobot cipeli.~Tetszett a kecskemétieknek
618 8 | milyen lesz a koszorú, a cipellő, hogy adnak oda Mihálynak
619 7 | sörényeik közé.) Öreg emberek cipelték a mozsarakat a piacra, útközben
620 7 | szép ropogósra pirított cipók tetejében bizisten Fábiánné
621 2 | Igaz! Úgy van!~- Ily circumstantiák közt, miután a főbírónak
622 7 | bent a szobában ráugrik a Cirmos, nevetnek a mázas korsók,
623 1 | százkilencvenhét darab arany.~A cívisekben meghűlt a vér, a tömzsi
624 1 | szúrva.~(Gyanakszom, hogy sub clausula benne volt ezekben az imádságokban: »
625 2 | kíváncsi Kriston Ferenc.~- Consilium abeundit, hahaha. - Kicsapták
626 2 | az. Egy diáktól kérjünk consiliumot? Persze van neki, mert ő
627 6 | Drágaköves karikást, arany csákányt vittek. Pocsékolták a pénzt!~-
628 4 | melyből lila tónusokat csal ki a bágyadt őszi napsugár,
629 2 | városokban. Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar
630 1 | gvárdiánért? - tréfálkozék a csalafinta eszű Csuda István.~- Mind
631 3 | fehér hájdarabka.~Ki kell a csalétket tenni a kecskeméti leányoknak
632 3 | fehérlenék ott ingerlőn csalogatón a fehér hájdarabka.~Ki kell
633 6 | éppen szemlét tartott volt a csapatai felett.~- A kecskeméti követ
634 1 | fekete vasárnapon betört csapatával Kecskemétre a híres kuruc
635 9 | küldetésben volt a nagyvezér egy csapatjánál a kaftányban.~Ágoston uram
636 9 | kaftányt ment keresni kuruc csapatokkal, elvitte mátkáját - mi van
637 1 | költségre szorult meg valamelyik csapatvezér, nyomban kiadta a rendeletet:~-
638 3 | a kis egér se menne be a csapdába, ha nem fehérlenék ott ingerlőn
639 3 | sem. Porosznoki uram vígan csapott tenyerével homlokára.~-
640 8 | karikacsapás, s olyan lakodalmat csapunk, mint a pinty; bizony szeretném
641 6 | ingerültséget. Jól közéjük csapván a lovaiknak, azt kiáltozták
642 9 | sokáig gondolkozott, üstöke csapzott az izzadságtól.~- Elég lesz
643 4 | Nyalka halász« hírhedett csárda volt a tiszaparti tanyák
644 5 | saraglyából az odagyömöszölt császári kaftánt; végigterítette
645 1 | uram őkegyelme is, ki a császáriak részéről Szécsényből oszt
646 3 | magunkat. Könnyebb volna a császárnak négy anyát találni Kecskeméten,
647 8 | csataelőtti trémája megszűnik a csatában. S ő most ott volt, a tűzben
648 8 | volt, se izgatott. A katona csataelőtti trémája megszűnik a csatában.
649 5 | leányt.~Csupa lucsok, csupa csatak volt a gyönyörű ruha rajta,
650 9 | huszárok kivont karddal, nagy csatalármával száguldtak a vesztőhely
651 1 | Ehhez járultak a szerte csatangoló tatár hadak, a kalgai szultán
652 2 | hang mind-mind éljennek csatlakozott a kidomborodó, az uralmat
653 3 | halotti csönd van. Csak néha csattan egyet fent a légben a villás
654 4 | begyes, gömbölyű Pál Ágnest, csattanós piros arcával, feslő mályvarózsát. -
655 5 | a leány túlsó vállára; csattintott, mint az ostor, és körültekerőzött
656 3 | tevékenység éjjel-nappal. Csattogtak-kopogtak az ollók, gyűszűk, csillogtak-villogtak
657 5 | melyet az egyik gyűrűje körül csavargatott.~- Hó! hó! - kiáltozék harsányan. -
658 3 | száz év előtt jöttek be ide Csehországból, és a Tolnáról ideszakadt
659 8 | ked. Nos, mit parancsol?~- Csekélység, egy kis szeszély. Ha legközelebb
660 3 | kacérkodjék Allahhal. Mert a csélcsap szolgát az egyik Úr eltaszítja
661 8 | hozta a nagyszakállú Mollah Cselebit Budáról, aki asztrakán prémeket
662 3 | várából«, hogy egy nemes cselekedettel kezdhetné meg hivatalát,
663 1 | hordozzátok, különben ne cselekedjetek.«~Számot tartott a jómódú
664 5 | valami örök emlékű dolgot cselekedni; visszarángatta tehát gyöngéden,
665 9 | Ezt nem a török táborban cselekedték.~Legott megparancsolta,
666 7 | diribdarabra tépdelé: »Rosszul cselekedtem, önző gyávaság volt.«~Kínos
667 6 | sarcolásoktól. Ők jó hiszemmel cselekvének (isten a látó benne), nem
668 3 | is minden napra egy kis csemege a közvéleménynek.~Beszélték,
669 7 | gondolt. Szép feslő bimbókat, csemete-lányokat öltöztettek talpig fejérbe
670 9 | Kecskemét város főbírája csendet parancsol.~A temetőkön van
671 1 | zúgni kezdtek a Talfája-erdő csenevész fái, abból is előrémlett
672 2 | szép érces hang még nem csengett ebben a teremben. Reggel
673 7 | hanem a jóbarátnak és a csengő-pengő körmöci aranyoknak meg azt
674 4 | kong-bong, az ötven csikó csengője csilingel...~Az út egyhangú,
675 4 | csikó, mindenik kis ezüst csengővel. Felültek kettesével két
676 8 | kísérteties törzsből a vér csepegett. A paripa, a kaftány befecskendezve
677 3 | blond-csipkéket, rubintos csercséket, vakító násfákat drága fityegőkkel.
678 5 | eszméiket.~Pedig bízvást cserélhettek, mert mindnyájuk gondolata
679 8 | találkoztunk, vagy a kelmed feje cserélődött ki azóta.~- Öregszik az
680 5 | egymás mellett, nagy ritkán cserélvén ki eszméiket.~Pedig bízvást
681 3 | zúgó nádasokkal. Amott egy cserény, szemben vele megbarnult
682 7 | a mázas korsók, ismerős cseréptálak a falon, a bútorok mesélni
683 4 | szépségű királyleány. A cseresznyeszín selyempruszlik tündér idomokat
684 3 | jusson egy.~(S pajkosan csettentett őkelme a nyelvével.)~Éles
685 3 | A főbíróék terve, mint a csigabiga, egyre kijjebb nyújtogatta
686 8 | zsaroló éhes ellenség áll. Csigavér! Az ellenség most csak éppen
687 7 | zászlónyelekről azok a lelket csiklandozó, kígyózva röpkedő, hármas
688 5 | közömbösséggel átdobta a csiklándozó kígyót, a varkocsot, a leány
689 3 | Titokban sok hiú szívet, tudom, csiklandozott ingerlő gondolat. De a szemérem
690 8 | gyúrta a köpönyege alá.~Egyet csikordult a retesz. A két alak eltűnt
691 4 | megindítják lovaikat, a csikósok megcserdítik a karikást,
692 3 | meghagyta a gulyásoknak, csikósoknak, hogy mához négy hétre virradóra
693 6 | nem ülteti Palit, a nyalka csikóst, vágtasson előre híradással,
694 3 | viszik a száz ökröt és ötven csikót arany karikással, arany
695 4 | az ötven csikó csengője csilingel...~Az út egyhangú, le sem
696 5 | milliárd hunyorgató, szikrázó csillagjával.~- Hát nem száll le kend,
697 5 | egyenesen annak a gyulladozó kis csillagnak, amelyik a fiastyúknál oldalog.~
698 5 | világ, kavargott, forgott, a csillagok a szeme előtt ugráltak,
699 5 | szekerén innen azt a két kis csillagot, az egyik nagyon bágyadt,
700 3 | nagy előszeretettel, mindig csillogóbban, regényesebben, aggastyán
701 1 | Brunó atya szemeiben könnyek csillogtak.~- Szegény jó híveim szeretnek,
702 3 | Csattogtak-kopogtak az ollók, gyűszűk, csillogtak-villogtak a tűk, s apránkint alakot
703 8 | tagjain a tavaszi szélben csillogva hullámzott a világhírű köntös.~
704 Szer| írtak bosszankodva: »Mit csinál, az isten szerelmeért?«
705 7 | azon mereng: »Vajon mit csinálhat most a kecskeméti főbíró?
706 5 | az utat magok a szekerek csinálják; ahol keréknyom van, arra
707 6 | otthon semmi komédiát ne csináljanak, mert ok a vígságra nincsen.~
708 6 | ezelőtt három hónappal. Csináljatok zendülést, fogjatok fejszét,
709 6 | még. Magam sem tudom, mit csináljunk.~De a leány nem állt meg;
710 7 | megharagszom. Ezentúl majd te csinálod. Nagyszerű vér ez a Lestyák-vér.
711 5 | no, no... mi az ördögöt csinálsz te Cinna? Ne okoskodj, ne
712 4 | tény, sok tapintatlanságot csinált. Ott van például a cigányleány
713 9 | magyar vadállatot. Virtusból csináltad meg a kaftányt, virtusból
714 7 | kipróbálni, mit tud. Eddig én csináltam a politikát. Ne nevess,
715 8 | lelke van; olyan kelengyét csináltatok neked, hogy a Fáy-kisasszonyokat
716 4 | rongy asszonyábrázatnak!~A csinosabb nőszemélyeket meg biztatta
717 3 | Csúfolódtak, évelődtek egymással csintalan beszédekkel öt napig a kutaknál,
718 6 | Lacinak hívnak fiacskám?), ne csintalankodj a leánnyal, óva intlek,
719 7 | forgácsfánk kisült, és a csipetkés tyúkpörkölt elérte a tökéletességet,
720 3 | jószág!) Amabból a fehér csipkéből ingváll formálódik; olyan
721 3 | ruha. Gyöngyök, szalagok, csipkék. Ez is egy szentháromság,
722 9 | térdre roskadt. Piros, alul csipkézett szoknyája, olyan, mint a
723 6 | tűrte a triumvirek helyett.~Csípősebb szél kezdett fújni. Ez a
724 3 | sajnáltak megereszteni egy kis csípősséget a sikertelen vállalkozás
725 4 | Olyan szép volt az a sok »csiri-csári«, hogy még ő is elandalodott
726 7 | előbukkant hátul a fiús csitri haja.~Puszta Máté uram az
727 3 | a szemérem azt mondta: »csitt!«~Meg is nyúlt a főbíró
728 5 | a gyönyörű ruha rajta, a csizmák sárosak, a szoknya átnedvesedett
729 3 | dolmányban, hetyke rámás csizmákban, és ha hites feleséget keresne.
730 7 | halászlegény sajkája lágy csobogással siklik, a szőke habokat
731 7 | ha nekidűlök.~A kaftány csodaereje bűvös fényt vetett a Lestyák
732 7 | nem valami különös isten csodája; az az egész, hogy a szultán
733 7 | nyomán a »beszélő köntös« csodáját. Persze, hogy mindenik varrt
734 7 | apám uram, ha egyszer a csodák elkezdődnek. Krónika lesz
735 3 | foganatja.«~A hívők ellenben csodálkozának és örültek a kitüntetés
736 5 | kell nyírni tövéből.~Cinna csodálkozva emelte rá a szemeit; fénylettek
737 3 | asszony van, az mind ezekről a csodaruhákról beszélt nappal s álmodott
738 5 | viaskodó sárkányok, pikkelyes csodaszörnyek, lepedős kísértetek foszladoztak
739 7 | olyankor pompával a város csődörein; négy hajdú lovagolt előtte,
740 7 | befogni a híres négy fekete csődört. (Hamar, pántlikát a sörényeik
741 4 | nem zsírral kenegeti ki a csömört az emberekből, hanem aranyakkal.
742 5 | mocsárba. A fekete szálak szép csöndben hulltak alá, a szellő egy
743 5 | hazamehetnénk - törte meg a szomorú csöndet Kriston.~- Megvárjuk a szultán
744 3 | minden ördög bennük suhog, csörög; kiáltja az egyik: »gyere
745 6 | ébresztő.~Sokan sopánkodtak, csörögtek-morogtak, mikor Putnoki uram kiadta
746 6 | túlsó szögletébe gurult nagy csörömpöléssel.~- Itt van. Nem kell!~S
747 7 | ezüstgombos mentét, felkötötte a csörömpölő kardot, s immár ott állanak
748 2 | házikóból szapora léptekkel csörtetett elő Lestyák Mátyás uram,
749 9 | kiálta a főbíró, indulatosan csörtetvén meg kardját, mely, mióta
750 5 | Hogy kerülsz ide, te csóka?~- Elszöktem! - felelte
751 5 | söpörte, ahelyett, hogy csókjaival érintené szegélyét, nagy
752 5 | te Cinna? Ne okoskodj, ne csókold a kezemet, mert mindjárt
753 5 | meg.~- Hát bánom is én, csókoljon meg.~- A hajadat le kell
754 5 | Még közelebb. Ne félj, nem csókollak meg.~- Hát bánom is én,
755 4 | feslő mályvarózsát. - Nem csókolt soha különbeket a szultán,
756 4 | ész dolgában: Debrecennek Csokonai Vitéz Mihálya támadt, Szegednek
757 8 | fognak gurigázni.~Az öreg egy csomó aranyat markolt ki a zsebéből,
758 5 | szedegette ki a ládából egy csomóba.~- Mikor átöltöztél, de
759 3 | kálomisták, kik ez időben egy csomóban elkülönözve laktak a temetőutcában,
760 8 | kaftányban - de fő nélkül.~A csonka, kísérteties törzsből a
761 6 | haza.~Az idei Márton-lúd csontja erős zimankós telet jósolt,
762 2 | Fábiánné asszonyom egy nagy csoportnak magyarázta élénk mozdulatokkal,
763 3 | következő vasárnap nyugtalan csoportok verődtek össze a szent prédikáció
764 2 | nyisszant végig a tömött csoportokon. Az első száj hahotára nyílt
765 2 | bika, utat vert magának a csoportosuláson, rohant egyenest haza, a
766 2 | derék ember, aki a bagoly csőrében is észreveszi a fényeset.~
767 2 | városi atyák a fejeiket csóválták, de a legtekintélyesebb
768 8 | szót, a vége rendesen abban csucsorodott:~- Aztán ügyelj a szavadra,
769 3 | szerzeteseket megkötözve vitték Csudáék éppen arra... Ily foganatos
770 3 | zsebében levő lapos butykos csücséhez ért, s jót húzván belőle,
771 5 | úgyhogy annak az egyik csücske a földet söpörte, ahelyett,
772 3 | sörénnyel; nemzeti szalagok csüggjenek le az ökrök szarváról is.~
773 2 | alátámasztott hatalmas ágak kifelé csüngtek az útra.~Mint az evet, oly
774 6 | Pocsékolták a pénzt!~- Csúffá tettek! Éppen most jövök
775 6 | Ez volt a triumvirátus csúfneve.)«~Egy ököl se mozdult;
776 3 | meg az érdekes újságot. Csúfolódtak, évelődtek egymással csintalan
777 6 | azt kiáltozták a tömegnek csúfondárosan:~- Meleg-e a kaftány?~Biz
778 6 | jobb is az így, minek a csúfságot hizlalni, mikor úgyis elég
779 6 | vetett nekik végre a szultán csúfságra a sok drága ajándék, kincs
780 3 | lenne, csinos testhez álló csukaszín dolmányban, hetyke rámás
781 6 | ex-főbíró uram, zárakat nyithat, csukhat, de bűnöket fel nem oldhat.
782 2 | s intett a hajdúnak): - Csukja be kend az ablakot.~Porosznoki
783 6 | erősen dobogott, hangja csuklóvá, érctelenné vált; de a közömbösség
784 7 | füstölgött, maga Fekete uram is csurom víz volt, mikor a piacra
785 7 | egy önkéntelen mozdulattal csúsztatta lejjebb a piros olajos kendőt
786 6 | széképület kapujában. Pedig cudar idő volt, nagy köd gomolygott,
787 6 | fénylett még bátorság és dac.~Az út eseményeit Porosznoki
788 7 | Gáspár megértetheté magát, dacára annak, hogy erősen ütögette
789 5 | visszamenni - dünnyögte dacosan és fehér foga megvillant,
790 5 | székhelyének.~- Mi pedig... - dadogta Inokai József.~- Ti pedig
791 7 | lakosság, mint egy folyton dagadó folyam. Zsibongás, élet
792 2 | széles és hömpölygő kiáltássá dagadva a levegőben... Ám ha az
793 8 | kidüllesztvén, fejét hátravetette daliásan, mint egy igazi levente.~
794 8 | és megmutatta az egyes darabokat, amint fölvenni kezdték
795 3 | szerint.~Köröskörül végtelen darabon sem víz, sem növény; a nap
796 5 | szenátor uram, s ekképpen darált:~- Vitéz katonáidnak egy
797 8 | Halasról, szajkó módjára darálta el a formulárét:~- Nemes
798 7 | hófejű Puszta Máté, s gyönge, darázsdongású hangon emelvén ki a Lestyák
799 1 | gácsi szolgabíró, nemzetes Darvas János uram őkegyelme se
800 4 | telik tőle ész dolgában: Debrecennek Csokonai Vitéz Mihálya támadt,
801 7 | él a leányzó?« »Nem él, dehogy él, kegyelmes basa.« Ibrahim
802 9 | eközben felolvasta a király dekrétumát, mely tolvajlási és árulási
803 4 | szemeivel, ringó derekával, a délceg, magas Katona Magdolnát
804 7 | de a Mihály tekintetének delejes, lágy simogatását nem bírta
805 6 | Szent Miklós tornyáról a delet.)~Majd élénken fordult az
806 5 | könyvnek nevez Petőfi. Nappal a délibábjával a szárazföldet mutogatja
807 4 | a városok, a határaik. A délibábos róna, melynek csak a mennybolt
808 6 | vetett a városra, melyet ma délig kellene átküldeni, de lehetetlen.
809 8 | Porosznokinak, körülbelől déltájban, midőn a rémület ordítása
810 6 | négyezerötszáz váltó forintokat, délután magam megyek be értük a
811 7 | nagykőrösi ember fizet tíz dénárt. (Ez is igen helyes.)~-
812 2 | halasi polgármesternek, aki deputációba mégyen abban holnap Pest
813 5 | láttuk odakünn a nagykőrösi deputációt, és arra kérjük mély alázattal
814 7 | Annyiban, édes fiam, hogy dereka van, mert különben kaján
815 7 | alkotásainak kikorrigálása; a rossz derekat kiigazítom, a lejtős vállakba
816 4 | ibolya szemeivel, ringó derekával, a délceg, magas Katona
817 1 | verje meg a ragya), sokkal derengőbb volt annakelőtte; ám azért
818 5 | A derék urak sóbálvánnyá dermedve néztek rá.~- Mi történt,
819 3 | komoly ábrázata mosolyra derült; nem volt már sápadt egyik
820 6 | Volt-e pipa a szájában?~Nagy derültség hasadt ki az arcokon, s
821 3 | lelked.~Mind e részletek nagy derültséget keltettek a jól értesült
822 3 | Ejnye, takarodsz innen, te deszka, ki az ördögnek kellenél
823 3 | fiam, keress valahol egy dézsa vizet, nézd meg magad benne,
824 1 | tokájú Brunó atyát, kit nagy diadallal vitt most már a küldöttség
825 8 | harsogását: »Előre, fel a diadalra!«~Míg az ő alakja eltűnt
826 7 | először azok a különféle buksi diákfejek, melyek azóta sem fogytak
827 2 | ember, a fiú is az. Egy diáktól kérjünk consiliumot? Persze
828 4 | egy olyan dolga, amivel dicsekedett. Debrecen a kollegiumával,
829 3 | aggastyán korában hetyke dicsekvéssel: »Hej, mikor én még plenipotenciás
830 5 | magára. »Minden jó lélek dicséri az urat!«~- Ki vagy? - kérdezé
831 5 | remények közt ácsorogtak künn, dicsérve a főbíró beszédét és az
832 7 | megszólítást kitörülvén, odaírni »Dicső hazafi!« Az »Eljöttünk hozzád«
833 7 | kisültek. Úgy tűnt föl előtte e dicsőség, mintha lopná, nem tudott
834 8 | akarom, fürödni akarok a dicsőségben.«~- Ej, hát mért nem mondja
835 7 | Mennél nagyobb volt a dicsősége, annál kínosabban marcangolta
836 8 | pénzért dolgoztam, hanem a dicsőségért.~- Melyiket vigyük? - kérdé
837 7 | valamiképpen az isten kegyelméből dicsőségesen uralkodó Habsburg-famíliára
838 5 | mert vacogott is egy kissé. Dideregve kapcsolta össze a pruszlikját.~-
839 1 | processzió jön elibünk.~- Lesz dikció is reverendissime, persze
840 7 | főbíró, immár »Kecskemét diktátora«, fölkelt, odament a zokogó
841 7 | méltóságteljesen ült ott, mint egy dinaszta, hidegen biccentett köszönetet
842 1 | Gergely uram vette át újból a diplomáciai érintkezést, hogy, azt mondja,
843 3 | okos! Kegyelmed született diplomata.~- A kényszerűség jó tanító,
844 6 | most varrt meg, elkezdett dirib-darabra szabdalni, rekedten hörögve:~-
845 7 | fogta el, lelkét az önvád diribdarabra tépdelé: »Rosszul cselekedtem,
846 5 | érintené szegélyét, nagy dirrel-durral vonszolá a főbíróék után,
847 5 | ELŐTT. AZ ÉGI MÉRNÖK~Nagy díszben jelentek meg őkelmeik, panyókásan,
848 5 | mogorván, és egy almandinokkal díszített opálköves gyűrűt vont le
849 7 | pompásan ment, csak éppen a díszkocsi késett el, de a tarackok
850 5 | méregtől, mint a paprika.~- No, disznók - kiáltá messziről -, agyonröfögtétek
851 1 | vége lett volna, de annyira divatba jött a papokkal való kereskedés,
852 4 | Volt-e szív, amelyik meg nem dobbant, tekintet, amelyik ott nem
853 7 | város ellen!«~De pszt, a dobogás mintha távolodnék, egyre
854 9 | hallani lehetett a szívek dobogását, egy ablakon beosont pillangónak
855 6 | szabad...«~Szíve erősen dobogott, hangja csuklóvá, érctelenné
856 1 | hasznát vesszük. A tábori dobot cipeli.~Tetszett a kecskemétieknek
857 3 | mikor Pintyő Gyurka nagy dobszó mellett kihirdette a főbb
858 2 | üres tereferéjük alatt mint dobta közéjük a bölcsesség szikráját,
859 3 | pauzát szokott tartani a dobverő Gyurka, s lehajtá céklaalakú
860 1 | főbíró uram, kétségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet:~-
861 8 | elveszítesz.~Mintha kést döfnének bele ilyenkor. Az a gyanúja
862 2 | polgármester Fülekre?~Az öreg szabó dölyfösen felelte:~- Menjen őkelme
863 2 | megbélelve.~- Hadd húzzon! - dönték el egyértelemmel.~A Lestyák
864 9 | szavazatok. Az elnöknek kell dönteni. Milyen borzasztó jelenet.~
865 7 | el, de a tarackok idején dördültek meg, ünnepiesen zúgtak a
866 6 | hangon, fenyegető öklökkel dörgé:~- Mondjanak le! Takarodjanak
867 5 | hallgattak. Lestyák gyakran dörzsölgette kezével a homlokát.~- Arról
868 3 | megmondani Tóth Máté sem, dohogott valamit, hogy »másforma
869 7 | Ibrahim basa derék ember - dohogta a főbíró szórakozottan (
870 3 | mi?~- Éretlen gyerek! - dohogtak sokan.~A bennfentesek, akik
871 6 | bizony elhurcolták a városház dohos börtönébe.~Utána iramodott,
872 9 | közt sziszegte: »Minden dől, omlik, minden el volt hibázva.«~-
873 4 | megmutatván, mennyi telik tőle ész dolgában: Debrecennek Csokonai Vitéz
874 5 | maga számára ügyes-bajos dolgaikban és szolgálmányaik teljesítésében
875 7 | olvasásban jártas, minden dolgokban verzátus és okos perszónának
876 7 | mezsgyéjén, és sorba menjünk a dolgokon, mert senki sem köszöni
877 8 | nem mehetnék magam, sok dolgom van, törvényszéket tartunk.
878 3 | meg ezer láthatatlan seprő dolgozna szüntelen, vagy hogy csak
879 2 | magyarázni akarta puhább anyagban dolgozó pályatársának, hogyan jutott
880 7 | volna veled, hogy legénnyel dolgozom, azaz, hogy most már ketten
881 1 | melyek a saját szakállukra dolgoztak. Tessék ezekkel valamennyiökkel
882 8 | meg a kutya! Nem a pénzért dolgoztam, hanem a dicsőségért.~-
883 2 | mesteremberek gyermekeivel dolgoztat. Krisztus urunk ácsmester
884 7 | hogy most már ketten nem dolgozunk.~A főbíró közömbös arcot
885 9 | hóhért. (A szenátoroknak más dolguk volt, szerte kerestették
886 3 | csinos testhez álló csukaszín dolmányban, hetyke rámás csizmákban,
887 6 | ugyan nem lett vége, csak a dolmánynak, és szegény Miskát is bizony
888 6 | ollót, s egy gyönyörű tafota dolmányt, amit éppen most varrt meg,
889 2 | festett az ezüst gombos dolmányú tekintélyes szenátorok közt
890 4 | Budavárban - hol legott dologhoz kellett látni, ahogy kinek-kinek
891 7 | szellemi oldalát vette a dolognak:~- Egy főbíróné nem lehet
892 6 | arról, hogy a plánum dugába dőlt. Igaz, ami igaz, tömérdek
893 3 | ha csak egyetlen porhanyó dombot, amelyikre holnap rátalál?
894 1 | az egyik, ott csak egyik dominált, sarcolt, s a többiek oda
895 6 | találja a szállítmányt.~A drabantok csak a város végéig kísérték
896 6 | mehetnének, kár volna a drabantokért.~Meglehet, Lestyák se megy,
897 3 | smaragddal és más színtjátszó drágakövekkel, valamint egy filigrán fokost,
898 6 | Hivatalos kerítők!...~- Drágaköves karikást, arany csákányt
899 3 | utcákon penecilus-hangján:~- Drum! Brum! Adatik tudtára azoknak,
900 7 | kaján kutya az öreg. Eleinte dühös volt rám, kevés híja, hogy
901 1 | ezentúl nem lesznek meg.~Dühösek lettek erre a törökök és
902 6 | sarcot, hogy amint Olaj bég dühre gerjedve, a város ellen
903 8 | Titokzatosan hunyorgatott, dünnyögve biztatta magát: »Pszt, Mátyás,
904 6 | tehetnek arról, hogy a plánum dugába dőlt. Igaz, ami igaz, tömérdek
905 4 | Mihálya támadt, Szegednek Dugonics Andrása, Kecskemétnek Katona
906 8 | szakajtóba söprött, és az ágy alá dugott, elkezdtek vékony póklábakon
907 8 | falka birkáját hajtották el duhaj kecskeméti legények a félegyházi
908 6 | asszonyok, vásott suhancok künn duhajkodtak, visítoztak, idétlen hangokon
909 7 | eltűnve a »Szoknyás fa« dűlő felé.~Lestyák a rendes úton
910 7 | megszólalt, s elkergette a dúló ellenséget határainkról.
911 6 | nemigen bírnak most el.~Dúlt képpel találta őket Lestyák
912 5 | a szekereikhez, melyek a Dunánál álltak, lefeküdt az egyikbe,
913 3 | bölömbika huhhant erős, durva hangján.~A nap ha kél, egy
914 5 | zokogott.~Idegesen, majdnem durván fogta meg fejét a fiatal
915 3 | fehérlik, a pusztabíró lakása. Dús legelők terülnek el mögötte,
916 7 | város Cicerója«, kipótolni dúsan az elmaradt szereplést.~-
917 1 | kurucok is betörtek és a dúsgazdag Végh Tamás Vica nevű hajadon
918 5 | kellett járniok, ott pompás ebéd volt, pecsenye, háromféle
919 5 | megint villant egyet; az ebhűség melege volt abban. Aztán
920 6 | korán reggel. A rossz hír jó ébresztő.~Sokan sopánkodtak, csörögtek-morogtak,
921 5 | fordulattal, lendületteljesen ecsetelé, milyen jó dolga lesz ott
922 6 | út eseményeit Porosznoki ecsetelte szépen komponált beszédben,
923 7 | a keserű pillanatban az »édesanya« testéhez, egyszerre hallotta,
924 7 | öreg felsóhajt:~- Szegény édesanyád, ha feltámaszthatnám erre
925 9 | küldtem volna benne tulajdon édesapámat. A dolog megfoghatatlan.
926 8 | elnökölvén hetediknek.~Meglátva édesapját, elküldte Pintyőt a város
927 6 | hozta!« »Vivát!« s több effélék. Az ékes szavú Fekete Pál
928 3 | Hát van a városnak az effélékre pénze?)~A következő vasárnap
929 3 | kajmakám megbízott embere Halil effendi, aki oda jött Kecskemétre
930 3 | packázni. Jól megleckéztette az effendit. Még ilyen főbíránk sem
931 5 | oldalog.~Otthon volt ő az ég fényes planétái közt. A
932 5 | kísértetek foszladoztak ki. Az égbolton egyetlen sötétkék felhő
933 1 | Száz darab hiánytalanul; se égen, se földön több. Vagy a
934 3 | búzamaggal. Hiszen a kis egér se menne be a csapdába,
935 2 | lenne. A fiatalság pírja égett arcán, szemeit mosolyogva
936 5 | FEJEZET~A CSÁSZÁR ELŐTT. AZ ÉGI MÉRNÖK~Nagy díszben jelentek
937 9 | Porosznoki minden hajaszála az égnek meredt.~- Irtóztató!~A főbíró
938 4 | ki »alkalmatlannak«. Sok égő, keserves könny omlott ezért.~
939 3 | kapaszkodik fel, a lehajló égről lehunytakor megint egy homokbuckába
940 6 | felével, de azért is várjon egy-két napig, míg összeszedjük.
941 5 | meg nem fogantatott, mert egyáltalában nem raktak semmit. Az volt
942 5 | életuntsággal hallgatta ezeket. Egyébként igen jóképű, rokonszenves
943 6 | ösmerték. Amint ott lépkedett egyedül azon a végtelen hólepedőn
944 7 | édesapám.~- Már az igaz, de egyél abból a pecsenyéből, ne
945 9 | össze magát; ruganyosan egyenesedett ki deli termete, kezébe
946 1 | immár olyan kompromittált egyéniség, aki tábori szolgálatokat
947 5 | olyan hideg rázta ki, hogy egyenletesen felosztva, kitelt volna
948 7 | nyilván kitetszik, hogy nem egyenlő feladatok zúdulnak a közélet
949 2 | Hadd húzzon! - dönték el egyértelemmel.~A Lestyák Miska szeme megcsillant,
950 2 | adnák ma szavazatukat az egyesek! Arra-e, akit sokra becsülnek?
951 5 | miután előbb törökösen köpött egyet-kettőt elibük.~Azt a megrőkönyödést
952 2 | a guruló körték után.~- Egyetek, lakmározzatok! - rikácsolta
953 1 | kettőért, ha meg bírunk egyezni - vélte Porosznoki uram.~-
954 8 | de hogy azzal tökéletesen egyezzék, mint két tojás vagy két
955 4 | alföldi városok is milyen egyformák valának. Mindeniknek volt
956 4 | csengője csilingel...~Az út egyhangú, le sem írjuk. Az alföldön
957 3 | szolgáltatok a lelkemért. Lelkem az egyházé marad továbbra is, testemet
958 7(3)| szüleménye. Káldi György egyházi beszédében és Kecskemét
959 5 | Dunánál álltak, lefeküdt az egyikbe, betakarózott a bundájával,
960 4 | jössz Budára?~Vállat vont egykedvűen.~- Akkor tied marad a ruha.~-
961 9 | mint gyerekek futkároztak egykor a kaftány után, de az unokák
962 5 | Az ördög se ismer rá az egykori Cinnára.~Cinna sóhajtott
963 5 | mélyedve, szótlanul ültek egymás mellett, nagy ritkán cserélvén
964 9 | Mégis nagy ember! - súgták egymásnak a kecskemétiek.~- Rossz
965 5 | mintegy megdöbbenve kérdék egymástól: »Hát csak ennyi?«~Porosznoki
966 Szer| Enélkül valóban kerekebb, egyöntetűbb, hogy úgy mondjam, esztétikaibb
967 3 | magasból a szürke-barnás, egyszínű világ fölött.~Soká, soká
968 5 | megmenti a város békéjét, egzisztenciáját.~Majd egy rétori fordulattal,
969 8 | százkilencvenkilenc várossal. Éhen azért nem hal.~- Igaz, igaz -
970 6 | katonák, hanem amellett éheztek, nem csoda, ha néhol kegyetlen
971 1 | előkeresni a három aranyat.~- Ehol ni! Fogja, hadnagy uram.~
972 4 | mellel, a hiúságnak édes éhségével, eléje áll ismét a kerub:~-
973 8 | fekszik a Talfája alatt, éjfél óta. Belgrád alól mennek
974 8 | szabó kihajolt az ablakon. Éjfélre rendelte oda embereit, kik
975 8 | retesz. A két alak eltűnt az éjhomályban, örökre.~Az öreg lefeküdt,
976 7 | lesz a kaftány elcsukva éjjelre, azontúl nappal is. A kulcsot
977 3 | nyelét, ezüstből a baltáját. Éjnek a napot ne nézzék, hanem
978 5 | másik hümmögött, bámult az éjszakába és azt válaszolta kis vártatva: »
979 9 | Bejárt a városi vasládába, éjszakára hazahozta a kaftányt mintának,
980 9 | el volt törve.~- Halál! - ejté ki tisztán, hallhatón.~A
981 2 | császár se bírja.~Amint ekképp tanácskoznának gondterhelten
982 9 | belőle a városra. Kövessen eklézsiát!~Oly csend volt, hallani
983 4 | leszedegetni a tündöklő ékszereket és belebújni ismét régi,
984 3 | aki elviszi szüzeinket, eladja lelki üdvösségünket.~Jó
985 1 | letette a főbíró tisztét s eladván egyik kőházát, Doma Gergellyel
986 2 | nel, minélfogva részint elakadt, megtompult, részint éljenné
987 4 | csiri-csári«, hogy még ő is elandalodott rajtok.~- Nagy segítség
988 7 | kegyelmét, mellyel a várost elárasztá; hogy egy lelketlen ruhadarab
989 3 | lakat a szájukra, mert aki elárulja, amit mondok, bűnperbe vonatom.~-
990 9 | első vótum:~- E hajadon elárulta a várost. Én pallos általi
991 1 | nádorhoz, ki is Fekete Pál uram elbeszélése szerint nagyon elkedvetlenedett,
992 Szer| mintegy kiegészítésül, az elbeszéléshez is.~Nevezetesen sokan kifogásolták,
993 Szer| mégse kívánom tekintetni az elbeszélést például történelmi epizódnak
994 2 | moccantak.~- Senki? - kérdé elboruló homlokkal. - Akkor hát a
995 7 | város felől.~Mihály homloka elborult:~- Igaz, Cinna, ne szólj
996 7 | idegizgató álmélkodás. Az elbukott, gyűlölt szenátorok újra
997 8 | utána, de lehetetlen volt elcsípni, pedig a hideg lábai szúrták,
998 7 | vasládát, abban lesz a kaftány elcsukva éjjelre, azontúl nappal
999 1 | s a magok emberségéből éldegéltek, mint például Kecskemét,
1000 7(3)| és ha pedig nem engedte, elébb állottak.« Nemcsak, hogy
|