300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2505 6 | tülköléssel volt szokás jelezni Szent Miklós tornyáról a
2506 2 | Ez volt a hatalom külső jelvénye Kecskeméten.~De rá is fért
2507 1 | magunkét.~Nevetett az aga, Jézus nevét kiáltozá Litkei szerzetes;
2508 7 | innen Kecskemétről«, hanem a jóbarátnak és a csengő-pengő körmöci
2509 6 | is meghúzták volna, ha a jobbik eszét elő nem veszi Porosznoki
2510 2 | magasba, hemperget, himbál jobbra-balra.~A harsogó éljenzésekre
2511 1 | látszottak az esti lila ködben, jobbról elővillant Kecskemét karcsú
2512 7 | Egy sincs itt! - hangzott jobbról-balról.~- Ennekutána válasszák
2513 8 | Lestyákékhoz, hogy az öreg úr jöhet már.~Lestyák Mátyás uram
2514 6 | elmegyek, még vissza is jöhetek. Olaj bég okos ember; a
2515 1 | inkább a Csuda huszárjai jöjjenek, mint a kutyafejű tatárok
2516 7 | az ajtón, mintha az ördög jönne a hívó szóra. Nem biz az.
2517 7 | De siessen kérem, mert jönni találnak. Mintha látnék
2518 4 | neved?~- Cinna.~- Velünk jössz Budára?~Vállat vont egykedvűen.~-
2519 5 | odafelé te is jó kedvvel jöttél velünk.~- Örültem a ruháknak.~-
2520 3 | Találja el, főbíró uram, miért jöttem? - szólt hamiskásan kacsintva.~-
2521 7(3)| Mohamed császár Magyarországba jövén, az kecskeméti bírák, nagy
2522 8 | annyira tetszett neki a jövendő képe abban a szivárványos
2523 9 | idegen városból emberek jövének, hogy varrjon nekik egy,
2524 5 | Porosznoki is. Sőt a másik kocsin jövő főbíró sem restellt leugrani.~-
2525 6 | Csúffá tettek! Éppen most jövök kívülről, azt kiabálják
2526 5 | ládában egy öltözet férfiruha, jóféle kamukából; most vettem magamnak
2527 7 | szabadon, a vérbírósági jog átruháztatott ideiglenesen
2528 9 | ruházván fel a vérbírósági joggal.~- Következik a szavazás!~
2529 2 | vélte Zaládi uram -, a jogok köpenyege kötelességekkel
2530 2 | egy polgártársunkat sincs jogunk választás útján odadobni
2531 7 | kollációt. (A nemzetes úr nagyon jóhumorú ember volt.)~- Azt ugyan
2532 3 | Mennyit ígérhetek? - kérdé jókedvvel a kifelé induló Ágoston.~-
2533 5 | hallgatta ezeket. Egyébként igen jóképű, rokonszenves alak volt,
2534 8 | szenved most. Hagyjuk, míg jóllakik a címerbeli rókájával. Vagy
2535 1 | cselekedjetek.«~Számot tartott a jómódú városokra vitézlő Koháry
2536 7 | gazdagodának.~Persze, minden jónak van rossz oldala is. A köntös
2537 6 | csontja erős zimankós telet jósolt, de az is volt. A hadakozó
2538 6 | Elsinkófálták a tömérdek jószágot.~- Karbunkulus-ruhákat varrattak
2539 3 | butykos csücséhez ért, s jót húzván belőle, átnedvesedett
2540 4 | Andrása, Kecskemétnek Katona Józsefe.)~Hőseink tehát mentek-mendegéltek,
2541 5 | vártatva: »Inkább volnék most juhászkutya, mint kecskeméti szenátor«,
2542 3 | háromszázhatvanhat, hogy minden napra jusson egy.~(S pajkosan csettentett
2543 2 | betöltése. Boldog időkben jutalma ez a polgári virtusoknak.
2544 7 | mert megrontasz vele. Így jutottam én a fermánhoz.~- Elhamarkodta
2545 6 | anyaszentegyházunk oszlopait te juttattad Csuda kezére. A város foglya
2546 5 | Az én felelősségemre!~- Juventus ventus - dörmögte Inokai.~
2547 7(3)| Magyarország és Erdély I. k. Kecskemét története, 86.
2548 7(3)| beszély-alakjaimat. M-th K-n. ~~~~~~
2549 2 | Brunó atya elküldte hozzá a kabátját, hogy vegye ki belőle a
2550 3 | selyemdarabkák. Ez itt egy kacabáj, az ott egy rokolya. Ahol
2551 4 | van ereje azt mondani: »Kacaglak benneteket«, kikapcsolni
2552 2 | mint a mélységes pokol kacaja: hahaha, hihihi. A »pigra
2553 3 | csipkés szélű kendőjével kacéran suhintott Lestyák felé.~-
2554 3 | Aki Jehova embere, ne kacérkodjék Allahhal. Mert a csélcsap
2555 7 | ajtón kedvesen nevetve, kackiásan himbálózva, belebegett Cinna,
2556 3 | jöttem? - szólt hamiskásan kacsintva.~- Talán adót jött fizetni?~-
2557 1 | tehetne valamit, azzal a kacskaringós bottal, melyet a város pecsétjén
2558 8 | ahol kötéllel fogják a kádit.~Ekképpen végezvén a dolgát,
2559 6 | szemük hazajönni azzal a kaftánnyal!~Másnap nagy tömegek gyűltek
2560 7 | bég.~Lestyák elbeszélte a kaftány-dolgot, amitől egyszerre máj- és
2561 Szer| Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem
2562 8 | kecskeméti« előnévvel. Kaftányos lovag áll a címerpajzson,
2563 Szer| önök ítélik meg.~Hogy a kaftányról is megemlékezzünk, sokáig
2564 7 | dereka van, mert különben kaján kutya az öreg. Eleinte dühös
2565 3 | barátságos hangon. Csak a budai kajmakám megbízott embere Halil effendi,
2566 5 | lehetett, mikor a szultán kajmakámja értük jött a tolmáccsal
2567 5 | Egyebet nem üzent - felelte a kajmakán nagy flegmával. - A szultán
2568 5 | látszott, az útszéli kórók, kákák őrült futásnak eredtek,
2569 4 | pajtásságban a kálvinista kakas, a lutheránus csillag és
2570 5 | hurutyoltak a kátyúkban, egy-egy kakaskukorékolás hangzott a pesti tanyákról.
2571 8 | ennél?«~Éppen éjjel volt. A kakasok kukorékoltak. A szabó kihajolt
2572 8 | míg ő a köntöst varrta.~A kakasoknak Bodri kezdett felelgetni
2573 4 | igéző mosolyokkal, sonkával, kaláccsal, s egy boroskancsó is került
2574 1 | uram, a kerékgyártó. Tarka kalandok és viszontagságok után végre
2575 3 | magához hívatta a »finom kalapácsú« Balogh Jánost és a Brassóból
2576 7 | megéljenezték, az öreg Inokainak kalapemelve nyitottak utat mindenütt.
2577 8 | mosolyogva emelgették előtte a kalapjaikat: a gyerekek harsányan kiáltozák:~-
2578 1 | páter volt: nagykarimájú kalapját, óriási termetét messziről
2579 6 | hogy egy széles fekete kalapú, köpönyeges férfi áll a
2580 7(3)| írói fantázia szüleménye. Káldi György egyházi beszédében
2581 3 | valamit, hogy »másforma kalendáriom van a töröknél«, de ez nem
2582 5 | visszajött a tihaja. Dühösen kalimpált kezével, nagy húsos képe
2583 3 | Nos hát, van-e már a kalitban valaki?~- Egy se alkalmas -
2584 3 | és a Tolnáról ideszakadt kálomisták, kik ez időben egy csomóban
2585 7 | kezdenek, ropog a tűz a nagy kályhában, s lángsávot vet a barna
2586 7 | melyet az imént emelt le a kályháról, hogy az asztalra adja.~
2587 2 | felugráltak, kezet szorítani a kamasszal. Még Ágoston Kristóf is
2588 2 | Lestyák-gyereket.~Csinos, szikár kamasz volt, olyan sertehajjal,
2589 7 | kender haját). Kár pedig a kamaszért, olyan szelíd, kedves arca
2590 1 | köd előtte, köd utána, kámforrá vált.~A keserű kortyokat
2591 5 | öltözet férfiruha, jóféle kamukából; most vettem magamnak Budán.
2592 3 | verte a port az Ágoston pej kancája a ceglédi úton, s harmadnap
2593 3 | szerkesztő. Így csak a boros kancsók mellett találgatták a cívisek:~-
2594 9 | vasderes paripán, arany kantárosan, s rajta lesz a kaftány.~
2595 3 | sem. Törpe füzek között kanyarog a regényes Tisza, a mi édes
2596 6 | hivatalukat.~A beállott káoszban utat lökdösött magának az
2597 1 | talyigát, s hogy az átkozódó, kapálózó szent férfiú le ne maradhasson
2598 2 | megrázva. - Tiszta búzaszemet kapart ki a polyvából.~Porosznoki
2599 3 | ha kél, egy homokbuckából kapaszkodik fel, a lehajló égről lehunytakor
2600 3 | népre, kaszára, baltára kapatja a népet ellenünk.~- Az a
2601 5 | is egy kissé. Dideregve kapcsolta össze a pruszlikját.~- Vissza
2602 9 | nézte egy darabig, mint kapkodják, hogy marakodnak rajtuk
2603 8 | Ejnye, megállj, megfoglak!« Kapkodott utána, de lehetetlen volt
2604 9 | reszketegség fogta el; levegő után kapkodva nyújtá át a dekrétumot Ágostonnak:~-
2605 2 | senki! Négy-öt rendeletet kapni napjában, csupa lehetetlen
2606 1 | PRAKTIKÁK. PAPOKNAK AZ Ő NAGY KAPÓSSÁGUK~Bolondok azok a városok,
2607 7 | őkegyelme sokáig, felállt egy káposztás hordóra a piacon, csupán
2608 8 | fel.~- Vagy az én szemem káprázott harmadfél év előtt, mikor
2609 6 | egy őrült mozdulatával kapta fel az ollót, s egy gyönyörű
2610 7 | mondd, kutya, hogy ingyen kaptad, mert megrontasz vele. Így
2611 5 | mint a másik lósóska. Nem káptalan az én fejem, hogy kiismerjem
2612 6 | börtönébe.~Utána iramodott, de a kapuajtónál megrogyott vén lába, és
2613 7 | kicsit pihenni.~A kopjás kis kapuban már ott leselkedett az Erzsi
2614 2 | mi történt?«~A városház kapuja megnyílt, s a szenátorok
2615 6 | ott találta a széképület kapujában. Pedig cudar idő volt, nagy
2616 7 | amerre ment, egész a városház kapujáig. Ott leszállt, meghallgatta
2617 7 | félkaréjban a tanácsház kapujánál. Sokkal nehezebb feladat
2618 9 | vérpadot, a városház zöld kapujával szemben; Fekete Pál uram,
2619 7 | húzzátok meg a harangokat. A kapzsi Olaj bég leborult a földre,
2620 8 | kérdé a szabó mohón.~- Kara Musztafa nagyvezér egyik
2621 6 | vitézeiből száz darab fagyott el karácsonyig. A tavalyi rossz esztendő
2622 1 | fizesse ki a kereskedők kárát, vagy különben kő kövön
2623 6 | Elsinkófálták a tömérdek jószágot.~- Karbunkulus-ruhákat varrattak azoknak a perszónáknak!
2624 7 | Arany szalonnát uzsonnál, karbunkulusz késsel...«~A beszélő köntös
2625 4 | szalagokat, derekát befűzték karcsúra, arra adták fel a gyönyörűséges
2626 9 | termete, kezébe vette a kardja mellett heverő pálcát nyugodtan,
2627 9 | indulatosan csörtetvén meg kardját, mely, mióta nemes lett,
2628 5 | meg őkelmeik, panyókásan, kardosan. Lestyák Mihály uram csinos,
2629 7 | felkötötte a csörömpölő kardot, s immár ott állanak félkaréjban
2630 3 | susogja a harmadik: »kárhozz el értem!«~Lestyák Mihály
2631 8 | a párját gyorsan, mint a karikacsapás, s olyan lakodalmat csapunk,
2632 3 | fehér lószőrből sodrott karikákba, ha nem volnának a szalma
2633 3 | ökröt és ötven csikót arany karikással, arany fokossal, és az ajánlkozó
2634 5 | kóstolgatja, szép karcsú derekát a karjával méregeti.~- Mondd meg nekem,
2635 7 | az ökröket hajtotta nagy káromkodva. A szekerek előtt szép hóka
2636 1 | kurucok és törökök követeltek kárpótlást az ő kereskedőik számára,
2637 7 | a magas támlájú főbírói karszék mögött ott lebegett, rezgett
2638 2 | olyan sertehajjal, mint egy kartácsoló kefe.~- Fiam - szólt hozzá
2639 7 | piros falú, fekete pettyes karton viganó: az Erzsike ünneplő
2640 8 | néha hetekig odajárt az úri kastélyokban), ha eljött is, ha mondott
2641 2 | halálfej volt, keresztbe tett kaszákkal, kiverve.~- Itt van a tizenkét
2642 3 | nagy befolyása van a népre, kaszára, baltára kapatja a népet
2643 3 | asszonyi ész, az Ágoston Katáé, nyomban felfedezte a sok
2644 8 | megfogja egy vigyorgó sátán, katlan izzó tüzén hirtelen megolvasztja,
2645 3 | szenátorokkal!~Kivált a katolikusok voltak erősen irritálva.
2646 5 | ekképpen darált:~- Vitéz katonáidnak egy kis pecsenyét hoztunk,
2647 6 | magam megyek be értük a katonáimmal, és a kecskeméti bíró fejeiből
2648 5 | a szekerek hurutyoltak a kátyúkban, egy-egy kakaskukorékolás
2649 5 | összefolyt előtte a világ, kavargott, forgott, a csillagok a
2650 7 | juthat. Szép leánynak hófehér kebele.«~A szabó élénken kiáltott
2651 7 | akasztotta.~- Rejtsd el a kebledre, Cinna.~Cinna fülig pirult,
2652 4 | engedett sejtetni, a rokolya kecsesen kígyózott le a bokáig. Ajka
2653 3 | hajdú nyitott be, egy vén kecskebakot vezetve kötélen.~- Mit akarsz
2654 1 | pecsétjén bamba képpel tart egy kecskefejbe szúrva.~(Gyanakszom, hogy
2655 1 | páni félelem fogta el a kecskemétieket. A kurucok is betörtek és
2656 7 | Vendég van a határon - kedélyeskedék a triumvir -, viszünk neki
2657 1 | az öszvér-dolog egyszerű kedélyeskedés, minélfogva előkotorászta
2658 6 | tintát anélkül, hogy egy kis kedélyességet ne vegyítsen a komoly sorok
2659 7 | besúgja. De szóljanak már kedtek is, az isten áldja meg,
2660 1 | budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre: »
2661 8 | fekete hajában babrált. (Kedvenc mulatsága volt ez őkegyelmének.)~-
2662 8 | volt a Kunságban párja.~Kedvence, meghitt bizalmasa lett, »
2663 7 | kamaszért, olyan szelíd, kedves arca van, hogy bízvást lehetne
2664 9 | semmi se kötelezi. Odahajolt kedveséhez, fölemelte, megcsókolta,
2665 5 | bocsájtva.~De a szultán jó kedvét látva Ágoston uram, azt
2666 7 | hivatalos tudósítás, jó kedvre szottyant Ibrahim uram,
2667 7 | ellenségtől, sőt inkább nagy kedvteléssel lesték-várták, hogy egy-egy
2668 5 | Hiszen odafelé te is jó kedvvel jöttél velünk.~- Örültem
2669 2 | sertehajjal, mint egy kartácsoló kefe.~- Fiam - szólt hozzá nyájasan
2670 9 | Adjon számot! A kulcs kegyelmedre volt bízva!~- Semmit se
2671 1 | haza, vagy a gvárdiánt. Kegyelmedtől függ, vitézlő uram.~- Nem
2672 1 | mosolyogva.~- Azt kérjük kegyelmességedtől, vegye el a vásárainkat!~
2673 7 | kitulipánozva hirdeté az Úr különös kegyelmét, mellyel a várost elárasztá;
2674 7 | Készséggel hallgatjuk meg kegyelmeteket - mondá a főbíró büszke
2675 2 | csend állt be. - Jelentem kegyelmeteknek a tanács nevében, hogy e
2676 9 | esetben sehonnan se várhatja a kegyelmi kendő lobogását; harmadik
2677 5 | szultánok legnagyobbika! Legyen kegyes fölséged megtekinteni az
2678 3 | ruhavarró frájjaikat.~Mindenütt kegyesek voltak az úrasszonyok, »
2679 6 | kerülhetnék még!« Aztán egy kegyetlenet rúgott a paripán, aki azt
2680 5 | változatlan, kitarkázott kékes mező.~Ott méricskélte ki
2681 8 | óta. Belgrád alól mennek Kékkő alá, és élelmiszerekért
2682 2 | én neked városi ügyeket! Kékre verem a gazembert!~- Abból
2683 8 | lakodalom, aki lelke van; olyan kelengyét csináltatok neked, hogy
2684 5 | Mindez nem sokat érdekelte kelet hatalmas urát, bágyadtan
2685 8 | rajta nyugszik.~Tűkön ült, kellemetlen érzések közt, ehhez járult
2686 2 | köztünk lakván, igen sok apró kellemetlenséget elhárítana a fejünkről.
2687 7 | köntös-esetet! Halljuk tőle magától!~Kellemetlenül izgett-mozgott székén. Mintha
2688 3 | te deszka, ki az ördögnek kellenél te?«~Egy szeplős leánynak
2689 7 | Nagy eset - dünnyögte kelletlenül vakarva pisze orrát -, hm,
2690 2 | álmában adta tudtára, mit kelljen mondania, szegény városunkat
2691 8 | repedéseiből rémes hangok kelnek: »Lestyák Mátyás, mit cselekedtél,
2692 9 | Balogh Ferenc. - Mért nem kelsz fel?~A leány melléből fuldokló,
2693 6 | után a teremajtót.~Sorba keltek fel most a többi elöljárók,
2694 6 | nincsen.~Nagy lehangoltságot keltett a fullajtár, mogorván, morcosan
2695 3 | részletek nagy derültséget keltettek a jól értesült körökben.
2696 6 | legénycse, csinos, bizalmat keltő fickó, most már bízvást
2697 3 | ceglédi utcáról, özvegy Kemenesné, Bán Mária. Egy párt ki
2698 9 | Olyan volt, mint a vas; keményebb, ha verik.)~- Milyen csapás,
2699 5 | leszállt az estszürkület, a kémények füstje és összeszűrődött
2700 3 | elhatároztuk.~Annyi eréllyel, olyan keményen mondta ki e szavakat a fiatal
2701 7 | föllelkesedve borzolta ritkás kender haját). Kár pedig a kamaszért,
2702 3 | beszédekkel öt napig a kutaknál, a kender-tillónál, és ahol összejöttek.~A
2703 5 | a Kristonék szekere egy kenderáztatóba (ott valahol a Nemzeti Színház
2704 5 | kölyök?~- Tisztelet adassék kendnek, öreg szülém, de nem másért
2705 9 | sehonnan se várhatja a kegyelmi kendő lobogását; harmadik az...~
2706 4 | sietnek lekapni fejükről kendőiket, hogy lobogtathassák; a
2707 7 | csúsztatta lejjebb a piros olajos kendőt a szemeire; persze, emiatt
2708 1 | mogorván förmedt rájok:~- Kendtek ugye a kecskemétiek? No,
2709 4 | asszonytól, hogy nem zsírral kenegeti ki a csömört az emberekből,
2710 9 | összetette mellén kezeit, és kenetesen ismétlé:~- Ez nem a szent
2711 8 | uram feszengett a széken kényelmetlenül, mióta a teremben megjelent
2712 7 | bizonyos, hogy jönnek vissza a kenyeres szekerek, az ökrök, a pénzes
2713 3 | született diplomata.~- A kényszerűség jó tanító, jobb néha a tapasztalásnál.
2714 8 | várost rabol, harácsol, kénytelen lesz beérni százkilencvenkilenc
2715 2 | süllyedjek el, ha föl nem képelem.~Katona Bálint már éppen
2716 8 | tojás vagy két búzaszem; képes vagy-e rá?« »Az én tűm mindent
2717 8 | Mi ez még a többihez képest? Ide vigyázz, gyerekecském,
2718 9 | táborban egyszer a kelmed képiben. Sohse lássam Mekkát, ha
2719 6 | mintegy négyezer aranyat képvisel. Meg lesz elégedve, he-he-he,
2720 8 | megjelent a kalgai szultán képviseletében Olaj bég, s körülhordozván
2721 7 | szottyant Ibrahim uram, képzelheted, nagyon szorította a szultán;
2722 4 | akkor mindjárt melegében, képzelhetni, nem lehetett közömbös,
2723 8 | törvényszéket tartunk. Képzelje, apám uram, ki a panaszos.
2724 5 | figurákban, s mintegy megdöbbenve kérdék egymástól: »Hát csak ennyi?«~
2725 2 | tűz?« vagy pedig efféle kérdésekkel: »mi az? mi történt?«~A
2726 5 | dicséri az urat!«~- Ki vagy? - kérdezé Kriston.~- Hát a Cinna vagyok,
2727 2 | szemelte ki az isten éppen őt, kérdezi kegyelmed, Létasiné asszonyom.
2728 8 | előttem is elhallgatták. Nem kérdeztem, egyre megy, akármelyik.
2729 8 | türelmetlenkedett a Góliát.~- Miért kérdi kelmed éppen az újat?~-
2730 7 | alázatosan, összegörnyedve kérdvén: »Mit parancsolsz, Kecskemét
2731 2 | úgy néz ki fakó hajával, kerek fejével, mint egy ostyépka,
2732 7 | ezeket mondván:~- Igazságot kérek tőletek annak a lángeszű
2733 2 | az apja hőbölygős; egyik kereke hiányzik. Minap a derék
2734 1 | megrettent naponként egy-egy kerekedő porfelhőtől, s ha éjjel
2735 1 | és Doma Gergely uram, a kerékgyártó. Tarka kalandok és viszontagságok
2736 5 | szürkület meg nem világítá a keréknyomokat, de sebaj, ott van Marci
2737 3 | álmodott éjjel.~Ilyen szép kerékvágásban lett volna már minden, ha
2738 5 | meg a hívők urának második kérelmüket, a hívők ura is nevetett
2739 5 | útra.~- De merre? Addig keresgéljük, hogy belepusztulunk.~-
2740 3 | Ágoston uram a kuruc sereget keresi fel, nevezetesen Csuda Istvánt.~-
2741 7 | köntös. Különben Cinnát nem keresik többé, ha egyszer belenyugodtak,
2742 1 | divatba jött a papokkal való kereskedés, hogy valahányszor egy kis
2743 6 | neki portéka. Rabszolgákkal kereskedik. Legfeljebb fogságra hurcol.
2744 1 | követeltek kárpótlást az ő kereskedőik számára, s ez majd mindég
2745 3 | Szegedre, kit Budára a török kereskedőkhöz, vegyék össze a legszebb
2746 3 | csizmákban, és ha hites feleséget keresne. De a török szultán! Akiről
2747 1 | mikor előadták, hogy egy kérésök lenne:~- Csak valami nagyot
2748 3 | uram.~- No hát eredj, fiam, keress valahol egy dézsa vizet,
2749 9 | dióbarna szemeiről. Ne is keressék azt csendes tó vizében.~
2750 2 | láncokból van kovácsolva. Keressünk magunknak egy zsarnokot,
2751 5 | fontolóra veszi az első kérésteket, a másodikat teljesíti.~
2752 Szer| megemlékezzünk, sokáig kutatta, kerestette Kecskemét város mindenfelé -
2753 9 | más dolguk volt, szerte kerestették csáklyákkal a kecskeméti
2754 8 | között a legnagyobb! Azért kerestünk fel, hogy gazdaggá és halhatatlanná
2755 5 | tolmácshoz:~- Még egy alázatos kérésünket közvetítsd, hatalmas tolmács,
2756 6 | visítoztak, idétlen hangokon keresve melódiát egy versezetnek,
2757 4 | lutheránus csillag és katolikus kereszt; mindenik tudott felmutatni
2758 5 | meg!~A katolikus Inokai keresztet vetett magára. »Minden jó
2759 6 | intlek, mert az nekem a keresztlányom.«~Így ment az öreg, és sokáig
2760 4 | főbírája.~Ránézett a könnyein keresztül nevetve.~- Te parancsolnál
2761 3 | Bán Mária. Egy párt ki is kergetett a szobájából a főbíró. »
2762 6 | a városi száraz malomban keringett, ma már lovagot visz. (Elég
2763 8 | a vádlottak nagy feneket kerítő unalmas előadását. A sok
2764 6 | perszónáknak! Hivatalos kerítők!...~- Drágaköves karikást,
2765 2 | a fiú is az. Egy diáktól kérjünk consiliumot? Persze van
2766 5 | alázattal őfelségét, bármit kérnének is őkegyelmeik ne adja meg
2767 8 | az újság?~- Meg akarlak kérni valamire.~- A kecskeméti
2768 3 | uram négy szekér kenyeret kért tőle elég barátságos hangon.
2769 7(3)| elejben menvén, egy csauszt kértek vala, ki azon által menő
2770 8 | alatta. A házak előtti kis kertekből nyíló jázminok és liliomok
2771 1 | egy öszvérre, mely a zárda kertjének volt hű munkása, cipelgetvén
2772 6 | az öklét. »Hej, csak haza kerülhetnék még!« Aztán egy kegyetlenet
2773 3 | majd adok én annak, csak kerüljön a szemem elé.~- Nem igen
2774 7 | kevés híja, hogy én is nem kerültem hűvösre.~- Miért?~- A cigányleány
2775 6 | mentek ki, a mellékutcákra kerülve, hogy az összeverődött kíváncsiak
2776 6 | Úgy? - fakadt ki Lestyák keserűen. - Igazán erre ítélnek?~
2777 4 | alkalmatlannak«. Sok égő, keserves könny omlott ezért.~Nem
2778 7 | csak éppen a díszkocsi késett el, de a tarackok idején
2779 6 | parancsnak. Most azonban késő este van már, a porkoláb
2780 7 | cselekedtél. Majd beszélek veled későbben... ma még. Igen, beszélek
2781 8 | járogatott Lestyákhoz; este későn jöttek, majdnem lopva, sokáig
2782 7 | szalonnát uzsonnál, karbunkulusz késsel...«~A beszélő köntös nemcsak
2783 3 | ötvöst, Walter Vencel uramat: készítsenek egy karikás ostort, melynek
2784 7 | nemzetes uram színe elé.~- Készséggel hallgatjuk meg kegyelmeteket -
2785 3 | mintha négy herceglány bálba készülődnék, s nekik kellene a portéka.~
2786 8 | környékezte már, s éppen átadni készült az elnökletet Porosznokinak,
2787 6 | néhol nagy transzparentek készültek »Isten hozta!« »Vivát!«
2788 3 | akik tudták, mi a cél, kétkedő mosollyal rázták a fejöket: »
2789 5 | felvidították a szultánt. Semmi kétség, minden meglesz.~Megelégedetten
2790 1 | se csoda hát az általános kétségbeesés. Olyan volt a helyzet, mint
2791 1 | Szűcs János főbíró uram, kétségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet:~-
2792 9 | társainak Permete uram.~S a kétszívű ember biztos, férfias léptekkel
2793 8 | címerpajzson, ezüst mezőben, a kettéosztott pajzs másik felében három
2794 1 | eszű Csuda István.~- Mind a kettőért, ha meg bírunk egyezni -
2795 7 | fejét.~- A budai basa mind a kettőnket megölet, ha megtudja.~-
2796 8 | küldenél (a tolvajokból kitelik kettővel is). Régen nem gyönyörködtem
2797 7 | varázslatot tett vele, valamit kevert az italába, másképp megfoghatatlan.
2798 5 | néztek a vakmerőre, s nem kevésbé valának meglepetve a kecskeméti
2799 5 | Kecskemétre?~- Gondolom - felelt a kevésszavú gulyás.~- Itt vagyunk a »
2800 7 | de a somfabot a gyenge kézben gyengén üt. A somfabotot
2801 7 | skarlátposztó, amint kiáltozni kezdék:~- Halljuk a köntös-esetet!
2802 7 | falon, a bútorok mesélni kezdenek, ropog a tűz a nagy kályhában,
2803 3 | tűk, s apránkint alakot kezdének ölteni a sok szögletes bársony-
2804 3 | egy nemes cselekedettel kezdhetné meg hivatalát, ha kiváltaná
2805 6 | magolt a méhesében, mely így kezdődött: »Ki ne hallotta volna hírét
2806 5 | hajkévét, aztán apró részekben kezdte leszórogatni a mocsárba.
2807 6 | szépen komponált beszédben, kezdvén az istennel (aki olyan sűrűen
2808 6 | mikor azt kicsavarták a kezéből, a bibliából szedett elő
2809 8 | víg lett, nevetett, még a kezecskéivel is tapsolt, annyira tetszett
2810 5 | leány lehajlott a Lestyák kezéhez, megcsókolta és zokogott.~
2811 2 | potentát!~Nem felelt semmit, kezeiből erőtlenül hullott ki a rőf,
2812 1 | portyázók!« Estende apró kezeiket összetették a nők s ájtatosan
2813 8 | is tőle, hogy kegyetlen kezek összedúlják...~Megjött a
2814 5 | vezér ott állt összefont kezekkel a szultán mellett, s feszült
2815 5 | Ne okoskodj, ne csókold a kezemet, mert mindjárt odakötöm
2816 7 | odament a zokogó emberhez, kézen fogta:~- És most menjünk,
2817 6 | oszlopait te juttattad Csuda kezére. A város foglya vagy!~-
2818 5 | fiatal férfi, hogy elhúzza a kezétől, bosszús mormogással: »Nem
2819 7 | férfiainak vállaira), az egész kéziratot át kellett hirtelen idomítania;
2820 3 | városháza előtt, fenyegető kézmozdulatokkal kiáltozva:~- Le a főbíróval!
2821 6 | lába, és csak a küszöbről kiabálhatta:~- Ne félj, édes fiam, kiveszlek
2822 6 | most jövök kívülről, azt kiabálják a nagykőrösiek a piacon: »
2823 7 | mozgott, mindenki mást kiabált, de mindenki egyet gondolt.
2824 6 | öreg szabó kétségbeesetten kiabálta be a várost, milyen hallatlan
2825 5 | müezzinek kiállhatatlanul kiabáltak a budai mecsetekről, míg
2826 6 | ajkait.~- De ha én megyek el, kiadva magamat Lestyák Mihálynak,
2827 7 | simogatását nem bírta tovább kiállani. Azt hitte, meghal a boldogságtól,
2828 5 | Lánchíd téren), a müezzinek kiállhatatlanul kiabáltak a budai mecsetekről,
2829 5 | ugrott fel.~Ágoston Kristóf kiállt a középre, mint egy iskolás
2830 6 | ornátusban ült ott«, közbe nem kiált Permete Gáspár:~- Volt-e
2831 9 | vádlottak padján.~- Csend! - kiálta a főbíró, indulatosan csörtetvén
2832 2 | nagy széles és hömpölygő kiáltássá dagadva a levegőben... Ám
2833 3 | ördög bennük suhog, csörög; kiáltja az egyik: »gyere nézz meg«,
2834 1 | Nevetett az aga, Jézus nevét kiáltozá Litkei szerzetes; Brunó
2835 8 | kalapjaikat: a gyerekek harsányan kiáltozák:~- Vivát, vivát, Lestyák
2836 5 | csavargatott.~- Hó! hó! - kiáltozék harsányan. - Hová lett az
2837 7 | mint a skarlátposztó, amint kiáltozni kezdék:~- Halljuk a köntös-esetet!
2838 2 | kölyök, hadd ütöm agyon! - kiáltozott hevesen. - Ide jött, itt
2839 6 | csapván a lovaiknak, azt kiáltozták a tömegnek csúfondárosan:~-
2840 3 | fenyegető kézmozdulatokkal kiáltozva:~- Le a főbíróval! Le a
2841 6 | fordult a sereghez, harsányan kiáltva:~- Indulunk! Nyergeljetek!~ ~
2842 8 | hulladoztak arcáról, a szemeiből kialudt a bódító fény, szelíd borulat
2843 3 | főbíró-választás első mámorát kialudták. Másnap, harmadnap kihűlt
2844 8 | Az öreg Lestyák már rég kibékült az eszmével. A kis semmiházi
2845 9 | Íme, hova vittek.~Mikor kibeszélte magát, átment a másik szobába,
2846 6 | Csuda uram is elrendelheti a kibocsátást, ha ugyan nem a legegyszerűbb
2847 7 | ujjongott Mihály, nem bírva kibontakozni az ámulatból. - Hisz akkor
2848 9 | majdnem egészen betakar a kibontott hosszú haja.~Hanem iszen
2849 8 | bizalmas édes suttogás közt kibontotta (mert úriasan viselte most
2850 7 | harangokat. A házfedelek lyukain kibújtak imitt-amott a zászlónyelekről
2851 2 | Consilium abeundit, hahaha. - Kicsapták Nagyváradról. Hadd adjon
2852 6 | verni a hajdúkat, mikor azt kicsavarták a kezéből, a bibliából szedett
2853 7 | gallyacskáit belepték a kicsi hópillangók: meg se látta,
2854 8 | főbírájuk, hogy Kecskemét már kicsinek látszik hozzá!~Oh, hogy
2855 8 | hiszen láthattad őket, egy kicsiny tömzsi és egy Góliát. Egy
2856 7 | országokban is híre van), nagyon kicsinylőleg nyilatkozott:~- Nincs ezen
2857 6 | Berkesi József felugrott, s kidagadt szemekkel, bömbölő hangon,
2858 2 | éljennek csatlakozott a kidomborodó, az uralmat magához ragadott
2859 8 | lábait a kengyelbe, mellét kidüllesztvén, fejét hátravetette daliásan,
2860 Szer| fölösleges néhány szó, mintegy kiegészítésül, az elbeszéléshez is.~Nevezetesen
2861 6 | egy zömök tatár jó magyar kiejtéssel. - Ugyancsak rossz paripát
2862 8 | Cinnához a kulcsért, aztán kiemelvén a köntöst a vasládából sajátkezűleg,
2863 6 | porkoláb sincs itt. Majd kieresztjük Mihály öcsénket reggel.~
2864 1 | apró, szürke szemeit.~- Kiért? az öszvérért, vagy a gvárdiánért? -
2865 6 | az ember a budai basához, kieszközölni egy kis parancsot, hogy
2866 5 | Porosznoki uram szóbeli kifejezést is adott elégedetlenségének.~-
2867 3 | járt Fábiánné asszonyom, kifestett szemöldökkel, ropogós szoknyában.~-
2868 8 | istállójába, megvakarta, kifésülte a Rárót, megetette egy kis
2869 Szer| elbeszéléshez is.~Nevezetesen sokan kifogásolták, hogy miért megy Olaj bég
2870 1 | Azokon lehetetlen volt kifogni.~Péter-Pál napján betörtek
2871 5 | utasítása szerint csakugyan kigázoltak a biztos csapásra, már akkor
2872 8 | lyukas hídon találtuk.« Végre kigondolnak egy örökségi mesét, s elkezdődik
2873 2 | szólt Porosznoki tompán, s kigurította őket az asztal közepére,
2874 5 | közömbösséggel átdobta a csiklándozó kígyót, a varkocsot, a leány túlsó
2875 4 | sejtetni, a rokolya kecsesen kígyózott le a bokáig. Ajka túltett
2876 7 | azok a lelket csiklandozó, kígyózva röpkedő, hármas színű szárnyak.
2877 2 | szeme megcsillant, arca kigyulladott.~- Bárcsak a feketét húznám -
2878 8 | varrni?~- Én? (És a szemei kigyúltak.) Menj, te bohó. Hát minek
2879 3 | nemzeti színű pántlikát, aztán kihajtattak a város négy lován a Szikrára.~
2880 9 | soká vártak. Már azok is kihaltak, akik mint gyerekek futkároztak
2881 5 | zsinórokkal és paszomántokkal volt kihányva, mindenféle szeszélyes figurákban,
2882 9 | kulcsát Lestyák Mátyásnak, kihez idegen városból emberek
2883 3 | Gyurka nagy dobszó mellett kihirdette a főbb utcákon penecilus-hangján:~-
2884 7 | oldala is, a betyárok miatt kihirdették a statáriumot, s mivelhogy
2885 3 | kialudták. Másnap, harmadnap kihűlt a közönség. »Mégiscsak bolondság
2886 5 | másodikat teljesíti.~Ezzel kihúzódtak a kecskemétiek az udvarra, »
2887 7 | csendes jó estét kívánva, kihúzta a többieket a szobából.~
2888 9 | leszek - szólt zordonan, kihúzván a zsebéből egy pecsétes
2889 7 | kikorrigálása; a rossz derekat kiigazítom, a lejtős vállakba férfiasságot
2890 5 | planétái közt. A föld egyforma, kiismerhetetlen, a menny ellenben változatlan,
2891 5 | káptalan az én fejem, hogy kiismerjem magam a füvek között.~S
2892 6 | fiam, kiveszlek én onnan, kijárom én a te szabadulásodat.~
2893 1 | kecskemétieknek a hadnagy kijelentése, mert ha nem sokat ér a
2894 1 | vágta azzal a vallástalan kijelentéssel:~- Ha az isten engedi a
2895 2 | Hanem iszen bevárom én, amíg kijön. Majd adok én annak az imposztornak.
2896 7 | gyűlölt szenátorok újra kijöttek a napfényre; a nép közé.
2897 1 | szolnoki törökök s a templomból kijövő asszonyokból magukkal hurcolták
2898 5 | kend, hogy merre kellene kijutni.~Marci felpislantott az
2899 4 | Kacaglak benneteket«, kikapcsolni az igéző mellénykét, leoldozni
2900 3 | beszállingóztak az elöljárók, kikelt arcokkal, halaványan: némelyiknek
2901 9 | átment a másik szobába, kikereste a nagy szakajtó aranyat.~-
2902 2(1)| intézményét az érdekeltség kikerülése végett szerették az elődök. ~~~~~~
2903 3 | kecskeméti virágos kertben? Kiket választana a magisztrátus?~
2904 8 | gyűlve a fogott bíróság, kikhez azonfelül két ítélő szenátort
2905 6 | rivalgott a sokaság.~Nyomban kikiáltották mind a hármat, Holéczi Sámuel,
2906 5 | néhány szót.~Ezalatt éppen kiköszörülte a torkát, tiszteletteljes
2907 8 | egy ágaskodó róka. (Jól kikomponálta azt őfelsége.)~Még csak
2908 7 | tudomány, az isten alkotásainak kikorrigálása; a rossz derekat kiigazítom,
2909 4 | élemedettebb nőszemélyeket is majd kilelt a hideg; szerettek volna
2910 9 | Miklós-templom tornyán a kilenc órát - nagy hullámzás támadt
2911 9 | KILENCEDIK FEJEZET~AZ ÍTÉLET NAPJA~
2912 4 | azt negyedóra múlva. Mikor kilépett az öltöző szobából kimosakodva,
2913 2 | megütötte. Ne restelld bővebben kimagyarázni.~Lestyák Miska nem jött
2914 7 | súgott a fülébe. - Most már kimehetsz.~- Kell valami? Inkább az
2915 2 | szokásaink, ha valakinek végzetes kimenetelű feladatot kell a szenátorok
2916 2 | most meg a tanácskozás. Kimondták egy lélekkel, hogy Kecskemét
2917 5 | nem hagylak el, ha egyszer kimondtam. Amit én megmondok, az meg
2918 4 | kilépett az öltöző szobából kimosakodva, felöltözve, a csodálkozás
2919 7 | köszöni meg, ha olyan székkel kínáljuk, ahol még ül valaki. Mindenekelőtt
2920 1 | azonban csak huszonöt aranyat kínált, ha az övét hazaeresztik,
2921 7 | asztalra. Íme, Kecskemét drága kincse!~Aztán akadozva beszélte
2922 2 | zamatú körték, az ő féltett kincsei, sűrűn potyogtak a tömeg
2923 7 | nemes urak ide jöttek lakni kincseikkel a »legbátorságosabb« városba,
2924 4 | meglegeltette nagy szemeit a kincseken, és a szája nyitva maradt,
2925 4 | még a násfát, a szemvakító kincseket. »Uccu lelkem, most nézd
2926 4 | dologhoz kellett látni, ahogy kinek-kinek ki volt osztva.~Az első
2927 7 | volt a dicsősége, annál kínosabban marcangolta lelkét a tudat,
2928 2 | befogni, vasalómelegítéssel kínozni.~- A saját portájáról ítélkezzék
2929 9 | mielőtt az ajtóhoz ért volna, kinyílt az nagy robajjal és berohant
2930 5 | szomszédoknak. Néhány perc múlva kiosont hozzájok a tihaja bég (akinél
2931 3 | pihenésre eltehessék.~Itt-ott kipattant a bosszúság, elszólta magát
2932 4 | kútgém. A községek végén kipeckelt szárnyaikkal a szélmalmok -
2933 9 | a kulcsot.~Halovány arca kipirult, fehér liliomból rózsa lett
2934 7 | alkalmon a »város Cicerója«, kipótolni dúsan az elmaradt szereplést.~-
2935 7 | azóta. Még nem volt időm kipróbálni, mit tud. Eddig én csináltam
2936 1 | lett a vásárnak, kivált a »kirakodónak«, mert midőn éppen javában
2937 3 | színaranyból legyen a nyele, kirakva topázzal, smaragddal és
2938 7 | magisztrátusra.~Még egy hajszál, és királyi város lesz belőle!~ ~
2939 4 | mint egy vakító szépségű királyleány. A cseresznyeszín selyempruszlik
2940 2 | szerencsétlenség torkába. Mert kire adnák ma szavazatukat az
2941 5 | pillantásaitokkal.)~Míg a pasa kirohant intézkedéseket tenni, a
2942 8 | uram, ki a panaszos. Nem kisebb személy, mint a kalgai tatár
2943 1 | lehetett ismerni, csak éppen a kísérete nem volt processziós nép,
2944 7 | Fekete Pál és Permete Gáspár kíséretében.~- Isten hozta! Foglaljanak
2945 5 | pikkelyes csodaszörnyek, lepedős kísértetek foszladoztak ki. Az égbolton
2946 8 | de fő nélkül.~A csonka, kísérteties törzsből a vér csepegett.
2947 5 | míg a pesti ócska várból kísértetiesen huhogtak a baglyok. Csak
2948 5 | Mit tegyünk?~- Vissza kell kísértetni - vélte Porosznoki is.~A
2949 7 | Hiszen a Midász nagy fülei is kisültek. Úgy tűnt föl előtte e dicsőség,
2950 7 | Miklós lova. No, csakhogy kiszabadítottalak.~- Ibrahim basa derék ember -
2951 2 | Ezalatt a hajdúk révén kiszivárgott a künn ácsorgó tömegbe a
2952 5 | építenek neki, megbecsülik, kiszolgálják, tenyerükből édes mézzel
2953 1 | minden tisztára volt hozva, kiszolgáltatta a megcsappant tokájú Brunó
2954 1 | minden kecskeméti lelkű ember kiszúrta a maga húszasát, s Litkei
2955 4 | szendén, de azok csakhamar kitágultak és világolni kezdtek, mint
2956 6 | az éjjel; sietett, hogy kitálalhassa társainak.~- Nem jó dolog
2957 8 | Lestyák megijedt, hogy beteg; kitalálta, miért beteg.~- Ne töprengj.
2958 8 | világon, körülnézegetem, kitanulmányozom a kaftányt, megvarrom a
2959 7 | percig maradt zavarban, kitanult ravasz róka volt, gyorsan
2960 5 | menny ellenben változatlan, kitarkázott kékes mező.~Ott méricskélte
2961 8 | küldenél (a tolvajokból kitelik kettővel is). Régen nem
2962 5 | egyenletesen felosztva, kitelt volna belőle száz borzongató
2963 6 | összeharácsolják, de legnehezebb volt kiteremteni a pénzt, mert a város ládája
2964 6 | szólt az öreg büszkén, és kiteríté Putnoki uram elé az Ibrahim
2965 8 | Két aranyos kaftány volt kiterítve az ágyon, olyan egyforma,
2966 7 | uramnak (amiből nyilván kitetszik, hogy nem egyenlő feladatok
2967 4 | s az utolsó három napon kitették a városházán közszemlére.
2968 3 | senki, mert nem volt még kitéve semmi csalétek. A török
2969 7 | Hatalmas bég« megszólítást kitörülvén, odaírni »Dicső hazafi!«
2970 3 | nem volna bolondság, ha kitudódnék, melyik hát az a négy legszebb
2971 3 | csodálkozának és örültek a kitüntetés fölött: mert mégiscsak szép
2972 7 | lelkendezve, szónoki szironnyal kitulipánozva hirdeté az Úr különös kegyelmét,
2973 8 | hajdút egy levéllel.~A főbíró kitűnő színben volt, ragyogott
2974 8 | első határnap akkorra volt kitűzve, ha a szandzsák-basától
2975 3 | kezdhetné meg hivatalát, ha kiváltaná a nála lévő két szerzetest.
2976 1 | magunkkal vinni, mert azt kiváltják.~A gvárdiánt, a kövér Brunó
2977 6 | Megdörzsölte a homlokát. - Kiváltlak, hogyne váltanálak ki! Az
2978 1 | pénzpiacon.)~Egy darabig csak kiváltogatták a jámbor cívisek, mígnem
2979 1 | integetett utána:~- Téged is kiváltunk, édes fiam.~S bizony első
2980 2 | egy nagy körtefa lógatta kívánatosan rozsdapiros gyümölcseit;
2981 8 | levente.~Az idegen vásárosok kíváncsian futottak össze, látni a
2982 3 | boldogtalan lélek). Majd a kíváncsiság kerekedett felül, kinek
2983 7 | bizisten Fábiánné asszonyom; kíváncsiságból ült fel »kutyafejű tatárt
2984 1 | Csak valami nagyot ne kívánjatok, mert nem adom meg.~- Annyira
2985 5 | ura is nevetett a furcsa kívánság fölött (ilyen még elő nem
2986 5 | nektek, hitetlenek, hogy kívánságaitokat fontolóra veszi. Legyetek
2987 5 | szultánnal, hogy a nagykőrösiek kívánságát, bármi legyen az, nem teljesíti.
2988 2 | napjában, csupa lehetetlen kívánságokkal, s azzal a nyájas postscriptummal: »
2989 9 | Talfája alá a törököknek a kívánt sarcot, hogy két bajból
2990 7 | ellenben élénk zsivajjal kívánták hallani. Nem is vonogatózott
2991 5 | váltania. Hiszen magatok kívántátok.~- Nem lehetne-e még egyszer
2992 1 | adom meg.~- Annyira nem kívánunk nagyot, kegyelmes uram,
2993 9 | aranyakból négyezret, hogy fia, kivel harmadfél éve vagyok mátkaságban,
2994 5 | pesti házakat elhagyták, kivergődtek a hatvani kapun túl levő
2995 8 | hogy a Fáy-kisasszonyokat kiveri tőle az irigység szeplője.
2996 2 | keresztbe tett kaszákkal, kiverve.~- Itt van a tizenkét kocka -
2997 6 | kiabálhatta:~- Ne félj, édes fiam, kiveszlek én onnan, kijárom én a te
2998 2 | egyik kocka fölösleges.~- Kivévén, ha Lestyák uram is húz.~-
2999 5 | tudta, merre tartson, hol a kivezető út. A második szekér más
3000 7 | ifjúnak, aki ezt a nagy napot kivívta.~- Igazságot! - visszhangzott
3001 7 | volt az a népnek. A főbíró kivonult olyankor pompával a város
3002 6 | tettek! Éppen most jövök kívülről, azt kiabálják a nagykőrösiek
3003 1 | restellvén a város ilyetén kizsákmányolását, útját vágta azzal a vallástalan
3004 2 | feketét húzza, az a főbíró.~A kockákat újra a ládába rakta vissza.~-
|