300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
3005 4 | kormos, rongyokban, mezítláb, kócosan, meglegeltette nagy szemeit
3006 5 | csikós, ott a leghátulsó kocsiban, költsd fel csak Márton
3007 5 | kétségbeesetten a Kristonék kocsijáról.~- Mi történt? - kiáltott
3008 5 | lódulattal, mint a vadmacska.~A kocsik újra megindultak.~- Te fázol -
3009 5 | varkocsa sötétlett alul a kocsikasban.~Mihály sóhajtva markolta
3010 4 | főbíró, Kriston Ferenccel, a kocsis-ülésen befelé fordulva Inokai József.
3011 5 | és átkiáltott a Kristonék kocsisához:~- Látod-e, édes fiam, a
3012 5 | merőn bámultak a fehéres ködbe, melyből azok a szeszélyes
3013 1 | látszottak az esti lila ködben, jobbról elővillant Kecskemét
3014 5 | füstje és összeszűrődött a köddel, a békák utálatosan brekegtek
3015 6 | Kecskemét,~Megkaptad a császár ködmenyét.~Egy pár arra menő nagykőrösi
3016 5 | egyszer csak az egyik ilyen ködoszlopból egyszerre kivált egy kísértet.
3017 3 | remeklő szabó volt), hogy kölcsön kérje tőlük városi közcélra (
3018 5 | belepusztulunk.~- Fel kell költeni az öreg Marcit, az sokszor
3019 4 | elmondhatták: »Nem a gólya költött engem; rajta volt az én
3020 2 | hangosan zúgolódtak.~- Vagy költözködjünk ki innét, vagy haljunk meg
3021 5 | ott a leghátulsó kocsiban, költsd fel csak Márton bátyádat!~
3022 6 | ami igaz, tömérdek volt a költség, de azt gondolták, aki mer,
3023 7(3)| megengedte, ott háltak saját költségen, és ha pedig nem engedte,
3024 1 | valahányszor egy kis apró költségre szorult meg valamelyik csapatvezér,
3025 9 | alatt nagy szaporasággal kölykeztek a protokollum papírján.
3026 4 | alkalmatlannak«. Sok égő, keserves könny omlott ezért.~Nem akarom
3027 2 | hogy talán az előszivárgó könnycseppeket törülte el. - Fogjon meg
3028 5 | felugrott a bíró mellé egy könnyed, formás lódulattal, mint
3029 4 | város főbírája.~Ránézett a könnyein keresztül nevetve.~- Te
3030 5 | keresni.~Cinna kitörülte könnyeit, és hangosan fölkacagott.~-
3031 5 | négy mögötte álló szenátor könnyekre fakadt. (Imecs uramat már
3032 6 | kell mutatni a közvagyon könnyelmű fecsérlőinek.~- Vigyenek
3033 4 | legszebb virágszála. A többi is könnyen. Csak ki kellett válogatni
3034 4 | megbabonázta a pipere. Elfordult, könnyezett, és a könnyeket a könyökével
3035 6 | termett a ló hátán, mint a könnyű pehely.~A harmadik percben
3036 7 | lehajlanak a török vezérek a köntös-csókolásra, s amint meghajlanak a főbíró
3037 7 | kiáltozni kezdék:~- Halljuk a köntös-esetet! Halljuk tőle magától!~Kellemetlenül
3038 6 | figyelmesen a követen és a köntösén, aztán szelíden mondá:~-
3039 7 | röpködtek az országban a beszélő köntösről, mindenféle zagyva toldalékkal,
3040 6 | Ide hát szaporán azzal a köntössel!~S amíg így beszélt hízelgő
3041 1 | Bulki Klára újra bejárták a könyörületes embereket:~- Ne hagyjuk
3042 5 | az alföld, melyet nyílt könyvnek nevez Petőfi. Nappal a délibábjával
3043 2 | vélte Zaládi uram -, a jogok köpenyege kötelességekkel van megbélelve.~-
3044 4 | molnár-kék ezüstcsattos köpenyeikben szenátor uraimék a fürhéces
3045 1 | hátrahajtotta ráncos gallérú kék köpönyegének egyik szárnyát s benyúlt
3046 6 | egy széles fekete kalapú, köpönyeges férfi áll a szárnyékban;
3047 5 | miután előbb törökösen köpött egyet-kettőt elibük.~Azt
3048 2 | élénk mozdulatokkal, mintha köpülne:~- Megnyilatkozott az esze.
3049 7 | felelt: »Ne háborítsátok köreimet - azaz takarodjatok innen!«~-
3050 1 | amelyet mindenki nyaka környékén érzett. Tízszer megrettent
3051 1 | Kőröst, Kecskemétet és a környékes falvakat. Minden áldott
3052 8 | terembeli gőz; a szédület környékezte már, s éppen átadni készült
3053 2 | MÁSODIK FEJEZET~ÚJ FEŐBÍRÓ. ÚJ KÖRNYÜLÁLLÁSOK~Az elkeseredés nőttön-nőtt.
3054 3 | keltettek a jól értesült körökben. Másnap, hétfőn, tanácsülés
3055 2 | vén fát, míg csak egyetlen körte volt rajta.~...Így tartotta
3056 8 | elnökletet Porosznokinak, körülbelől déltájban, midőn a rémület
3057 5 | rokonszenves alak volt, körülbelül negyvenéves. Nagy ritkán
3058 5 | víz szelíden ringatta, s körülfonta velök a vízi liliomokat,
3059 8 | képviseletében Olaj bég, s körülhordozván héjatekintetét az érdemes
3060 8 | gondolni. Mindössze egy körülmény volt feltűnő, néhány nap
3061 8 | senkinek tudni e világon, körülnézegetem, kitanulmányozom a kaftányt,
3062 8 | városházbeli vasládához, körülnézegette még egyszer a kaftányt,
3063 1 | Csuda uram, nincsenek-e körülráspolyozva, megpengette, nem érzik-e
3064 5 | csattintott, mint az ostor, és körültekerőzött a szoborszerű nyakon, úgyhogy
3065 3 | kegyelmetek asszonynéném a kösöntyűket sem. Jól megválogassák,
3066 7 | portyázó török sereg beléjök kössön; nagy mulatság volt az a
3067 7 | dinaszta, hidegen biccentett köszönetet a fejével.~Arca halovány
3068 7 | dolgokon, mert senki sem köszöni meg, ha olyan székkel kínáljuk,
3069 1 | kegyelmetek nem tudják.~Ilyen kötekedések közt alkudtak meg végre
3070 3 | vén kecskebakot vezetve kötélen.~- Mit akarsz itt ezzel
3071 9 | szét a törvényszéket. A kötelesség határait is túlhaladja a
3072 2 | uram -, a jogok köpenyege kötelességekkel van megbélelve.~- Hadd húzzon! -
3073 9 | asztalt - most már semmi se kötelezi. Odahajolt kedveséhez, fölemelte,
3074 8 | kívánta az olyan várost, ahol kötéllel fogják a kádit.~Ekképpen
3075 9 | egy fehér kendővel. Azzal kötik be a szemeit.~- Iszonyat
3076 5 | szelíden, csendesen.~- Nem kötöm oda, ne félj. Valami másról
3077 8 | nemes urak cimboraságot kötöttek vele, eljártak hozzá látogatóba,
3078 1 | szíjakkal, istrángokkal kötözték oda.~Nem számítottak rosszul.
3079 5 | nap süt, a füvek nőnek, a kövek hárfáznak, s minden rendben
3080 1 | kiváltják.~A gvárdiánt, a kövér Brunó atyát megfogták, felültették
3081 9 | származik belőle a városra. Kövessen eklézsiát!~Oly csend volt,
3082 6 | ezt meg kell neki adni.~Követeléseinek hírére egyenkint szállingózának
3083 7 | hangzott egyre élénkebben, követelőbben.~Nem volt menekülés.~Zavartan
3084 1 | akkor a kurucok és törökök követeltek kárpótlást az ő kereskedőik
3085 6 | végigtekintett figyelmesen a követen és a köntösén, aztán szelíden
3086 4 | aki a másik kocsin ül, követi voltából hirtelen virágkertésznek
3087 9 | bűnös!~Balogh Ferenc uram következett:~- Nem tudta, hogy halálos
3088 6 | lélegzet-elfojtva várták a következőket.~- Határainkon áll a kegyetlen
3089 5 | most az érveket.~Rögtön következtek.~Porosznoki Gábor előlépett,
3090 7 | távozása után: Ágoston uramért követség megy Vácra, ez az egyik (
3091 3 | lóra ül.~- Én?~- Titkos követségben megy, fontos ügyben.~- Hova?~-
3092 9 | Haragos, vészjósló moraj követte e szavakat. A főbíró elfordítá
3093 6 | gyöngeség, s a hiba el volt követve. Egy percnyi gyöngeség nagy
3094 1 | kárát, vagy különben kő kövön nem marad belőle, ha a labanc
3095 6 | elöljárók, meghajolva a közakarat előtt. Letették hivatalukat.~
3096 5 | szavakat, de most a tolmács közbenjötte nélkül is mosolyogni méltóztatott.
3097 6 | innen kezdve egyik mosdatlan közbeszólás a másikat érte.~Gyorsan
3098 9 | azt mondani.~Rakoncátlan közbeszólások röpködtek.~- Nem az elnöki
3099 2 | Lehetséges-e, hogy nem a közbizalom, hanem a közgyűlölet emelne
3100 2 | szenátorok kettesével jöttek, közbül Lestyák Mihály.~- Jön! Jön! -
3101 3 | kölcsön kérje tőlük városi közcélra (hisz ők is mindnyájan birtokosok
3102 8 | hömpölygött az utcákon, mindig közelebb-közelebb, megreszkettetve az ablaktáblákat.~
3103 2 | sötétben megérzé a főbíró közeledését, egyszerre hozzá ugrott,
3104 7 | morajban. Csupán egyetlen ló közeledik erre. Kop, top! Igen, csak
3105 1 | Kecskemét karcsú tornya s egy közeledő porfelleg.~- Mi a kő lehet
3106 1 | amint a szűkebb pátriához közeledtek, alig hogy elhagyták Nagykőröst,
3107 9 | szegélyét megcsókolják, de közelérve hozzá, elfintorítá rút arcát
3108 7 | egyenlő feladatok zúdulnak a közélet férfiainak vállaira), az
3109 5 | No, hát a két csillag közepe felé hajts, szógám! Arra
3110 5 | Ágoston Kristóf kiállt a középre, mint egy iskolás fiú, s
3111 7 | főbírónak.~- Engedelmeskedem a közgyűlésnek.~Átvette, felállt, odalépett
3112 2 | nem a közbizalom, hanem a közgyűlölet emelne a közügyek élére
3113 2 | kegyelmed, Lestyák Mihály uram közibünk. (Éppen volt a zöld asztalnál
3114 4 | Lestyákék ruhája«. Valóságos közmondás lett belőle.~Hát még akkor
3115 5 | lassú, vontatott szavakkal közölt valamit a tolmáccsal.~-
3116 3 | kegyelmed?~- De hallom - felelte közömbösen.~- Quid tunc? Letegyünk
3117 6 | csuklóvá, érctelenné vált; de a közömbösség festékje rajta volt.~- És
3118 5 | gondolkozom.~És színlelt közömbösséggel átdobta a csiklándozó kígyót,
3119 3 | Másnap, harmadnap kihűlt a közönség. »Mégiscsak bolondság volt«,
3120 8 | ellenség most csak éppen olyan közönséges »folyó ügy«, mintha egy
3121 6 | patriarchális szokás. A közönségesebb nép, asszonyok, vásott suhancok
3122 4 | fehér házikó, kútgém. A községek végén kipeckelt szárnyaikkal
3123 8 | bírónak való személyt, lehet köztük török is, ha akad.~A vásár
3124 2 | vagy legalább csausz, aki köztünk lakván, igen sok apró kellemetlenséget
3125 2 | hanem a közgyűlölet emelne a közügyek élére embereket? Én lehetségesnek
3126 6 | Elrettentő példát kell mutatni a közvagyon könnyelmű fecsérlőinek.~-
3127 3 | napra egy kis csemege a közvéleménynek.~Beszélték, hogy a főbíró
3128 5 | egy alázatos kérésünket közvetítsd, hatalmas tolmács, uradnak
3129 3 | nevét.~Még egy pár pocsék kofa jelentkezett ezenkívül is.
3130 8 | egy megdühödt tojásáruló kofát kell a piacon ráncbaszedni.
3131 5 | lesz ott annak a csausznak; kőházat építenek neki, megbecsülik,
3132 1 | tisztét s eladván egyik kőházát, Doma Gergellyel asszonyaik
3133 4 | élelmicikket, Debrecen a kolbászt, Kecskemét az almát, Szeged
3134 7 | neki szegénynek egy kis kollációt. (A nemzetes úr nagyon jóhumorú
3135 4 | dicsekedett. Debrecen a kollegiumával, Szeged a Mátyás-templommal,
3136 4 | mellett, mert a száz ökör kolompja kong-bong, az ötven csikó
3137 6 | híradással, hogy otthon semmi komédiát ne csináljanak, mert ok
3138 7 | Maradjunk a tiszteletre méltó komolyság mezsgyéjén, és sorba menjünk
3139 6 | rozmaringos, muskátlis ablakokban komorodott el egy-egy pirosló barna
3140 6 | Porosznoki ecsetelte szépen komponált beszédben, kezdvén az istennel (
3141 7(3)| uraimék számolni - én magam ne kompromittáljam a saját beszély-alakjaimat.
3142 1 | mert az öszvér immár olyan kompromittált egyéniség, aki tábori szolgálatokat
3143 4 | pirosságával a rubintos násfáján, kondor fekete varkocsa addig szalad
3144 4 | mert a száz ökör kolompja kong-bong, az ötven csikó csengője
3145 5 | sok ékes szóvirág után oda konkludált, hogy azon esedezéssel borulnak
3146 2 | budai szandzsák-basa, egy a konstantinápolyi Jedikulában senyvedt el
3147 1 | akkor a labancok jöttek nagy kontóval a városra: fizesse ki a
3148 3 | fejedelmekkel pajtáskodó kontyosokat. A protestánsok előtt csak
3149 7 | alacsony származás mégse konveniál az ő nagy rangjához.~- Beszéd
3150 2 | Most aztán bekiáltok a konyhába: »Miska, hozd be már azt
3151 7 | nem hiszem, hogy sokat konyítson a szabósághoz. Mert nagyszerű
3152 2 | pálcával, miként a római konzulok liktorai. Ez volt a hatalom
3153 7 | egyetlen ló közeledik erre. Kop, top! Igen, csak egy ló
3154 5 | biztatta őket:~- Szerencsés kópék kegyelmetek! Egészen megnyerték,
3155 7 | otthon egy kicsit pihenni.~A kopjás kis kapuban már ott leselkedett
3156 7 | el az ördög, ha hiszem.~Kopogás hallatszott az ajtón, mintha
3157 6 | koponyája megbélelve.~- Kemény koponya, az igaz, de a szandzsák
3158 6 | ésszel, sok furfanggal van a koponyája megbélelve.~- Kemény koponya,
3159 3 | regényesebben, aggastyán korában hetyke dicsekvéssel: »Hej,
3160 6 | ellenkezésben állanak a Szent Koránnal. Ilyen ember volt Olaj bég,
3161 7 | üttess a talpára ötven korbácsot, aztán hozd be megint.«
3162 8(4)| hogy az összeszámításnál a korcsmáros rá ne szedje.~
3163 8 | ceglédi mézeskalácsost, Korda Istvánt, és mivelhogy a
3164 1 | uram.~De a kuruc hadnagy kordiálisan tolta el magától a szenátor
3165 1 | köhécselt:~- Hm! Nem jó kormányzat, amici, olyasvalamit elvenni
3166 9 | mert bármi történjék, a kormányzó kéz meg nem állhat. Azért
3167 4 | cigányleány esete.~Bejött a kis kormos, rongyokban, mezítláb, kócosan,
3168 6 | események, hogy főzték le a kőrösiek Kecskemétet, azaz, hogy
3169 1 | zsákmányolván Ceglédet, Kőröst, Kecskemétet és a környékes
3170 5 | felborulni látszott, az útszéli kórók, kákák őrült futásnak eredtek,
3171 2 | gyorsan mászott fel egész a koronáig, s eszeveszetten elkezdte
3172 5 | vágva.~Mosolygott a leány koronátlan fejjel.~Aztán babrálva fonta
3173 2 | vetették magukat, mint mikor koronázáskor aranyakat hány szét a tárnokmester.
3174 7 | Cirmos, nevetnek a mázas korsók, ismerős cseréptálak a falon,
3175 1 | kámforrá vált.~A keserű kortyokat pediglen nyelhette a nemes
3176 7 | istent ösmer. - »Csak még egy kortyot!« - rimánkodott Hupka).
3177 8 | fejemről. Szeretném, ha egy kosár fejet küldenél (a tolvajokból
3178 4 | aranyalmája volt, neki egy kosárral! Keresték is a protekcióját
3179 5 | cigányleány piros ajkát kóstolgatja, szép karcsú derekát a karjával
3180 8 | mert úriasan viselte most koszorúnak a feje körül), és a Mihály
3181 7 | te mafla! Vedd fel, aztán kotródj a szemem elől! - De csakhamar
3182 9 | sikoltozott a csőcselék, s kotródott, amerre látott.~Nagy zűrzavar
3183 7 | csak nem prezideálhat - kottyant bele Zeke Gerzson uram.~-
3184 2 | szabadságunk láncokból van kovácsolva. Keressünk magunknak egy
3185 7 | biztató párája nyájasan kóvályog a szülői asztal felett,
3186 5 | torkát, tiszteletteljes krákogással Inokai szenátor uram, s
3187 2 | még a fehér cérnák, meg a krétavonalak is rajta voltak.~A tömeg
3188 8 | hatalmas urad~és barátod a krimiai vice-kán~(kalgai szultán).«~
3189 5 | Porosznoki káromkodott, Kristonnak az orra vére indult meg
3190 7 | egyszer a csodák elkezdődnek. Krónika lesz ebből is valamikor:
3191 Szer| ragaszkodtam azon pár sornyi krónikához, mely rendelkezésemre állt.
3192 Szer| bármennyire ragaszkodtam a krónikamaradványokhoz, mégse kívánom tekintetni
3193 7(3)| jegyzőkönyvében nyoma van. (Kubinyi Ferenc, Magyarország és
3194 7 | kegyelmetek?~- Minket a gyűlés küld a nemzetes uram színe elé.~-
3195 8 | senkinek; hátha a főbíró maga küldé valamiért?~Estétől hajnalig
3196 6 | triumvirek.)~»Vesztőhelyre küldenek!« sziszegett magában az
3197 8 | Szeretném, ha egy kosár fejet küldenél (a tolvajokból kitelik kettővel
3198 8 | úgyis mást kellett volna küldenem.~- Van valami? - kérdé a
3199 6 | fiát a tatár had torkába küldeni. Meghallgatás s védelem
3200 9 | megmagyarázták neki, hogy az öreg küldetésben volt a nagyvezér egy csapatjánál
3201 6 | mihelyt hallottam otthon, hova küldik. Ha kegyelmed megy el, vagy
3202 6 | eresztjük, de olyan helyre küldöm, ahonnan vissza nem jő többet.
3203 3 | Mihály ahhoz értő asszonyokat küldött szét, kit Szegedre, kit
3204 7 | legbátorságosabb« városba, a szülők ide küldözték legszívesebben fiaikat;
3205 7 | szorította a szultán; legott küldte fel a haláleset bizonyítékait
3206 5 | Imecs uramat már tegnap küldték haza.) A beszéd sok ékes
3207 9 | köntös nem az igazi, nem küldtem volna benne tulajdon édesapámat.
3208 6 | Ha holnap délelőtt nem küldtök be nyolc szekér kenyeret,
3209 1 | Engedje vitézlő uram külön a tisztelendőt!~- Az öszvérért
3210 4 | mályvarózsát. - Nem csókolt soha különbeket a szultán, s nem énekelt
3211 4 | emberé«, aki csak annyiban különbözik a kenő asszonytól, hogy
3212 1 | kalgai szultán emberei és a különböző portyázó csapatok, melyek
3213 7 | pálca.~Zeke Gerzson: Egy kis különbség van a kettő között!~Permete
3214 7 | ember. Kedélyesen pipázik a kürtő, vígan integetnek a vén
3215 5 | ajtónál őrködött ránk a küszöbön guggolva, hogy aludjon el,
3216 6 | megrogyott vén lába, és csak a küszöbről kiabálhatta:~- Ne félj,
3217 8 | Éppen éjjel volt. A kakasok kukorékoltak. A szabó kihajolt az ablakon.
3218 7 | aranyos szájú Fekete Pál kuksol, egy bolhabetűs írást habzsolva
3219 9 | állt:~- Adjon számot! A kulcs kegyelmedre volt bízva!~-
3220 8 | szabó hozzáférkőzött Cinna kulcsa révén a városházbeli vasládához,
3221 9 | Én adtam oda a vasláda kulcsát Lestyák Mátyásnak, kihez
3222 8 | város pecsétjével Cinnához a kulcsért, aztán kiemelvén a köntöst
3223 2 | vékony bajszával igazi kun, aki úgy venné ki magát
3224 6 | szóval tartja a türelmetlen kuncsaftokat... az Erzsike szolgáló pedig
3225 8 | magát a héján. Nem volt a Kunságban párja.~Kedvence, meghitt
3226 7 | estéken őróla mesélgetnek a kunyhókban, száz mértföldre innen.
3227 1 | Gábor szenátor, Babos János kurátor és Doma Gergely uram, a
3228 2 | fogadta, csak Katona Bálint kurjantott fel tréfásan:~- Hollá, Mátyás
3229 5 | Elszöktem! - felelte Cinna kurtán.~- Éppen ez az, miért szöktél
3230 1 | rest, rájuk üzenni, ha a kurucoknak kellett valami. S azoknak
3231 5 | utálatosan brekegtek és kuruttyoltak a pesti mocsarakban (a mostani
3232 3 | csintalan beszédekkel öt napig a kutaknál, a kender-tillónál, és ahol
3233 Szer| is megemlékezzünk, sokáig kutatta, kerestette Kecskemét város
3234 4 | magányos tanya, fehér házikó, kútgém. A községek végén kipeckelt
3235 8 | teszi magát. A nyomorult kutyabőr mintha átalakította volna,
3236 1 | legyek, ha nem ő.~Nem kellett kutyává lennie Doma Gergely uramnak,
3237 7(3)| Kecskemét története, 86. l.) »Mohamed császár Magyarországba
3238 6 | akar, csak itt ne legyen láb alatt.~Ugyan rosszul ösmerték.
3239 6 | kapuajtónál megrogyott vén lába, és csak a küszöbről kiabálhatta:~-
3240 7 | de itt legyen az egyik lábad!«~- Te meg ülj le, fiacskám,
3241 5 | zsámolyra mind a kettőt.~- Lábadhoz tesszük ím, fölséges császár,
3242 8 | elcsípni, pedig a hideg lábai szúrták, borzongatták, mint
3243 8 | táncban látni azokat a piskóta lábaidat.~Úgy megterveztek apróra
3244 5 | leghatalmasabb trón urának lábaihoz, adna Kecskemétnek egy állandóan
3245 6 | jött. Majdnem megingott a lábain. De hirtelen erőt vett.
3246 8 | hírével!~Künn hetykén rakta be lábait a kengyelbe, mellét kidüllesztvén,
3247 1 | rabolta ki a sátrakat, akkor a labancok jöttek nagy kontóval a városra:
3248 6 | a kengyelbe tette a bal lábát, hadd emlegessék sírva-ríva
3249 8 | Ferencet; ott találta a Laci-konyhán már a hatodik gombnál4 (
3250 6 | aztán, öcsém, Lackó (ugye Lacinak hívnak fiacskám?), ne csintalankodj
3251 2 | főbíró.~A kockákat újra a ládába rakta vissza.~- De csak
3252 5 | mindjárt. Van itt ebben a ládában egy öltözet férfiruha, jóféle
3253 5 | a gúnyát szedegette ki a ládából egy csomóba.~- Mikor átöltöztél,
3254 6 | kiteremteni a pénzt, mert a város ládája üresen állt. Egy ilyen érvágást
3255 3 | érkezhetett haza.~Mikor nagy ládákban a portéka megérkezett, minden
3256 6 | budai basa szíve meg nem lágyult, akkor elment az ember a
3257 3 | viskó fehérlik, a pusztabíró lakása. Dús legelők terülnek el
3258 3 | Üljenek le, nemzetes urak, de lakat a szájukra, mert aki elárulja,
3259 6 | neki és szemmel tartja, mi lakik benne. »Hanem aztán, öcsém,
3260 2 | körték után.~- Egyetek, lakmározzatok! - rikácsolta az öreg, s
3261 7 | emberek, nemes urak ide jöttek lakni kincseikkel a »legbátorságosabb«
3262 5 | Kecskemétnek egy állandóan ott lakó pasát, vagy csauszt vagy
3263 8 | csikó. Van már mit fogni a lakodalmas szekér elé.~De hiába erőltette
3264 8 | a karikacsapás, s olyan lakodalmat csapunk, mint a pinty; bizony
3265 8 | is. Most már meglesz az a lakodalom, aki lelke van; olyan kelengyét
3266 1 | leányát ragadták el egy lakodalomból, mikor ifjabb Nagy Mihállyal
3267 3 | résen, Kecskemét istenfélő lakosai!~Fenekedtek, átkozódtak,
3268 6 | Kecskemétet, hogy immár idevaló lakosnak lehetne tekinteni). Az ő
3269 7 | ezer torokból.~Hullámzott a lakosság, mint egy folyton dagadó
3270 3 | egy csomóban elkülönözve laktak a temetőutcában, még tán
3271 2 | legalább csausz, aki köztünk lakván, igen sok apró kellemetlenséget
3272 5 | pesti mocsarakban (a mostani Lánchíd téren), a müezzinek kiállhatatlanul
3273 2 | nemzetes urak, de szabadságunk láncokból van kovácsolva. Keressünk
3274 8 | nem szereti, csak azért láncolja magához a mátka-gyűrűvel,
3275 6 | lekapcsolta mellényéről, hol egy láncon függött, a város pecsétjét,
3276 7 | templomából az ereklyetartó láncos vasládát, abban lesz a kaftány
3277 6 | város pecsétjét, és odavágta láncostul a törvényasztalhoz, hogy
3278 7 | Igazságot kérek tőletek annak a lángeszű ifjúnak, aki ezt a nagy
3279 8 | fölséges minta formáit. Szeme lángolt, homloka izzó volt, orrlyukai
3280 4 | Gyurka, mint egy kerub, a lángpallos helyett fölemelt mogyorófa
3281 7 | tűz a nagy kályhában, s lángsávot vet a barna ajtó aljára,
3282 5 | Nincs bátorságom - s lankadtan leereszté az ollót.~- Mit
3283 7 | ólom, tagjait zsibbasztó lankadtság fogta el, lelkét az önvád
3284 4 | talált belőle.~- Kinek a lánya vagy? - kérdé a főbíró elragadtatva.~-
3285 4 | ragyogása semmi se.~Hány lányka topogott körül félénken,
3286 1 | nem zengett a kecskeméti lányokról az a játszi nóta: »aki legény,
3287 8 | bizalmasa lett, »menyem«-nek, »lányom«-nak szólította, és sürgette
3288 7 | mosolygott. Mielőtt felelne, lányos pajkossággal hősiesre fújta
3289 3 | dolmány belső zsebében levő lapos butykos csücséhez ért, s
3290 8 | embereit, kik a környéken lappangtak addig, míg ő a köntöst varrta.~
3291 5 | száll le kend, hogy a helyet lássa?~- Mit lássak rajta? - förmedt
3292 5 | hogy a helyet lássa?~- Mit lássak rajta? - förmedt fel mogorván. -
3293 8 | odatolta sorba a bíráknak, hadd lássák, vigyék szét hírét, hogy
3294 2 | ki, a kis fekete bőrdarab lassanként megfehéredik a fehér emberen,
3295 8 | felvilágosításokat, nagy tisztességben lássátok,~maradok a te hatalmas urad~
3296 5 | szólt Cinna.~- És most lássunk munkához. Addig kell leszöknöd,
3297 7 | ennélfogva nem lehet odanyomni látatlanban az utódok kezébe. De máskülönben
3298 6 | Olaj bég fölbukkanása a láthatáron rémületbe öltözteté az arcokat.
3299 9 | szemeiket a főbíróra, aki látható zavarba jött, fülig vörösödött.
3300 5 | ablakhoz lépjen, ahonnan láthatók voltak a pompás tinók és
3301 5 | Legalább kegyelmedet is láthatom mindennap.~- Fogd be a lepcsest!
3302 8 | hozzám e napokban, hiszen láthattad őket, egy kicsiny tömzsi
3303 7 | mert jönni találnak. Mintha látnék is fekete, mozgó szekereket
3304 2 | hogy ezért volt ez érdekes látnivaló, amelyre ujjongásban tört
3305 6 | hiszemmel cselekvének (isten a látó benne), nem tehetnek arról,
3306 9 | tetted azt, minek tetted? Látod, milyen bajt hoztál magadra,
3307 5 | Kristonék kocsisához:~- Látod-e, édes fiam, a Göncöl szekerén
3308 6 | istennel (aki olyan sűrűen látogatja Kecskemétet, hogy immár
3309 8 | kötöttek vele, eljártak hozzá látogatóba, ő viszont Cinnát elhanyagolta.
3310 1 | melynek bogárhátú házai még látszottak az esti lila ködben, jobbról
3311 7(3)| miháján valami török sereget láttak, az bíró az köntöst rávevén,
3312 9 | rázta a fejét:~- Sohase láttalak, jó ember.~A főbíró hálásan
3313 5 | Kristóf nekibátorodva -, láttuk odakünn a nagykőrösi deputációt,
3314 7(3)| rávevén, elejekbe ment, kit látván a törökök, lovaikról leugorván,
3315 7 | ömlött az utcákon, mint a lavina, amerre ment, egész a városház
3316 8 | halántékait. S míg vére lázasan forr, a szobagerendák repedéseiből
3317 1 | asszonyomat.~Az egész város lázban volt. Ez már félig se tréfa,
3318 3 | Fenekedtek, átkozódtak, lázító beszédeket tartottak az
3319 6 | fiacskám?), ne csintalankodj a leánnyal, óva intlek, mert az nekem
3320 5 | elvitette magát Vácra, ahol egy leánya vagyon férjnél; keveset
3321 7 | uram a város leggazdagabb leányaiból választhatna, minden ujjára
3322 6 | pirosló barna vagy szőke leányarc, s röppent el talán egy
3323 1 | Tamás Vica nevű hajadon leányát ragadták el egy lakodalomból,
3324 3 | csalétket tenni a kecskeméti leányoknak is.~S mi lehet az a csalétek?
3325 7 | pillantást vetett a fehér ruhás leánypalántákra, kezet fogott a volt szenátorokkal (
3326 5 | harsányan. - Hová lett az én leányzóm? Melyik szekérre ült át?~
3327 7 | főbírói karszék mögött ott lebegett, rezgett egy alkalmatlan
3328 8 | Nem látom a törököt, aki leborul a szegélyét összecsókolni,
3329 1 | vagy egy labanc csapat, lecsapott, mint a villám, s megrakodva
3330 7 | mert tudom, éhes vagy, lecsigázott az a rabkoszt. Ámbár iszen
3331 7 | asztalánál.~Mihelyt kissé lecsillapult a zaj (mert tömve volt a
3332 7 | szisszent föl a Laci legény, és leejtette a pecsenyés tálat, melyet
3333 5 | bátorságom - s lankadtan leereszté az ollót.~- Mit sajnál rajta? -
3334 9 | a vesztőhely felé. Elöl leeresztett sisakrostéllyal néhányan,
3335 9 | Negyednapra tűzték ki a Cinna lefejeztetését. Három napig volt a siralomházban.
3336 4 | varkocsa addig szalad rajta lefelé, míg csak valamit talált
3337 5 | tartotta a szónoklatot, lefestvén Kecskemét szomorú állapotát
3338 1 | gyerekek, csak a gvárdiánt kell lefogni és magunkkal vinni, mert
3339 7 | jöttek lakni kincseikkel a »legbátorságosabb« városba, a szülők ide küldözték
3340 3 | néha csattan egyet fent a légben a villás fecske, mely nem
3341 7 | homokvánkoson álmodol!... Ez a legegyenesebb út!«~Néhány lépést tett
3342 6 | kibocsátást, ha ugyan nem a legegyszerűbb nagyságos Koháry Imre uramhoz
3343 3 | a pusztabíró lakása. Dús legelők terülnek el mögötte, zúgó
3344 7 | beszélhettem volna veled, hogy legénnyel dolgozom, azaz, hogy most
3345 6 | ajánlkozni valami vándorló legénycse, csinos, bizalmat keltő
3346 7 | jó - hagyta rá a fürge legényke, csakhamar eltűnve a »Szoknyás
3347 5 | zsebedbe egy pár aranyat is) legénynek. Csinos fiú lesz belőled,
3348 5 | szabad megtudni, kit fed a legényruha. Én úgy kívánom.~- Hát akkor
3349 2 | ám már az ilyen felnőtt legényt szabóinasnak befogni, vasalómelegítéssel
3350 1 | a villám, s megrakodva a legértékesebb holmival, köd előtte, köd
3351 7 | is igen helyes.)~- De a legfontosabb határozat - folytatá Puszta
3352 7 | nemzetes főbíró uram a város leggazdagabb leányaiból választhatna,
3353 4 | menyecske belőlük kettő; a leghamisabb két menyecske - mert csak
3354 5 | esedezéssel borulnak le a leghatalmasabb trón urának lábaihoz, adna
3355 5 | utat. Hé! kis csikós, ott a leghátulsó kocsiban, költsd fel csak
3356 4 | válogatni hozzá a sokból a legillőbb hármat. A lenhajú Bari Máriát
3357 7 | pöszmétebokor volt útjában, a legmagasabb fa az egész környéken; vékony
3358 5 | hoztunk, nagy szultánok legnagyobbika! Legyen kegyes fölséged
3359 6 | fát összeharácsolják, de legnehezebb volt kiteremteni a pénzt,
3360 7 | Gyere Lestyák Mihály, legokosabb lesz, ha ide fekszel, ezüst
3361 6 | Fülekre az alispánhoz, sőt a legrosszabb esetben a Csuda uram is
3362 3 | ajándékul a szenátorok a négy legszebbet.~- Csak négyet? - vihogott
3363 3 | felfedezte a sok feleség közt a legszerencsétlenebbet.~- Hát annak mi jut szegénynek,
3364 7 | a szülők ide küldözték legszívesebben fiaikat; akkor jelentek
3365 2 | fejeiket csóválták, de a legtekintélyesebb szenátornak nem mertek ellentmondani,
3366 1 | protestáns szellemű hadcsapatban.~Legtöbb esze volt Porosznoki uramnak,
3367 2 | homlokkal. - Akkor hát a legvégső eszközhöz kell nyúlnunk,
3368 1 | is. Ő az ott elöl. Kutya legyek, ha nem ő.~Nem kellett kutyává
3369 8 | kegyelmednek nagy jó uram, s ne legyék terhére átfáradni a mi szerény
3370 7 | mámorító jelenetet, amint lehajlanak a török vezérek a köntös-csókolásra,
3371 4 | melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa szürke
3372 3 | homokbuckából kapaszkodik fel, a lehajló égről lehunytakor megint
3373 5 | meg van mondva.~A leány lehajlott a Lestyák kezéhez, megcsókolta
3374 5 | Kecskemét fegyvereit.~A szultán lehajolt, fölvette a karikást és
3375 2 | tárnokmester. Meglett férfiak is lehajoltak a guruló körték után.~-
3376 3 | tartani a dobverő Gyurka, s lehajtá céklaalakú fejét féloldalt,
3377 6 | a vígságra nincsen.~Nagy lehangoltságot keltett a fullajtár, mogorván,
3378 8 | egy ideig, hogy főbíróné lehess, nekem pedig szereznem kellene
3379 5 | magatok kívántátok.~- Nem lehetne-e még egyszer bejutni hozzá?~-
3380 5 | hazavergődöl Kecskemétre, lehetőleg más utakon, és beállítasz
3381 2 | közügyek élére embereket? Én lehetségesnek tartom, nemzetes urak. (
3382 6 | csőcselék száján:~Boldog lehetsz most már Kecskemét,~Megkaptad
3383 3 | kapaszkodik fel, a lehajló égről lehunytakor megint egy homokbuckába
3384 4 | bámulatos szoknyácskákat, lehúzni a hetyke karmazsin csizmát,
3385 7 | rossz derekat kiigazítom, a lejtős vállakba férfiasságot öntök.
3386 6 | kivágta maga alól a széket, lekapcsolta mellényéről, hol egy láncon
3387 5 | vele törökül beszélni?~- Lekapcsoltam nyakamról a násfát, és odaadtam
3388 4 | maradt asszonyok sietnek lekapni fejükről kendőiket, hogy
3389 5 | szenátor«, a harmadik felütötte lekonyult fejét és sóhajtva tette
3390 3 | vihogott fel pajkosan a lekvárfőzésnél a szép Inokai Pálné - szegény
3391 6 | vezeklenie.~Idegbántó csönd lett; lélegzet-elfojtva várták a következőket.~-
3392 5 | fázol - mondta Lestyák, lélegzetét hallgatva. Azzal kivette
3393 9 | ki nagy nehezen.~Szabadon lélegzettek fel, akiknek szívét a szánalom
3394 9 | néptömeg közt. Megkondult a lélekharang. Most vezetik Cinnát a vesztőhelyre.
3395 3 | s gyere vissza, ha van lelked.~Mind e részletek nagy derültséget
3396 3 | Misét szolgáltatok a lelkemért. Lelkem az egyházé marad
3397 2 | szék: a Szűcs Jánosé.)~A lelkesedés tört ki erre. A magyar emberek
3398 7 | lendületet, szíveket rezegtető lelkesedést szíttak be az emberek az
3399 7 | Péter uram, a lutheránus lelkész maga mászott fel a Szent
3400 7 | a zászlónyelekről azok a lelket csiklandozó, kígyózva röpkedő,
3401 7 | várost elárasztá; hogy egy lelketlen ruhadarab mintegy megszólalt,
3402 9 | főbíró felállt, bámulatos lelkierővel szedhette össze magát; ruganyosan
3403 1 | már erre minden kecskeméti lelkű ember kiszúrta a maga húszasát,
3404 6 | elmegyek.«~A kaftány egyik lelógó szárnyával megcsapkodta
3405 8 | embereid még a turbánomat is lelopják a fejemről. Szeretném, ha
3406 3 | hangjában valami fájdalmas lemondás, valami szívet facsaró melankólia.~-
3407 7 | egy kis hímet.~Hatalmas lendületet, szíveket rezegtető lelkesedést
3408 2 | valamelyikének unokája.~Nagy lendülettel indult most meg a tanácskozás.
3409 5 | egy rétori fordulattal, lendületteljesen ecsetelé, milyen jó dolga
3410 4 | sokból a legillőbb hármat. A lenhajú Bari Máriát ibolya szemeivel,
3411 9 | ollójával az elítélthez, s lenyisszantotta hatósági rendeletre. Ne
3412 4 | kikapcsolni az igéző mellénykét, leoldozni a bámulatos szoknyácskákat,
3413 9 | kezdé olvasni:~- Mi Első Leopold, isten kegyelméből ausztriai
3414 1 | nemsokára a rendelet I. Leopoldtól, hogy a kecskeméti vásárok
3415 5 | láthatom mindennap.~- Fogd be a lepcsest! Ne nyihogj, mint a kis
3416 2 | Kevélyen, méltóságteljesen lépdelt, mintha nem is a régi lenne.
3417 5 | pikkelyes csodaszörnyek, lepedős kísértetek foszladoztak
3418 7 | virradt fel Kecskemétre!~Majd leperdült a lováról, és így szólt
3419 7 | legegyenesebb út!«~Néhány lépést tett a tó felé, de egy pöszmétebokor
3420 7 | Puszta Máté szenátor uram lépett be Fekete Pál és Permete
3421 5 | szófáról, hogy az ablakhoz lépjen, ahonnan láthatók voltak
3422 6 | rosszul ösmerték. Amint ott lépkedett egyedül azon a végtelen
3423 3 | hasa«.~Hiszen a veréb se lépne be a tőrbe, a fehér lószőrből
3424 5 | okozta. A kecskeméti leányok léptek be üdén, kedvesen.~A szultán
3425 6 | jertek, vezetlek benneteket, lesarlózni a »háromlevelű lóherét.« (
3426 6 | csak tovább is ott maradtak lesben azok a szép arcok.~- Mikor
3427 7 | kopjás kis kapuban már ott leselkedett az Erzsi leány, meg a Laci
3428 5 | mellett, s feszült várakozás leskelődött vérbe borult kis szemeiben,
3429 7 | inkább nagy kedvteléssel lesték-várták, hogy egy-egy portyázó török
3430 2 | lelkendezve hozta be ezalatt a Lestyák-gyereket.~Csinos, szikár kamasz volt,
3431 7 | csinálod. Nagyszerű vér ez a Lestyák-vér. De ni, itthon vagyunk már.~
3432 4 | volt az én testemen is a Lestyákék ruhája«. Valóságos közmondás
3433 8 | rácsatolván a nyerget, átüzent Lestyákékhoz, hogy az öreg úr jöhet már.~
3434 7 | emberek vagytok.« (És mi Lestyákok azok is voltunk és vagyunk.)
3435 8 | lesz, ha mondom.~- De nem lesz-e valami baj? - kérdé a leány
3436 4 | hetyke karmazsin csizmát, leszedegetni a tündöklő ékszereket és
3437 3 | mosollyal rázták a fejöket: »Nem lészen foganatja.«~A hívők ellenben
3438 5 | lássunk munkához. Addig kell leszöknöd, míg nem világosodik.~A
3439 5 | aztán apró részekben kezdte leszórogatni a mocsárba. A fekete szálak
3440 2 | éppen őt, kérdezi kegyelmed, Létasiné asszonyom. Mert ő szent
3441 3 | közömbösen.~- Quid tunc? Letegyünk a tervünkről?~Miska gúnyosan
3442 7 | le a kaftányt magáról, és leteríté a zöld asztalra. Íme, Kecskemét
3443 3 | Az a kérdés, rosszabb lett-e, mióta a gvárdián ellenzi?~-
3444 9 | ablakokat nyitni! Rosszul lettem... a fullasztó levegőtől.~
3445 7(3)| látván a törökök, lovaikról leugorván, az köntöst megcsókolták,
3446 5 | jövő főbíró sem restellt leugrani.~- Hogy kerülsz ide, te
3447 5 | Budán. Mikor a kocsiról leugrasz, átöltözöl valahol (teszek
3448 5 | tudja az utat?~Mindnyájan leugrottak a szekerekről és tanakodni
3449 6 | kecskeméti bíró fejeiből levágok kettőt, mert elég a bírónak
3450 8 | Régen nem gyönyörködtem már levágott kecskeméti fejekben.~Emberemet,
3451 7 | éljenzéstől meghasadozott levegőből. Mindenki sürgött, mozgott,
3452 8 | tüdővel szítta be a balzsamos levegőt. A Ráró kevélyen ficánkolt
3453 9 | Rosszul lettem... a fullasztó levegőtől.~Ágoston uram eközben felolvasta
3454 Szer| figyelemmel kísérték, s levelekben figyelmeztettek az egyes
3455 8 | találta Pintyő hajdút egy levéllel.~A főbíró kitűnő színben
3456 8 | be hajnalban. Éppen az ő levelüket hozta most Pintyő. Persze
3457 3 | Másnap, hétfőn, tanácsülés lévén, magok a szenátorok sem
3458 8 | daliásan, mint egy igazi levente.~Az idegen vásárosok kíváncsian
3459 5 | Mihály uram csinos, deli leventét mutatott.~Ő tartotta a szónoklatot,
3460 7 | rá. De nem sós tán az a leves? Hozd be a sósbödönt, te
3461 5 | a legközelebb éred, és a levetett ruhákat odarakod a fövényre,
3462 3 | hivatalát, ha kiváltaná a nála lévő két szerzetest. Csuda uram
3463 9 | kezét, hosszú selyempillái lezáródtak. Azt hitte, elsüllyed szégyenletében,
3464 7 | mocskot, eleibe futott lázas lihegéssel.~- Itt vagy? Nincsen bajod?
3465 2 | miként a római konzulok liktorai. Ez volt a hatalom külső
3466 9 | Cinna. Fehér volt, mint a liliom, járása imbolygó, tétova...
3467 3 | sem víz, sem növény; a nap liliom-színekben szórja verőfényét a milliárd
3468 9 | Halovány arca kipirult, fehér liliomból rózsa lett még egyszer,
3469 8 | kertekből nyíló jázminok és liliomok nevettek rá, a saját ablakukból
3470 5 | körülfonta velök a vízi liliomokat, a sásokat, a pillangós
3471 7 | firól-fira elsőszülöttek líneáján a szentséges magyar korona,
3472 8 | Kecskemét is visszakérte I. Lipóttól a vásárait), az öreg Pintyő
3473 9 | várhatja a kegyelmi kendő lobogását; harmadik az...~De már nem
3474 4 | világolni kezdtek, mint két lobogó mécs, lassú remegés fogta
3475 4 | fejükről kendőiket, hogy lobogtathassák; a kocsisok megindítják
3476 5 | ezt a nagy varkocsodat a lőcshöz, hogy a fejed meg ne mozdíthasd
3477 5 | mellé egy könnyed, formás lódulattal, mint a vadmacska.~A kocsik
3478 6 | A beállott káoszban utat lökdösött magának az elnöki székig
3479 2 | mintha valami villamos erő lökte volna fel.~- Én pedig azt
3480 1 | ifjabb Nagy Mihállyal a lötyögtetőt járta; éppen javában forgatta,
3481 7 | szeme büszke zöldes fényt lövellt.) Az öreg Lestyák legény
3482 2 | kertbe, hol egy nagy körtefa lógatta kívánatosan rozsdapiros
3483 2 | Lestyák Mátyás uram, dühösen lógatva egyik kezében a rőföt, a
3484 7 | átadta a selyemzsinóron lógó kulcsot a főbírónak.~- Engedelmeskedem
3485 1 | szerrül-szerre minden városba, faluba lóháton hordozzátok, különben ne
3486 6 | ellovagolnia Lestyáknak. Látta lóhátról, hogy egy széles fekete
3487 6 | lesarlózni a »háromlevelű lóherét.« (Ez volt a triumvirátus
3488 3 | négy hétre virradóra száz lombos szarvú fehér ökör legyen
3489 5 | sötétkék felhő igazkodott lomhán, szélesen...~Mire a pesti
3490 1 | egy öszvérért; négy arabs lónak az árát.~- Engedje vitézlő
3491 7 | messze innen megdobban, ezer lópatkónak tompa dübörgése hallik,
3492 7 | előtte e dicsőség, mintha lopná, nem tudott neki örülni,
3493 8 | este későn jöttek, majdnem lopva, sokáig súgtak-búgtak a
3494 6 | leszállt kegyelmed arról a lóról, mert úgyis én ülök fel
3495 6 | követ vagyok.~- Szállj le a lórul, jó ember, oda vezetlek -
3496 3 | lépne be a tőrbe, a fehér lószőrből sodrott karikákba, ha nem
3497 4 | aranyakkal. Őneki kellett lótni-futni Ponciustól Pilátusig, ügyeskedni
3498 8 | kecskeméti« előnévvel. Kaftányos lovag áll a címerpajzson, ezüst
3499 6 | malomban keringett, ma már lovagot visz. (Elég jó az a tatárnak,
3500 5 | az úton.~Az elölmenőknek lovai meghőköltek. A kocsis felpislantott.
3501 4 | a kocsisok megindítják lovaikat, a csikósok megcserdítik
3502 6 | ingerültséget. Jól közéjük csapván a lovaiknak, azt kiáltozták a tömegnek
3503 7(3)| ment, kit látván a törökök, lovaikról leugorván, az köntöst megcsókolták,
3504 6 | mindenféle pereputtyostul, a lovakkal, barmokkal egyetemben, nem
3505 9 | néhányan, nehéz, izmos termetű lovakon.~- Ellenség, ellenség! -
|