300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
3506 7 | tiszteletteljes hangon:~- Üljön fel a lovamra, Lestyák Mihály uram. Nem
3507 3 | kihajtattak a város négy lován a Szikrára.~Szikra a Kecskemét
3508 6 | jön.~Éppen nyergelték már lovát a városház udvarán. Könnyedén
3509 5 | két kocsi már szutyokban lubickol. Nézzen körül kend, hogy
3510 5 | bevilágítá a szép leányt.~Csupa lucsok, csupa csatak volt a gyönyörű
3511 3 | féloldalt, mint egy bús lúd, de olyan ügyesen, hogy
3512 7 | legény a talpán, hé... A lurkó, mondom, szükséges volt
3513 7 | harangokat. A házfedelek lyukain kibújtak imitt-amott a zászlónyelekről
3514 3 | Egy ürge is szereti, ha lyukát elhagyja, hogy visszatalálhasson
3515 7(3)| saját beszély-alakjaimat. M-th K-n. ~~~~~~
3516 5 | Medina, mint a kutya és a macska.~A szultán pompás hangulatba
3517 8 | mégse lehetne. Ámbátor a madár megépíti fészkét, még ha
3518 7 | Szurok a markodba, te mafla! Vedd fel, aztán kotródj
3519 9 | Látod, milyen bajt hoztál magadra, reám és őreá. Nem voltál
3520 6 | ha én megyek el, kiadva magamat Lestyák Mihálynak, és ha
3521 6 | alá de íziben, hadd húzzam magamra azt a kaftányt.~- Megbolondultál?~-
3522 4 | felbukkan egy-egy fanélküli magányos tanya, fehér házikó, kútgém.
3523 7 | Zavartan húzta le a kaftányt magáról, és leteríté a zöld asztalra.
3524 2 | első fuvallat visz, visz a magasba, hemperget, himbál jobbra-balra.~
3525 3 | arany porzója szétfrecseg a magasból a szürke-barnás, egyszínű
3526 7 | tudott felugrani a helyzet magaslatára.~- Hej szekeresek, hej emberek,
3527 2 | hajdú aprózott mellette, magasra emelt pálcával, miként a
3528 5 | kellett váltania. Hiszen magatok kívántátok.~- Nem lehetne-e
3529 4 | a délceg, magas Katona Magdolnát és a begyes, gömbölyű Pál
3530 3 | kertben? Kiket választana a magisztrátus?~Titokban sok hiú szívet,
3531 7 | ideiglenesen a kecskeméti magisztrátusra.~Még egy hajszál, és királyi
3532 6 | úgylehet, megmenti vala a magisztrátust, ha a részleteknél, midőn
3533 6 | Fekete Pál éppen orációt magolt a méhesében, mely így kezdődött: »
3534 8 | De ez mind csak pletyka! Maguk a kecskemétiek gyártják,
3535 1 | templomból kijövő asszonyokból magukkal hurcolták a főbíró menyecske-feleségét,
3536 7 | ideiglenes volt, megszűnik.~- Maguktól szöktek meg! Egy sincs itt! -
3537 2 | verhetjük ki az országból mi magunk, ha a császár se bírja.~
3538 3 | köhécselt.~- Elszámítottuk magunkat. Könnyebb volna a császárnak
3539 1 | papot, jó emberek. Mi is a magunkét.~Nevetett az aga, Jézus
3540 1 | gvárdiánt kell lefogni és magunkkal vinni, mert azt kiváltják.~
3541 2 | van kovácsolva. Keressünk magunknak egy zsarnokot, hogy megélhessünk!~
3542 6 | nagy emberek bukásának a magva.~Ment a leány, s meg sem
3543 3 | A lutheránusok, kiknek magvető elei több mint száz év előtt
3544 2 | Katona Bálint már éppen magyarázni akarta puhább anyagban dolgozó
3545 7(3)| nyoma van. (Kubinyi Ferenc, Magyarország és Erdély I. k. Kecskemét
3546 7(3)| 86. l.) »Mohamed császár Magyarországba jövén, az kecskeméti bírák,
3547 5 | rozsomákok! - fortyant föl magyarul Ibrahim pasa helyettese,
3548 1 | ki a becses fehérnépeket maholnap! A kalgai szultán váltig
3549 6 | álmodik.~- Allah nagy és Mahomed az ő prófétája. Mit parancsolsz,
3550 3 | jött, hogy a szultán, IV. Mahomet, Budára érkezik, azt is
3551 3 | gulyásoknak, csikósoknak, hogy mához négy hétre virradóra száz
3552 7 | kaftány-dolgot, amitől egyszerre máj- és tüdőszínű lett a Holéczi
3553 5 | káromkodott, verte a lovat, majdhogy elszakadtak a hámistrángok,
3554 9 | szoknyája, olyan, mint a mák virágharangja, felcsúszott
3555 3 | szólt a főbíró határozottan.~Makacs és hajthatatlan volt abban,
3556 3 | szeretett volna szurkálózni.~- A makacsság nem mindig eszélyesség,
3557 1 | lehet - rázta ez a fejét makacsul.~- Gondolja meg, kegyelmed -
3558 7 | elérte a tökéletességet, a malac pedig már ki is hűlt; éppen
3559 7 | Sok csoda esik ma, a holt malacok is elszaladnak.« (Mert a
3560 6 | tegnap még a városi száraz malomban keringett, ma már lovagot
3561 4 | csattanós piros arcával, feslő mályvarózsát. - Nem csókolt soha különbeket
3562 5 | gyümölcsök. Volt ott tán mamalyiga is. A vacsorát már nem vártam
3563 4 | fehérlettek ki a fogai. (Az a vén mamlasz észre sem vette.)~Egész
3564 3 | A főbíró-választás első mámorát kialudták. Másnap, harmadnap
3565 7 | sereg elé jött élvezni a mámorító jelenetet, amint lehajlanak
3566 1 | papokkal még csak megjárta a manipuláció! Azokban nem történt semmi
3567 1 | kapálózó szent férfiú le ne maradhasson a Buri hátáról (Burinak
3568 7 | feleselésekkel zavarni. Maradjunk a tiszteletre méltó komolyság
3569 5 | náluknál, akkor te most itt maradnál mellettem, és egy hajad
3570 6 | Balázs.~- Nem úgy hékás! Itt maradsz. Én azzal vádollak isten
3571 6 | Aztán csak tovább is ott maradtak lesben azok a szép arcok.~-
3572 9 | Ágoston uram. - Bár csak maradtam volna holtig Vácon.~- Nos,
3573 9 | darabig, mint kapkodják, hogy marakodnak rajtuk az arra menő népek.~
3574 7 | dicsősége, annál kínosabban marcangolta lelkét a tudat, hogy ezt
3575 5 | Fel kell költeni az öreg Marcit, az sokszor hajtott már
3576 3 | utcáról, özvegy Kemenesné, Bán Mária. Egy párt ki is kergetett
3577 4 | legillőbb hármat. A lenhajú Bari Máriát ibolya szemeivel, ringó
3578 7 | indulatosan mordult rá:~- Szurok a markodba, te mafla! Vedd fel, aztán
3579 8 | Az öreg egy csomó aranyat markolt ki a zsebéből, megvillogtatva
3580 5 | kocsikasban.~Mihály sóhajtva markolta föl a gyönyörű hajkévét,
3581 9 | hatalmas főbírájának, tele marokkal szórta a tündöklő aranyakat
3582 2 | midőn a főbírák egész sora mártíromságot szenvedett, egyet karóba
3583 1 | éppen javában forgatta, mártogatta a legény, s cifrázott, aprózta,
3584 6 | tél vetette haza.~Az idei Márton-lúd csontja erős zimankós telet
3585 9 | csak? (Kezével megdörzsölte márványsima homlokát.) Bejárt a városi
3586 5 | kendnek, öreg szülém, de nem másért biz én, csak avégett, hogy
3587 5 | itt ész, atyafiak.~Vagy másfél óra múlva újra visszajött
3588 3 | dohogott valamit, hogy »másforma kalendáriom van a töröknél«,
3589 6 | mosdatlan közbeszólás a másikat érte.~Gyorsan fogyott a
3590 4 | határhoz, mint egy rőf posztó a másikhoz, ha egy végből vannak. Imitt-amott
3591 1 | Fejetekkel jádzotok«.~De nem másként járt el a szolnoki Muszta
3592 7 | valamit kevert az italába, másképp megfoghatatlan. Olyan okos
3593 1 | öszvérért inkább eljövünk máskor - toldotta ki Babos.~Majd
3594 7 | látatlanban az utódok kezébe. De máskülönben sem illendő e nagy napot
3595 5 | veszi az első kérésteket, a másodikat teljesíti.~Ezzel kihúzódtak
3596 Szer| helyett Cinna? Mire való az? Mások türelemmel bevárták, míg
3597 8 | tizenöt nap múlva elkészült a másolatkaftány, az utolsó öltésig, s végigtekintvén
3598 2 | tegyek vele, ha nem való másra a sehonnai? Előbb-utóbb
3599 5 | kötöm oda, ne félj. Valami másról gondolkozom.~És színlelt
3600 2 | hahaha, hihihi. A »pigra massa« minél nagyobb, vaskosabb,
3601 Szer| színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez.~
3602 7 | hüledezének a kecskemétiek. - A másvilágról jön.~Holéczi Sámuel, aki
3603 8 | vékony póklábakon fölfelé mászni a falon. »Ne, te ne, másztok
3604 8 | mászni a falon. »Ne, te ne, másztok le, vissza mindjárt!« Az
3605 7 | Puszta Máté is; mert Puszta Máténak az volt a nézete: »Tudja
3606 7 | élénken kiáltott fel:~- Canis mater! A Laci legény. (A hajáról
3607 8 | azért láncolja magához a mátka-gyűrűvel, hogy a hallgatását biztosítsa.~
3608 9 | kuruc csapatokkal, elvitte mátkáját - mi van abban? - (okosan
3609 9 | kivel harmadfél éve vagyok mátkaságban, nőül vegyen. Eddig is csak
3610 4 | kollegiumával, Szeged a Mátyás-templommal, Kecskemét a Szent Miklós-toronnyal,
3611 9 | vasláda kulcsát Lestyák Mátyásnak, kihez idegen városból emberek
3612 7 | ráugrik a Cirmos, nevetnek a mázas korsók, ismerős cseréptálak
3613 4 | kezdtek, mint két lobogó mécs, lassú remegés fogta el
3614 5 | az öreg Inokainak pedig a mécsese tört el, pityeregni kezdett,
3615 5 | kiállhatatlanul kiabáltak a budai mecsetekről, míg a pesti ócska várból
3616 5 | van együtt, mint Mekka és Medina, mint a kutya és a macska.~
3617 5 | tiszteletlenül fölkapta a medvebőrrel bélelt köntöst, úgyhogy
3618 8 | paszomántot, a bélésre való medvebőrt. S mikor minden anyagot
3619 6 | a paripán, aki azt egész megadással tűrte a triumvirek helyett.~
3620 8 | Emberemet, Olaj béget, aki megadja nektek a szükséges felvilágosításokat,
3621 6 | A basa levelét átfutván, megadta magát a triumvir, sőt még
3622 1 | azért a kecskemétiek mégis megadták a módját.~- Volna-e lelke
3623 3 | nyájas parolaszó mellett megalkuszik vele, mennyiért volna hajlandó
3624 6 | volt hát egy olyan szó, ami megállította, amire leugrott a lováról.~-
3625 6 | nekem olyan szót, amiért megálljak!~- Én vagyok, a Cinna.~Mégis
3626 4 | ezt a vadon nőtt mókust is megbabonázta a pipere. Elfordult, könnyezett,
3627 2 | tanácsnokok összenéztek, ámultan, megbabonázva. Ilyen szép meleg szavakat
3628 3 | egy cserény, szemben vele megbarnult szárnyék, ahová a gulyák,
3629 5 | kőházat építenek neki, megbecsülik, kiszolgálják, tenyerükből
3630 9 | összetörve... Nem tudtam megbecsülni azt a kincset, azt a szegény
3631 3 | pihent; szekérre ült a fia megbízásából, bejárni a szomszédos nagyúri
3632 3 | hangon. Csak a budai kajmakám megbízott embere Halil effendi, aki
3633 9 | tudom - felelte Cinna. - A megboldogult se tudta. Titokban ment
3634 3 | nevetgélés Kecskeméten.~- Megbolondult a főbíró, vagy mi?~- Éretlen
3635 6 | magamra azt a kaftányt.~- Megbolondultál?~- Mindent meggondoltam,
3636 5 | jelenlevő pasák és ulemák megbotránkozva néztek a vakmerőre, s nem
3637 6 | egyik lelógó szárnyával megcsapkodta a gebét, mitől felbuzdult
3638 1 | hozva, kiszolgáltatta a megcsappant tokájú Brunó atyát, kit
3639 9 | nyugodtan, csöndesen és megcsavarta.~A pálca egyet reccsent:
3640 5 | felpislantott. Egy lágy női hang megcsendült:~- Álljanak meg!~A katolikus
3641 4 | megindítják lovaikat, a csikósok megcserdítik a karikást, s megindul a
3642 3 | induló Ágoston.~- Olcsón megcsinálhatja, mert nincs most semmi dolga,
3643 8 | valamely tekintélyes perszónát megcsípett Szegedről vagy Halasról,
3644 1 | a hagyományos harisnyát, megcsördítvén az aranyakat.~- Száz darab
3645 7 | ha a hajadon vagy özvegy megcsókolja, férjhez megy. Az okosabbak
3646 9 | felugrottak, hogy a szegélyét megcsókolják, de közelérve hozzá, elfintorítá
3647 7(3)| lovaikról leugorván, az köntöst megcsókolták, és ha Bíró megengedte,
3648 9 | hazament, bezárkózott azzal a megcsonkított holttesttel egy szobába,
3649 6 | HATODIK FEJEZET~A MEGCSÚFOLT VÁROS~Pintyő felállította
3650 2 | a szenátorok reggel óta megdermedt ésszel, hogy jött Miska
3651 9 | ültek a hallgatóság közt, megdermedve néztek a főbíróra.~- Árulás! -
3652 7 | leány arcán, homlokán a megdicsőülés glóriája ragyogott e szóra,
3653 7 | érezte, hogy az messze innen megdobban, ezer lópatkónak tompa dübörgése
3654 5 | szeszélyes figurákban, s mintegy megdöbbenve kérdék egymástól: »Hát csak
3655 8 | folyó ügy«, mintha egy megdühödt tojásáruló kofát kell a
3656 4 | olyanok, akiket Szegeden megégetnének.~Végre is be kellett hozni
3657 2 | magunknak egy zsarnokot, hogy megélhessünk!~A tanácsnokok összenéztek,
3658 7 | a nép közé. Porosznokit megéljenezték, az öreg Inokainak kalapemelve
3659 Szer| meg.~Hogy a kaftányról is megemlékezzünk, sokáig kutatta, kerestette
3660 7(3)| megcsókolták, és ha Bíró megengedte, ott háltak saját költségen,
3661 9 | mindenre telt idő. Az ácsok megépítették a vérpadot, a városház zöld
3662 8 | lehetne. Ámbátor a madár megépíti fészkét, még ha tart is
3663 7 | behavazott zöld kaftányt.~- Megér ez a gúnyácska valamit,
3664 3 | szenátorok sem sajnáltak megereszteni egy kis csípősséget a sikertelen
3665 4 | megfigyelte bánatát. Kezével megérintette a vállát. Ijedten rezzent
3666 7 | ad a bíráknak, ha a beteg megérinti, meggyógyul, ha a hajadon
3667 3 | nagy ládákban a portéka megérkezett, minden bámulatra méltó
3668 5 | értem kegyelmedet.~- Majd megértesz mindjárt. Van itt ebben
3669 7 | tartott, míg Permete Gáspár megértetheté magát, dacára annak, hogy
3670 6 | elég a bírónak egy fej. Jól megértsétek!«~Lett nagy ijedtség a városházán.
3671 2 | behunyta, de a sötétben megérzé a főbíró közeledését, egyszerre
3672 8 | megvakarta, kifésülte a Rárót, megetette egy kis zabbal, aztán rácsatolván
3673 5 | többé Kecskemétet.~Mire megetettek, megitattak és hazaindultak
3674 2 | fekete bőrdarab lassanként megfehéredik a fehér emberen, és viszont
3675 4 | éppen bent volt a főbíró és megfigyelte bánatát. Kezével megérintette
3676 8 | hogy az ördöngös aranyat megfogja egy vigyorgó sátán, katlan
3677 8 | táncot. »Ejnye, megállj, megfoglak!« Kapkodott utána, de lehetetlen
3678 6 | indítványozom, hogy míg érett megfontolás után új tisztikart választunk,
3679 3 | a napot ne nézzék, hanem megfordítva. Egy vagyonba kerül a két
3680 6 | nem bántanálak vele.~Cinna megfordult.~Olaj bég most már hátulról
3681 6 | város követje?~Alázatosan és meggörnyedve állt előtte.~Cinna habozott
3682 6 | Megbolondultál?~- Mindent meggondoltam, mihelyt hallottam otthon,
3683 9 | vette át a szót Cinna meggyötörve, elhaló hangon. - Igen,
3684 7 | bíráknak, ha a beteg megérinti, meggyógyul, ha a hajadon vagy özvegy
3685 6 | Nem akar addig kegyelmed meggyónni?~- Nem.~Az öreg szabó kétségbeesetten
3686 8 | ujjú atilla, a hasadékban meggyszín selyembetéttel.~- Jó reggelt,
3687 4 | ingvállt, a pruszlikot, a meggyszínű selyemszoknyát, hímzett
3688 7(3)| egy vont arany köntöst«, meghagyá nekik, hogy haza menjenek,
3689 7 | köntös-csókolásra, s amint meghajlanak a főbíró előtt: »Uram, mit
3690 6 | most a többi elöljárók, meghajolva a közakarat előtt. Letették
3691 7 | tovább kiállani. Azt hitte, meghal a boldogságtól, kezét szívére
3692 2 | hanem ide kell hozni, hogy meghallgassuk.~A komoly városi atyák a
3693 6 | tatár had torkába küldeni. Meghallgatás s védelem nélküli halálítélet
3694 6 | polgárok fölmentek a terembe, meghallgatni az út eredményét, hivatalos
3695 7 | közbe a főbíró vidáman. - Meghalt a leány?~- Ah! - szisszent
3696 7 | politikát. Ne nevess, Misi, mert megharagszom. Ezentúl majd te csinálod.
3697 7 | az emberek az éljenzéstől meghasadozott levegőből. Mindenki sürgött,
3698 7 | kaftány roppant kincs!~- Meghiszem azt. De siessen kérem, mert
3699 8 | Kunságban párja.~Kedvence, meghitt bizalmasa lett, »menyem«-
3700 6 | büszkén és hidegen Lestyák.~Meghökkent Putnoki, mintha a nyelvét
3701 1 | meghűlt a vér, a tömzsi Babos meghökkenve pislantott a hadnagyra,
3702 5 | úton.~Az elölmenőknek lovai meghőköltek. A kocsis felpislantott.
3703 1 | darab arany.~A cívisekben meghűlt a vér, a tömzsi Babos meghökkenve
3704 6 | még tán a harangokat is meghúzták volna, ha a jobbik eszét
3705 5 | Inokai József.~- Ti pedig megígértettétek a szultánnal, hogy a nagykőrösiek
3706 6 | magának mondá: »Nem szabad megijedni, nem szabad, nem szabad...«~
3707 8 | így is.~Az öreg Lestyák megijedt, hogy beteg; kitalálta,
3708 1 | első dolga volt hazaérve megindítani a gyűjtést. Özvegy Fábián
3709 4 | lobogtathassák; a kocsisok megindítják lovaikat, a csikósok megcserdítik
3710 4 | megcserdítik a karikást, s megindul a fényes menet, muzsikaszó
3711 3 | minden bámulatra méltó volt, megindult Lestyák Mátyás felügyelete
3712 5 | vadmacska.~A kocsik újra megindultak.~- Te fázol - mondta Lestyák,
3713 6 | váratlanul jött. Majdnem megingott a lábain. De hirtelen erőt
3714 5 | Kecskemétet.~Mire megetettek, megitattak és hazaindultak a mieink,
3715 1 | Mert a papokkal még csak megjárta a manipuláció! Azokban nem
3716 3 | eresztett egy-egy elejtett megjegyzésben az elégedetlenség. De a
3717 8 | kényelmetlenül, mióta a teremben megjelent a kalgai szultán képviseletében
3718 6 | nagy pátosszal festé: »és megjelentünk szerdán őfelsége a török
3719 3 | rá... Ej, ki próbálna itt megjelölni ha csak egyetlen porhanyó
3720 6 | már más - szólt a triumvir megjuhászodva. - Engedelmeskedünk a parancsnak.
3721 6 | lehetsz most már Kecskemét,~Megkaptad a császár ködmenyét.~Egy
3722 8 | volna, mintha csakugyan megkékülne tőle a vére, még szeszélyesebb
3723 8 | semmit sem hozott.« Erre ő megkérdi: »Hol vettétek?« Erre mi
3724 6 | ez se tart mindég.~- Megkeserülik még ők ezt! - kiáltá ökleit
3725 5 | rebegték a szenátorok megkönnyebbülten. - Csakhogy elugrott a kis
3726 8 | és a Mihály két kezét megkötötte a két tömött varkoccsal,
3727 8 | a rabokét szokás.~- Egy megkötözött főbíró! - enyelgett vele
3728 3 | este a jámbor szerzeteseket megkötözve vitték Csudáék éppen arra...
3729 9 | összegyűlt néptömeg közt. Megkondult a lélekharang. Most vezetik
3730 8 | tekintélye legyen, a király megküldte neki a nemességet a »kecskeméti«
3731 9 | csinálta). Egyszer csak meglássátok, itthon toppan, vasderes
3732 8 | feleltem -, amit az én szemem meglát.«~Cinna fázékonyan bújt
3733 9 | székben, és itt maradok. Meglátom, ki mer pisszenni, ha Kecskemét
3734 7 | Hogy-hogy?~- Mihelyest meglátta rajtam Olaj bég, leszállt
3735 8 | maga elnökölvén hetediknek.~Meglátva édesapját, elküldte Pintyőt
3736 3 | hagy magával packázni. Jól megleckéztette az effendit. Még ilyen főbíránk
3737 4 | rongyokban, mezítláb, kócosan, meglegeltette nagy szemeit a kincseken,
3738 4 | érvelni«, hogy az audiencia meglegyen.~A padisah szerdán ereszté
3739 2 | Lestyák Mihály uram lett.~A meglepetés fölszisszenése nyisszant
3740 5 | vakmerőre, s nem kevésbé valának meglepetve a kecskeméti urak is, de
3741 2 | magyar emberek szeretik a meglepő fordulatokat, s ez az volt.
3742 2 | hány szét a tárnokmester. Meglett férfiak is lehajoltak a
3743 7 | Laci úgy remegett, mint egy meglóbázott fűzfavessző.~- Mi bajod,
3744 7 | Miklós-toronyba, hogy alkalmas percben meglódítsa a harangokat. A házfedelek
3745 9 | jegyzé meg Olaj bég, midőn megmagyarázták neki, hogy az öreg küldetésben
3746 8 | az igazit. Az új... az új megmarad Kecskemétnek.~A Góliát sietve
3747 9 | súgta a fülébe:~- Ne félj, megmentelek.~- Két szíve van - jegyzé
3748 2 | kell a gonosz pogánytól megmenteni. Hogy miért szemelte ki
3749 6 | a plánum, mely a várost megmentette volna örök időre a sarcolásoktól.
3750 5 | hogy őket a portyázóktól megmentse. Már pusztán az a tény,
3751 3 | napja?~Ezt bizony nem tudta megmondani Tóth Máté sem, dohogott
3752 5 | lesz akkor, és szóval is megmondhatja.~- Mit tudom én azt, hol
3753 6 | mire ítéljük most?~- Majd megmondja, kegyelmed, ha akarja.~Putnoki
3754 5 | egyszer kimondtam. Amit én megmondok, az meg van mondva.~A leány
3755 5 | öreg vonakodnék bevenni, megmutatod neki ezt a gyűrűt, jeléül
3756 8 | Néha felköltötte Cinnát, és megmutatta az egyes darabokat, amint
3757 4 | fejlődtek azóta is, mindenik megmutatván, mennyi telik tőle ész dolgában:
3758 7 | állítják ki a városházán, megnézheti ingyen boldog, boldogtalan,
3759 8 | a koszorú.~Egy év alatt megnőtt a haja, de milyenre! Egy
3760 5 | kópék kegyelmetek! Egészen megnyerték, felvidították a szultánt.
3761 2 | mozdulatokkal, mintha köpülne:~- Megnyilatkozott az esze. Isten álmában adta
3762 7 | szenátorokkal (Porosznoki uramat megölelte) - akkor aztán őt is fölkapták,
3763 7 | budai basa mind a kettőnket megölet, ha megtudja.~- A basa ellen
3764 9 | én... A virtus volt a te megölő betűd. Felébresztették benned
3765 9 | mint Lestyák Mihály uram. Megösmerték a termetéről, mozdulatairól,
3766 7(3)| azon által menő vitézektől megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat
3767 7 | szétfolytak a gondolatok, mint a megolvadt ólom, tagjait zsibbasztó
3768 8 | katlan izzó tüzén hirtelen megolvasztja, a fülébe önti, és a forró
3769 7 | integetnek a vén körtefa megőszült gallyai, künn az udvaron
3770 9 | táborban cselekedték.~Legott megparancsolta, hogy a holttestet vigyék
3771 1 | nincsenek-e körülráspolyozva, megpengette, nem érzik-e hangjukon egy
3772 9 | megfoghatatlan. Istennek tetszett új megpróbáltatást mérni Kecskemét városára,
3773 1 | lecsapott, mint a villám, s megrakodva a legértékesebb holmival,
3774 4 | engedi! (Pintyőre mutatott a megrándított félvállával.)~- De ha én
3775 5 | se kellett több szó, jól megrázta az alvó öreget.~- No, mi
3776 2 | György, ezüst menteláncát megrázva. - Tiszta búzaszemet kapart
3777 6 | vigyáz a házra, átveszi a megrendeléseket, és szóval tartja a türelmetlen
3778 8 | mindig közelebb-közelebb, megreszkettetve az ablaktáblákat.~A bírák
3779 1 | környékén érzett. Tízszer megrettent naponként egy-egy kerekedő
3780 9 | Nagy lassan előbujkáltak a megriadt minden rendű és rangú lakosok.~
3781 8 | az ablaktáblákat.~A bírák megriadva rohantak az ablakhoz, és
3782 9 | kevesebb.~- Nehéz azokat megritkítani - vélte a rossznyelvű Szomor
3783 9 | vagyok.~De mintha csakhamar megröstellné, amit mondott, odaszólt
3784 6 | iramodott, de a kapuajtónál megrogyott vén lába, és csak a küszöbről
3785 5 | egyet-kettőt elibük.~Azt a megrőkönyödést kellett volna látni, Lestyák
3786 7 | hogy ingyen kaptad, mert megrontasz vele. Így jutottam én a
3787 6 | de a szandzsák basával mégsem húzhatunk ujjat.~- Nem gondolom
3788 5 | hajtekercset fogta, hogy megsemmisítse.~- Nincs bátorságom - s
3789 3 | hömpölygött a végtelenbe megszakadozott hullámokban, tetszése szerint.~
3790 7 | köntös a veszély idején megszólal és tanácsot ad a bíráknak,
3791 7 | idomítania; a »Hatalmas bég« megszólítást kitörülvén, odaírni »Dicső
3792 4 | settenkedett, habozott, míg végre megszólította a hajdút:~- Hát nekem szabad-e?~
3793 3 | nem volnának a szalma közt megszórva pirosló búzamaggal. Hiszen
3794 5 | járhatunk«.~Egyszer csak megszűnt a keréknyom, s a kocsi bent
3795 9 | Ágoston uram szomorúan.~- Megtaláljuk - szólt csendes, tompa hangon
3796 3 | mint négy odaliszkot.~- Én megtalálom a négy odaliszkot is - szólt
3797 7 | tudósítás, hogy a ruháit megtalálták a Tisza partján, később
3798 1 | is lehetetlen volt tűrni, megtanácskozták a dolgot a nagyfejű emberek,
3799 5 | Legyen kegyes fölséged megtekinteni az ablaknál.~Nazur bég gépiesen
3800 8 | végigtekintvén művén, szíve megtelt édes érzésekkel: »Lehetséges-e
3801 8 | a piskóta lábaidat.~Úgy megterveztek apróra mindent, milyen lesz
3802 6 | Még délelőtt, mihelyt megteszem a rendeléseket. Nem akar
3803 6 | VÁROS~Pintyő felállította a megtöltött mozsarakat a piacon; néhol
3804 2 | minélfogva részint elakadt, megtompult, részint éljenné hegyesedett
3805 7 | azt mondom, megtudván a megtudandókat, hogy neki még az örökös
3806 7 | a kettőnket megölet, ha megtudja.~- A basa ellen is véd a
3807 5 | sejtse, senkinek sem szabad megtudni, kit fed a legényruha. Én
3808 7 | tizenkét héttel, azt mondom, megtudván a megtudandókat, hogy neki
3809 8 | héjatekintetét az érdemes bírákon, megütődve kérdé, melyik legyen közülök
3810 2 | valamit, ami az én fülemet megütötte. Ne restelld bővebben kimagyarázni.~
3811 5 | ruháknak.~- És már eluntad?~- Megutáltam, visszakívánkozom a rongyaimba.~-
3812 8 | jéghegyű gombostűk, hogy megvacogott a foga tőlük. Majd úgy rémlett
3813 8 | Ráró nyargalt szilajan, megvadulva a városház felé, rajta ült
3814 8 | a városház istállójába, megvakarta, kifésülte a Rárót, megetette
3815 3 | asszonynéném a kösöntyűket sem. Jól megválogassák, mindent szem nem látta,
3816 5 | szomorú csöndet Kriston.~- Megvárjuk a szultán határozatát -
3817 8 | rá?« »Az én tűm mindent megvarr - feleltem -, amit az én
3818 8 | kitanulmányozom a kaftányt, megvarrom a párját gyorsan, mint a
3819 8 | török kereskedők voltak, megvásárolta a finom sötétzöld bársonykelmét,
3820 5 | nincs elég hatalmam, hogy megvédjelek. Velem különben is ki tudja,
3821 5 | tegnapelőtt járt a kenő ember), s megveregetvén a szenátorok vállait, pártfogói
3822 4 | visszaéléssel az öreget, sem hogy megvesztegettette magát (nehéz volna azt most
3823 3 | bejárták a boltokat és mind megvették a nemzeti színű pántlikát,
3824 5 | dünnyögte dacosan és fehér foga megvillant, mert vacogott is egy kissé.
3825 8 | aranyat markolt ki a zsebéből, megvillogtatva Cinna előtt.~- Hol vette
3826 7 | statáriumot, s mivelhogy a megye nem mozoghat szabadon, a
3827 2 | holnap Pest megyéhez Nógrád megyébe.2 Most aztán bekiáltok a
3828 2 | mégyen abban holnap Pest megyéhez Nógrád megyébe.2 Most aztán
3829 8 | Imrének valamelyik olyan megyéjében, mely a császár kezén van...
3830 2 | polgármesternek, aki deputációba mégyen abban holnap Pest megyéhez
3831 7 | Fekete Pál nem engedte magát megzavarni:~- De az meg bizonyos, hogy
3832 5 | mozdíthasd errefelé. Hogy megzavarod az embert.~Megfogta a tömött,
3833 6 | Pál éppen orációt magolt a méhesében, mely így kezdődött: »Ki
3834 8 | Rárót, az jámborabb. Ma nem mehetnék magam, sok dolgom van, törvényszéket
3835 6 | Mert egész odáig úgyse mehetnének, kár volna a drabantokért.~
3836 3 | vett.~- Bokréta nélkül nem mehetünk.~S ezzel odatolta a szenátoroknak
3837 2 | város címerében is kecske mekeg.~- Jó, jó, de az apja még
3838 5 | Kecskemét úgy van együtt, mint Mekka és Medina, mint a kutya
3839 9 | kelmed képiben. Sohse lássam Mekkát, ha nem igaz.~Porosznoki
3840 7 | megfoghatatlan. Olyan okos ember, mekkorát botlik, mégis szörnyűség!~
3841 5 | sötétebb lett; ünnepélyes, méla csönd borult az alvó természetre.
3842 5 | uram! - inté Porosznoki mélabúsan. - Mit cselekszik?~- Az
3843 3 | lemondás, valami szívet facsaró melankólia.~- Micsoda! Csak tán nem
3844 5 | villant egyet; az ebhűség melege volt abban. Aztán felugrott
3845 4 | Hát még akkor mindjárt melegében, képzelhetni, nem lehetett
3846 2 | ezelőtt egy órával, hogy melegítse meg, mert még ma haza kell
3847 9 | Mért nem kelsz fel?~A leány melléből fuldokló, görcsös zokogás
3848 5 | útközben a szép fejecskét melléhez.~Hirtelen megrestellte...
3849 1 | Ezek a gaz cívisek a mellékjövedelmünktől fosztanak meg.~Hanem iszen
3850 6 | hátulsó kapun mentek ki, a mellékutcákra kerülve, hogy az összeverődött
3851 9 | jött, ismét elvágtatott egy mellékutcán.~Nagy lassan előbujkáltak
3852 4 | vágytól pihegve, ziháló mellel, a hiúságnak édes éhségével,
3853 5 | felkiáltott:~- Gyere hát, ülj mellém a kocsira. Hazaviszlek.~-
3854 9 | Mollah Cselebi összetette mellén kezeit, és kenetesen ismétlé:~-
3855 2 | huszonkét éves suhanc, vedlett mellényben, ingujjban. Vagy hogy ezért
3856 8(4)| messzelynél egy gombot old ki a mellényén, hogy az összeszámításnál
3857 6 | alól a széket, lekapcsolta mellényéről, hol egy láncon függött,
3858 4 | benneteket«, kikapcsolni az igéző mellénykét, leoldozni a bámulatos szoknyácskákat,
3859 8 | mindjárt!« Az egyik közülök a mellére ugrott, ott járt őrült táncot. »
3860 5 | akkor te most itt maradnál mellettem, és egy hajad szála se mozdulna.~-
3861 6 | idétlen hangokon keresve melódiát egy versezetnek, mely e
3862 2 | beszédünkbe belekotyogni - méltatlankodék Zaládi Márton (s intett
3863 4 | nagyot fújt előbb, majd méltatlankodva mordult rá:~- Minek a béka
3864 5 | közbenjötte nélkül is mosolyogni méltóztatott. Majd vígan odakiáltott
3865 5 | szenátorok komoly gondokba mélyedve, szótlanul ültek egymás
3866 8 | víziók gyötörték. Az aranyak, melyeket egy szakajtóba söprött,
3867 5 | pompás tinók és csikók, melyekhez Kriston Ferenc uram rebegte
3868 7 | hogy nem él, az hatlábnyi mélyen fekszik a föld alatt.«~Így
3869 8 | prémeket árult, és a poklok mélyére kívánta az olyan várost,
3870 4 | örökké ilyen ruhában.~Ugyan melyiknek van ereje azt mondani: »
3871 1 | rendre felfalja a szűzeket. Melyikre kerül a sor, ki következik
3872 8 | a napról... hiszen tudod melyikről; ne mondd soha, hogy te
3873 2 | ordítás úgy hangzanék, mint a mélységes pokol kacaja: hahaha, hihihi.
3874 7 | követelőbben.~Nem volt menekülés.~Zavartan húzta le a kaftányt
3875 6 | széle van - de hát úgyis jó, meneküljön, ha akar, csak itt ne legyen
3876 4 | pántlikás szarvval, beállított a ménes, ötven nyúlánk csikó, mindenik
3877 3 | legszebb hibátlan ötven a ménesből, nemzeti pántlikával befont
3878 3 | szárnyék, ahová a gulyák, ménesek jutnak »fedetlen« hajlék
3879 4 | fordulva Inokai József. Egyik a ménest viszi, másik a gulyát. Ágoston
3880 4 | karikást, s megindul a fényes menet, muzsikaszó mellett, mert
3881 7(3)| meghagyá nekik, hogy haza menjenek, és ha valaki bántaná őket,
3882 3 | búzamaggal. Hiszen a kis egér se menne be a csapdába, ha nem fehérlenék
3883 5 | pruszlikját.~- Vissza kell menned - mond a főbíró -, fejünkkel
3884 7 | szereplést.~- Megyek, hogyne mennék! Öröm ülni egy ilyen szép
3885 7 | lehetetlen, lehetetlen...~Mennél nagyobb volt a dicsősége,
3886 6 | magában:~»Elmegyek, el kell mennem. Ha nem megyek, örökre halott
3887 7 | de nagy hiba volt el nem mennie a táborba. Az ördög hozta
3888 5 | egyforma, kiismerhetetlen, a menny ellenben változatlan, kitarkázott
3889 4 | délibábos róna, melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa
3890 5 | bejutni hozzá?~- Nem lehet.~- Mennydörgettét! Szépen vagyunk! Lesz öröm
3891 6 | Megállj! - kiáltá, s messzire mennydörgött a hang. - Nem eresztlek!
3892 3 | átnedvesedett gégével, mennydörögve folytatá a főbenjáró részt:~-
3893 1 | bólingattak a fejeikkel.~- Hát mennyiben volnánk a főtisztelendőre
3894 6 | Gondoljatok arra, hogy mennyire szerettétek őt ezelőtt három
3895 3 | van csak: Csuda István.~- Mennyit ígérhetek? - kérdé jókedvvel
3896 6 | mondatokat, s mint valami mennyköveket vagdosta a Pintyő Gyuri
3897 8 | tüskés állát, azt hitte, a mennyországban van. De meg szépült is napról
3898 9 | mögül nézték a jelenetet, mennyre-földre esküvének, hogy a sisakrostélyos
3899 5 | visszarángatta tehát gyöngéden, mente-szárnyaiknál fogva, a kifelé iparkodó
3900 6 | oldalt. A hátulsó kapun mentek ki, a mellékutcákra kerülve,
3901 4 | Józsefe.)~Hőseink tehát mentek-mendegéltek, míg végre ott találták
3902 2 | arra, hogy én varrjak neki mentéket.~S ezzel, mint egy öklelőző
3903 2 | az ősz Pató György, ezüst menteláncát megrázva. - Tiszta búzaszemet
3904 7 | fogadnom, mikor interveniálni mentem Budára a basához. Mert én
3905 6 | ha-ha-ha.~- De hisz az engem menten karóba húzat, vagy rabszíjra
3906 9 | szánalom himbálta a leány mentségei felé, akik nem akarták,
3907 7(3)| nagy ajándékokkal elejben menvén, egy csauszt kértek vala,
3908 8 | apróra mindent, milyen lesz a menyasszonyi ruha, milyen lesz a koszorú,
3909 1 | magukkal hurcolták a főbíró menyecske-feleségét, valamint Doma Gergelyné
3910 3 | Leányok és férjhezmenő özvegy menyecskék szörnyűködve beszélték meg
3911 1 | aki legény, innen hozzon menyecskét«, azért már akkor is gyönyörűek
3912 9 | minden hajaszála az égnek meredt.~- Irtóztató!~A főbíró leborult
3913 5 | karcsú derekát a karjával méregeti.~- Mondd meg nekem, Cinna -
3914 5 | húsos képe vörös volt a méregtől, mint a paprika.~- No, disznók -
3915 7 | habokat hasogatva, ő maga azon mereng: »Vajon mit csinálhat most
3916 9 | Porosznoki és Ágoston uraimék mereven szegezték szemeiket a főbíróra,
3917 2 | pukkadjon meg aztán az ember mérgében?~Pártját fogta Miskának
3918 6 | fújni. Ez a Csalános tavától mérgesedik. Sőt hallani lehet már távoli
3919 5 | között.~S megint figyelmesen méricskélt ott fenn szemeivel.~Egyszerre
3920 5 | kitarkázott kékes mező.~Ott méricskélte ki az utat Pestről nemes
3921 4 | a hideg; szerettek volna mérkőzni - biz isten olyanok, akiket
3922 9 | tetszett új megpróbáltatást mérni Kecskemét városára, de ne
3923 5 | A CSÁSZÁR ELŐTT. AZ ÉGI MÉRNÖK~Nagy díszben jelentek meg
3924 5 | újra elhallgattak, újra merőn bámultak a fehéres ködbe,
3925 8 | nyugtalanságot érzett, de magának se merte bevallani. Ej, iszen minden
3926 7 | mesélgetnek a kunyhókban, száz mértföldre innen. Messze Szeged alatt,
3927 7 | Szép csendes estéken őróla mesélgetnek a kunyhókban, száz mértföldre
3928 7 | cseréptálak a falon, a bútorok mesélni kezdenek, ropog a tűz a
3929 7 | fölvirágzott, a lakosok mesés gyorsasággal gazdagodának.~
3930 8 | kigondolnak egy örökségi mesét, s elkezdődik a soha meg
3931 5 | huhogtak a baglyok. Csak messze-messze valami falucskában zúgott-kongott
3932 9 | Titokban ment az egész. »Messzeeső város«, nekem azt mondotta.~-
3933 8(4)| kecskeméti ember minden messzelynél egy gombot old ki a mellényén,
3934 6 | Megállj! - kiáltá, s messzire mennydörgött a hang. - Nem
3935 2 | ő szent felsége mindig a mesteremberek gyermekeivel dolgoztat.
3936 7 | szabósághoz. Mert nagyszerű mesterség az, fiam, fölséges tudomány,
3937 7 | mondom, szükséges volt a mesterséghez, ámbár nemigen veszem észre,
3938 2 | asztal közepére, melynek zöld mezején pajkosan játszott, ugrált
3939 8 | kalgai szultán írta, majdnem mézes náddal:~»Édes fiam, vitéz
3940 9 | bábu? - cincogta a ceglédi mézeskalácsos.~- Én adtam oda a vasláda
3941 9 | meghagyta az életet.~A ceglédi mézeskalácsosra került a sor; sokáig gondolkozott,
3942 8 | Úgyszintén becitálta a ceglédi mézeskalácsost, Korda Istvánt, és mivelhogy
3943 4 | kis kormos, rongyokban, mezítláb, kócosan, meglegeltette
3944 5 | változatlan, kitarkázott kékes mező.~Ott méricskélte ki az utat
3945 8 | áll a címerpajzson, ezüst mezőben, a kettéosztott pajzs másik
3946 7 | tiszteletre méltó komolyság mezsgyéjén, és sorba menjünk a dolgokon,
3947 5 | kiszolgálják, tenyerükből édes mézzel etetik stb.~Most a budai
3948 5 | mindnyájunkat felakasztanak miattad? Takarodsz vissza mindjárt!
3949 8 | bújt az öreg szabóhoz.~- És mibe állapodtak meg?~- Megalkudtunk.
3950 7 | váratlan szellő. Hiszen a Midász nagy fülei is kisültek.
3951 8 | kaftányra mutatva. - Melyik a mienk?~Lestyák habozva állt meg
3952 9 | hogy varrjon nekik egy, a mienkhez hasonló kaftányt ötezer
3953 6 | fiúért, nagy jó uram.~- Miféle fiúért?~- Hát a fiamért.
3954 3 | Akiről csak annyit tud a mifelénk való fehérnép, hogy a basák
3955 1 | kiváltogatták a jámbor cívisek, mígnem maga Szűcs János főbíró
3956 7(3)| mutatnák meg neki; ez okáért miháján valami török sereget láttak,
3957 1 | lakodalomból, mikor ifjabb Nagy Mihállyal a lötyögtetőt járta; éppen
3958 4 | Debrecennek Csokonai Vitéz Mihálya támadt, Szegednek Dugonics
3959 7 | ritkaság, mint a Lestyák Mihályé. Verőfényes pompában sütött
3960 3 | nyúlt a főbíró ábrázata mihamar. Egész vasárnapig egyetlen
3961 7 | Mihály uram.~- Hogy-hogy?~- Mihelyest meglátta rajtam Olaj bég,
3962 7 | maradt, és azon töprengett, mihez fogjon, merre menjen. Nehéz
3963 9 | táncoltak azok a gömbölyű betűk, mik a nótárius tolla alatt nagy
3964 9 | amint eltülkölték a Szent Miklós-templom tornyán a kilenc órát -
3965 4 | Mátyás-templommal, Kecskemét a Szent Miklós-toronnyal, melyen rajta volt jó pajtásságban
3966 7 | maga mászott fel a Szent Miklós-toronyba, hogy alkalmas percben meglódítsa
3967 8 | alatt megnőtt a haja, de milyenre! Egy este bizalmas édes
3968 7 | hozta! Foglaljanak helyet minálunk. Mi járatban vannak kegyelmetek?~-
3969 2 | egyik kereke hiányzik. Minap a derék Brunó atya elküldte
3970 2 | a sok száz meg száz hang mind-mind éljennek csatlakozott a
3971 5 | bácsi, aki, ha felköltötték, mindannyiszor útba igazította őket.~-
3972 6 | Legfeljebb fogságra hurcol. Mindenesetre elmegyek.«~A kaftány egyik
3973 4 | milyen egyformák valának. Mindeniknek volt egy olyan dolga, amivel
3974 5 | Melyik szekérre ült át?~Mindenkitől megjött a felelet: Itt sincs!
3975 5 | kegyelmedet is láthatom mindennap.~- Fogd be a lepcsest! Ne
3976 9 | zokogás tört ki.~- Én vagyok mindennek az oka. Én vagyok a vétkes.~-
3977 9 | viaszgyertya fénye rezgett.~Addig mindenre telt idő. Az ácsok megépítették
3978 2 | önteni kezdték a népeket. Mindenünnen kíváncsiak rohantak elő.
3979 5 | uram rebegte el a prológot. Mindez nem sokat érdekelte kelet
3980 9 | morogta Mollah Cselebi.~Mindezzel nem törődött semmit, otthagyta
3981 5 | bízvást cserélhettek, mert mindnyájuk gondolata egyforma volt;
3982 5 | Tudod-e te azt, hogy minket mindnyájunkat felakasztanak miattad? Takarodsz
3983 8 | Cinna el nem bírta gondolni. Mindössze egy körülmény volt feltűnő,
3984 2 | hihihi. A »pigra massa« minél nagyobb, vaskosabb, annál
3985 8 | fölvenni kezdték a fölséges minta formáit. Szeme lángolt,
3986 9 | éjszakára hazahozta a kaftányt mintának, és varrt egy másik hasonlót.
3987 8 | Még csak nem is sejtem, miről van szó.~Az öreg suttogva
3988 1 | Az akasztófára való Ali Mirze aga vezette őket.~- Jó estét,
3989 3 | majdnem szentté tették?~- Misét szolgáltatok a lelkemért.
3990 8 | Beniczkyekkel. Ösmerem én Misit, tele van hóborttal, de
3991 2 | helyéről, odajárult Lestyák Miskához és megveregette a vállait.~-
3992 6 | szíve büszkeségét, az ő Miskáját elhurcolták a tömlöcbe.
3993 2 | mérgében?~Pártját fogta Miskának Katona Bálint, a szűrszabó.~-
3994 3 | folytatá a főbenjáró részt:~- Miszerint aki a török császár felesége
3995 2 | teremben. A szenátorok meg se moccantak.~- Senki? - kérdé elboruló
3996 5 | részekben kezdte leszórogatni a mocsárba. A fekete szálak szép csöndben
3997 5 | ült egész a tengelyig a mocsárban, mely a békanyáltól, rekettyétől
3998 7 | le se törölte ruhájáról a mocskot, eleibe futott lázas lihegéssel.~-
3999 8 | Szegedről vagy Halasról, szajkó módjára darálta el a formulárét:~-
4000 1 | kecskemétiek mégis megadták a módját.~- Volna-e lelke a hadnagy
4001 2 | szenátorokból kell lennie, az az egy modus vivendi van, ha kegyelmetek
4002 7 | támlájú főbírói karszék mögött ott lebegett, rezgett egy
4003 4 | lángpallos helyett fölemelt mogyorófa pálcával.~Olyan szép volt
4004 8 | egy ember kell, meg egy mogyorófabot, amahhoz pedig szintén egy
4005 7(3)| Kecskemét története, 86. l.) »Mohamed császár Magyarországba jövén,
|