300-blond | bobis-elebb | elege-feles | felet-hamis | hangg-jeleu | jelez-kocka | kocos-lovak | lovam-moham | mohon-paris | parit-sos | sosbo-taris | tarka-varo | varod-zurza
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
4506 9 | Porosznoki.~Mint elhajított parittyakő, úgy zúgtak a hangok a levegőben: »
4507 8 | héján. Nem volt a Kunságban párja.~Kedvence, meghitt bizalmasa
4508 8 | a kaftányt, megvarrom a párját gyorsan, mint a karikacsapás,
4509 3 | bántani, hanem inkább nyájas parolaszó mellett megalkuszik vele,
4510 3 | Kemenesné, Bán Mária. Egy párt ki is kergetett a szobájából
4511 5 | a sásokat, a pillangós pártájú vadborsó-virágokat...~Mikor
4512 5 | megveregetvén a szenátorok vállait, pártfogói arccal biztatta őket:~-
4513 7 | ruháit megtalálták a Tisza partján, később pedig valahol lejjebb
4514 2 | aztán az ember mérgében?~Pártját fogta Miskának Katona Bálint,
4515 5 | A nagyvezér, a jelenlevő pasák és ulemák megbotránkozva
4516 1 | szedni.~Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis
4517 5 | Kecskemétnek egy állandóan ott lakó pasát, vagy csauszt vagy akármit,
4518 5 | kicsinyég. Majd Ibrahim pasával váltott halkan néhány szót.~
4519 5 | mely aranyos zsinórokkal és paszomántokkal volt kihányva, mindenféle
4520 8 | skófiumot, a sújtást, a paszomántot, a bélésre való medvebőrt.
4521 3 | elrabolni a gvárdiánt és Litkei pátert - de mindjárt ám. Erre a
4522 4 | rá:~- Minek a béka lábára patkó? Eredj a pokolba!~Mintha
4523 2 | Igaza van! - mondá az ősz Pató György, ezüst menteláncát
4524 6 | részleteknél, midőn Porosznoki nagy pátosszal festé: »és megjelentünk
4525 1 | örömük, mert amint a szűkebb pátriához közeledtek, alig hogy elhagyták
4526 6 | expedíció után ez volt a patriarchális szokás. A közönségesebb
4527 3 | az úrasszonyok, »a város patronái«. Mátyás mester egy szekér
4528 6 | támadt a teremben.~- Nagy pátrónusa a budai vezér - jegyzé meg
4529 1 | ájtatosan fohászkodának a város patrónusához, Szent Miklós püspökhöz;
4530 3 | akiket illet!~Itt rendesen pauzát szokott tartani a dobverő
4531 5 | járniok, ott pompás ebéd volt, pecsenye, háromféle ízletes gyümölcsök.
4532 7 | az igaz, de egyél abból a pecsenyéből, ne restelld, hogy a földre
4533 7 | Laci legény, és leejtette a pecsenyés tálat, melyet az imént emelt
4534 1 | kacskaringós bottal, melyet a város pecsétjén bamba képpel tart egy kecskefejbe
4535 6 | láncon függött, a város pecsétjét, és odavágta láncostul a
4536 8 | elküldte Pintyőt a város pecsétjével Cinnához a kulcsért, aztán
4537 9 | vérpadra, s könnyedén, mint a pelyhet, nyergébe emelte a remegő
4538 3 | kihirdette a főbb utcákon penecilus-hangján:~- Drum! Brum! Adatik tudtára
4539 9 | egyik kezében a széles pengéjű pallossal, másikban egy
4540 8 | Nevess no, Cinna, mert annyi pénzed van, hogy a kis gyerekeid,
4541 7 | kenyeres szekerek, az ökrök, a pénzes tarisznya, a triumvir és
4542 1 | bizonyos summát jelentett a pénzpiacon.)~Egy darabig csak kiváltogatták
4543 1 | kedve egy kis élésre vagy pénzre: »Nosza fiam, Dervis bég,
4544 6 | hozza el kegyelmed a város pénztárába, ha-ha-ha.~- De hisz az
4545 1 | akcentus (ott akkoriban hamis pénzverők tanyáztak). Mikor aztán
4546 7 | Rengett a fal az éljenektől, percekig tartott, míg Permete Gáspár
4547 9 | egyszer, de csak egy fél percre.~- Milyen eset! milyen eset! -
4548 8 | mondani olyat, hogy táncra perdülnél.~Titokzatosan hunyorgatott,
4549 6 | gyerekestül, mindenféle pereputtyostul, a lovakkal, barmokkal egyetemben,
4550 6 | fogja meg a szalmát, legott pernye aztán az egész.~- Elsinkófálták
4551 1 | gyűjtéséhez, házról-házra járván a perselyekkel.~- Váltsuk ki a szegény
4552 6 | Karbunkulus-ruhákat varrattak azoknak a perszónáknak! Hivatalos kerítők!...~-
4553 7 | dolgokban verzátus és okos perszónának kell lennie.~- Ej - felelte
4554 8 | ha valamely tekintélyes perszónát megcsípett Szegedről vagy
4555 2 | deputációba mégyen abban holnap Pest megyéhez Nógrád megyébe.2
4556 2(2)| Pestmegye Füleken székelt. ~~~~~~
4557 5 | sokszor hajtott már gulyákat Pestre esős ősz évadján is: hátha
4558 5 | Ott méricskélte ki az utat Pestről nemes Kecskemét városáig.
4559 7 | Tiszteletes Molitorisz Péter uram, a lutheránus lelkész
4560 1 | lehetetlen volt kifogni.~Péter-Pál napján betörtek a szolnoki
4561 5 | melyet nyílt könyvnek nevez Petőfi. Nappal a délibábjával a
4562 7 | rajta, piros falú, fekete pettyes karton viganó: az Erzsike
4563 5 | szultán pompás hangulatba pezsdült, a tolmács hasonlóképpen
4564 3 | nem lehet szülője még egy picinyke ürgének sem. Mert ez a föld
4565 2 | kacaja: hahaha, hihihi. A »pigra massa« minél nagyobb, vaskosabb,
4566 4 | mikor nézné magát vágytól pihegve, ziháló mellel, a hiúságnak
4567 3 | hogy a saját bőrüket téli pihenésre eltehessék.~Itt-ott kipattant
4568 7 | akarok otthon egy kicsit pihenni.~A kopjás kis kapuban már
4569 3 | Maga az öreg Lestyák sem pihent; szekérre ült a fia megbízásából,
4570 2 | kurucok szurkáltak agyon pikáikkal, a negyediknek a hitvesét
4571 5 | törpék, viaskodó sárkányok, pikkelyes csodaszörnyek, lepedős kísértetek
4572 4 | kellett lótni-futni Ponciustól Pilátusig, ügyeskedni s »érvelni«,
4573 6 | köd gomolygott, és a hó is pilinkélt csöndesen.~Elég korán jöttek
4574 9 | sopánkodék Zeke Gerzson.~- Egy pillanat! - magyarázta Fábiánné asszonyom -
4575 9 | dobogását, egy ablakon beosont pillangónak a vergődő röpködését. Két
4576 5 | liliomokat, a sásokat, a pillangós pártájú vadborsó-virágokat...~
4577 5 | őket egy percig sem buja pillantásaitokkal.)~Míg a pasa kirohant intézkedéseket
4578 7 | kést. »Szaladj, fiam, a pincébe, de itt legyen az egyik
4579 8 | lakodalmat csapunk, mint a pinty; bizony szeretném már táncban
4580 9 | amit mondott, odaszólt Pintyőnek:~- Ki kell az ablakokat
4581 4 | fel rá.~- Az nem engedi! (Pintyőre mutatott a megrándított
4582 8 | Meglátva édesapját, elküldte Pintyőt a város pecsétjével Cinnához
4583 6 | Permete Gáspár:~- Volt-e pipa a szájában?~Nagy derültség
4584 7 | látja az ember. Kedélyesen pipázik a kürtő, vígan integetnek
4585 4 | mókust is megbabonázta a pipere. Elfordult, könnyezett,
4586 7 | szekéren, a szép ropogósra pirított cipók tetejében bizisten
4587 2 | régi lenne. A fiatalság pírja égett arcán, szemeit mosolyogva
4588 6 | A szabó hazament, de a pirkadó hajnal már ott találta a
4589 8 | a kaftány befecskendezve piroslott messziről.~ ~
4590 4 | le a bokáig. Ajka túltett pirosságával a rubintos násfáján, kondor
4591 8 | lesznek (nem kell ám azért pirulni, mit szégyenled az unokáimat!),
4592 7 | kebledre, Cinna.~Cinna fülig pirult, s fejéről egy önkéntelen
4593 3 | teszem - folytatá fülig pirulva.~- De hát mit szól ehhez
4594 8 | már táncban látni azokat a piskóta lábaidat.~Úgy megterveztek
4595 1 | tömzsi Babos meghökkenve pislantott a hadnagyra, nem tréfál-e,
4596 7 | bolhabetűs írást habzsolva pislogó nyúlszemeivel.~- Ni, ni,
4597 9 | A hallgatóság soraiból pisszegés hallatszott, éljenekkel
4598 9 | maradok. Meglátom, ki mer pisszenni, ha Kecskemét város főbírája
4599 6 | Pintyő Gyuri meg a Muska Pista fejéhez.~- Nem kell a dolgot
4600 7 | dünnyögte kelletlenül vakarva pisze orrát -, hm, ilyen tán a
4601 6 | mint Csuda uram, vagy a piszlicár Dervis bég, kik egy pap
4602 5 | pedig a mécsese tört el, pityeregni kezdett, míg ellenben Ágoston
4603 3 | hogy meg ne induljon a pityergésig menő szánakozás a háromszázhatvanhatodik
4604 5 | Cinnára.~Cinna sóhajtott és pityergett:~- Szép lassan, napok múlva
4605 5 | Otthon volt ő az ég fényes planétái közt. A föld egyforma, kiismerhetetlen,
4606 3 | dicsekvéssel: »Hej, mikor én még plenipotenciás követ voltam a Thököly uram
4607 8 | kezén van... De ez mind csak pletyka! Maguk a kecskemétiek gyártják,
4608 7 | mondá a főbíró büszke pluráliszban.~Röviden elmondták, a gyűlés
4609 3 | följegyzem a nevét.~Még egy pár pocsék kofa jelentkezett ezenkívül
4610 6 | arany csákányt vittek. Pocsékolták a pénzt!~- Csúffá tettek!
4611 7 | lépést tett a tó felé, de egy pöszmétebokor volt útjában, a legmagasabb
4612 1 | embereket:~- Ne hagyjuk a gaz pogány kezén pusztulni a szegény
4613 2 | városunkat hogyan kell a gonosz pogánytól megmenteni. Hogy miért szemelte
4614 8 | dugott, elkezdtek vékony póklábakon fölfelé mászni a falon. »
4615 7 | az egész, hogy a szultán póklábas aláírásával bele van szőve: »
4616 8 | asztrakán prémeket árult, és a poklok mélyére kívánta az olyan
4617 4 | béka lábára patkó? Eredj a pokolba!~Mintha mindenik szó egy
4618 1 | csak homok, le egészen a pokolig.~Végre is lehetetlen volt
4619 5 | saraglyába, mint egy lyukas pokrócot szokás.~Ágoston uramnak
4620 7 | történt. Kecskemét érdemes polgárai, húzzátok meg a harangokat.
4621 2 | Boldog időkben jutalma ez a polgári virtusoknak. Az egész város
4622 2 | Miben megy most már a halasi polgármester Fülekre?~Az öreg szabó dölyfösen
4623 2 | vinnem ezt a mentét a halasi polgármesternek, aki deputációba mégyen
4624 6 | élénken fordult az összegyűlt polgárokhoz:~- Most pedig siessünk szekerekre
4625 6 | kálvinista és egy lutheránus polgártársunk.~- Helyes! - rivalgott a
4626 2 | pálca elvállalása, s egy polgártársunkat sincs jogunk választás útján
4627 4 | virágkertésznek vedlett alá - ilyen a politika!... Porosznoki Gábor a fegyvert
4628 2 | Kecskemét ez idő szerinti politikája oda megy ki: minden áron
4629 7 | tud. Eddig én csináltam a politikát. Ne nevess, Misi, mert megharagszom.
4630 2 | Tiszta búzaszemet kapart ki a polyvából.~Porosznoki Gábor felkelt
4631 7 | hevenyészve volt, minden pompásan ment, csak éppen a díszkocsi
4632 7 | főbíró kivonult olyankor pompával a város csődörein; négy
4633 4 | Őneki kellett lótni-futni Ponciustól Pilátusig, ügyeskedni s »
4634 8 | az ő alakja eltűnt az út porában, a szenátorok és a főbíró
4635 9 | volt ideje elmondani, nagy porfelhő támadt a ceglédi utca felől,
4636 1 | naponként egy-egy kerekedő porfelhőtől, s ha éjjel zúgni kezdtek
4637 1 | karcsú tornya s egy közeledő porfelleg.~- Mi a kő lehet az? - tanakodtak
4638 3 | megjelölni ha csak egyetlen porhanyó dombot, amelyikre holnap
4639 6 | azonban késő este van már, a porkoláb sincs itt. Majd kieresztjük
4640 6 | lóra ült, kivont karddal poroszkálva mellette két oldalt. A hátulsó
4641 9 | Következik a szavazás!~Porosznokié volt az első vótum:~- E
4642 7 | a napfényre; a nép közé. Porosznokit megéljenezték, az öreg Inokainak
4643 3 | félóra múlva már ott verte a port az Ágoston pej kancája a
4644 2 | vasalómelegítéssel kínozni.~- A saját portájáról ítélkezzék kend - vágott
4645 1 | dübörgése: »Jaj, megint jönnek a portyázók!« Estende apró kezeiket
4646 5 | a kis ujjam, hogy őket a portyázóktól megmentse. Már pusztán az
4647 3 | a nap is, melynek arany porzója szétfrecseg a magasból a
4648 5 | látta ő azt, hogy szinte porzott.~ ~
4649 2 | kívánságokkal, s azzal a nyájas postscriptummal: »mert különben karóba húzatom
4650 4 | másik határhoz, mint egy rőf posztó a másikhoz, ha egy végből
4651 3 | ezüst virágokkal átvert posztókat, finom blond-csipkéket,
4652 1 | a helyzet, mint a fekete posztóval bevont mesebeli városokban,
4653 2 | főbíráját, ha olyan nagy potentát!~Nem felelt semmit, kezeiből
4654 8 | szőrmentében beszélgetnek a potentátok.~Eközben fülig vörösödve
4655 9 | húzzátok le a testről - pótolá a rendeletet Porosznoki -
4656 2 | ő féltett kincsei, sűrűn potyogtak a tömeg közé, »cup, cup«.
4657 2 | én annak az imposztornak. Pozdorjává töröm a gézengúzt. Odaadom
4658 1 | ELSŐ FEJEZET~GONOSZ PRAKTIKÁK. PAPOKNAK AZ Ő NAGY KAPÓSSÁGUK~
4659 5 | ilyen még elő nem fordult a praxisában), és azt kérdezte élénken:~-
4660 3 | csoportok verődtek össze a szent prédikáció után a városháza előtt,
4661 1 | szegény Brunó atyát. Gyönyörű prédikációt tanult be a húsvéti szent
4662 7 | süvített közbe a református prédikátor, nagytiszteletű Mokros Ézsaiás
4663 8 | Cselebit Budáról, aki asztrakán prémeket árult, és a poklok mélyére
4664 7 | A holta után csak nem prezideálhat - kottyant bele Zeke Gerzson
4665 4 | ilyenkor rászólt a hajdú: »Próbáld fel, húgocskám!« Biz az
4666 4 | szépek, árvák és szegények próbálhatták fel a ruháikat. Olyanok,
4667 3 | meg«, biztatja a másik: »próbálj fel engem!«, susogja a harmadik: »
4668 4 | tisztéhez tartozott.~- Ugyan próbálja fel galambom, ott a másik
4669 3 | visszatalálhasson rá... Ej, ki próbálna itt megjelölni ha csak egyetlen
4670 4 | motyóiba?~Mind meg akarta próbálni - egyik sem vetette le szívesen.~
4671 5 | második szekér más irányban próbált szerencsét. Az is besüppedt.~-
4672 1 | tanakodtak embereink.~- Nyilván processzió jön elibünk.~- Lesz dikció
4673 1 | éppen a kísérete nem volt processziós nép, hanem török katonák. -
4674 2 | a szerecsen testén. Ez a processzus folyik századok óta a nagy
4675 6 | Allah nagy és Mahomed az ő prófétája. Mit parancsolsz, Kecskemét
4676 5 | Ferenc uram rebegte el a prológot. Mindez nem sokat érdekelte
4677 4 | kosárral! Keresték is a protekcióját igéző mosolyokkal, sonkával,
4678 3 | pajtáskodó kontyosokat. A protestánsok előtt csak olyan furcsának
4679 9 | szaporasággal kölykeztek a protokollum papírján. Ajkait vérig harapta: »
4680 7 | mondjuk ki és iktassuk protokollumba, hogy valamiképpen az isten
4681 3 | egy rokolya. Ahol meg a pruszlik. (Oh, be felséges kis jószág!)
4682 5 | Dideregve kapcsolta össze a pruszlikját.~- Vissza kell menned -
4683 4 | gyönyörűséges ingvállt, a pruszlikot, a meggyszínű selyemszoknyát,
4684 1 | patrónusához, Szent Miklós püspökhöz; hátha az tehetne valamit,
4685 7 | ezüst takaróval takarózol, puha homokvánkoson álmodol!...
4686 2 | éppen magyarázni akarta puhább anyagban dolgozó pályatársának,
4687 2 | Hát se vas, se Miska. Ne pukkadjon meg aztán az ember mérgében?~
4688 3 | Meg kell lenni a virágnak, punktum.~Hiszen persze nem ajánlkozott
4689 3 | Balról kis viskó fehérlik, a pusztabíró lakása. Dús legelők terülnek
4690 7 | pénz szülte a mindenféle pusztai betyárt és haramiát, akik
4691 3 | alá.~A főbírót érdekelte a puszták élete; sorba nézegetett
4692 5 | portyázóktól megmentse. Már pusztán az a tény, hogy a fölséges
4693 7 | Én azt parancsoltam, hogy pusztuljanak el íziben. Szót fogadtak,
4694 1 | hagyjuk a gaz pogány kezén pusztulni a szegény szerzetest. Mit
4695 3 | felelte közömbösen.~- Quid tunc? Letegyünk a tervünkről?~
4696 9 | vérnyomok irányában, míg ráakad a fejre és a bűn nyitjára.~-
4697 7 | éhes vagy, lecsigázott az a rabkoszt. Ámbár iszen én sem ettem
4698 8 | tömött varkoccsal, ahogy a rabokét szokás.~- Egy megkötözött
4699 8 | most talán kétszáz várost rabol, harácsol, kénytelen lesz
4700 7 | be-betörtek Kecskemétre rabolni. De minden rossznak van
4701 1 | marad belőle, ha a labanc rabolt, az is mindegy volt a szegény
4702 1 | nemes város, mert ha a török rabolta ki a sátrakat, akkor a labancok
4703 2 | a negyediknek a hitvesét rabolták el, ma, mondom, hősies önfeláldozás
4704 2 | Jedikulában senyvedt el bús rabságban, egyet a kurucok szurkáltak
4705 6 | élő ember neki portéka. Rabszolgákkal kereskedik. Legfeljebb fogságra
4706 8 | megetette egy kis zabbal, aztán rácsatolván a nyerget, átüzent Lestyákékhoz,
4707 7 | ha annyit tud, hogy: ha rácsorog az eső, be kell menni az
4708 5 | összerázkódott, szép nagy szemeit ráemelte a főbíróra, de annyi bájjal,
4709 2 | kidomborodó, az uralmat magához ragadott első éljenhez, nagy széles
4710 1 | Vica nevű hajadon leányát ragadták el egy lakodalomból, mikor
4711 5 | Ágoston uram teljesen el volt ragadtatva.~- Ugye, hogy érek én valamit?
4712 5 | látni, Lestyák a bajuszát rágta, a becsületes Porosznoki
4713 1 | napbarnított ábrázata (verje meg a ragya), sokkal derengőbb volt
4714 4 | veszett? Az ezeregyéj minden ragyogása semmi se.~Hány lányka topogott
4715 3 | szultán ugyan nem az!~Ki rajong a török szultánért? Ha még
4716 7 | Hogy-hogy?~- Mihelyest meglátta rajtam Olaj bég, leszállt a lováról,
4717 4 | hogy még ő is elandalodott rajtok.~- Nagy segítség az ilyen
4718 1 | őkegyelme se volt rest, rájuk üzenni, ha a kurucoknak
4719 5 | azok a szeszélyes alakzatok rajzottak.~Hát egyszer csak az egyik
4720 5 | Az a panasz, hogy »sarat raknak a sár fölébe, nevezvén azt
4721 6 | pedig siessünk szekerekre rakni a sarcot, hogy amint Olaj
4722 9 | is ki fogom azt mondani.~Rakoncátlan közbeszólások röpködtek.~-
4723 5 | fogantatott, mert egyáltalában nem raktak semmit. Az volt a nézet, »
4724 7 | az ágy alá gurult.)~Laci rákvörösen somfordált az ajtó felé.~-
4725 3 | csukaszín dolmányban, hetyke rámás csizmákban, és ha hites
4726 1 | számára, s ez majd mindég ráment ezer aranyra.~Hiába sóhajtozott
4727 8 | tojásáruló kofát kell a piacon ráncbaszedni. Ehhez egy ember kell, meg
4728 1 | Porosznoki hirtelen hátrahajtotta ráncos gallérú kék köpönyegének
4729 4 | engedem, a város főbírája.~Ránézett a könnyein keresztül nevetve.~-
4730 5 | öreget.~- No, mi a baj? Mit rángatsz, te kölyök?~- Tisztelet
4731 7 | szenátor is mind magára rángatta egy félóra alatt sebtiben
4732 7 | mégse konveniál az ő nagy rangjához.~- Beszéd ez csak - szólt
4733 4 | még tíz-húsz év múlva is rangot adott az asszonyoknak, ha
4734 9 | megriadt minden rendű és rangú lakosok.~A szenátorok örültek,
4735 1 | Ferenci-szerzet zárdájára rohanván, ráparancsolt vitézeire:~- Semmihez se
4736 8 | sajátkezűleg, két ott álló szenátor rásegítette az öregre. Ez volt a hivatalos
4737 7 | tudott neki örülni, pedig rászolgált, akármi történjék is, ő
4738 3 | dombot, amelyikre holnap rátalál? A buckák odább sietnek,
4739 9 | szíve volt a fogantyúja. Rátaláltál. Minden szétesett. Itt állok,
4740 2 | ugrott, mint egy hörcsög és ráteríté a vasalatlan új mentét,
4741 7 | a Bodri, bent a szobában ráugrik a Cirmos, nevetnek a mázas
4742 7 | maradt zavarban, kitanult ravasz róka volt, gyorsan tudott
4743 5 | hogyan szöktél meg?~- Rávettem az öreg törököt, aki az
4744 7(3)| láttak, az bíró az köntöst rávevén, elejekbe ment, kit látván
4745 2 | s eszeveszetten elkezdte rázni a felső gallyakat. A fölséges
4746 3 | a cél, kétkedő mosollyal rázták a fejöket: »Nem lészen foganatja.«~
4747 5 | budai vezérnek:~- Fátyolt reájok gyorsan, Ibrahim! (Ami annyit
4748 9 | milyen bajt hoztál magadra, reám és őreá. Nem voltál rossz
4749 5 | melyekhez Kriston Ferenc uram rebegte el a prológot. Mindez nem
4750 5 | sincs!~- Hála istennek - rebegték a szenátorok megkönnyebbülten. -
4751 9 | megcsavarta.~A pálca egyet reccsent: el volt törve.~- Halál! -
4752 7 | ember, akiről én egyszer azt referálom a fölséges szultánnak, hogy
4753 7 | mondta! - süvített közbe a református prédikátor, nagytiszteletű
4754 8 | tolvajokból kitelik kettővel is). Régen nem gyönyörködtem már levágott
4755 3 | füzek között kanyarog a regényes Tisza, a mi édes vizű folyamunk.
4756 3 | előszeretettel, mindig csillogóbban, regényesebben, aggastyán korában hetyke
4757 7 | szórta el a Cinna leány regényét. Mondták is mindenütt ma
4758 3 | szöszke Ugi Györgyné -, amíg reggelenként elpáholja őket.~- Bolond
4759 5 | mosódott el az út, míg a reggeli szürkület meg nem világítá
4760 8 | azért is vigyétek el a régit... az igazit. Az új... az
4761 7 | a nyakába akasztotta.~- Rejtsd el a kebledre, Cinna.~Cinna
4762 8 | nem - hebegte tompa, rekedt hangon -, azért is vigyétek
4763 6 | dirib-darabra szabdalni, rekedten hörögve:~- Romolj kutya,
4764 5 | hatvani kapun túl levő sásos, rekettyés ingoványból, hol majd befordult
4765 5 | mocsárban, mely a békanyáltól, rekettyétől selyemzöld rétnek látszott
4766 4 | mint két lobogó mécs, lassú remegés fogta el tagjait, halántéka
4767 7 | sósbödönt, te Lackó!~Laci úgy remegett, mint egy meglóbázott fűzfavessző.~-
4768 9 | pelyhet, nyergébe emelte a remegő Cinnát.~Senki sem állta
4769 5 | a keze, hát még mikor a remek hajtekercset fogta, hogy
4770 3 | mert messze földön híres, remeklő szabó volt), hogy kölcsön
4771 8 | minek tartasz engem? Egy remekmű lesz, ha mondom.~- De nem
4772 9 | fel magára, hogy élvezze remekművének hatását.~- És kik voltak
4773 5 | tartott, kivette abból a remekművű arany karikást és a fokost,
4774 5 | hatóságot kapnak Kecskemétre.~Jó remények közt ácsorogtak künn, dicsérve
4775 8 | szobagerendák repedéseiből rémes hangok kelnek: »Lestyák
4776 2 | Lestyák Mihály.~- Jön! Jön! - Rémítő tolongás támadt. Mindenki
4777 8 | megvacogott a foga tőlük. Majd úgy rémlett előtte, hogy az ördöngös
4778 6 | fölbukkanása a láthatáron rémületbe öltözteté az arcokat. Mert
4779 5 | meg, de most már holtra rémült Kriston és Porosznoki is.
4780 5 | mint aki minden dolgot rendbe hozott. Az urak szintén
4781 1 | mégis az lenne az isten rendelése - add uram, hogy inkább
4782 6 | délelőtt, mihelyt megteszem a rendeléseket. Nem akar addig kegyelmed
4783 1 | mégis megjött nemsokára a rendelet I. Leopoldtól, hogy a kecskeméti
4784 6 | város foglya vagy!~- Kinek a rendeletéből? - kérdé büszkén és hidegen
4785 1 | részéről Szécsényből oszt vala rendeleteket, sőt a gácsi szolgabíró,
4786 9 | lenyisszantotta hatósági rendeletre. Ne legyen útjában a pallosnak!~
4787 Szer| sornyi krónikához, mely rendelkezésemre állt. Enélkül valóban kerekebb,
4788 2 | kell nyúlnunk, melyet akkor rendelnek ős szokásaink, ha valakinek
4789 8 | kihajolt az ablakon. Éjfélre rendelte oda embereit, kik a környéken
4790 7 | fa« dűlő felé.~Lestyák a rendes úton ment. Csakugyan szemben
4791 5 | mellyel a csikók sörényét rendezgették odamenet, mikor kivette
4792 3 | jött Kecskemétre adóügyeket rendezni, orrolta meg a városházán,
4793 1 | városokban, hol a hétfejű sárkány rendre felfalja a szűzeket. Melyikre
4794 9 | előbujkáltak a megriadt minden rendű és rangú lakosok.~A szenátorok
4795 9 | Kecskemét városára, de ne rendüljünk meg, mert bármi történjék,
4796 8 | előtt.~- Hol vette azt a rengeteg kincset? - hüledezék a leány.~-
4797 7 | Kecskemét örökös főbírájának!~Rengett a fal az éljenektől, percekig
4798 8 | lázasan forr, a szobagerendák repedéseiből rémes hangok kelnek: »Lestyák
4799 7 | bőrtáskában hozván a »nervus rerum«-ot. Az meg ott az egyik
4800 3 | veszi magához. Legyetek résen, Kecskemét istenfélő lakosai!~
4801 1 | János uram őkegyelme se volt rest, rájuk üzenni, ha a kurucoknak
4802 5 | másik kocsin jövő főbíró sem restellt leugrani.~- Hogy kerülsz
4803 1 | Szűcs János főbíró uram, restellvén a város ilyetén kizsákmányolását,
4804 1 | legény, s cifrázott, aprózta, resze-riszált a leányzó, mikor felpattant
4805 5 | gyönyörű hajkévét, aztán apró részekben kezdte leszórogatni a mocsárba.
4806 1 | őkegyelme is, ki a császáriak részéről Szécsényből oszt vala rendeleteket,
4807 2 | szólt közbe Kriston uram reszketeg hangon -, az egyik kocka
4808 9 | elfúlt, hörgővé lett, kezeit reszketegség fogta el; levegő után kapkodva
4809 3 | vissza, ha van lelked.~Mind e részletek nagy derültséget keltettek
4810 6 | vala a magisztrátust, ha a részleteknél, midőn Porosznoki nagy pátosszal
4811 8 | alá.~Egyet csikordult a retesz. A két alak eltűnt az éjhomályban,
4812 5 | rekettyétől selyemzöld rétnek látszott a holdvilágnál.~
4813 5 | egzisztenciáját.~Majd egy rétori fordulattal, lendületteljesen
4814 1 | Szegény jó híveim szeretnek, rettenetesen szeretnek. Vajon ki tartja
4815 6 | Igazán erre ítélnek?~És révedező szemekkel nézett szét a
4816 1 | elibünk.~- Lesz dikció is reverendissime, persze lesz. Nem ártana
4817 8 | töprengj. Ne öld magad, kis rezedaszálam. Szeret az téged, ha mondom,
4818 4 | NEGYEDIK FEJEZET~NÉGY REZEDASZÁLLAL ELINDULNAK VALA~A papokat
4819 7 | Hatalmas lendületet, szíveket rezegtető lelkesedést szíttak be az
4820 8 | hallani vélte a levegő halk rezgésében láthatatlan trombiták vérpezsdítő
4821 5 | alá, a szellő egy kicsit rézsunt vitte őket, mintha röpdösnének,
4822 4 | megérintette a vállát. Ijedten rezzent fel.~- Válassz a ruhák közül,
4823 1 | számítottak rosszul. Nagy riadalom lett Kecskeméten a keresztény
4824 4 | Az összegyűlt népek éljen riadása felhangzik; az itthon maradt
4825 9 | könnyek.~- Mit akarsz itt? - riadt rá a főbíró, szemöldíveit
4826 9 | hátra.~- Halál reá! - süvíté ridegen.~Megint egyformán álltak
4827 2 | Egyetek, lakmározzatok! - rikácsolta az öreg, s rázta szilajan,
4828 8 | Persze nem adunk.~- Pompás! - rikkantott fel nekividulva. - Én megyek
4829 6 | összeverődött kíváncsiak ne rikoltozzanak, ne nevetgéljenek. Hiszen
4830 7 | Csak még egy kortyot!« - rimánkodott Hupka). Tiszteletes Molitorisz
4831 5 | röpdösnének, a zöldes víz szelíden ringatta, s körülfonta velök a vízi
4832 4 | Máriát ibolya szemeivel, ringó derekával, a délceg, magas
4833 1 | Ne bibliáskodjanak - ripakodott rájok a kuruc hadnagy -,
4834 7 | sopánkodott Fekete uram -, ritka szép beszédet mulasztott
4835 7 | szabó föllelkesedve borzolta ritkás kender haját). Kár pedig
4836 7 | olyan ordas szerencse is ritkaság, mint a Lestyák Mihályé.
4837 3 | Kecskeméten, entrefiletben ritkított betűkből hozta volna a felelős
4838 3 | halaványan: némelyiknek a rémület rítt ki szemeiből.~- Halljuk!
4839 7 | Lestyák alakja, tomboló rivalgás ömlött az utcákon, mint
4840 6 | polgártársunk.~- Helyes! - rivalgott a sokaság.~Nyomban kikiáltották
4841 5 | rézsunt vitte őket, mintha röpdösnének, a zöldes víz szelíden ringatta,
4842 7 | lelket csiklandozó, kígyózva röpkedő, hármas színű szárnyak.
4843 9 | beosont pillangónak a vergődő röpködését. Két szavazat a halált kívánta,
4844 6 | barna vagy szőke leányarc, s röppent el talán egy bús sóhaj a
4845 3 | fecske, mely nem átall erre röpülni. Messze, nagyon messze egy-egy
4846 2 | lógatva egyik kezében a rőföt, a másikban egy búzavirágszín
4847 9 | meg, s két lovas drabant rohanjon a vérnyomok irányában, míg
4848 1 | Ferenci-szerzet zárdájára rohanván, ráparancsolt vitézeire:~-
4849 8 | míg jóllakik a címerbeli rókájával. Vagy őt eszi meg a róka,
4850 8 | eszi meg a róka, vagy ő a rókát. Általában ezek a különféle
4851 5 | Egyébként igen jóképű, rokonszenves alak volt, körülbelül negyvenéves.
4852 1 | szerzetest. Mit gondolna rólunk a kereszténység?~Ahol ez
4853 6 | szabdalni, rekedten hörögve:~- Romolj kutya, hasadj kutya! Hadd
4854 4 | a határaik. A délibábos róna, melynek csak a mennybolt
4855 4 | Nagy segítség az ilyen rongy asszonyábrázatnak!~A csinosabb
4856 5 | Megutáltam, visszakívánkozom a rongyaimba.~- Ej, ej - szólt a főbíró
4857 4 | esete.~Bejött a kis kormos, rongyokban, mezítláb, kócosan, meglegeltette
4858 3 | Ágoston uraimék izgatottan rontottak be a főbíróhoz:~- Nagy baj
4859 7 | bútorok mesélni kezdenek, ropog a tűz a nagy kályhában,
4860 3 | kifestett szemöldökkel, ropogós szoknyában.~- Találja el,
4861 1 | Annak a szabott ára - ropogtatta meg Csuda a szavakat - százkilencvenhét
4862 9 | az én helyem!~És térdre roskadt. Piros, alul csipkézett
4863 2 | nőttön-nőtt. A város ügyei egyre rosszabbul néztek ki. A törvénykezés
4864 7 | Kecskemétre rabolni. De minden rossznak van jó oldala is, a betyárok
4865 9 | azokat megritkítani - vélte a rossznyelvű Szomor János.~- Sohasem
4866 6 | élőfáknak van... Legfeljebb a rozmaringos, muskátlis ablakokban komorodott
4867 8 | szomorúbb lett, a piros rózsák hulladoztak arcáról, a szemeiből
4868 2 | körtefa lógatta kívánatosan rozsdapiros gyümölcseit; az alátámasztott
4869 5 | akartok még, telhetetlen rozsomákok! - fortyant föl magyarul
4870 3 | elszólta magát az irigység, rügyet eresztett egy-egy elejtett
4871 9 | lelkierővel szedhette össze magát; ruganyosan egyenesedett ki deli termete,
4872 6 | Aztán egy kegyetlenet rúgott a paripán, aki azt egész
4873 9 | bokákat.~Olaj bég vigyorogva rúgta ki maga alól a széket.~-
4874 5 | tekintettek a sötétzöld bársony ruhadarabra, mely aranyos zsinórokkal
4875 7 | hasonlóan a legendák színpompázó ruháiba öltözött. Szép csendes estéken
4876 7 | hivatalos tudósítás, hogy a ruháit megtalálták a Tisza partján,
4877 7 | felszökött, le se törölte ruhájáról a mocskot, eleibe futott
4878 5 | legközelebb éred, és a levetett ruhákat odarakod a fövényre, fűzfabokor
4879 5 | jöttél velünk.~- Örültem a ruháknak.~- És már eluntad?~- Megutáltam,
4880 7 | pillantást vetett a fehér ruhás leánypalántákra, kezet fogott
4881 4 | kis leány után a legszebb ruhát. Lássuk, mit lehet belőle
4882 3 | birtokosok Kecskeméten) a ruhavarró frájjaikat.~Mindenütt kegyesek
4883 9 | ki, Kecskemét hatóságát ruházván fel a vérbírósági joggal.~-
4884 9 | közelérve hozzá, elfintorítá rút arcát a bég:~- Allahra mondom,
4885 8 | kiemelvén a köntöst a vasládából sajátkezűleg, két ott álló szenátor rásegítette
4886 7 | szórakozottan (idegessé tette a sajátszerű helyzet Cinnával szemben).~-
4887 7 | alatt, míg a halászlegény sajkája lágy csobogással siklik,
4888 5 | leereszté az ollót.~- Mit sajnál rajta? - duzzogott a leány,
4889 3 | magok a szenátorok sem sajnáltak megereszteni egy kis csípősséget
4890 8 | rohantak az ablakhoz, és holtra sápadva tántorodtak vissza.~A Ráró
4891 5 | panasz, hogy »sarat raknak a sár fölébe, nevezvén azt országútnak«,
4892 5 | szekereikhez, behajította a saraglyába, mint egy lyukas pokrócot
4893 5 | hallgatva. Azzal kivette a saraglyából az odagyömöszölt császári
4894 5 | útcsinálástól. Az a panasz, hogy »sarat raknak a sár fölébe, nevezvén
4895 6 | neki, hogy elégedjen meg a sarc felével, de azért is várjon
4896 6 | megmentette volna örök időre a sarcolásoktól. Ők jó hiszemmel cselekvének (
4897 1 | ott csak egyik dominált, sarcolt, s a többiek oda se mertek
4898 7 | hozzá valami ostort is, mert sarkantyúm nincsen.~Nem sok ostor kellett
4899 1 | városokban, hol a hétfejű sárkány rendre felfalja a szűzeket.
4900 5 | vigyorgó törpék, viaskodó sárkányok, pikkelyes csodaszörnyek,
4901 3 | tanácskozni, mire a főbíró sarkon fordult, becsapta rá az
4902 7 | sok ostor kellett a tüzes »Sármány«-nak, úgy elnyargalt a nagy
4903 5 | gyönyörű ruha rajta, a csizmák sárosak, a szoknya átnedvesedett
4904 5 | velök a vízi liliomokat, a sásokat, a pillangós pártájú vadborsó-virágokat...~
4905 5 | szoknya átnedvesedett a sásokban, mocsarakban, amiken végiggázolt;
4906 5 | a hatvani kapun túl levő sásos, rekettyés ingoványból,
4907 8 | aranyat megfogja egy vigyorgó sátán, katlan izzó tüzén hirtelen
4908 5 | uram, iszkiri, szedte a sátorfáját, ment egyenesen a szekereikhez,
4909 8 | öreg Pintyő bekukkantott a sátrak alá, utánaszaladt a jó bekecsű
4910 1 | ha a török rabolta ki a sátrakat, akkor a labancok jöttek
4911 9 | Nem nagy kár érte.~A hóhér savanyú arcot vágott. »Neki most
4912 5 | világítá a keréknyomokat, de sebaj, ott van Marci bácsi, aki,
4913 8 | ilyenkor; nem volt az ő sebére balzsam a sok szép szó.~-
4914 2 | hogy ha egy fehér ember sebét (orvosi nyelven: bőrfolytonossági
4915 7 | rángatta egy félóra alatt sebtiben az ezüstgombos mentét, felkötötte
4916 9 | haja.~Hanem iszen mindjárt segít arról Szekeres Gazsi, a
4917 4 | elandalodott rajtok.~- Nagy segítség az ilyen rongy asszonyábrázatnak!~
4918 3 | okvetetlenkednek.~Ezeknek sehogy sem tetszett a terv, hogy
4919 2 | vele, ha nem való másra a sehonnai? Előbb-utóbb is felakasztják.
4920 9 | az ember ebben az esetben sehonnan se várhatja a kegyelmi kendő
4921 9 | kaftány! Hiányzik róla a Sejk-el-iszlam jegye.~Mollah Cselebi összetette
4922 8 | ruhadarabot.«~- Még csak nem is sejtem, miről van szó.~Az öreg
4923 4 | tündér idomokat engedett sejtetni, a rokolya kecsesen kígyózott
4924 5 | mutasd a gyűrűt, apám se sejtse, senkinek sem szabad megtudni,
4925 3 | vegyék össze a legszebb selyem-brokát szöveteket. Arany, ezüst
4926 8 | a hasadékban meggyszín selyembetéttel.~- Jó reggelt, apám uram!
4927 3 | sok szögletes bársony- és selyemdarabkák. Ez itt egy kacabáj, az
4928 9 | szorította kezét, hosszú selyempillái lezáródtak. Azt hitte, elsüllyed
4929 4 | királyleány. A cseresznyeszín selyempruszlik tündér idomokat engedett
4930 4 | pruszlikot, a meggyszínű selyemszoknyát, hímzett ezüst félholdakkal,
4931 4 | fegyvert viszi gyönyörű selyemtokban. A hatodik városházbeli,
4932 5 | békanyáltól, rekettyétől selyemzöld rétnek látszott a holdvilágnál.~
4933 7 | nem juthat.~Ezzel átadta a selyemzsinóron lógó kulcsot a főbírónak.~-
4934 7 | vendég.~- Csak tán nem! - selypített közbe Fábiánné.~- Kár -
4935 8 | kibékült az eszmével. A kis semmiházi jószág tudott neki kedvében
4936 1 | ráparancsolt vitézeire:~- Semmihez se nyúljatok, gyerekek,
4937 6 | bölcs tiszteletre méltó Senecának?« (Természetesen mindenki
4938 9 | mit akar? Ő se kérdezte senkitől: szabad-e?~A kis csapat
4939 2 | konstantinápolyi Jedikulában senyvedt el bús rabságban, egyet
4940 3 | ezer meg ezer láthatatlan seprő dolgozna szüntelen, vagy
4941 6 | szemeit, majd hátra fordult a sereghez, harsányan kiáltva:~- Indulunk!
4942 3 | s Miska javára billent a serpenyő.~- Ember lesz belőle! Nem
4943 2 | szikár kamasz volt, olyan sertehajjal, mint egy kartácsoló kefe.~-
4944 6 | hagyva hátra mást, mint a sertéseket, amely tisztátalan állatok
4945 8 | hogy azt adja ide.~Lestyák sértődve pattant fel.~- Nem... nem -
4946 4 | bár, de erőteljes. Sokáig settenkedett, habozott, míg végre megszólította
4947 6 | polgárokhoz:~- Most pedig siessünk szekerekre rakni a sarcot,
4948 7 | rá. Én majd a másik úton sietek el.~- Teringette, hisz ez
4949 3 | De a külső hatalmasságok siettek elismerni az új főbírót.
4950 8 | megmarad Kecskemétnek.~A Góliát sietve gyúrta a köpönyege alá.~
4951 8 | előtt borul le? Nem nem! A siker biztos. A munka tökéletes.
4952 3 | megereszteni egy kis csípősséget a sikertelen vállalkozás felett.~- Nos
4953 7 | sajkája lágy csobogással siklik, a szőke habokat hasogatva,
4954 9 | tekintett rá, és egy velőthasító sikollyal összeesett.~A hallgatóság
4955 9 | Ellenség, ellenség! - sikoltozott a csőcselék, s kotródott,
4956 5 | volt egy kicsit, de milyen sima, milyen édes tapintású.
4957 7 | tekintetének delejes, lágy simogatását nem bírta tovább kiállani.
4958 5 | fognak, Cinna!~Félénken simult közelebb a főbíróhoz, s
4959 9 | lefejeztetését. Három napig volt a siralomházban. Imádkozott a feszület előtt,
4960 6 | ne nevetgéljenek. Hiszen siratni való dolog ez!~A triumvirek
4961 7 | csak egy összeesett alak sírdogált csendesen a hátulsó padban.~
4962 2 | tömeghez stentori hangon, mire síri csend állt be. - Jelentem
4963 9 | összevonva. - Menj haza sírni!~- Itt az én helyem!~És
4964 6 | Lestyák Mihály elfogatása.~Sírt-rítt az öreg Lestyák, amikor
4965 9 | fel.~Kis idő vártatvást sírva hozta Pintyő a véres öltönyt.
4966 6 | bal lábát, hadd emlegessék sírva-ríva a nóták kétszáz esztendeig,
4967 9 | szempillanat műve volt, az egyik sisakos vitéz felvágtatott a vérpadra,
4968 9 | vesztőhely felé. Elöl leeresztett sisakrostéllyal néhányan, nehéz, izmos termetű
4969 9 | mennyre-földre esküvének, hogy a sisakrostélyos vitéz, aki a vérpadra ugratott,
4970 7 | bezzeg vörös lett, mint a skarlátposztó, amint kiáltozni kezdék:~-
4971 8 | sötétzöld bársonykelmét, a skófiumot, a sújtást, a paszomántot,
4972 3 | nyele, kirakva topázzal, smaragddal és más színtjátszó drágakövekkel,
4973 7 | Köszönöm, nem kell a só. Hát a leány végett haragudott
4974 5 | szerencséteket!~A derék urak sóbálvánnyá dermedve néztek rá.~- Mi
4975 6 | Kecskemét, miképpen jaj volt Sodomának és Gomorának.~- Ránk mosolyoghat
4976 3 | tőrbe, a fehér lószőrből sodrott karikákba, ha nem volnának
4977 5 | az egyik csücske a földet söpörte, ahelyett, hogy csókjaival
4978 8 | melyeket egy szakajtóba söprött, és az ágy alá dugott, elkezdtek
4979 3 | nemzeti pántlikával befont sörénnyel; nemzeti szalagok csüggjenek
4980 7 | csődört. (Hamar, pántlikát a sörényeik közé.) Öreg emberek cipelték
4981 5 | nagy olló, mellyel a csikók sörényét rendezgették odamenet, mikor
4982 5 | harisnyába pottyan.~Kissé sötétebb lett; ünnepélyes, méla csönd
4983 5 | ki. Az égbolton egyetlen sötétkék felhő igazkodott lomhán,
4984 5 | nagy szétbontott varkocsa sötétlett alul a kocsikasban.~Mihály
4985 6 | röppent el talán egy bús sóhaj a viráglevelek közt: »Szegény
4986 8 | balzsam a sok szép szó.~- Ne sóhajtozz, mosolyogj már egy kicsit,
4987 9 | egyszer a kelmed képiben. Sohse lássam Mekkát, ha nem igaz.~
4988 1 | kegyelmes uram, hogy még azt is sokalljuk, amink van.~- Valde bene,
4989 6 | Helyes! - rivalgott a sokaság.~Nyomban kikiáltották mind
4990 6 | fejéhez.~- Nem kell a dolgot sokba venni, édesapám - mondá
4991 4 | kellett válogatni hozzá a sokból a legillőbb hármat. A lenhajú
4992 2 | az egyesek! Arra-e, akit sokra becsülnek? Lehetséges-e,
4993 7 | aranyból van, a bírói pálca somfából.~E kis összezördülést a
4994 7 | is erősen fénylik, de a somfabot a gyenge kézben gyengén
4995 7 | gyenge kézben gyengén üt. A somfabotot ennélfogva nem lehet odanyomni
4996 7 | gurult.)~Laci rákvörösen somfordált az ajtó felé.~- Megállj -
4997 4 | protekcióját igéző mosolyokkal, sonkával, kaláccsal, s egy boroskancsó
4998 9 | szép, s meg kell halnia - sopánkodék Zeke Gerzson.~- Egy pillanat! -
4999 7 | közbe Fábiánné.~- Kár - sopánkodott Fekete uram -, ritka szép
5000 6 | rossz hír jó ébresztő.~Sokan sopánkodtak, csörögtek-morogtak, mikor
5001 2 | ma, midőn a főbírák egész sora mártíromságot szenvedett,
5002 9 | összeesett.~A hallgatóság soraiból pisszegés hallatszott, éljenekkel
5003 Szer| túlságosan ragaszkodtam azon pár sornyi krónikához, mely rendelkezésemre
5004 3 | mi intézzük-e Kecskemét sorsát, vagy az utca? Én azt gondolom,
5005 7 | ha emlékszel rá. De nem sós tán az a leves? Hozd be
|