Rész
1 1| ELSŐ RÉSZ~ESTELLA~Az emberek igazságérzete
2 1| nagyvendéglő udvarán.~Donna Estella csinos leány volt, pompás
3 1| Granadából sem, mivelhogy Donna Estella, azonkívül hogy németül,
4 1| magát.~Így került Donna Estella a nedeci várba és lassan-lassan
5 1| szénacsutak volt lábaikhoz kötve.) Estella, mint markotányosnő, rövid
6 1| szolgált, már úgy nyitott be Estella, mint egy középkori várasszony,
7 1| leggonoszabb csont volt Estella, aki már ott várta őket
8 1| trapéz-mutatványokra, s Estella kedvvel csinálta nyaktörő
9 1| mutatványok, az urak és Estella kiosontak lábujjhegyen,
10 1| fölébredt, kikocsizott, ha ugyan Estella megengedte, mert Estella
11 1| Estella megengedte, mert Estella úgy tett, mintha szerelmes
12 1| kisasszonyok is voltak, Estella a kellő pillanatban odaugrott
13 1| Egyszer csak ott termett Estella a háta mögött, markotányos
14 1| csak bolond. Mert lásd, Estella, az okos ember a pondrót
15 1| majdnem egyre megy. Igaz-e, Estella? No, felelj hát, de okosan,
16 1| óta másra támadt kedve. Az Estella piros, duzzadt száját szerette
17 1| negyedik-ötödik pohár bor után az Estella lábait nyomogatni az asztal
18 1| kaszásról, a fiastyúkról.~Estella csak állta egy darabig,
19 1| Jézus Mária! - sikoltott fel Estella, s halotti halaványság borította
20 1| süllyesztőt.~Ah, ravasz kis Estella. Bizony nem igen volt az
21 1| mások észreveszik.«~Ördöngős Estella, most végre ki volt elégítve
22 1| meg, mit akart - felelte Estella gyermeteg naivitással. -
23 1| kihez a kérdést intézte Estella.~- A börtönben? Szent isten! (
24 1| az nem lehet - rebegte Estella önkénytelen.~- Hogyne lehetne -
25 1| volna - tördelte a kezeit Estella, de a sopánkodásain keresztülvilágolt
26 1| gonoszul.~Bármennyire érezte is Estella szerencséjét, nem titkolhatta
27 1| színdarabokat játszottak itt valaha. Estella felöltözött, átidomította
28 1| susogta.~- Én csak az Estella vagyok, uram!~- Mit akarsz? -
29 1| förmedt rá keményen a gróf.~Estella intett az apródnak, hogy
30 1| görcsösen ütögette a padlót.~Estella érezte, hogy elérkezett
31 1| azt hinni, hogy szeretlek. Estella, te ostobább vagy egy libánál.
32 1| tegyen, János bácsi - felelte Estella -, csak hunyja be a szemét,
33 1| szemeit és a falnak fordult, Estella pedig felágaskodott a feje
34 1| rozsdás, öreg börtönkulcsot.~Estella lábujjhegyen kiosont a szobából,
35 1| bátya, mert dühbe jövök.~Estella benyitott, de a sötét lyukban
36 1| Lassan, Behenczy - szólt Estella csendesen. - Én vagyok.
37 1| többi fejem már azóta! Oh, Estella - tört ki most siránkozó
38 1| kigondolok valamit.~- Oh, Estella - kiáltá most pátosszal -,
39 1| sötétben nem lehetett látni Estella arcán a hatást, de a felelet
40 1| ígér még?~- Örök hűségemet, Estella.~- Hm, az örök hűség szép
41 1| ág letörik?~- Ne kínozz, Estella, adj inkább egy csókot.
42 1| hát, Estellácska!~Behenczy Estella után iramodott, hogy átkarolja,
43 1| iramodott, hogy átkarolja, de Estella elugrott és az ajtó felé
44 1| hörögve.~- Várj - susogta Estella. - Eljövök.~Ezzel tovaillant,
45 1| lovamat, Matykó! - parancsolá Estella az egyik lovásznak.~Míg
46 1| mint egy tejben úszó légy.~Estella megállt a legszélső falusi
47 1| nagyasszonyka«. (Ez volt az Estella titulusa.)~- Hát az urad
48 1| erdőben.~- No, az jó - felelte Estella, leugrott a lováról és bevezette
49 1| inkább két fényes arany, amit Estella a markába nyomott. Egymásután
50 1| nagyasszonyka.~Mikor átöltöztek, Estella lett a parasztmenyecske (
51 1| volna; utoljára is maga Estella rakta meg a zsákot krumplival,
52 1| merre? Mit gondol a báróné?~Estella a szeme közé mosolygott,
53 1| azt a hírt hozta, hogy Estella délután kilovagolt és még
54 1| aki nem lehetett más, mint Estella. Olyan világos ez, mint
55 1| Behenczy Károly nevű ifjú Estella nevű, tulajdonunkat képező
56 3| vidáman kezdte elbeszélni Estella szökését a Behenczy-fiúval,
57 3| olyan fehérszemély, mint Estella, nem érdemes arra, hogy
58 3| gúnyos mosolygással:~- Nem az Estella kell. Utálom a nőket. Soha
59 3| meneszt elébe és nem hoz Estella helyet túsz gyanánt egy
60 3| vittek volt női nyerget is az Estella részére), elmélázva, álmodozva
61 3| csörgő kulcsaival és az Estella volt lakását nyitotta ki.~-
62 3| Behenczy Károlyt szöktette meg Estella.~A dulakodás robajára előrohantak
63 4| tartózkodnak, bizonyosan ott lesz Estella is, ha azóta meg nem szökött
64 4| hogy mire való lehet az Estella valakinek?~- Az Estellát? -
65 4| Hm. És minek önnek az Estella?~- Boldogságom függ tőle.~
66 4| István kezébe túsz gyanánt, Estella helyett - s hogy az egyedüli
67 4| egyedüli mód hozzájutni, az Estella visszavitele.~Pál báró egészen
68 4| hogy csak egyet említsek, Estella ez idő szerint a házvezetőné
69 4| emberek vagyunk, uram, nekünk Estella sokat ér, ki kárpótol érte?~-
70 4| korcsmában.~- Hát ott lesz az Estella ma vagy holnap, punktum.~
71 4| labodával benőtt udvarán, ahol Estella tinora-gombát terítgetett
72 4| majdnem sugárzó arccal.~Estella kedvetlen képet vágott s
73 4| Krivánkára. Hol a kis báró?~Estella mély alázattal hajtotta
74 4| báró az ebédlőben. A gonosz Estella gúnyosan nyomta meg előbb
75 4| csordul, és végül jól jár Estella, mert olyan helyre kerül,
76 4| okoskodj. Károly! Károly!~Estella pedig ezalatt még egyre
77 4| huhogott kísértetiesen.~- Estella! - kiáltá az öreg. - Hol
78 4| kiáltá az öreg. - Hol vagy, Estella? Fiacskám, Estellácska!~
79 4| bátran szólíthat - szólt Estella tréfás hahotával.~- Hm -
80 4| polgármester hozzáfogott az Estella kiruházásához, hogy illő
81 4| három kocsit. Az egyikben Estella ült Lengeffyvel, a másikon
82 4| hogy okulhattak volna, csak Estella tette a következő észrevételt:~-
|