Rész
1 1| saját lengyelem«, ahogy Pruzsinszky Szaniszlót nevezte, s végre
2 1| borozgatott a lengyelével, Pruzsinszky Szaniszlóval (hiszen minden
3 1| hogy legyen egy lengyel). Pruzsinszky anekdotákat beszélt neki
4 1| igyunk meg egy kupica bort, Pruzsinszky. Mit szólasz hozzá, vén
5 1| felköszönté Lengyelországot. Pruzsinszky sírva fakadt a tószt alatt,
6 1| zokogta egyre keservesebben Pruzsinszky.~A várúr egy hatalmasat
7 1| kedvéért Lengyelországot.~Pruzsinszky a nyakába borult s mennyre-földre
8 1| akarjuk állítani a hazádat.~Pruzsinszky azonban könnyelmű volt,
9 1| Szegény könyvkereskedők! (Pruzsinszky fogta fel erről az oldaláról
10 1| krumplis zsákok tetején Pruzsinszky Szaniszló szunyókál hanyattfekve.
11 3| hátulsó szekeren guggolt Pruzsinszky Szaniszló, hamar észrevette
12 3| piktor.~De még nagyobb volt Pruzsinszky, mert amíg a sört elhozták (»
13 3| váltóűrlapra: »Elfogadom: Pruzsinszky Szaniszló.«~Lett nagy derültség,
14 3| azért mégis tetszett neki, Pruzsinszky meg éppen el volt ragadtatva.~-
15 3| Gyönyörű huszár voltam. Pruzsinszky megmondhatja. Igaz-e, Pruzsinszky?
16 3| Pruzsinszky megmondhatja. Igaz-e, Pruzsinszky? Mert Pruzsinszky ösmert
17 3| Igaz-e, Pruzsinszky? Mert Pruzsinszky ösmert akkor. Ösmert, mert
18 3| mézre. - Hiszen te ösmertél, Pruzsinszky.~- Tovább, tovább!~- Elkezdtem
19 3| história! - lelkesedett Pruzsinszky.~- Rosszabb vagy Boccacciónál! -
20 3| úgy bugyborékolt a jókedv. Pruzsinszky ledobta dolmányát és egy
21 3| fundáltunk ki azóta. Ez a Pruzsinszky nagy mester. Istvánt meg
22 3| búsulj. Majd mindent elvégez Pruzsinszky. Nagy lurkó az. Már azóta
23 3| éntőlem fogja megtudni), addig Pruzsinszky Szaniszló mindent elkövetett
24 3| szöveg?~Ha azt mondta volna Pruzsinszky, hogy van szöveg, ő azt
25 3| proporcióra dolgozunk.«~De Pruzsinszky így szólt:~- Szöveg nincs,
26 3| beszerzése is pénzbe kerül.~Pruzsinszky dühbe jött:~- Ne prézsmitáljon
27 3| Jól van, jól, öreg - mondá Pruzsinszky, kibontakozva az ölelésből
28 3| Például a feleségemmel.~Pruzsinszky kirúgta maga alól a széket
29 3| kikiáltott: »Katharina!« - de Pruzsinszky a szájára nyomta a kezét.~-
30 3| Becsületemre mondom, nem lehet.~Pruzsinszky megfogta a kilincset:~-
31 3| negyven - szólt a direktor, a Pruzsinszky tenyerébe csapva.~- Harmincötnél
32 3| számíts fel öt forintot.~Pruzsinszky a fejét rázta.~- A titoktartásért
33 3| Megállapodván a részletekre is, Pruzsinszky vígan sietett a vendéglőbe.
34 3| éjjel, mint nappal. Eredj, Pruzsinszky, add ki a parancsot, nyergeljen
35 3| Megálljatok! Megállj, Pruzsinszky, nem mehettek! Nem eresztelek!~
36 3| fogadják a hódoló követeket. Pruzsinszky a hricsói dombot mondta
37 3| élére áll, míg ellenben Pruzsinszky és Kovács uram a vendéglő
38 3| jöttek, a honvédparancsnok, Pruzsinszky, Kovács uram és egy kicsit
39 3| szokjanak össze az állatok.~Pruzsinszky, aki minden ideáját támogatta,
40 3| Pongrácz István:~- Pfuj, Pruzsinszky! Nálunk a tehenek nem dolgoznak.
41 3| mentegetőzni kezdett:~- A Pruzsinszky úr mondta, lelkecském. Ne
42 3| mindjárt igaz minden, amit a Pruzsinszky mond. De ha úgy volna is,
43 3| az orvosnak, míg ellenben Pruzsinszky izgatottan járt fel s alá,
44 3| békát idehozni - morogta Pruzsinszky.~A sebesült meghallotta
45 3| szivart se adott. Hidd meg, Pruzsinszky, hogy őmiatta. De hiszen
46 3| közé. - Hídd be kérlek, Pruzsinszky, a káplánt és Bakrát is...
47 3| nemes lélek! - kiáltott fel Pruzsinszky, szemeit az égnek fordítva.)
48 3| Nos tehát, menjetek ki, Pruzsinszky! Apollónia, menjen be ön
49 3| előrohantak a várbeli urak. Pruzsinszky a roskadozó Apolkát kísérte
50 4| lovon, a megyei huszár.~Pruzsinszky lépett be:~- Nem akarsz
51 4| hogy mire.~- Szemtelen vagy Pruzsinszky. Nem mondom meg, mi van
52 4| összefüggés.~- Üldöznek, Pruzsinszky - mondá és a levelet összemorzsolta.
53 4| dehogy. Hát adj egy ceruzát, Pruzsinszky.~Pruzsinszky előkeresett
54 4| egy ceruzát, Pruzsinszky.~Pruzsinszky előkeresett neki egy ceruzát
55 4| kell lenni. Ide hallgass, Pruzsinszky! az éjjel azt álmodtam,
56 4| nézd meg, tapogasd meg, Pruzsinszky - és felgombolta a mellényét.~
57 4| felgombolta a mellényét.~Pruzsinszky odatette a tenyerét és mennyre-földre
58 4| Megcsalsz. Esküdj meg!~Pruzsinszky elmondta az egész eskü-formulárét,
59 4| ne sántuljon!« - kiabálta Pruzsinszky nagy gyönyörűséggel az emeleti
60 4| egy trónszerű széken, de Pruzsinszky vitte a szót, ő maga szenvtelenül,
61 4| Hogyisne! - vágott közbe Pruzsinszky méltatlankodva. - Ellenkezőleg,
62 4| nélkül, s Kovács uram és Pruzsinszky utána iramodának, erővel
63 4| Ostobaság! Az emberek együgyűek, Pruzsinszky, a színek után számítanak.
64 4| hehehe! Pedig az így lesz, Pruzsinszky, neked megmondhatom, ha
65 4| Senkinek se beszélt róla, még Pruzsinszky előtt is titkolta, pedig,
66 4| a kedves csecsebecséit. Pruzsinszky nem győzte szemrehányásokkal:~-
67 4| nem értesz te a világon, Pruzsinszky.~Utoljára is úgy segített
68 4| is úgy segített a dolgon Pruzsinszky, hogy őröket állított fel
69 4| ez egyszer nem jó lesz.~A Pruzsinszky fülét jókor megütötte a
70 4| megdöbbentő mosolygását.~Pruzsinszky egy kis kölcsönt kért az
71 4| szerencse kell hozzá.~De Pruzsinszky nem fektetett a pókra valami
72 4| pár nap múlva.~Hogy ím, Pruzsinszky odébb állt, nagy bolhát
|