Rész
1 1 | elpusztítani, mindjárt be lehetne vetni zabbal a temetőket.~
2 1 | tetején. Kuss! Ide ugyan be nem tolakodik a XIX. század.~
3 1 | numerus, te ostoba. Nem látom be, mit keressen az én lábam
4 1 | szolgált, már úgy nyitott be Estella, mint egy középkori
5 1 | mindannyiszor.~A káplán nem ment be a csontterembe, ahol minden
6 1 | hajtson.~De még ezzel nem telt be a napirend. Mikor a gróf
7 1 | Az isten bölcsen rendezte be a világot - nem ok nélkül
8 1 | Rozsákné rémülettel rohant be s aztán a saját testével
9 1 | egy igazi várat vehessünk be, a te váradat, a te katonáid
10 1 | szeretetreméltó kalandor lassankint be tudta venni a szíveket,
11 1 | felelte Estella -, csak hunyja be a szemét, de hunyja be jól,
12 1 | hunyja be a szemét, de hunyja be jól, aztán ki ne nyissa
13 1 | könnyedén pattant a nyeregbe, be se téve lábát a kengyelbe.~
14 1 | kapuajtón az udvarra.~- Kösd be ezt a lovat az istállóba,
15 1 | gyolcskendődet, hadd kössem be a fejemet!~- Teremtő istenem,
16 1 | írt levelét. Aztán hozza be aláírni.~Kerek malacfark
17 1 | nagyon jó, hanem még szúrja be ezt: »egyébként kő kövön
18 2 | négylovas társzekéren állított be a főpiacra, ahol a gyűlés
19 2 | szegény elköltözött lélek, be jól járt, hogy kitette a
20 2 | polgármesternél, hogy váltsa be szavát vagy különben vele
21 2 | váratlanabb fordulat állott be életében.~A polgármester,
22 2 | csodálkozva.~- Eresszen be, bácsikám, eresszen be!~
23 2 | Eresszen be, bácsikám, eresszen be!~Halk nyöszörgő hangja szívrepesztő
24 2 | Könyörögni akarok, hogy fogadjon be; a Péter nagybácsi elkergetett
25 2 | De hátha az sem fogadja be? Több rokon, ismerős már
26 2 | valamivel korábban döcögött be hivatalos helyiségébe a
27 3 | s míg a területét sóval be nem vetem, hogy még fű se
28 3 | Luby uraméknál nem fogadják be, mert nagyon szép és a fiok
29 3 | viselnék magokat, mindjárt ott be lehet őket hajigálni a folyamba.
30 3 | tigrisbőr kellenék, amivel be lehetne teríteni. Az pedig
31 3 | hogy a csapadékos fűben be ne sározódjék.~Utána két
32 3 | harangzúgás közt vonult be Pongrácz István a nedeci
33 3 | akik a sajtot szállították be a várba a közelfekvő aklokból,
34 3 | fogak helyén, még most is be van kötve a keze. A katonadoktort
35 3 | sajátságos gondolata támadt, hogy be van itt zárva és éhen kell
36 3 | nyirkos őszi levegő özönlött be, s a betegen nem volt semmi
37 3 | keresel itt? Mit kéredzkedel be? Tán valamit hoztál?~Az
38 3 | hozzá István gróf - fogasson be kegyelmed azonnal és hozzon
39 3 | Kovács uram.~- Hadd jöjjenek be - szólt felvillanó szemekkel
40 3 | medicinás üvegek közé. - Hídd be kérlek, Pruzsinszky, a káplánt
41 3 | Pruzsinszky! Apollónia, menjen be ön is a szobáiba.~- Nem,
42 3 | Apolka a kezeivel fedte be az arcát. Azt hitte, mindjárt
43 3 | alabárdos vitéz toppant be szinte észrevétlenül.~-
44 3 | elégedett meg; nem érte be, hogy ő valóban becsületes,
45 3 | odaszólt a kocsisnak:~- Menjen be, János, a tekintetes úrért.~
46 3 | nyitott ablak csapódott be.~Kurka hirtelen a fényes
47 4 | huszár.~Pruzsinszky lépett be:~- Nem akarsz a levélre
48 4 | megtehetik. De én nem látom be, hogy ha ő megbolondult,
49 4 | a kaput és nem eresztjük be az idegeneket, hogy semmi
50 4 | kilencágú korona mögé nem üti be okos ember az orrát. S a
51 4 | mert engem se eresztenek be a kapuján hónapok óta, és
52 4 | elragadó volt, de nekik be nem vágott, mert már nagyon
53 4 | madarak maguktól mennek be a hurokba. A többi főurak
54 4 | Nem, egy rinoceroszt!~- Te be vagy csípve, apuskám!~Az
55 4 | Ugorj fel, fiú, és csukd be legelőbb is az ajtót, hogy
56 4 | kész...~De nem végezhette be a mondatot a meglepetéstől,
57 4 | a levelet, nem eresztvén be a levelet hozó lovast, mert
58 4 | össze minden holmidat, rakd be az összes Pongrácz-ékszereket
59 4 | vén Rebernyik János lépett be (az a hajdú, aki egyszer
60 4 | maga alkalmasint nem aludt, be sem hunyta szemeit azon
61 4 | dívány alá...~De nem nézett be, hanem jó szerencse, elhagyta
62 4 | Szűzies napfény ömlött be akácfa-illattal, s velök
63 4 | egy alamuszi darázs osont be szemérmetlenül röpdösve
64 Fug| mesét különös módon szőtte be egész napjainkba.~Hát, mondom,
65 Fug| nem minden téglát raktam be az épületbe, amim volt;
|