1-500 | 501-1000 | 1001-1406
Rész
1 Bev| együtt szoktam vacsorálni az István főherceg vendéglőben
2 Bev| István főherceg vendéglőben az én igen t. barátommal, gróf
3 Bev| szövődik, s ha már kifogyott az aktuális beszélgetési anyag,
4 Bev| csúszunk kijjebb a jelentől, az élményekben, színekben duzzadó
5 Bev| Pongrácz István grófot, az ő vitézi cselekedeteit,
6 Bev| excentrikus lényét. Rokonok jöttek az asztalhoz; azok ismét új
7 Bev| Most már érdekelni kezdett az alak, a megírás szempontjából.
8 Bev| terjedő anyagot kiszakítok az életéből - mint mikor egy
9 Bev| mellényre valót.~Csak még az engedelmet kellett megnyernem
10 Bev| hőse nem por, még csak az első álmát alussza a varini
11 Bev| szívesen beleegyeztek, s mikor az volt a kérdés, hogy költött
12 Bev| hogy költött nevet adjak az elbeszélés hősének, így
13 Bev| Pongrácz:~- Csak hadd legyen az ő valódi neve alatt. Ha
14 1 | ELSŐ RÉSZ~ESTELLA~Az emberek igazságérzete nem
15 1 | gaz pogány!~De mikor aztán az elbeszélő egy kanyarodással
16 1 | pampuskazsírba, szegény görög.)~Az emberek igazságérzete ilyen
17 1 | a történetünkhöz.~Hanem az az egy bizonyos, hogy mikor
18 1 | történetünkhöz.~Hanem az az egy bizonyos, hogy mikor
19 1 | tenni szegény!~Meghozták az 1715:42. t.-cikket a várak
20 1 | csak egy sas maradjon: az örökkévaló sas, a két fejével.~
21 1 | várúrnak való hely ez; itt még az őskor szörnyetegei élnek,
22 1 | gőzgépe, hanem ehelyett az erdei szellem, a Jarinkó
23 1 | akinek csak egy szeme van, az is hátul a nyakcsigolyáján;
24 1 | Sztrelnyik Matykót, aki értett az eltört lábak helyreállításához,
25 1 | öt aranyat kapsz.~- Jaj, az nem lehet, hogy ne fájjon -
26 1 | főúr. - Hát mi szüksége van az úrnak a lábára? Az csak
27 1 | szüksége van az úrnak a lábára? Az csak a parasztnál numerus,
28 1 | Nem látom be, mit keressen az én lábam a régi helyén,
29 1 | ha kellemetlenséggel jár az odaköltözése? Gyógyíts engem,
30 1 | sántán, nagy sopánkodására az asszonyoknak, akik mikor
31 1 | gondolnak, s a táncnál még az úrnak is a maga lábaira
32 1 | Pongrácz István.~Hanem iszen az asszonyokra sem gondolt
33 1 | őrnagy, Forget nevű, volt az ellenség vezére, ki Gbelán
34 1 | írás«. Aki jót dobott, az választotta a pozíciót,
35 1 | bent maradni és nem engedni az ellenfelet a falak közé.
36 1 | napokig, hetekig tartott az ádáz ostrom. Kirohanások,
37 1 | ökölütközetek a vár előtt, az egész környék nagy derültségére,
38 1 | hadaknak, bál fent a termekben az úri résznek.~Ámbátor a rangbeli
39 1 | nekem azt a kisasszonyt?~Az igazgató lekapta fejéről
40 1 | Hadd szálljon le a lórul az a személy. Azután vitesd
41 1 | mellel, hajlékony, mint az acélpenge, vörhönyeges haja
42 1 | ért. Látszott a szemeiből, az arcából, egész lényéből,
43 1 | várban. Egy várasszony.~Az ördögbe is, ez pompásan
44 1 | ez pompásan fog festeni. Az ódon szekrények a várfolyosókon
45 1 | a grófra - ki tovább élt az ő különcködéseinek. Délelőtt
46 1 | tartott cselédjeivel és az újoncokkal, akiket lépni
47 1 | magát, szabad volt neki az Estellát megcsókolni. A
48 1 | fehér atlasz mellényben.~Az asztalhoz ülők kezet csókoltak
49 1 | asztalhoz ülők kezet csókoltak az úrnőnek, elsőbben maga Pongrácz
50 1 | amelyikre nem bicegett, utána az »ezredes« (voltaképpen tiszttartó),
51 1 | Szaniszlót nevezte, s végre az íródiák, Bakra Ferenc, ki
52 1 | egészségére (mindennap azt az egy felköszöntőt), amikoron
53 1 | várúr s környezetével kiült az erkélyre, egy nap úgy, mint
54 1 | egy suszter-tallér.~Künn az erkély alatt már össze voltak
55 1 | szélesebb ívben szóródjanak el az árokba, a bozót közé, a
56 1 | tapsolt, mint egy gyermek.~Az erkélyről, miután a pipák
57 1 | a csontterembe vonultak az urak, kivévén a káplánt,
58 1 | annak nem volt szabad.~- Az úr szolgája ne mászkáljon
59 1 | úr szolgája ne mászkáljon az ördög vermeibe - figyelmeztette
60 1 | beszűntek a mutatványok, az urak és Estella kiosontak
61 1 | kiosontak lábujjhegyen, és csak az apród maradt benn, hogy
62 1 | gallyal a legyeket kergesse s az alvó főúr arcára hűs szellőt
63 1 | égő arccal kiáltva:~- Csak az én holttestemen keresztül
64 1 | hirtelen iramodással felugrott az ostorhegyes hátára és ott
65 1 | maradtak a vállain napokig.~Az csak összeszorította az
66 1 | Az csak összeszorította az apró egérfogait és gondolta
67 1 | a szobádba és feküdj le. Az inas majd bevisz egy kulacsot
68 1 | levetkőzött és behívta az apródját, meg a diákot.~
69 1 | apródját, meg a diákot.~Az apród a lábait vakarta,
70 1 | olvasott fel fejezeteket. Az ősök elringatták a hóbortos
71 1 | él, mint egy király? Hogy az emberi akarat erejét tovább
72 1 | mert nekem úgy tetszik. Az idő jöhet, mehet, de engem
73 1 | pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr
74 1 | gondokozott.~Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát
75 1 | gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt
76 1 | várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr« ahogy magát
77 1 | leveleiben aláírta.~De különben az őrültség relatív dolog.
78 1 | őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes
79 1 | látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának
80 1 | hogy azt mondták. Itt van az ujjam az orrodon, megösmerem,
81 1 | mondták. Itt van az ujjam az orrodon, megösmerem, ha
82 1 | beszélik.~- No látod. Ezek az emberek! (Szomorúan mosolygott.)
83 1 | elpirult, fölemelte köténykéjét az arca elé s az alól selypíté
84 1 | köténykéjét az arca elé s az alól selypíté szégyenlősen:~-
85 1 | oldalról, hogy majd kicsattant az orcája a vörösségtől. Nem
86 1 | festék.~Undorodott némelykor az emberektől, a mostaniaktól,
87 1 | emberektől, a mostaniaktól, az élőktől. Szíve ott volt
88 1 | járt a várba), mindennap az az élet, és soha abban évek
89 1 | járt a várba), mindennap az az élet, és soha abban évek
90 1 | olyan bolondok lettek, mint az uruk; kezdték komolyan elhinni,
91 1 | most meg se írhatnám ezt az elbeszélést), ha olyan bolond
92 1 | Behenczyek várkastélya. Van az tán ezer esztendős is; olyanok
93 1 | voltak; mikor Pál úrnak az apja meghalt Bécsben, így
94 1 | vitéz Thurzók után), egy az Alföldön, palota Bécsben,
95 1 | és borra olvasztotta fel az aranyakat (így nem bírt
96 1 | hanem asszonyi csókokra, az az igazi nektár.~S amit
97 1 | hanem asszonyi csókokra, az az igazi nektár.~S amit azok
98 1 | ahonnan a predikátum van, de az uradalom nélkül. Az a zsidóé.~
99 1 | de az uradalom nélkül. Az a zsidóé.~Nem volt egy talpalatnyi
100 1 | hegyen-völgyön tivornya, muri, míg az összegből tartott. A fiú
101 1 | A fiú Bécsben lumpolt, az apa Pesten vagy megfordítva,
102 1 | aki a kastélyra felügyelt, az főzött volna nekik, de a
103 1 | éléstár is kellett volna, s az már nem volt. Úgy éltek,
104 1 | szelíd állat is. Hiába, az ember olyan különösen van
105 1 | különösen van alkotva, hogy az éhségét még az a tudat sem
106 1 | alkotva, hogy az éhségét még az a tudat sem csillapítja
107 1 | halála pecsételte meg ezt az alapigazságot. Sőt Károly
108 1 | volt meg a jó étvágyuk. Az volt csak a pusztítás, amit
109 1 | nyomorúság úgyszólván incselkedik az emberrel, de télen őszinte,
110 1 | a tűzhelyen, elszakítja az apát és fiút, míg a nyomor
111 1 | Megosztották barátságosan az életgondokat, s gyakorta
112 1 | életgondokat, s gyakorta szólt így az öreg:~- Mindenünk fogytán
113 1 | lehetséges egy kis eret vágni. Az isten bölcsen rendezte be
114 1 | nem ok nélkül teremtette az ostoba embereket. Ezek a
115 1 | szerzeménye elfogyott, addig az öreg Pál báró (ámbár még
116 1 | volt. Mert a kölcsönösség az igazság. Semmi sincs ingyen.
117 1 | nagyon megnehezedett ez az élet. Ilyenkor van a felföldön
118 1 | Ilyenkor van a felföldön az ínség, kivált ha ősszel
119 1 | beszél. Ha sok krumpli van, az annyit jelent: »Szeretlek,
120 1 | nincs krumplitermés, akkor az istenke haragszik: »Minek
121 1 | jobban elkezd köhécselni.~Az általános szegénység még
122 1 | még jobban megszorongatta az ócska kastély lakóit. Bolond
123 1 | Bolond egy matézis. Ha az egyik semmihez egy másik
124 1 | egy másik semmi jön, hogy az akkor még kevesebb! Pedig
125 1 | napon kikaparta fakanalával az utolsó maradék zsírt is
126 1 | zsírt is a bödönből, mikor az utolsó galambfiókot megsütötte,
127 1 | aggodalmakkal, reményekkel várta az öreg, ráhagyván, miket vásároljon
128 1 | kávét a lapusnyai boltostól.~Az est is beköszöntött, de
129 1 | beköszöntött, de Károly nem jött, az öreg éjfélig várta, csak
130 1 | szobájába, lehajtotta a fejét az asztalra, úgy látszott,
131 1 | addig nógatta, míg befeküdt az ágyába.~- No, nem lesz semmi
132 1 | olyan füst-macska ment az orrába Károly úrfi pipájából,
133 1 | Hát itt vagy? - kiáltá az öreg örvendezve. - No, kutyamája,
134 1 | előleg.~- Hogy-hogy? - kérdé az öreg tompán.~- Ez egyszer
135 1 | eladtam nekik a harangunkat!~Az öreg Pál csak úgy nyelte
136 1 | szót egy darabig, hanem az utolsó mondatnál elöntötte
137 1 | skarlát posztó, és kiugrott az ágyából.~- Alávaló korcs
138 1 | fajzat! - kiáltá rikácsolva, az öklével rohanván a fiúnak,
139 1 | öklével rohanván a fiúnak, ki az ajtó felé hátrált. - Hát
140 1 | elmosolyodott.~- Nem volt az harag, Rozsákné, hanem csak
141 1 | keressen magának valamit.~Az elkergetett fiú egyenesen
142 1 | kacagása ijesztő volt, mint az őrülteké.) Ezt a dorongot,
143 1 | Ezt a dorongot, hahaha!~Az úrfi nem jött zavarba, mosolyogva
144 1 | Károly elbeszélte, hogy az apjával meghasonlott, az
145 1 | az apjával meghasonlott, az öreg el akarta adni a tornyukbeli
146 1 | a fiú nem tűrhette, hogy az elődök örömének, bánatának
147 1 | Hallottam erről valamit. Anyád az utolsó Czobor-lány volt.
148 1 | meggyógyult. Te gyógyítottad meg.~Az utolsó Behenczy bűnbánóan
149 1 | idegesen dobolt ujjaival az asztalon, aztán rápattant
150 1 | aki ne lett volna lángész. Az emberi lény tízesztendős
151 1 | beszéljünk a te jövődről; ha az orvosi tudományt tanultad,
152 1 | Ezentúl te fogod megkóstolni az asztalnál az ételeket, nem
153 1 | megkóstolni az asztalnál az ételeket, nem a várnagy.
154 1 | előtte, azután visszatért az ifjúhoz, s nagy, szőrös
155 1 | félj semmit, olyan józan az, mint akár a Deák Ferencé.~-
156 1 | számokból látod? Magyarázd meg az okaidat.~A fiatal Behenczy
157 1 | mert már megszokta, hogy az egy után a kettő jön, majd
158 1 | elmegépezet nem elegendő; ahhoz az elmének bizonyos feszereje
159 1 | Ez csalhatatlan módszer. Az egyetemen nem tanítják,
160 1 | gróf majd a nyakába borult az őrnagynak örömében. Igazi
161 1 | honvédek. Igazi királynak az emberei. Ez már valami!~-
162 1 | őfelsége budetini legényeivel!~Az összegyűlt tótok vidáman,
163 1 | királynak, meg azután később az öreg Hunyadinak... Azok
164 1 | öreg Hunyadinak... Azok az ős tölgyfák a felvonóhíd
165 1 | vitézi darabok kosztümeit az árverésen, hogy a hadi ruhatár
166 1 | birtokát, a rétséggel együtt, az önkénteseknek osztotta ki
167 1 | A harci mámor átragadt az egész vidékre, mert szép
168 1 | amelyekben a bűnösöket főzik. Az orgonafa rügyezésétől a
169 1 | ellopdosták a félszerekből az üres pálinka-hordócskákat,
170 1 | nem termett. Mert amikor az isten nem ád, a zsidó mégis
171 1 | barázdákkal.~Ezalatt a várban az erődítési munkálatokat lázas
172 1 | élet. A fiatal Behenczy, ki az »előlkóstoló« címét és szerepét
173 1 | mindjobban megmelegedett az új otthonban. A szeretetreméltó
174 1 | tulajdonosának és vezérének. Az »ezred« elnevezés természetesen
175 1 | kilencszázkilencvenkét ember hiányzott az ezredhez. Nyolc szemenszedett
176 1 | éppen alkalmasak lesznek az ágyúk esetleges elsütéséhez,
177 1 | elsütéséhez, mivelhogy ezek az ódon hadi szörnyetegek sokkal
178 1 | azokra, akikre rácéloznak.~Az új ezred-tulajdonos úgy
179 1 | közeledett július elseje (s vele az ötezer forintos ráta), kezdte
180 1 | szurkálta, bosszantotta, de az úgy tett vele, mint egy
181 1 | Hiábavalóságokra pocsékolod el az életedet.~A várúr lenézően,
182 1 | gyönyörű rózsát látott kinyílva az üvegházban. A kertész nagyra
183 1 | kisasszonnyal -, különb az, mint egy királyné.~- Hát
184 1 | hogy esténkint ez lesz az olvasmány a családi krónika
185 1 | fákon. Éppen akkor nyíltak az almafák, halaványpiros virággal
186 1 | amit Herodes. Ölöm ezeket az almacsecsemőket. Birkózom
187 1 | almacsecsemőket. Birkózom az istennel! Aki valamit elront,
188 1 | istennel! Aki valamit elront, az az istennel száll perbe.~-
189 1 | Aki valamit elront, az az istennel száll perbe.~-
190 1 | feküdjék le, hallom, nem aludt az éjjel, azért olyan kedvetlen.~-
191 1 | bolond. Mert lásd, Estella, az okos ember a pondrót szedi
192 1 | Éppen idejében ért haza az ebédhez, mely ma is úgy
193 1 | kóstolgatta szórakozottabban az ételeket. Amint hivatal
194 1 | hivatal valami, megunja az ember. Aztán a sok kóstolgatásban
195 1 | óta másra támadt kedve. Az Estella piros, duzzadt száját
196 1 | megkóstolni.~Hiszen nem lehet az nehéz dolog - de mégis vannak
197 1 | előbb s csak azután viheti az ember a szájához.~Károly
198 1 | negyedik-ötödik pohár bor után az Estella lábait nyomogatni
199 1 | Estella lábait nyomogatni az asztal alatt, míg a káplánnal
200 1 | asztal alatt, míg a káplánnal az égitestekről diskurált,
201 1 | halaványság borította el még csak az imént pajzán arcát.~Ő vette
202 1 | mert csak a várnagy ismerte az épület titkait s tudott
203 1 | épület titkait s tudott az asztalon levő gombról is,
204 1 | Estella. Bizony nem igen volt az ő szemérme megsértve, nem
205 1 | kegyetlen. Így bánni ezzel az emberrel. Azért a csekélységért.~-
206 1 | kedves, tréfás affektálása az ártatlanságnak éppen őtőle,
207 1 | kecses valami volt, hogy az ember szerette volna agyoncsókolni.~-
208 1 | amíg le nem fejeztetem.~Az asztalnál ülők összenéztek.
209 1 | mutatkozni tegnap óta.~- Nem, az nem lehet - rebegte Estella
210 1 | Mintha percenkint borulna az elméje. Valamit csinálnunk
211 1 | sopánkodásain keresztülvilágolt az öröm. - Ha úgy van is, de
212 1 | s aztán parancsolá, hogy az apród fogja az uszályát (
213 1 | parancsolá, hogy az apród fogja az uszályát (tudta, mennyire
214 1 | Katalin! - susogta.~- Én csak az Estella vagyok, uram!~-
215 1 | keményen a gróf.~Estella intett az apródnak, hogy távozzék;
216 1 | el a nyakamat. Ejnye, hol az a korbács, te rongy!~A leány
217 1 | gyúladoztak a villámok.~Az ajtónál hirtelen visszafordult:~-
218 1 | könyörtelenül.~Elment, s künn, túl az ajtón, letörülte a könnyeket,
219 1 | mondá -, Behenczyt le fogja az úr fejeztetni.~A szegény,
220 1 | hír hallatára. Jaj, hamar az ágyba, hozzanak zabzacskót,
221 1 | hát már csakugyan megyen az esze? Eddig se volt sok,
222 1 | nekünk volt elég. De most már az sincsen. Hát mit tegyünk,
223 1 | rám. Mindent én vállalok.~Az öreg úr egyszeribe pedzeni
224 1 | nem látta a foglyot, sem az őt.~- Micsoda buta tréfa
225 1 | Micsoda buta tréfa volt az. Kikérem magamnak.~Behenczy
226 1 | hogy István gróf nyitja rá az ajtót.~- Lassan, Behenczy -
227 1 | Azóta sok történt. Még az is megtörténhetik, hogy
228 1 | nyomogattam?~- Azért, mert az elméje elmenőben van...~-
229 1 | ebbe beleszól a törvény, az országgyűlés.~- Beleszólhat,
230 1 | volna is - hasadozott ki az akasztófahumor Behenczyből -,
231 1 | Behenczyből -, hol lenne az én többi fejem már azóta!
232 1 | mentsen meg. Hiszen úgyis maga az oka. Vagyis az én nagy szerelmem.
233 1 | úgyis maga az oka. Vagyis az én nagy szerelmem. Vagyis,
234 1 | Vagyis, hogy megszólalt az asztalnál.~- Hagyjuk ezt
235 1 | hűségemet, Estella.~- Hm, az örök hűség szép dolog lehet,
236 1 | jó étvágyú embert.~- Hát az én tízezer forint járandóságom?
237 1 | gerlice egy ágon.~- De ha az ág letörik?~- Ne kínozz,
238 1 | de Estella elugrott és az ajtó felé menekült.~- Hát
239 1 | csoportokba verődve beszélték az elsüllyedt Behenczy esetét.
240 1 | regekör volt már akkor kiásva az emlékezetekből az ördöngős
241 1 | kiásva az emlékezetekből az ördöngős csapóajtórul. Még
242 1 | ördöngős csapóajtórul. Még az ős várurak, még talán a
243 1 | Nedeczkyek csináltatták azt az ebédlőben.~Mert hát, ahol
244 1 | lanttal kezdték először az ablak alatt s aztán eljutottak
245 1 | alatt s aztán eljutottak az ebédlőig. Azok a tündérszép
246 1 | is szerettek belekóstolni az almába (tisztelet a kivételeknek),
247 1 | nélkül alkalmaztak oda, ahová az asszony a legkedvesebb emberét
248 1 | legkedvesebb emberét ülteti az asztalnál.~- Nyergeld fel
249 1 | Matykó! - parancsolá Estella az egyik lovásznak.~Míg a kis
250 1 | vagy ha nem akarna várni az illető, jöjjön el holnap
251 1 | maszlag«, aztán elnyelte az út pora, mely a délutáni
252 1 | nagyasszonyka«. (Ez volt az Estella titulusa.)~- Hát
253 1 | Estella titulusa.)~- Hát az urad itthon van-e?~- Az
254 1 | az urad itthon van-e?~- Az uram fát fűrészel az erdőben.~-
255 1 | Az uram fát fűrészel az erdőben.~- No, az jó - felelte
256 1 | fűrészel az erdőben.~- No, az jó - felelte Estella, leugrott
257 1 | és bevezette a kapuajtón az udvarra.~- Kösd be ezt a
258 1 | udvarra.~- Kösd be ezt a lovat az istállóba, de szaporán,
259 1 | szoknyák, egyre jobban szépült az egész formás alakja, minden
260 1 | minden szoknyával nyert. Az üde, egészséges női test
261 1 | rozmaring virágé, betöltötte az egész szobát.~- Az ingvállat
262 1 | betöltötte az egész szobát.~- Az ingvállat is levessem?~-
263 1 | jószág), s Ancsura lett az úriasszony.~- Mármost hozd
264 1 | vállára (pehely volt ez az ő acélizmainak), és megindult
265 1 | ámen, édes húgom - felelte az egyik őr -, nincs itthon
266 1 | miatt mélyebben lecsúszott az ingváll.~A menyecske nem
267 1 | én karmolok. Nézze meg az ember, milyen csúf nagy
268 1 | szikraszemerkék szóródtak szét az erdőkre, a barna falusi
269 1 | falusi szalmafedelekre. Az alkonyat tompa nyugalma
270 1 | palánkja mögé. Nem volt az már az az előbbi izzó, tündöklő
271 1 | palánkja mögé. Nem volt az már az az előbbi izzó, tündöklő
272 1 | mögé. Nem volt az már az az előbbi izzó, tündöklő égitest.
273 1 | melege nélkül, a fénye nélkül az is elvesztené a tekintélyét.
274 1 | haszontalan cifraság volna az égen, mint egy vándorló
275 1 | varini toronyban megkondult az esteli harang. Talán szándékosan
276 1 | incselkedni.~- Nem jön még az »asszonyka«, bátyikák? Mert
277 1 | hírével, fiacskám. Hátrahagyta az asszony, hogy gyere el reggel.~
278 1 | zsák nehéz volt, még neki, az akrobatanőnek is. Csak bent
279 1 | akrobatanőnek is. Csak bent az erdőben, a fenyők közt,
280 1 | elő. Legelső dolga volt az összekuszált haját, bajuszát
281 1 | Majd megfúltam ebben az átkozott zsákban. No, csakhogy
282 1 | Köröskörül mély csend volt. Az erdő költészetet lehelt.
283 1 | gallyon vagy a fészekben, az erdő füvei között egy gyík
284 1 | idehangzó békakuruttyolás. Az az időpont az, mikor a természet
285 1 | idehangzó békakuruttyolás. Az az időpont az, mikor a természet
286 1 | békakuruttyolás. Az az időpont az, mikor a természet ruhát
287 1 | vonalak ereszkednek alá az égből lassan, szinte láthatatlanul.
288 1 | észrevétlenül átcserélni az ingét, mint a természet.
289 1 | hát igazán bolond volt-e?~Az isten tudja. Mi nem. Mit
290 1 | isten tudja. Mi nem. Mit tud az ember, hogy ítélkezni merjen
291 1 | felett, a maga koponyájának az erejével.~Valóságos szemtelenség
292 1 | billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy
293 1 | csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az
294 1 | az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak,
295 1 | vagy vízzel van-e elöntve az agyvelő?~Ugyan - hát látunk
296 1 | körülbelül sem eltalálni, hogy az a kalap a földre téve meddig
297 1 | vagytok-e abban, hogy ma az lenne a véleményetek róla,
298 1 | szűkeszű kortársaik.~Íme tehát az a hübnere a ti óriási bölcsességteknek,
299 1 | józansága mellett. Azért kell az elkésett embert nagyobb
300 1 | este és a lábait vakarta az apród, amikor Ferenc diák,
301 1 | gondolta a várúr, eszébe jutván az ebéd utáni jelenet, s nyugodtan
302 1 | Kovács várnagy.~- Semmi az - felelte a várúr hidegen,
303 1 | grófnak, a zaj, a harcias kép az éjben, a megcsillanó lámpások,
304 1 | lámpások, a fegyvercsörgés, az induló paripák lábdobaja,
305 1 | lelkét, jókedvűen petyegetett az ujjaival.~...De hogyan szökhetett
306 1 | szökhetett meg Behenczy? Ez volt az első fölmerült kérdés. Nosza,
307 1 | No, ugyan nem volt nehéz az igazságot utolérni, fölösmerni.
308 1 | gerenda a találgatás útján. Az őrök láttak bejönni egy
309 1 | zsáknyi krumplit szétgurulva, az őrök újra láttak egy asszonyt
310 1 | kimenni teli zsákkal. Hát vagy az történt, hogy Behenczy átváltozott
311 1 | de ez nem valószínű, vagy az, hogy őt vitte ki a zsákos
312 1 | vakmerőség, ilyen furfang! Maguk az ördögök ringatták annak
313 1 | simogatván a szakállát. - Egy az, hogy megszöktette a rabomat,
314 1 | árulás; a másik bűntény az, hogy ő maga megszökött.~-
315 1 | volt rab.~- De a patvarba, az én tulajdonom volt. Pénzért
316 1 | Bakra barátom, mennyi volna az most hét év múltán a kamatok
317 1 | kozákot rendelt küldeni az elsők után, hogy ne csak
318 1 | nadrágos »kozákból« állott az állandó lovasság.)~Majd
319 1 | dolgozószobájába s billikomokat; az elsőt ráköszönté Medicis
320 1 | hatalmasat ütött öklével az asztalra és a szemei lázas
321 1 | István gróf), akként lett meg az alku, hogy adjon hát legalább
322 1 | Istv.« ~István gróf átnézte az iratot s megelégedetten
323 1 | Legszebb, amice, a világosság, az őszinteség. Nem illik zsákban
324 1 | asszonynyereggel; ez lesz az Estellának.~Érdekfeszülten
325 1 | a káplán volt izgatott. Az eléjök is ment titokban,
326 1 | megtért bárány mindenha becses az úr előtt, illő, hogy a szolga
327 1 | pápaszemét, elolvasá azt és ezt az üzenetet küldötte:~- Mondjátok
328 1 | küldötte:~- Mondjátok meg az uratoknak, vigye szegény
329 1 | oroszlán.~- Kikorbácsoltatja az én követeimet! Borzasztó!~
330 1 | tisztogassátok ki a fegyvereket, az ágyúkat. Reggelre indulunk
331 1 | Pruzsinszky fogta fel erről az oldaláról a közelgő katasztrófát.)~
332 1 | elevenség, nyüzsgés verte fel az ősfalak csendjét a lobogó
333 1 | nem csapták volna Marst az istenek közül (mert még
334 1 | istenek közül (mert még az se állandó foglalkozás a
335 1 | bizony élvezete lett volna az égből ezt a hadi népet látni.~
336 1 | gyíklesőt viseltek; azonfelül az egyik a várúr kulacsát vitte,
337 1 | ezüst családi buzogányt az óriás termetű Kral Demeter.~
338 1 | beszkidi zsivány ül pipával az agyarán. Ez, úgy látszik,
339 1 | énekszó, röhögés hangzik fel.~Az egyik gyalogos (mert az
340 1 | Az egyik gyalogos (mert az ágyuk után a gyalogosok
341 1 | torkaszakadtából kiabálván:~- Az első halott! Az első halott!~
342 1 | kiabálván:~- Az első halott! Az első halott!~Szerencse,
343 1 | néhány embert. Itt vonul el az egész nemzeti történelem,
344 1 | egész nemzeti történelem, az ősök katonái, fegyvernemei.
345 1 | habitusa lötyög - de győzné azt az ördög elszámlálni. Holta
346 1 | éles lándzsák meredeznek. Az ökröket Beszterce kapujánál
347 1 | talentum Forget uram, lévén ez az ő találmánya.~Leghátulra
348 1 | találmánya.~Leghátulra maradt az élelmezési társzekér, négy
349 1 | falkában rohannak és ugatnak az »ízletes« jármű mögött.~
350 1 | Besztercének! Jaj Besztercének!~Míg az anyaföld remegve dobban
351 1 | anyaföld remegve dobban az ágyúk és lovak dübörgésétől.~ ~
352 2 | MÁSODIK RÉSZ~KEDÉLYES ATYAFIAK~Az árkádos piacú Zsolna városában
353 2 | országrész méhei voltak az ő rabszolgái.~A középső
354 2 | Én orvos leszek, apám. Az én elementumom az emberek.
355 2 | apám. Az én elementumom az emberek. A méheknek csak
356 2 | lehet pénzt csinálni, de az emberek harisnyáiban már
357 2 | ezekre utazom. Amikor beteg az ember, kutyába sem veszi
358 2 | mindenki megbetegszik.~Erre az okoskodásra is helyeslően
359 2 | volt, mint a testvérei:~- Az összes élőlények közül a
360 2 | juhokkal fogok gazdálkodni.~Az apa mindenik fiának háromezer
361 2 | terveiteket, csináljátok! Én majd az égből nézni fogom.~Nézte-e,
362 2 | Nézte-e, nem nézte-e, nem az én gondom, de hogyha nézte,
363 2 | nézte, hát láthatta, hogy az a fia is meggazdagodott,
364 2 | tótok mondják) dolgozott, az is, aki a birkákra vetette
365 2 | volt ez, kivált azokban az időkben, mikor még a legelő
366 2 | közös legelőn. A birkákat az egész város kosztolta, de
367 2 | vagy amabban a határban az útszélen, vagy a pap kertjében,
368 2 | Vietorisz-kisasszonyok nyitott ablakában, az az övék - s aki ezek kiélvezésében
369 2 | Vietorisz-kisasszonyok nyitott ablakában, az az övék - s aki ezek kiélvezésében
370 2 | viseltetvén egymás iránt; nem volt az a piszok (a »Matica« által
371 2 | folyt szabad ég alatt (éppen az ifjú Hurban szónokolt);
372 2 | szónokolt); lerakatott pedig az inasaival a szekérről húsz
373 2 | tréfát), sem arról, hogy az ifjú Hurban és a következő
374 2 | nyilvánult; követválasztásnál, ha az egyik Deák-párti jelöltet
375 2 | megengedte Kubicza, akár nem), ha az egyik rétet vagy házat akart
376 2 | megtudta, okvetlenül odament az eladóhoz, inkább ráígért
377 2 | csak hogy elkaparinthassa az orra elől.~Péter, a viaszkereskedő,
378 2 | keservesen szerzek, azzal az asszonyom az utcákat sepregesse (
379 2 | szerzek, azzal az asszonyom az utcákat sepregesse (Péter
380 2 | ekképpen vélekedvén:~- Az asszony mindig hoz valamicskét!~
381 2 | keresztelt (jó is, mert az efféle sokba kerül). Az
382 2 | az efféle sokba kerül). Az első feleségétől, Petrás
383 2 | könyvek és a nagy leckepénzek az egyetemen), s azután se
384 2 | s azután se boldogult. Az emberek gyógyítása hálátlan
385 2 | Zsolnán. Micsoda idea is volt az tőle! Zsolnán, abban a jó
386 2 | jön a halál, nem kötekedik az vele, nem disputál, nem
387 2 | halál!) és behunyja szemeit az örökkévaló álomra. Ha éppen
388 2 | fizet, mert nincs pénze. Ami az urat illeti, az ugyan szokott
389 2 | pénze. Ami az urat illeti, az ugyan szokott beteg lenni,
390 2 | szokott beteg lenni, és az néha gyógyíttatja is magát,
391 2 | fényben kéklettek; hát még az a szépséges kalászszín hajkoszorú
392 2 | polgármester, találkozott az utcán Trnowszky Gáspárral
393 2 | beszélgetvén a gyászesetről, hogy az késznek ajánlkozott a kis
394 2 | Péter lépéseinek. No iszen, az kellett, ízében csörtetett
395 2 | nagybácsi a kis árvát, ott az egész gyászoló gyülekezet
396 2 | gyermek!~Még el sem mondhatta az utolsó szót, már odaugrott
397 2 | ni! (Fügét mutatott neki az ujjával.) Egy, kettő, három,
398 2 | a pofonok és ökölütések, az istenfélő népek botránykozására.~
399 2 | temetés órájában! De jól járt az a szegény elköltözött lélek,
400 2 | föld!~- Hát nem kellene az istent is sequestrum alá
401 2 | alá vetni - sopánkodott az istentelen vén eretnek Domák
402 2 | József, rokonságot formált az Apollónia elhalt anyjához),
403 2 | hogy én leszek a gyám.~- Az ugyan én leszek, ha az ég
404 2 | Az ugyan én leszek, ha az ég összeszakad is.~De ezalatt
405 2 | között ült össze harmadnapra az árvaszék, s tekintettel
406 2 | ki gyámnak, felkéretvén az árva nagybátyjai, hogy miután
407 2 | Hát bolondnak néz engem az árvaszék? Süssék meg most
408 2 | gondolkozott és ő sem adott az Apolka fenntartásához egy
409 2 | aki olyan szépen fejlődött az apja házánál, lesoványodott,
410 2 | volt kék foltokkal, mert az írnok, mikor este részegen
411 2 | őt is, a feleségét is. S az írnok mindig részegen jött
412 2 | valahol a korcsmában aludt el az asztal alatt.~Két hosszú
413 2 | hosszú esztendeig nem történt az árvával semmi nevezetes
414 2 | törődnék egy kis féreggel? Az emberek egy ideig szidták
415 2 | csak mint homályos álom élt az apai hajlék. Azt még hallotta
416 2 | meg amaz a gazdag ember az ő nagybácsija, de ez is
417 2 | megütötték, mert fájt neki. De az életről nem tudott semmit,
418 2 | a halált sejtette, hogy az rejtelmes, különös. De hogy
419 2 | hamar a bácsi csizmáját«, az is fölkelne. Talán a szegény
420 2 | eleibe kerül a leányka, és az inasgyerek szavára abban
421 2 | szőrös kezét és megcsókolja.~Az öreg ránéz a rongyos gyermekre
422 2 | adta.~Keresgél a zsebében az aprópénzek között, de nincs
423 2 | De csak ötösök vannak. Az sok, nagyon sok. Mit csinálna
424 2 | te kis fruska!~Bementek, az ajtó tündériesen csengett,
425 2 | zsinórral összekötött, és mindez az Apolkáé volt. Végtelen örömet
426 2 | útközben megeszel.~Künn az ajtónál aztán elváltak.
427 2 | Klivényiék lakása előtt leste az árvát, kit is megkerítvén,
428 2 | két boltoslegény cipelte az Apolka után, mialatt Gáspár
429 2 | leánykáért és elvitte egyenesen az aranymíveshez, összeválogatván
430 2 | csak szép és drága volt az üvegszekrényekben. Egy kastélyos
431 2 | jobban a Klivényiét, mert az értéktárgyak többnyire folyékony
432 2 | zálogba.~Volt dinomdánom az »úri-vendéglőben«, bor,
433 2 | s elhúzatta ingerkedésül az ablakok alatt:~Cserveni
434 2 | kantár, fehér ló! Eladtam az országot, istenem!)~Ez a
435 2 | mint Árpád vezér; ez volt az ő immunitása.~Az árvára
436 2 | ez volt az ő immunitása.~Az árvára most már nagyobb
437 2 | akarom, hogy csinos legyen. Az nem lesz nekem rossz, ha
438 2 | valami átkozottul kellemes az arcában.~Aztán behítta Apolkát
439 2 | mit hozott a gyámapa az ő báránykájának. Ide hamar
440 2 | ingerlő illata szállt, szállt, az orrán keresztül, betölté
441 2 | porcikáját, átszivárgott az erein a vérébe és dörömbözött
442 2 | jóindulatát, másrészről, hogy az írnok a Trnowszkyak ajándékait -
443 2 | érdeklődni, és megígérte, hogy az árva ügyét szívére veszi
444 2 | diplomáciával előhozván az ügyet, rávette a testvéreket,
445 2 | hercegkisasszonyt, hogy az egész városnak elállt a
446 2 | ellenkezett, de szíven találta az ellenséget. Nem Turócszentmártonból
447 2 | ide-oda. Többet ér, hogy az a föld szemetje mérget eszik
448 2 | huszárruhában, mind magyarok, s mind az Apolka szolgálatára rendelve.
449 2 | héten össze voltak híva az egész városka előkelő leányai
450 2 | jogász urat eleget ingerelték az ösmerősök az apja ellen: »
451 2 | ingerelték az ösmerősök az apja ellen: »Megőrült az
452 2 | az apja ellen: »Megőrült az öreged, mindenedet elveri
453 2 | szépen tudott ránézni azokkal az édes szemeivel mindenkire,
454 2 | szükséget szenvedni semmiben.~Az apát is váltig figyelmeztették
455 2 | Ej, ej, Gáspár! Hová lett az eszed, vén Gáspár! Tréfa,
456 2 | hátha a fiadra is ráragad az a veszedelem, amit a Péter
457 2 | a leányka szobájában.~De az öreg Trnowszky mégis csak
458 2 | fejét és vállat vont:~- Az mindegy. Ha az ember lő,
459 2 | vállat vont:~- Az mindegy. Ha az ember lő, hát lő. A serétekből
460 2 | meg nem pukkad a mérgében.~Az egész város kíváncsi volt,
461 2 | vége? Meddig győzik ezt az oktalan licitálást? Annyi
462 2 | események nem jönnek közbe. Az például, hogy a zsolnai
463 2 | hogy a zsolnai pánszlávok az Apolka magyar szellemű neveltetése
464 2 | adtak Gáspárnak és beverték az ablakait. Mire dühbe jött
465 2 | közügyeknél is édesebb illata volt az Apolka hajának.~Hát ott
466 2 | lenyomtatni, megszárítani az Apolkának. A lányka rajongott
467 2 | hibiskus-virágért, minthogy az egy soha nem látott csoda-szépség
468 2 | ugrándozni széles jó kedvében az udvaron, mennykék köntösének
469 2 | Miloszláv, te csacsi, mert az én hajam két hét alatt is
470 2 | cserebogarunk ükapja lenne, az pedig mellette csak szopósgyerek.~
471 2 | Magyarországban. Amerikai bogár! Az ördögbe is, az nem tréfa.
472 2 | Amerikai bogár! Az ördögbe is, az nem tréfa. Mennyi ideig
473 2 | míg idekerült Zsolnára! Az igaz, hogy holta után tette
474 2 | hogy holta után tette meg az utat, és ilyenkor kisebb
475 2 | csak elvben lett elfogadva az alku. Azután jött az első
476 2 | elfogadva az alku. Azután jött az első kérdés, hogy hol? A
477 2 | ha látják is?~A skarabeus az Apolkáé lett. (Bolond ez
478 2 | csókokra váltattak fel. S az is mind kevés volt. Miloszláv
479 2 | felsőmagyarországi flóra!«~Az öreg Tarnóczy nem sokat
480 2 | után kell futkároznod?~Nem, az öreg Gáspár semmi mást nem
481 2 | mást nem sejtett, és csak az utolsó napon világlott ki
482 2 | Apolka lehajtotta a fejét az asztalra, zokogott és nem
483 2 | nagybácsihoz, kezet csókolt neki, az visszacsókolta homlokán,
484 2 | Miloszlávnak nyújtott kezet, aki az apja mellett állt, sápadtan,
485 2 | alakított folyosó üvegein az első szűzies napsugarak
486 2 | hiszékeny virágok!~A macska kint az udvaron nyújtózkodott, a
487 2 | nagybácsi cselédjeit, csak az ajtóban fordult meg s nézett
488 2 | mehetsz el többé innen.~Az öreg Gáspár megnyomkodta
489 2 | Skultéty kisasszony, ki az ajtónál állt, meleg, cobolyprémes
490 2 | mindjárt!~Miloszláv odalépett az öreg elé, lehajolt és kezet
491 2 | akarsz?~- Azt akarom, hogy az Apolka ne menjen el többé
492 2 | menjen el többé tőlünk.~Az öreg csodálkozó szemeket
493 2 | feleletek közt, végre is ezt az egy, gyerekes, makrancos
494 2 | mondtam meg.~- Kinek?~- Az Apolkának.~- Mit?~- Azt,
495 2 | virágcserepet, futott-futott végig az üvegfolyosón, ki az utcára,
496 2 | végig az üvegfolyosón, ki az utcára, kis kezét szívére
497 2 | kezét szívére szorítva, az öreg Gáspár pedig az indulattól
498 2 | szorítva, az öreg Gáspár pedig az indulattól hörgő hangon
499 2 | korbácsot Miloszláv, futott ő is az Apolka után, kit éppen akkor
500 2 | szót?~- Jaj, minek volna az, Miloszláv? Minek tettél
1-500 | 501-1000 | 1001-1406 |