Rész
1 Bev| elbeszélés hősének, így szólt Károly gróf, a legidősebb
2 1 | hívnak?~- Ancsurkának - szólt a leányka reszketve, haloványra
3 1 | apja meghalt Bécsben, így szólt fiához halálos ágyán:~-
4 1 | életgondokat, s gyakorta szólt így az öreg:~- Mindenünk
5 1 | haza.~- Hát bánom is én - szólt Rozsákné nagyot ásítva és
6 1 | váltóra. Igaz?~- Igaz - szólt reszketeg hangon, zokogásra
7 1 | meglátogatta Nedec urát és így szólt hozzá.~- Kedves István.
8 1 | a papirost!«~- No, no - szólt Pongrácz István és egy barackot
9 1 | ajtót.~- Lassan, Behenczy - szólt Estella csendesen. - Én
10 1 | lefejezteti.~- Engem? - szólt meghökkenve, s a fogai vacogni
11 2 | kókusz-szappant.~- Zsuzsanna - szólt a nejéhez -, ma jól megnéztem
12 2 | örömében.~- No, hát eljöttél - szólt Klivényi. - Meglátogattál.
13 2 | a hivatalból.~- Apolka - szólt -, egy derék, finom úrral
14 2 | Természetesen.~- Ha megengedik - szólt közbe Behenczy Pál -, én
15 2 | kisasszonykám?~Apolka semmit sem szólt, csak a szemét sütötte le.~-
16 2 | valamit a fiadtól.~- Ah - szólt cinikus mosollyal, néhány
17 2 | ártana egy lámpás, Kubikné! - szólt az írnok a vénasszonyhoz,
18 3 | lakom. »Vinkóczyéknál? - szólt meglepetve - hiszen ott
19 3 | összeráncolta a homlokát és így szólt:~- Van-e hozzá valami szöveg?~
20 3 | dolgozunk.«~De Pruzsinszky így szólt:~- Szöveg nincs, de minek
21 3 | harmincöt.~- Lesz negyven - szólt a direktor, a Pruzsinszky
22 3 | vállairól...~- Hogyan - szólt mintegy felocsúdva, szelíden,
23 3 | kicsit csinosak.~Egy szót se szólt többet. Apolka újra a mulatók
24 3 | valaki.~- Mindent tudok - szólt a leányka tompán.~- Ne beszélj,
25 3 | rögtön bejött.~- Ezredes! - szólt hozzá István gróf - fogasson
26 3 | nyöszörgő, szelíd hangon szólt:~- Hozd ide, kérlek alássan,
27 3 | uram.~- Hadd jöjjenek be - szólt felvillanó szemekkel a beteg
28 3 | azt a szép fejét és így szólt megdicsőülve, szinte mámorosan:~-
29 3 | adom, punktum.~- Uram - szólt az ügyvéd a szenvedélytől
30 3 | Apollónia lenne az.~- Ah! - szólt meglepetve a vén ügyvéd. -
31 4 | egy pontra és egy szót se szólt. Kovács a csendbiztos szabadon
32 4 | egymásután.~- Nos, urak - szólt majdnem vidáman -, határoztam
33 4 | méltóságod parancsait - szólt alázatosan Kovács uram.~-
34 4 | becsülete miatt.~- Igaz - szólt a parancsnok -, az ügyvédet
35 4 | nem egészen egy ember - szólt kedélyesen a parancsnok -,
36 4 | most, ahol Korenyák kürtje szólt, de tőled sem akarom megkérdezni.~
37 4 | úr.~- Hogyne, hogyne! - szólt örvendezve, bár látszott
38 4 | fiatal bárót.~- No, no - szólt gyanakodva -, valami adósság?~-
39 4 | valakinek?~- Az Estellát? - szólt és még egyszer a szeme közé
40 4 | helyeselte tervét és így szólt:~- Valóban, igen praktikus
41 4 | barátom, én rajta leszek - szólt a báró, s hirtelen elhatározással
42 4 | Parancsoljon kérem!~- Nos, igen - szólt kissé zavartan -, kényes
43 4 | egypár évvel, akkor így szólt hozzám a walesi: »Egy róka,
44 4 | Hát miből töltsem meg? - szólt a kis báró habozva.~- Van
45 4 | félrehítta egy szögletbe és így szólt:~- Ma este megkapja ön Estellát,
46 4 | Pedig bátran szólíthat - szólt Estella tréfás hahotával.~-
47 4 | ezek az én kicsikéim - szólt az ő természetes naivságával -,
48 4 | normális ember.~- Apolka - szólt sajátos melankóliával -,
49 4 | valóságról, egy mukkot se szólt többé, csak elsápadt, felment
50 4 | meghalt.~- Nem tesz semmit - szólt kurtán a főúr és megint
51 4 | Péteré volt.~- Hát jól van - szólt egy megvető kézlegyintéssel,
52 4 | megveregette a vállát és így szólt:~- Mikor jössz vissza?~-
53 4 | azelőtt mindig csak gyöngéden szólt hozzá, először életében
54 4 | No persze, te marha! - szólt bosszúsan. - Hát még a lovas?...~
55 Fug| Hogy a vármegye mért nem szólt bele e játékba? Hát mért
56 Fug| bele e játékba? Hát mért szólt volna bele? Kinek volt az
57 Fug| várbeli vénasszonyokat s így szólt hozzájuk:~- Öltöztessetek
|