Rész

 1 1|         szeme, mint a többi emberé, mégis hátrafelé látott, mint a
 2 1|             van, csak üss, de azért mégis Pongrácz Istvánné lesz belőlem.«~
 3 1|           egyszer csak vacsora után mégis kedve támad kifűzni a saját
 4 1|       tömérdek készpénz, műkincs.~S mégis mind elfogyott. Mert hát
 5 1| kiállhatatlan. No, de egy jó oldala mégis van, hogy közel hozza azokat,
 6 1|           útközben?~- Szegény uram, mégis jó ember! - sóhajtott Rozsákné,
 7 1|        vidáman.~- Derék iskolatárs! Mégis veszed hát valami hasznát,
 8 1|           hájjal kennék a hátát, de mégis közbevágott:~- Rossz helyen
 9 1|            az isten nem ád, a zsidó mégis csak ád. Bizony, bizony
10 1|           lehet az nehéz dolog - de mégis vannak előzményei. Még arra
11 1|     házamhoz, mint földönfutót, s ő mégis hozzád nyúlt, pedig azt
12 1|            vagy-e te a szeretőm? És mégis meg merte cselekedni.~Újra
13 1|         vagyok én férfi!~- De mikor mégis szégyenlem magam.~- De lásd,
14 2|      mindenekelőtt nem beteg, de ha mégis beteg, nem gyógyíttatja
15 2|           gyógyíttatja magát, de ha mégis gyógyíttatja magát, nem
16 2|           kezdték városszerte. Lám, mégis van a fösvény kutyában egy
17 2|       hozzám. Szegény vagyok ámbár, mégis puhább ágyat vetek éjszakára,
18 2|    szobájában.~De az öreg Trnowszky mégis csak makacsul rázta azt
19 2|              oldalvást is. De azért mégis csak lő. Hát én is csak
20 2|        kisebb fáradság, hanem azért mégis valami. Még ha esetleg odaadná
21 3|           egész Zsolnáig eljött, ez mégis feltűnt neki.~Pongrácz István
22 3|            István gróf is, de azért mégis tetszett neki, Pruzsinszky
23 3|              s méltóságteljesen, de mégis szemrehányóan förmedt a
24 3|         orátor. De csak hadd legyen mégis öt. A hatodik lesz a túsz,
25 3|         hagyta rá Blázy -, de mikor mégis bolond. Bolondoktól sok
26 3|          túszul. Tudod, az emberben mégis van valami, ami megmozdul,
27 3|        meghajlott, olyan mélyen, de mégis másképp; mennyi kecs, mennyi
28 3|     szobáiba. Rezedát, rózsákat, de mégis inkább sok rezedát...~Barokk
29 3|            félt itt, de a fáradtság mégis elnyomta, elaludt.~István
30 3|             tétovázón, elpirulva.~- Mégis olyan szomorú vagy. Nem
31 3|      esetleg bevallja szerelmét, és mégis szerencsétlen lett volna,
32 3|          fel akart ugrani, de azért mégis csak ülve maradt, mohón
33 3|         vonásokat a szeme, de azért mégis behunyta. Csak a szíve ugrált,
34 3|            érzékenység...~De bizony mégis elfakadt Apolka sírva a
35 3|            kijjebb ugrott, de azért mégis legyűrték a markos fickók,
36 3|         nehéz kapacitálni.~- No, én mégis kihozom azt a leányt egy
37 3|          nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek
38 3|           sok. Napóleon meghalt. És mégis meghalt. De Kurka Róza!
39 3|        százezreknek, millióknak, és mégis meg kell benne nyugodni.
40 3|            Trnowszky Apollóniát? És mégis őt zárná ki az örökségből?
41 3|             maradt.~- No, én bizony mégis azt tanácslom.~Valami átláthatatlan
42 4|           se lehetett nekik hinni s mégis olvassák őket azóta is),
43 4|   helyzettel, de miután a fiskálist mégis csak ki kellett szabadítani
44 4|             szarka, fiúk!«~De azért mégis közelebb mentek. Hajh, vesztükre.
45 4|             valami híja van még, és mégis kiszabadítja a foglyot.~-
46 4|      Iszonyodott a hideg víztől, de mégis állta, didergett, a foga
47 4|             lassan, lábujjhegyen és mégis biztosan, egyre közelebb-közelebb,
48 4|             fejét csóválni, de csak mégis tartóztatta magát, végre
49 4|         valami ilyen égi mannát, de mégis a kétely és félelem egy
50 4|        egyszerre rájuk ütött.~- Hát mégis el akarsz menni? - hörgé.~
51 4|           tegye, ne tegye.« De csak mégis felült, mintha nem is hallaná,
52 4|          szabadulás napja. Várta és mégis fázott tőle. Pedig ugyancsak
53 4|      karjaiból, ránézett tiltón, de mégis gyengéden, bánatosan:~-