Rész

 1 1|   felkacagott Pongrácz István:~- Hát majd szerzek asszonyt a házhoz.~
 2 1|   voltaképpen Kovács János várnagy), majd a »saját lengyelem«, ahogy
 3 1|       szobádba és feküdj le. Az inas majd bevisz egy kulacsot a párnád
 4 1|             pofon két oldalról, hogy majd kicsattant az orcája a vörösségtől.
 5 1|    kétségtelenül a nyakunkon van, de majd lerázzuk... kiokoskodunk
 6 1| töprengésekre. Pihenjen le, uram. Én majd ébren várom a kis bárót,
 7 1|             az egy után a kettő jön, majd a három és így tovább, de
 8 1|            te katonáid ellen.~A gróf majd a nyakába borult az őrnagynak
 9 1|              hülyén nézett maga elé, majd, amint fölpillantott, összerázkódék:~-
10 1|      málnaillatos erdei levegővel.~- Majd megfúltam ebben az átkozott
11 1|         állott az állandó lovasság.)~Majd Pruzsinszkyhoz fordult s
12 1|      vészharangot! Kongasd! Kongasd!~Majd a várnéphez fordult:~- Mindenki
13 2|           derék, szorgalmas állatkák majd engem is táplálnak.« És
14 2|         terveiteket, csináljátok! Én majd az égből nézni fogom.~Nézte-e,
15 2|             meg ne sirasd, hiszen nő majd a tövén másik.~- És mennyi
16 2|         mozdulsz? Mért sírsz? Hiszen majd visszajössz.~- Itt szeretnék
17 2|             visszacsókolta homlokán, majd a Miloszlávnak nyújtott
18 2|    Szerencséd, hogy meghalt«, hörgé.~Majd lehajtotta a fejét, alázatosan,
19 2|               A szegény Miloszlávnak majd a szíve szakadt meg miatta.~
20 2|             vissza, kis rozmaringom!~Majd újra szaladt egy sort és
21 2|          vettük a sorsát«, mormogta, majd megdicsérte Rebernyiket:~-
22 2|              intézkedem. A Rebernyik majd reggelit hoz a kávéházból.
23 3|              bántódása nem történik, majd karonfogta, és mindnyájan
24 3|              a fejemet, Kovács uram. Majd meglátjuk, hogy mit csináljunk.~
25 3|          ruhát?~- Azon te ne búsulj. Majd mindent elvégez Pruzsinszky.
26 3|           semmit se fizetünk, hékás. Majd bolond vagyok én, ugye?
27 3|       kísérteties fénysávokat vetnek majd a Vág tükrére.~Végre is
28 3|         mondogatta -, elcsodálkoznak majd a besztercei urak, ha érte
29 3|              unnám magamat nélküled. Majd behozza a szakács, vagy
30 3|              szeretném őket látni.~- Majd, ha jobban lesz.~- Nem;
31 3|              hogy őmiatta. De hiszen majd meglátjátok. Még ma meglátjátok.
32 3|             hiszen mosoly való most, majd meglátod.~- Hát nem látja,
33 3|            lelógó kezeit, ahol érte, majd az egyiket, majd a másikat.~-
34 3|          ahol érte, majd az egyiket, majd a másikat.~- Mivel érdemeltem
35 3|            lépést, mint az alvajáró, majd visszafordult, s megtört
36 3|          csak nem akarja elárulni.~- Majd megmondja ő maga annak idején.
37 3|  kisasszonyát teszi most kontesszé - majd meglesz ennek a jutalma
38 4|       olvassák őket azóta is), hanem majd beszerzi a hivatalos adatokat
39 4|              levelet összemorzsolta. Majd az ősök felé fordult és
40 4|  Bebocsáttatást a törvény nevében.~- Majd ide hívom a méltóságos grófot -
41 4|         holnap, se holnapután, hanem majd én megmondom, mikor. A Pamutkaynak
42 4|              fekete világ két éj, de majd meglátnád, ha a világ mindig
43 4|            Igaz, igaz, és ennélfogva majd meg is ítéli a leányt önöknek
44 4|       kesernyés, csalódott hangon.~- Majd elbeszélem útközben.~Intett
45 4|           Emeljétek bele a lovat, ha majd végképp lefut a véréből.~
46 4|        percig figyelmesen hallgatta, majd odainté Pamutkayt:~- Lóháton