Rész

 1 2|                tetszett ez a Gáspár úr Miloszláv fiának is, aki éppen vakáción
 2 2|            szemeivel mindenkire, még a Miloszláv gyerekre is, hogy csak helyeselni
 3 2|         oldalán levő zsebben.~Tarnóczy Miloszláv tehát otthon maradt Zsolnán
 4 2|      csepegtette bele ezt a tudományt.~Miloszláv úrfi pedig valóságos üzletet
 5 2|    virágfürttel.~- Hol jutottál hozzá, Miloszláv?~- A nedeci várkertben szakítottam.~-
 6 2|             jól megcsaltalak téged, te Miloszláv, te csacsi, mert az én hajam
 7 2|           hajam két hét alatt is kinő.~Miloszláv mosolygott és nemsokára
 8 2|            szenvedélyében:~- Meghalok, Miloszláv, ha ide nem adod.~Miloszláv
 9 2|            Miloszláv, ha ide nem adod.~Miloszláv pedig játszotta a makacsot,
10 2|                  Hát mit kívánsz érte, Miloszláv?~- Nem tudom én. (Pedig
11 2|             Apolkáé lett. (Bolond ez a Miloszláv, gondolta Apolka, hiszen
12 2|         bogarak és növények is, amiket Miloszláv talált, csókokra váltattak
13 2|               S az is mind kevés volt. Miloszláv eleget sopánkodott: »De
14 2|         sápadtan, szótlanul:~- Ej, no, Miloszláv - mondá és még mosolygott
15 2|              bírta ezt tovább megállni Miloszláv; egyszerre felugrott s utána
16 2|           kényszerítené:~- Mit akarsz?~Miloszláv arca égett, szemei fénylettek,
17 2|         odakünn.~- Mindjárt, mindjárt!~Miloszláv odalépett az öreg elé, lehajolt
18 2|              És ugyan miért ne menjen?~Miloszláv lesütötte a szemeit, mint
19 2|            iszen nem várta a korbácsot Miloszláv, futott ő is az Apolka után,
20 2|                   Jaj, minek volna az, Miloszláv? Minek tettél olyat, te
21 2|              bevallotta azt is, hogy a Miloszláv az oka mindennek. A szegény
22 2|               oka mindennek. A szegény Miloszláv, aki azt mondta az apjának,
23 2|               Jaj, olyan gyerekes ez a Miloszláv; micsoda bajt csinált, istenem,
24 2|               vele, mint két év előtt. Miloszláv mindjárt másnap kiszimatolta
25 2|             könnyű volt hozzáférni, és Miloszláv csakhamar eltalálta ezt
26 2|               lett vele. Természetesen Miloszláv fizette a borokat.~És azután
27 2|               Néha most már elmehetett Miloszláv az írnok házához is s beszélgethetett
28 2|        fiacskám.~A színházban ott volt Miloszláv is, aki a felvonásközök
29 2| Hunyadi-gyerekkel.~Azt is megújságolta Miloszláv, hogy a primadonna miatt
30 2|     vendéglőben«.~- Mi is oda megyünk, Miloszláv. Reménylem, velünk tartasz?~-
31 2|                Igyunk, urak. Szervusz, Miloszláv! Te is kóstold meg, kis
32 2|       csettentve mondá:~- Finom dolog!~Miloszláv felugrott indulatosan:~-
33 2|                elhalványodva Apolka és Miloszláv elé vetette magát.~- Agyon
34 2|              eleresztette zsibbadtan a Miloszláv nyakát. »Meghalt«, motyogta
35 2|              elkáromolta magát. Azután Miloszláv felé fordult, s újra kigyúlt
36 3|        Trnowszky Miloszlávot.~Az ám, a Miloszláv az - ha nem álom. De már
37 3|                 hogy már mégsem a régi Miloszláv, akit az álom rajzol, hanem
38 3|               nyakába.~- Látod, látod, Miloszláv, milyen jó az isten.~- Micsoda
39 3|            fecskétől neked üzengettem.~Miloszláv édesen, boldogan bólingatott:~-
40 3|           finom női írásból:~»Tarnóczy Miloszláv börtönbe van vetve, itt
41 4|            bánatosan:~- Nem, nem most, Miloszláv. Ez a nap nem az örömé.