Rész

 1 1|      Olyan lesz, mint a másik - felelte Matykó.~- No, hát fogj hozzá.
 2 1|        báró.~- Ez a csíz itt! - felelte Rozsákné gúnyosan, a kis
 3 1|       volna...~- Lesz több is - felelte a fiú rejtélyesen. - Ez
 4 1| összerezzent, aztán dúlt arccal felelte:~- Azt, amit Herodes. Ölöm
 5 1|     tétova tekintettel.~- Van - felelte a káplán kenetteljesen.~-
 6 1|         mondta meg, mit akart - felelte Estella gyermeteg naivitással. -
 7 1|           Lent a várbörtönben - felelte István gróf, kihez a kérdést
 8 1|         Ugyan ne ízetlenkedj! - felelte István úr teljesen közömbös
 9 1|        se tegyen, János bácsi - felelte Estella -, csak hunyja be
10 1|       az erdőben.~- No, az jó - felelte Estella, leugrott a lováról
11 1|   Mindörökké ámen, édes húgom - felelte az egyik őr -, nincs itthon
12 1|    Kovács várnagy.~- Semmi az - felelte a várúr hidegen, nyugodtan -,
13 1| várúrtól kölcsön.~- Nem lehet - felelte István gróf nagy ravaszul. -
14 1|           Nem soká éldegélnek - felelte nyugodtan Pongrácz István. -
15 2|    szenvedéllyel.~- Nem tudom - felelte a leányka elhaló hangon,
16 2|     szót sem, meg kell lennie - felelte Klivényi keményen. - A szomszédasszonyt,
17 2|           Nagy szerencse lesz - felelte Klivényi és bemutatta Tarnóczy
18 2|       Trnowszky Péter udvarából felelte gúnyosan egy kakas: kikiriki!~*~
19 2| dolgozni?~- Senki se tanított - felelte szomorúan.~A polgármester
20 3|         s kemény, ropogó hangon felelte, amiképpen illik egy haragvó
21 3| Megsértettek, vérig sértettek - felelte István gróf -, és még egyéb
22 3|          hogy van szöveg, ő azt felelte volna: »Hja, az nagy baj,
23 3|      alázatosan.~- Ám jól van - felelte Pongrácz István jóakaratú
24 3|     Szép neved van, báránykám - felelte István gróf. - Ne félj semmit.
25 3|     állt a háta mögött.~- Jól - felelte tétovázón, elpirulva.~-
26 3|        csendesen.~- Nem tudom - felelte a leányka bizonytalanul.~-
27 3|       áldozatot...~- Örömmel! - felelte Apolka.~Estefelé bekövetkezett
28 3|           Mind egyforma ördög - felelte a várúr és a sok beszédtől
29 3|    halkan, elfátyolozott hangon felelte:~- Régen láttuk egymást,
30 3|     Apolka?~- Rokonok vagyunk - felelte helyette az ügyvéd. - Közeli
31 3|            Az ötforintosakból - felelte az ügyvéd mosolyogva.~Valóságos
32 3|        végre?~- Hát feleségül - felelte egyszerűen.~Apolka a kezeivel
33 3|     találjuk?~- Nem gondolnám - felelte Pamutkay rejtélyesen.~-
34 4|     hívom a méltóságos grófot - felelte az előbbi pöszögő hang belülről. (
35 4|     lészen bántódása senkinek - felelte a csendbiztos -, mi csak
36 4|     eszembe nem jutott.~- Hm! - felelte Blázy. - Megpróbáljuk a
37 4|   szökött meg...~- Nem hiszem - felelte Brüll úr rossz magyarságával -,
38 4|   Behenczytől.~- Nincs kincs! - felelte jókedvűen, majdnem sugárzó
39 4|        előtt s gúnyos pátosszal felelte:~- A báró úr őméltósága
40 4|         a belépőt.~- Nem igen - felelte az öreg hősies nyugalommal,
41 4|        asztalostól. »Jó lehet - felelte -, mert kicsivel adják.«