1-500 | 501-1000 | 1001-1406
Rész
1001 3 | filozófot; zokogva borult az asztalra, amiért az a morzsa
1002 3 | borult az asztalra, amiért az a morzsa leesett a tenyeréről...~-
1003 3 | ügy hozott ide.~Ügy! Ügy! Az »ügy« szóra felemelte fejét
1004 3 | ügy« szóra felemelte fejét az ősz ember, hosszú, nehéz
1005 3 | földbe, magát pedig eltemette az ügyekbe. Nagy könnyebbülés
1006 3 | valami óhajtásom lenne, az nem oda vág, hogy melyikünk
1007 3 | Trnowszky Apollónia lenne az.~- Ah! - szólt meglepetve
1008 3 | meglepetve a vén ügyvéd. - Az a boldogtalan árva leány.
1009 3 | persze akadémikus diskurzus az egész, mert se nem tőlem
1010 3 | volt?~- A negyedik személy az ördög volt. Énreám, bár
1011 3 | Apollóniát? És mégis őt zárná ki az örökségből? Hát azt hiszi,
1012 3 | akarom kérni feleségnek.~Az öreg prókátor gondolataiba
1013 3 | Bolond egy világ - dohogta az öreg Kurka -, azelőtt a
1014 3 | és papot kívántak, most az itteni világon jár az eszük
1015 3 | most az itteni világon jár az eszük és bennünket hívatnak.~-
1016 3 | szívességet.~- Hm - morgott az öreg -, jó, jó, én nem bánom,
1017 3 | mindenekelőtt tisztázzuk az eszméket, kartárs úr; mi
1018 3 | honoráriummal?~- Legyen a honorárium az öné.~- Hova gondol? Én becsületes
1019 3 | pillanatban kopogtattak kívülről az irodaajtón.~- Tehát a fele.
1020 3 | semmihez sem kevés. Nem olyan az, mint mikor ökröt ütnek
1021 3 | még egy mészároslegény. Az ügyvéd akár egy egész vármegyét
1022 3 | ezzel átült a kocsis mellé az első ülésre, hogy az érkezőnek
1023 3 | mellé az első ülésre, hogy az érkezőnek helyet adjon.~
1024 3 | ügyvédet vinnék magammal.~- Az ördögbe! - dünnyögött Kurka
1025 3 | úr. - Miféle ügylet lehet az? Nem tudja, tiszttartó úr?~-
1026 3 | úr egyre kíváncsibb lett, az első kortyok még csak nevelték
1027 3 | annak idején. Mire való az a nagy kíváncsiság?~Kurka
1028 3 | Jól teszi, ügyvéd úr, ha az egészet neki hagyja.~Erre
1029 3 | Kurka úrra lett rábízva az adoptálás keresztülvitele,
1030 3 | adoptálás keresztülvitele, az okmányok beszerzése és a
1031 3 | kikérdezni tőle, különösen az érdekelte, hogy Tarnóczyval
1032 3 | bocsátotta el őket. Odalent az udvaron már várta a friss
1033 3 | visszavigye. Puszta, kihalt volt az udvar, mint egy elátkozott
1034 3 | pottyant a Kurka ölébe, mintha az égből hullana le.~Fent az
1035 3 | az égből hullana le.~Fent az emeleten egy nyitott ablak
1036 4 | NEGYEDIK RÉSZ~AZ ÉJ~Villámhirtelen terjedt
1037 4 | kérdezte tőle a gróf, hogy mi az a »capitis deminutio«?~Van-e
1038 4 | barátai közt, míg végre az egész eset belejutott, természetesen
1039 4 | helyeslés jobbról.)~A ház, ez az óriási lomha test, egyet
1040 4 | belügyminiszter még onnan az ülésből sürgönyzött a trencséni
1041 4 | Pongrácz Istvánhoz, hogy az elfogott fiskálist (ámbár
1042 4 | fiskálist (ámbár csak örül az ember lelke, ha az effajta
1043 4 | örül az ember lelke, ha az effajta nép húzza a rövidebbet)
1044 4 | a kutyák ugatnak, akkor az isten alszik. Lábujjhegyen
1045 4 | olyankor.~Tétova tekintete az ősök arcképein bolyongott.
1046 4 | levelet összemorzsolta. Majd az ősök felé fordult és rájok
1047 4 | kardot. Milyen világ ez! Az emberek megőrültek. De úgy
1048 4 | Ide hallgass, Pruzsinszky! az éjjel azt álmodtam, egy
1049 4 | Ugyan, ne képzelődj, az lehetetlen.~- Hát nézd meg,
1050 4 | meg!~Pruzsinszky elmondta az egész eskü-formulárét, csakhogy
1051 4 | sorokban:~A macska megfogja az egeret és megeszi, ha akarja,
1052 4 | papirost, aztán maga vitte le az udvarra, átadta a megyei
1053 4 | porfellegben s jelentvén a grófnak, az bezáratni rendelte a vár
1054 4 | méltóságos grófot - felelte az előbbi pöszögő hang belülről. (
1055 4 | letapostak a bikák, mások az erdő felé menekültek, némelyek
1056 4 | aztán kékre, lilaszínre az alabárdjaik nyelével. »Csak
1057 4 | Pruzsinszky nagy gyönyörűséggel az emeleti ablakból. Néhány
1058 4 | Szlimák János (mert annak az elfogatására tíz icce törkölypálinka
1059 4 | hurcolták, ki a toronyból nézte az ütközetet.~István gróf nyomban
1060 4 | nem tudod - hörgé -, hogy az Apolkát el akarja tőlem
1061 4 | megdöbbenve néztek össze az emberei és összesúgtak: »
1062 4 | káplán azt tartotta, hogy az elmekór most már napok óta
1063 4 | kedvem sincs tél idején az országúton találnom magamat.
1064 4 | országúton találnom magamat. Ha az urak szeretik az ilyesmit,
1065 4 | magamat. Ha az urak szeretik az ilyesmit, megtehetik. De
1066 4 | kaput és nem eresztjük be az idegeneket, hogy semmi hír
1067 4 | semmi hír ki ne szivárogjék az állapotáról.~Az öreg Kovács
1068 4 | szivárogjék az állapotáról.~Az öreg Kovács helyeslőleg
1069 4 | nem venném mástól ezért az egész várért.~Mire visszatértek
1070 4 | ibrikkel állt mindig készen az asztalon, úgy hogy tizenöt
1071 4 | tekintetes alispán úrnak.~Azután az ott álló kozákok felé fordult
1072 4 | miután a lovát ledöfte az egyik bika, így megkötözve
1073 4 | azokkal, akik egy Pongrácznak az akaratába belecsukorítják
1074 4 | többé zsebre tenni. Erre már az aludttejes köcsög is felforrna.
1075 4 | lázadás bűntetteért. De hát az hosszú nóta. Előbb még a
1076 4 | Nedecet és úgy szabadítani ki az ügyvédet. Nem az ügyvéd
1077 4 | szabadítani ki az ügyvédet. Nem az ügyvéd miatt - jegyezte
1078 4 | ügyvéd miatt - jegyezte meg az alispán -, mert piócát a
1079 4 | szólt a parancsnok -, az ügyvédet ki kell szabadítani.
1080 4 | Most mindjárt.~- No, az derék, és hány embert?~-
1081 4 | hány embert?~- Hát egyet.~Az alispán idegesen mozdult
1082 4 | hadiművelethez éppen egy ember, még az sem egészen.~S ezzel kiszólt
1083 4 | egészen.~S ezzel kiszólt az előszobába, hogy rendeljék
1084 4 | cigánylegényke egy posztócsillaggal az atilláján. Bejött és szalutált.~-
1085 4 | Ha szorult a kapca hajdan az egyik várban, ezen az úton
1086 4 | hajdan az egyik várban, ezen az úton menekültek a népek
1087 4 | másikba.~- Ezer ördög - kiáltá az alispán -, hogy ezt nem
1088 4 | börtönbe? - aggódott még mindig az alispán.~- Hisz éppen az
1089 4 | az alispán.~- Hisz éppen az egyik vár börtönéből a másik
1090 4 | másik vár börtönébe vezet az alagút, csak egy ajtót kell
1091 4 | te nem tudsz erről. Ezek az öreg fák még talán hallották
1092 4 | értették, miképp búsíthatja az is, hogy itt legyen, az
1093 4 | az is, hogy itt legyen, az is, hogy ne legyen. Pedig
1094 4 | Prometheüsz máját, ti falánkok, az agyvelejét ettétek meg ennek
1095 4 | agyvelejét ettétek meg ennek az embernek.~És miért? Ej,
1096 4 | mit miért csinál? Hiszen az ő fazeka az emberek. Az
1097 4 | csinál? Hiszen az ő fazeka az emberek. Az ő dolga az,
1098 4 | az ő fazeka az emberek. Az ő dolga az, hogy hol és
1099 4 | fazeka az emberek. Az ő dolga az, hogy hol és miképp tetszik
1100 4 | megkérdezni.~Hiszen csak az kell nekem, hogy mi történt,
1101 4 | de ha elvennék is, hát az se lenne olyan nagy szerencsétlenség.
1102 4 | De a várúr a fejét rázta; az ördög szabadította ki Tarnóczyt,
1103 4 | szabadította ki Tarnóczyt, az ördög segíti és nem földi
1104 4 | segíti és nem földi erő. Az ördög bosszút áll, egyszer
1105 4 | Apolkáért eljön a szerelem, ami az ördögnél is erősebb. Rokonságban
1106 4 | is van vele, unokaöccse az ördögnek anyai ágon (apain
1107 4 | ördögnek anyai ágon (apain az égé).~Hallucinációi voltak,
1108 4 | néha nappal is lefutott az udvarra, egyszer egy rohamban
1109 4 | csinálnia körülötte, amin az ördög át ne léphessen.~-
1110 4 | Szánalmas volt ránézni erre az összegémberedett, megtört,
1111 4 | észrevette a foltokat: »Az Asmódi csizmapatkói - panaszkodék -,
1112 4 | fontoskodva susogta: »Kártyáztam az istennel és nyertem.« Vigyorgott,
1113 4 | pókját, hogy mit csinál (biz az semmit se csinált). Délutánonkint
1114 4 | Délutánonkint betekintett az istállóba, cukrot vitt a
1115 4 | néha meg is csókolgatta az okos, fehér lámpásos fejét;
1116 4 | összevissza. A bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg
1117 4 | bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg nem nyesegetett
1118 4 | szemrehányóan megfeddte:~- Az isten szerelméért, negyedik
1119 4 | megszólítás imponált neki. Az Apolka tekintetétől megjuhászodott,
1120 4 | mint egy kezes bárányt, az előszobába, ahol mindig
1121 4 | szobájából, hogy a holdat lelopta az égről Makovnyik és Komár,
1122 4 | most lopták le, maga látta az ablakon át, mikor egy nagy
1123 4 | faggyú a gyertyamártáshoz az országban, azt mind összevásárolja
1124 4 | előbb, s mikor bekövetkezik az örök éj, akkor azt borzasztó
1125 4 | vékony szálak még kötik az egyik gondolatát a másikhoz,
1126 4 | professzor.~- Ostobaság! Az emberek együgyűek, Pruzsinszky,
1127 4 | össze a napokat. Mi is lenne az, hehehe! Pedig az így lesz,
1128 4 | lenne az, hehehe! Pedig az így lesz, Pruzsinszky, neked
1129 4 | beavatottak előtt, hogy az agyrendszere még nem mondott
1130 4 | mondott fel minden törvényt. Az egyik kerék küllője még
1131 4 | olyan következetesen várja az örök éjt.~És jött is az
1132 4 | az örök éjt.~És jött is az lassan, lábujjhegyen és
1133 4 | közelebb-közelebb, de csak az ő számára.~A külső események
1134 4 | Trnowszky Apollónia megörökölvén az elhalt Trnowszky Péter vagyonát,
1135 4 | meg a pört, Blázy uram. Én az Apolkát ki nem adom, mert
1136 4 | Apolkát ki nem adom, mert az nálam haditúsz és nem kosztos
1137 4 | állíttatott éjjel-nappal az Apolka lakosztályának ajtaja
1138 4 | lakosztályának ajtaja és kívül az ablakai elé, hogy el ne
1139 4 | Mindenekelőtt meg kell akadályozni az adoptálást. És ez könnyen
1140 4 | részben távol van«, hevert az örök pihenésre szánt akták
1141 4 | mögé nem üti be okos ember az orrát. S a magas állású
1142 4 | fogolyleány történetét«, és az se használt, azt a jó tanácsot
1143 4 | gyanús körülmény, egyébiránt az egész környezete léhűtő,
1144 4 | de ha megmaradt valami az eszéből, akkor megvan a
1145 4 | hát ki nem adja, csak ha az Estellát hozza neki vissza
1146 4 | fiatal ügyvéd, mohón kapva az egyszerű gondolat után. -
1147 4 | is meg lehet találni, ha az ember nem sajnálja érte
1148 4 | tudtak. Hogy most éppen az az idő van, amikor a Behenczy
1149 4 | tudtak. Hogy most éppen az az idő van, amikor a Behenczy
1150 4 | elszöktette valamelyik?~- Az csak rajta fordult meg.~
1151 4 | csak rajta fordult meg.~Az egyik hitelező, Brüll Ármin,
1152 4 | lovagiasan közbevágott:~- No, az nem igaz. Én még két év
1153 4 | rossz magyarságával -, mert az most már a katonatiszteken
1154 4 | kastélyához. Úgy el volt az rejtve, fellegbe nyújtózkodó
1155 4 | nyújtózkodó hegyek között, az ember szinte kiérezte, mire
1156 4 | a kis kastély. És éppen az volt a baja, hogy állt.
1157 4 | korcsmában, hadd bámulja addig az ivóban felakasztott Jánosik
1158 4 | állítá, hogy jól ösmeri az utat és a bárókat.~- Voltál
1159 4 | csak egy gazdasszony, de az csúnya, ráncos.~- Tudom,
1160 4 | most új gazdasszony van?~- Az van.~- Más nő nincs a háznál?~-
1161 4 | dércsípte fonnyadt növényeket az út két szélén.~- Az új gazdasszonyt
1162 4 | növényeket az út két szélén.~- Az új gazdasszonyt hogyan hívják?~-
1163 4 | Behenczy-kastély.~- Ott, ahol az a füst látszik?~- Idébb.
1164 4 | kastélyban ritkán van füst. Az pásztortűzből való.~Kis
1165 4 | tarkójára.~A suhanc megdöfte az ügyvédet.~- Ni, az öreg
1166 4 | megdöfte az ügyvédet.~- Ni, az öreg báró!~Tarnóczy ösmerte
1167 4 | öreg báró!~Tarnóczy ösmerte az öreget, látta egypárszor
1168 4 | se jutott, hogy ez legyen az az elegáns, finom monoklis
1169 4 | jutott, hogy ez legyen az az elegáns, finom monoklis
1170 4 | finom monoklis alak, ezzel az elhanyagolt hajjal és szakállal.
1171 4 | Ej, én istenem. Annyi az üres időm itt a birtokon.
1172 4 | oroszlánokra. Egyszerűen abból az okból...~Végigtekintett
1173 4 | egészíté ki a mondatot:~- Abból az okból, mert puskaporom nincs.
1174 4 | volna elég ok... ámbátor az is elég ok volna, de az
1175 4 | az is elég ok volna, de az ördög vigyen el, ha nem
1176 4 | fenyvesmadarakra vetem magam. De az is igen szép mulatság. Az
1177 4 | az is igen szép mulatság. Az ember nem öl, nem ont vért.
1178 4 | hurokba. A többi főurak is az ilyen sportot csinálják
1179 4 | de nem talált semmit.~- Az Estellát akarom elvinni.~
1180 4 | maradt bámészkodásában. Az Estellát? Mintha azt mondta
1181 4 | gondolkozott, hogy mire való lehet az Estella valakinek?~- Az
1182 4 | az Estella valakinek?~- Az Estellát? - szólt és még
1183 4 | jöttem.~- Hm. És minek önnek az Estella?~- Boldogságom függ
1184 4 | őszintén mindent, miként került az ő menyasszonya a Beszterce
1185 4 | Estella helyett - s hogy az egyedüli mód hozzájutni,
1186 4 | egyedüli mód hozzájutni, az Estella visszavitele.~Pál
1187 4 | úr, arra én kész vagyok.~Az idősebb Behenczy a kezeit
1188 4 | egy garast sem. Csak még az kellene, uram! Nem mondom
1189 4 | én sohasem hozakodom elő az önérdekkel. Mindig a fiatalság
1190 4 | fiatalság barátja voltam, s az is maradok, kutyamája...~-
1191 4 | kazal sa Pan Boch blaznit. (Az isten nem ajánlotta a bolondozást.)
1192 4 | korcsmában.~- Hát ott lesz az Estella ma vagy holnap,
1193 4 | prókátor boldogan hálálkodott az öregnek, mire meleg kézszorongatások
1194 4 | csatarával csörtettek eleibök az ugató juhászkutyák; Tarnóczy
1195 4 | fitymálva biggyeszgette az ajkait.) A fiú könnyelmű
1196 4 | könnyelműen van nevelve, az én hibám is, de az övé is.
1197 4 | nevelve, az én hibám is, de az övé is. Egyébiránt ezen
1198 4 | istenem, ez már a század, ez az átkozott század! A legszebb
1199 4 | tapadnia egy kis prózának. Az isten verje meg ezt a XIX-ik
1200 4 | Bagatelle! Kétszáz forint! Az egy napra való a kölyöknek.
1201 4 | tessék meggondolni, hogy az Estellát már maga Pongrácz
1202 4 | s tréfásan veregette meg az ügyvéd vállait). Kutyamája,
1203 4 | szebb volt - jegyzé meg az ügyvéd kedélyesen.~- Bah -
1204 4 | a tónus felbőszíté kissé az ügyvédet, akaratlanul is
1205 4 | fiatalember. No, no. Nem az eladásról van szó, de egy
1206 4 | Hát jól van - kiáltott fel az ügyvéd -, szívesen szolgálok
1207 4 | báró s újra belecsapott az ügyvéd tenyerébe.~Ezzel
1208 4 | ügyvéd tenyerébe.~Ezzel ismét az előbbihez hasonló meleg
1209 4 | bizony nagyon beleharapott az idő a fizimiskájába, petyhüdt
1210 4 | fizimiskájába, petyhüdt volt az arcbőre, a festék látható
1211 4 | egy vice-állat. Talán hogy az egyiket a Pál báró csipkedje,
1212 4 | erre még csúnyább lett, az orra lefittyedt, mint a
1213 4 | báró úr őméltósága bent az ebédlőben zsákot foltoz,
1214 4 | elvinnem. Nagyon meg fog örülni az uraatyjának.~Valóban ott
1215 4 | Valóban ott ült a kis báró az ebédlőben. A gonosz Estella
1216 4 | belépőt.~- Nem igen - felelte az öreg hősies nyugalommal,
1217 4 | vidor tekintettel. - Ki az ördög bíbelődnék efféle
1218 4 | be vagy csípve, apuskám!~Az öreg fáradtan ereszkedett
1219 4 | és csukd be legelőbb is az ajtót, hogy a leány ne hallja,
1220 4 | báró és megadta magát.~- Az utolsót is kicsalod tőlem.
1221 4 | tartja a dohányt.~Megtöltötte az öreg úr cseréppipáját, melynek
1222 4 | még fidibuszt is csinált az asztalon heverő számlák
1223 4 | tata, most már hallgatlak.~Az öreg megvárta előbb, míg
1224 4 | Kérdezi a bolond ember az utastól, mi járatban lenne;
1225 4 | járatban lenne; elmondja az utas a szándékát, hogy egy
1226 4 | helyen jársz, hékás, mert az az ember az én fiam!«~Behenczy
1227 4 | helyen jársz, hékás, mert az az ember az én fiam!«~Behenczy
1228 4 | hékás, mert az az ember az én fiam!«~Behenczy Károly
1229 4 | Károly élénken ugrott fel:~- Az Estelláról van szó?~- Őróla.~-
1230 4 | Hatszáz forint kölcsönt ad az amice. Szerelmes a szamár.
1231 4 | visszavágyik.~- És hol van az az ügyvéd? - kérdé Behenczy
1232 4 | visszavágyik.~- És hol van az az ügyvéd? - kérdé Behenczy
1233 4 | falról egy vén karabélyt, az egyetlent, mely a megfakult
1234 4 | felnyársalom, huh, megeszem!~- Az egyetlen jóltevőnket, Károly! -
1235 4 | jóltevőnket, Károly! - csillapítá az öreg. - Ilyet egy kannibál
1236 4 | Csodállak, hogy nincsen érzéked az ilyesmihez. Ez a fickó meggyalázott,
1237 4 | keresztül, Krivánka felé.~Az öreg utána iramodék, de
1238 4 | hogy azonnal jöjjön és az öregnek ne szóljon, ha otthon
1239 4 | Dehogy volt azonban otthon az öreg Pál, az anyóka egyedül
1240 4 | azonban otthon az öreg Pál, az anyóka egyedül találta már
1241 4 | egyedül találta már Estellát, az öreget elűzte a belső nyugtalanság
1242 4 | Krivánkán hűlt helye volt az utasnak is, Károlynak is,
1243 4 | csak mikor ott se találta az embereit, tért vissza késő
1244 4 | kísértetiesen.~- Estella! - kiáltá az öreg. - Hol vagy, Estella?
1245 4 | szobákon, de sehol sem volt az Estellácska. Szuroksötétség
1246 4 | Szuroksötétség volt, de az elméjében világosság kezdett
1247 4 | kezdett derengeni.~»Kutyamája, az az átkozott kölyök kijátszott
1248 4 | derengeni.~»Kutyamája, az az átkozott kölyök kijátszott
1249 4 | két részre volt szedhető, az egyik része Lengeffy. Hát
1250 4 | Lengeffyért. Addig én vigyázok az izére... hogy is mondjam
1251 4 | polgármester hozzáfogott az Estella kiruházásához, hogy
1252 4 | kép, a legszebb asszony az ő fantáziájában és az egyetlen,
1253 4 | asszony az ő fantáziájában és az egyetlen, akiért szenvedett.
1254 4 | akarná, másrészt hadd lássák az asszonyok, hogy milyen férj
1255 4 | megtörténhetik a »nagy eset«. U. i. »Az akasztófára való Lengeffy
1256 4 | Lengeffy nagyon meghúzott az árra nézve s addig is az
1257 4 | az árra nézve s addig is az egész truppot traktálnom
1258 4 | kártyázott (valószínűleg az istennel) a szoba szőnyegén
1259 4 | Vesztettem. Fizetek.~Az őr ott állott, mint a cövek,
1260 4 | elborulva bebújni látszottak az üregeikbe, halántékán kidagadtak
1261 4 | üregeikbe, halántékán kidagadtak az erek vastagon, olyan volt
1262 4 | erek vastagon, olyan volt az arca, mint egy mappa, csupa
1263 4 | Elmehetek? - kérdé félénken az őr.~- Állj! - rivallt rá
1264 4 | és a folyosón keresztül az Apolka lakosztályába lépett
1265 4 | hogy bajuszt pingáljon az udvarhölgyeinek. Kész is
1266 4 | édes hajnal.~- Ah, ezek az én kicsikéim - szólt az
1267 4 | az én kicsikéim - szólt az ő természetes naivságával -,
1268 4 | hangon.~- Gonosz emberek. Ő, az az ügyvéd, hiszen tudod.
1269 4 | Gonosz emberek. Ő, az az ügyvéd, hiszen tudod. Hogy
1270 4 | odaadlak.~Olyan hangosan vert az Apolka szíve, hogy szinte
1271 4 | minden holmidat, rakd be az összes Pongrácz-ékszereket
1272 4 | érezte, amint átnedvesedik az inge a könnyektől, meglobban
1273 4 | könnyektől, meglobban szemeiben az értelmi fény még egyszer,
1274 4 | delejes meleg futott keresztül az erein, s lázas, remegő hangon
1275 4 | kalimpálva kezeivel a levegőben.~Az őr még akkor is ott állt
1276 4 | Mit vársz? - kérdé tőle.~- Az üzenetet, méltóságos uram.~-
1277 4 | Igaz, igaz. Küldd föl azt az embert.~A vén Rebernyik
1278 4 | Rebernyik János lépett be (az a hajdú, aki egyszer a Vág
1279 4 | föl Apolkát.)~- Mondd meg az uradnak, hogy amit Pongrácz
1280 4 | a leányt.~Aztán fölvett az íróasztalról két szép művű
1281 4 | lehetett abban a levélben, amit az urunk kapott.« Senkinek
1282 4 | nagy ezüst billikomokból, az apród nem győzte hordani
1283 4 | pénteken, jó szombaton,~És az egész vasárnapon.~Maga István
1284 4 | Bizony, még meg találja hozni az eszét ez a pompás nedű!~
1285 4 | sírni kezdett, megölelgette az embereit egyenként, összecsókolgatta
1286 4 | s kiosztogatván közöttük az ezüst serlegeket emlékül,
1287 4 | serlegeket emlékül, leszaladt az udvarba, onnan a várkertbe
1288 4 | várkertbe és leült a méhesbe az ott felállított köpűk közé,
1289 4 | Lapusnyára, hogy hívja el az odavaló asztalost, Matyej
1290 4 | Görgyöt. Hozza el magával az összes szerszámait.~Jött
1291 4 | ő maga is. »Jó-e?« kérdé az asztalostól. »Jó lehet -
1292 4 | méltóságos úr?~- Nem kicsi dolog az, Matyej György. Olyat még
1293 4 | nyitva maradt.~- Hiszen az olyan lenne, mint egy hombár,
1294 4 | szobában, vagy kikönyökölt az ablakon s minden arra menőt
1295 4 | ismeretlen utasokat, neki az mindegy volt. Szétosztogatta
1296 4 | győzte szemrehányásokkal:~- Az isten szerelméért, István,
1297 4 | odabent, amelyikbe belefér az összes várnép. Már össze
1298 4 | Matyej György. Megfagy a vér az emberben, ha rátekint. No,
1299 4 | Pruzsinszky egy kis kölcsönt kért az útra, István kikeresett
1300 4 | neki a pókot, ami most már az ötödik numerus kihúzásán
1301 4 | a veszedelmet, mint béka az esőt. S az a koporsó, jaj,
1302 4 | veszedelmet, mint béka az esőt. S az a koporsó, jaj, az a koporsó
1303 4 | esőt. S az a koporsó, jaj, az a koporsó aligha van hiába
1304 4 | péntekre való éjjel, éjfélkor az anyatyúkok elkezdtek kukorékolni (
1305 4 | Waterloo kanca ugyancsak azon az éjszakán egy gödröt kapart
1306 4 | gödröt kapart maga alatt az istállóban, első ballábával.
1307 4 | mintha valaki más volna az ő földi hüvelyébe elbújtatva.
1308 4 | csatajátékokból a kommenciós ellenfél. Az öreg őrnagy el nem bírta
1309 4 | kicsit meghalok.~- Mikor lesz az még!~- Az holnap lesz.~Az
1310 4 | Mikor lesz az még!~- Az holnap lesz.~Az őrnagy nevetett,
1311 4 | az még!~- Az holnap lesz.~Az őrnagy nevetett, belenézett
1312 4 | őrnagy nevetett, belenézett az arcába és jól oldalba ütötte:~-
1313 4 | ahol Starvich báró lakott az év ezen szakában; a nyár
1314 4 | Morvaországban szokta tölteni az osztrák birtokán.~Starvichtól
1315 4 | hirtelenszőke emberke is csak az István gróf egyik új hóbortjának
1316 4 | ő panaszkodott, hogy ezt az életet már nem képes tovább
1317 4 | Starvichtól átlovagolt az Ordódyakhoz, Motesiczkyakhoz,
1318 4 | Erzsébet, Vereczkey Pálné: »Ez az ember csak néha bolond«.
1319 4 | István itt is így szólott:~- Az isten áldjon meg benneteket.
1320 4 | lássalak egyszer. Holnap már üt az én órám.~Babonás fantaszta
1321 4 | akit rám akarnak sózni. Az ördög pörlekedjék a holta
1322 4 | bizony, még ember lehet az urunkból.«~Bár lefeküdni
1323 4 | paripát nyergelték künn az udvaron, ki okos szemeivel
1324 4 | folydogálni piros vére, az a sokat érő nemes angol
1325 4 | fehérnépek, a szolgálók, az Apolka hölgyei bebújtak
1326 4 | Apolka hölgyei bebújtak az ágyak alá, zugokba, kuckókba,
1327 4 | hogy a hatalma elveszett az ember fölött, most először
1328 4 | felül egy fekete kereszttel, az oldalán faragott koponyákkal,
1329 4 | Monstrum egy gondolat. Az öreg Kovács elájult, mikor
1330 4 | Tetszett neki, hogy bámulják az alkotását.~- Emeljétek bele
1331 4 | szinte szürcsölte lelkével az őt körülálló közönséges
1332 4 | lesz ebből valamikor... az unokáiknak fogják mesélni
1333 4 | unokáiknak fogják mesélni az aggastyánok.~Mikor beemelték
1334 4 | pecsétgyűrűt, amit eddig az óraláncán viselt. Az órát
1335 4 | eddig az óraláncán viselt. Az órát kicsapta a zsebéből.
1336 4 | kicsapta a zsebéből. Ki az ördög méricskélje ott az
1337 4 | az ördög méricskélje ott az időt, ahova ő most megy -
1338 4 | halál? »Ej, csak akkor jön az, mikorra én rendelem.« Bizony
1339 4 | nem a halál volt, hanem az Apolka egyik leánykája,
1340 4 | félelmében a lövés után és az István gróf közelgő lépteire
1341 4 | hanem jó szerencse, elhagyta az öltözőszobát, átment a nagytermen,
1342 4 | hálószobájába és becsöngette az apródját.~- Hídd ide Pamutkayt,
1343 4 | valamennyien.~- Húzzátok az ágyamat egészen az ablakhoz,
1344 4 | Húzzátok az ágyamat egészen az ablakhoz, hogy lássam, mi
1345 4 | Azt én jobban tudom.~Az ágyat az ablakhoz húzták,
1346 4 | én jobban tudom.~Az ágyat az ablakhoz húzták, Pongrácz
1347 4 | Pongrácz belefeküdt, de előbb az agátköves kardját is felkötötte,
1348 4 | meséld el, mit álmodtál az éjjel. Te pedig, kis apródom,
1349 4 | halni készül. Hiszen éppen az a borzasztó, hogy mikor
1350 4 | aztán látták, hogy elkezd az arca lassan-lassan átváltozni,
1351 4 | Ne okoskodj. Nézz ki csak az ablakon! Látod-e, kik jönnek?~
1352 4 | félkönyökére emelkedett s úgy nézte az érkező három kocsit. Az
1353 4 | az érkező három kocsit. Az egyikben Estella ült Lengeffyvel,
1354 4 | szemei könnyekkel, csak azt az egyet látta, hogy István
1355 4 | bűnöm. Amit én kívántam az istentől, abból ő nem teljesített
1356 4 | párnákba feküdt, mialatt az egész teste rángatózott.
1357 4 | maga, Pamutkay!~Teljesen az eszénél volt, mindent látott,
1358 4 | hörgé -, nyissátok ki az ablakot.~Az ablakot hirtelen
1359 4 | nyissátok ki az ablakot.~Az ablakot hirtelen föltépték.
1360 4 | szemérmetlenül röpdösve az ágy fölött, rejtélyes, méla
1361 4 | döngéssel.~Még egy fél mondat az imából, midőn egy mélyet
1362 4 | fölfordultak. A sóhaj belevegyült az ima halk szavába és együtt
1363 4 | együtt összefonódva szálltak az égbe mind a hárman: az ima,
1364 4 | szálltak az égbe mind a hárman: az ima, a sóhaj és Pongrácz
1365 4 | kezét a szívére tette. Az nem dobogott többé.~- Az
1366 4 | Az nem dobogott többé.~- Az utolsó várúr meghalt! -
1367 4 | megilletődve térdepeltek az ágyhoz, a káplán imádkozott
1368 4 | ágyhoz, a káplán imádkozott az áhítatos csöndben. Csak
1369 4 | áhítatos csöndben. Csak az Apolka fájdalma tört ki
1370 4 | hozzám valamit! Lehetetlen az, hogy többé ne szólanál.~
1371 4 | született kíváncsiság, kinyitá az ajtót csikorgás nélkül,
1372 4 | Kovács gépiesen mutatott az ágyra.~- Ott fekszik.~-
1373 4 | Nincs. Meghalt.~Blázy az ajtónak tántorodott a meglepetéstől
1374 4 | és meg akarta csókolni.~Az kifejtette magát a karjaiból,
1375 4 | Miloszláv. Ez a nap nem az örömé. Egy halottat csókoltam.
1376 4 | sértené őt most mindjárt az élőtől kapott csók...~Csak
1377 4 | előbb is, azt sugdosták az emberek, hogy mérget ivott
1378 4 | mérget ivott volna, hogy az egyik kisleányka látta is,
1379 4 | hallottam. A mese folyása nem az én érdemem. Alig komponáltam
1380 4 | szokatlan, groteszk tárgyhoz, az teljesen az én hibám. Tudom,
1381 4 | groteszk tárgyhoz, az teljesen az én hibám. Tudom, hogy különös
1382 4 | hibám. Tudom, hogy különös az, de szeretem a különöset...~
1383 4 | Vágvölgyi Lap«-ban. Még az Apolka öltözékét is leírták.
1384 Fug| a minap vacsorára híttam az »István«-ba. Azt mondja
1385 Fug| ostroma« című regényemből mi az igaz, mi a nem igaz. Exhumáltatod
1386 Fug| egy-egy észrevétel, hogy az vagy emez a rész, például
1387 Fug| Érdekes volna - mondák -, ha az író magyarázó jegyzeteket
1388 Fug| Beszterce ostromá«-ban igaz, az mind nem valószínű. Csak
1389 Fug| mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit
1390 Fug| benne a leghihetetlenebb, az t. i., hogy Pongrácz István
1391 Fug| szólt volna bele? Kinek volt az ártalmas? (Persze Burkusországban
1392 Fug| Burkusországban játszik az én regényem.)~Annyira nem
1393 Fug| végezte. (Olcsóbb volt így az aerariumnak.) Forget őrnagy
1394 Fug| háborúja fog megvívatni, hogy az idegen utas, kivel egy vendéglőbe
1395 Fug| bírta kiszabadítani másnap az ottani honvédparancsnok,
1396 Fug| Zsolnáig értek, ahol is az »Urak Háza« nevű vendéglő
1397 Fug| kigondolni, s így szőttem bele az Apolka alakját, a Trnowszky
1398 Fug| elmondván, hogy nagy útra megy az őseihez. Aztán lefeküdt
1399 Fug| bejövő cselédeket onnan az ágyból regulázta nagy ügyességgel.
1400 Fug| szemeit és meghalt - mintha az is csak az ő kívánságára
1401 Fug| meghalt - mintha az is csak az ő kívánságára történt volna.~
1402 Fug| minden téglát raktam be az épületbe, amim volt; soknak,
1403 Fug| a malter persze mind az enyim.~Hogy mi az igaz,
1404 Fug| persze mind az enyim.~Hogy mi az igaz, mi a nem igaz a könyvben,
1405 Fug| mint Hatvani professzor az ördögöket, mondván nekik:~-
1406 Fug| Válogassátok ki ebből az egy véka összekevert mákból
1-500 | 501-1000 | 1001-1406 |