Rész

 1 1|         voltaképpen tiszttartó), Pamutkay János, azután Holub Mihály
 2 1|          kisasszony - jegyzé meg Pamutkay ezredes, aki szerette volna
 3 1| általában furcsán viselte magát. Pamutkay előtt olyasvalamit mondott,
 4 1|         pirult el szemérmetesen, Pamutkay a hasát fogta nevettében,
 5 1| válaszolá szelíden, csillapítóan Pamutkay -, de nincsen már pallosjogunk.~-
 6 3|     előtt örömtüzeket gyújtatott Pamutkay uram, ő maga a kapuban levett
 7 3|  golyóbist. Az öreg Kovács sírt, Pamutkay uram pedig mérges szemet
 8 3|       lábujjhegyen közelgett, de Pamutkay nem bocsátotta a sebesült
 9 3|     beteg -, hogy jöjjön azonnal Pamutkay.~Csengetni sem kellett,
10 3|         aztán arra gondolt, hogy Pamutkay már valahol Zsolna felé
11 3| kocsirobogás hallatszott künn.~- Pamutkay uram érkezett meg a fiskálissal -
12 3|          ajtó, és belépett rajta Pamutkay uram, elöl bocsátva Trnowszky
13 3|       Ezenközben előre tuszkolta Pamutkay a jöttet, bemutatván őt
14 3|         Jobb szerettem volna, ha Pamutkay uram valami öregebb embert
15 3|     vagyok, atyám halála óta, de Pamutkay úr nem hibás, hogy elhozott,
16 3|      gróf gazdatisztje, bizonyos Pamutkay, azért jött, hogy ügyvédet
17 3|         és bennünket hívatnak.~- Pamutkay is önhöz készül, hallottam,
18 3|          Ebben maradunk. Szabad!~Pamutkay uram volt a jött, s miután
19 3|       láttuk, el is vitt Nedecre Pamutkay.~De még aznap este visszatért
20 3|         este visszatért Zsolnára Pamutkay, meghált a nagyvendéglőben
21 3|     temető-utcában megállíttatta Pamutkay a Flóris János ügyvéd zöld
22 3|          Nem gondolnám - felelte Pamutkay rejtélyesen.~- Úgy? Ő már
23 3| lekötelezne e közléssel, mert...~Pamutkay uram zavarba jött, kelletlenül
24 3|        illet, úgy egyeztünk meg.~Pamutkay meg nem állhatta, hogy el
25 3| tékozlónak-e, vagy bolondnak, de Pamutkay uram ezután is hajthatatlan
26 3|         őgyelgett a kút körül és Pamutkay állt a kocsi mellett.~Elbúcsúzván
27 4|        megjelent a várúr képiben Pamutkay és kiszólt a nyíláson:~-
28 4|   szabadon bocsátását óhajtotta, Pamutkay uram ellenben odáig ment,
29 4|   felfogáshoz csatlakozott, csak Pamutkay dörmögte panaszkodóan:~-
30 4|       mikor Pruzsinszy jött vagy Pamutkay, kevélyen mutogatta, mintha
31 4|       vagyok én furfangos ember, Pamutkay? Hát szóljon már, mi?~Tapsolt,
32 4|        levelet hozó lovast, mert Pamutkay szigorúan eltiltá idegen
33 4|      földi hüvelyébe elbújtatva. Pamutkay, aki látta a gödröt, amit
34 4|         többet - sóhajtott utána Pamutkay. - Üres nyereggel jő haza
35 4|          órám.~Babonás fantaszta Pamutkay uram, mert ló, lovas ép-egészségesen
36 4|          tábornokot a magukéból. Pamutkay, Kovács nem győztek csodálkozni.
37 4|       akarok lenni a másvilágon, Pamutkay, tegyenek egy koporsóba
38 4|         is. Megértette, ezredes?~Pamutkay intett a fejével, hogy megértette,
39 4|   szakállán.~- Nagy gyerek maga, Pamutkay!~Teljesen az eszénél volt,
40 4|        és Pongrácz István lelke.~Pamutkay föléje hajolt, kezét a szívére