Rész

 1 1|               és hadi vitézségét, mire újra három mozsár pukkant el
 2 1|               fiút, míg a nyomor aztán újra összehozza őket, mint a
 3 1|            mégis meg merte cselekedni.~Újra megjelentek homlokán a veres
 4 1|             Ezzel tovaillant, rácsukta újra a börtönajtót, s a föld
 5 1|        tojássárgája...~Jó félóra múlva újra mutatkozott a menyecske
 6 1|              között egy gyík suhant, s újra csönd támadt. Mintha hallani
 7 1|          krumplit szétgurulva, az őrök újra láttak egy asszonyt kimenni
 8 2|           békéltetők vasmarkától, hogy újra egymásnak rohanjanak, éktelen
 9 2|               most Trnowszky Péter, ha újra hozzákerül Apolka? És hogy
10 2|              Miloszláv felé fordult, s újra kigyúlt szemeiben a düh. »
11 2|          vissza, kis rozmaringom!~Majd újra szaladt egy sort és újra
12 2|               újra szaladt egy sort és újra kiáltá: »Hiszen csak tréfáltam,
13 3|               ő volt a vezérlő szónok) újra meghajolt a földig és felelt:~-
14 3|     tiszteletben.~Pongrácz István most újra a követekhez fordult, kik
15 3|                Kovács uram.~Az apródok újra töltöttek, most Pongrácz
16 3|           Pongrácz, éljen!« A mozsarak újra megdördültek, a banda megszólalt,
17 3|                és csak másnap kerültek újra vissza, mikor a sajtot már
18 3|              is minden áldott pénteken újra megtette Juci és Rebeka
19 3|               vár, mint azelőtt régen, újra megtelt a környék előkelő
20 3|                se szólt többet. Apolka újra a mulatók közé keveredett.
21 3| összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor
22 3|             kifordult az ajtón, felült újra az urasági bricskára, de
23 3|       megtörölgette a szemeit, de azok újra átnedvesedtek. Kezeivel
24 3|        nagyvendéglőben és korán reggel újra beállított Kurkához, hogy
25 4|              nap múlva, mikor Kurka úr újra átrándult Nedecre, hogy
26 4|                mondá hirtelen a báró s újra belecsapott az ügyvéd tenyerébe.~
27 4|              el akarsz menni? - hörgé.~Újra bárgyún nézett maga elé,
28 4|                Forget kezét melegen és újra felült lovára, hogy útba
29 4| hadizsákmánykám - susogta szelíden.~És újra behunyta a szemeit. Percekig