Rész
1 1| Ancsurkának - szólt a leányka reszketve, haloványra váltan.~-
2 2| jegyzőkönyvben), hogy a leányka hazafiatlan nevelésben részesülne
3 2| várossal, mikor eleibe kerül a leányka, és az inasgyerek szavára
4 2| megjavították egy kicsit a leányka sorsát, de jobban a Klivényiét,
5 2| Turócszentmártonból hozatta a nevelőt a leányka mellé, hanem Debrecenből
6 2| üldögélt a leckék alatt a leányka szobájában.~De az öreg Trnowszky
7 2| lesütötte a szemeit, mint egy leányka. Hiszen csak huszonhárom
8 2| Nem tudom - felelte a leányka elhaló hangon, végtelenül
9 2| nekünk, édes galambocskám?~A leányka szomorúan rebegte:~- Bizony
10 2| áradt szét a környéken.~A leányka félénken húzódott el tőle,
11 2| ő akarta. Jer, Apolka!~A leányka keze után nyúlt, de az hidegen
12 2| jártál, mert... mert...~A leányka karját közelebb szorította
13 2| keresztül is érezte, hogy a leányka reszket. Lehajolt hirtelen
14 2| Hiszen már elvitted!~De a leányka nem a kuviktól reszketett,
15 2| lépkedett, ott suhogott a leányka balján.~- Nos, jó lesz-e? -
16 3| Apolka.~Egész napi gondja a leányka körül forgott. Minduntalan
17 3| Nem tudom - felelte a leányka bizonytalanul.~- No, semmi
18 3| jobban, még jobban...~A leányka megtett mindent, amit parancsolt,
19 3| Énmiattam? - kérdé a leányka bágyadtan, haloványan és
20 3| Mindent tudok - szólt a leányka tompán.~- Ne beszélj, ne
21 3| Úgy? - kérdé a beteg a leányka felé fordulva. - Valami
22 3| mondd meg az igazat.~A leányka megrázkódott, fölemelte
23 4| gyámoltalan ember lett, akit a leányka kezén fogott s elvezetett,
24 4| tőlem.~- Kik? - kérdé a leányka fojtott hangon.~- Gonosz
25 4| kis »hadizsákmánykám«.~A leányka szemeiből kibuggyantak a
26 4| Maradni akarsz, Apolka?~A leányka még csak mélyebben bújt
|