Rész

 1 1|         Igaz - szólt reszketeg hangon, zokogásra fakadva.~Pongrácz
 2 1|    István úr teljesen közömbös hangon. - Hadd lakoljon a jellemtelen
 3 1|         tört ki most siránkozó hangon -, oh, édes Estellácska,
 4 1|     szólott le férfias, csengő hangon.~- Megszökött a rab - hörögte
 5 1|      lováról és előadta remegő hangon, hogy megérkezvén Besztercebányára,
 6 2|   persze - motyogta a fiú síri hangon.~Pedig dehogy volt tél,
 7 2|        semmit - susogta elhaló hangon, s nyúlánk termete kígyószerűen
 8 2|      pedig az indulattól hörgő hangon ordított fel:~- Hol a korbácsom,
 9 2|       felelte a leányka elhaló hangon, végtelenül szomorúan.~A
10 2|      kígyó - szólalt meg dörgő hangon, s egy rántással letépte
11 2|     felelt kurtán, idegenszerű hangon, olyan furcsának tetszett
12 2|    magának Klivényihez, lihegő hangon kiáltá:~- Meghalt a nemzetes
13 2| tizenegyet ütött vastag, kongó hangon. Ilyenkor már semmi élet
14 2|        rebegte fojtott, elhaló hangon.~- No, ugyan miért? - pattant
15 3|        lovát, s kemény, ropogó hangon felelte, amiképpen illik
16 3|    várúr emelt, méltóságteljes hangon, kivont kardjával is intve. -
17 3|       nagy pátosszal, stentori hangon:~Hatalmas várúr! Nagy s
18 3|        aztán nyöszörgő, szelíd hangon szólt:~- Hozd ide, kérlek
19 3|   Apolka halkan, elfátyolozott hangon felelte:~- Régen láttuk
20 3|   ünnepélyesebb, emelkedettebb hangon, Apolkára mutatva -, hogy
21 3|       fájdalmas, szívbe lopózó hangon -, hát csakugyan nem szeretsz
22 3|        a szenvedélytől fojtott hangon -, Magyarországon törvények
23 4|        ki kesernyés, csalódott hangon.~- Majd elbeszélem útközben.~
24 4|        kérdé a leányka fojtott hangon.~- Gonosz emberek. Ő, az
25 4|      az erein, s lázas, remegő hangon kérdé:~- Maradni akarsz,
26 4|    kaput előttük! - mondá síri hangon Pamutkayhoz.~Apolka semmit