1-500 | 501-669
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 4 | ezeket mondva: »Állj meg!« És azóta megállt a szívem,
502 4 | tapogasd meg, Pruzsinszky - és felgombolta a mellényét.~
503 4 | Pruzsinszky odatette a tenyerét és mennyre-földre esküdözött,
504 4 | igaz.~Megfogta a ceruzát és izgatottan írta fel a papírra
505 4 | macska megfogja az egeret és megeszi, ha akarja, de a
506 4 | záptojásokat a kulcsárnétól és a főispán huszárját hajigálják
507 4 | felösmergette, összerakta és megértette a főispán, rögtön
508 4 | a várúr képiben Pamutkay és kiszólt a nyíláson:~- Mi
509 4 | ketten Sztercso Miklóssal és a várúr elé hurcolták, ki
510 4 | mereven bámult egy pontra és egy szót se szólt. Kovács
511 4 | tudunk, legyünk nagylelkűek és tegyük szabadlábra Tarnóczy
512 4 | nekirohant Pamutkaynak és fojtogatni kezdte vérben
513 4 | vasfigurákkal megvasalt ládára és sírt hangosan, mint egy
514 4 | néztek össze az emberei és összesúgtak: »vége van«.
515 4 | kellene tenni a hatóságnak és értesíteni a rokonokat,
516 4 | pedig meg kellene csalni és elvinni Bécsbe, esetleg
517 4 | ráteszik a kezüket Nedecre és elkergetnek bennünket. Nekem
518 4 | s ha becsukjuk a kaput és nem eresztjük be az idegeneket,
519 4 | gróf már egészen élénk volt és szinte ruganyos. Gyorsan
520 4 | szelleme, okosan beszélt és sziporkázó ötleteket eregetett.
521 4 | méltóságos főispán úrnak és a tekintetes alispán úrnak.~
522 4 | álló kozákok felé fordult és elrendelé, hogy a foglyot,
523 4 | jogtalan letartóztatásáért és a hatóság elleni lázadás
524 4 | ostrommal kell bevenni Nedecet és úgy szabadítani ki az ügyvédet.
525 4 | is lehet kapni, de a rend és a vármegye becsülete miatt.~-
526 4 | parancs van erre a kezemben.~- És mikor?~- Most mindjárt.~-
527 4 | mindjárt.~- No, az derék, és hány embert?~- Hát egyet.~
528 4 | posztócsillaggal az atilláján. Bejött és szalutált.~- No, ugye, nem
529 4 | valami híja van még, és mégis kiszabadítja a foglyot.~-
530 4 | isten hírével a föld alá és hozd ki nekünk a fiskálist.~-
531 4 | valahol a bástyaromokban és hívogattad azokat a kísérteteket,
532 4 | fantazmagóriák, honnan jöttetek akkor és hová mentetek azóta? Mert
533 4 | ettétek meg ennek az embernek.~És miért? Ej, hogy miért? Hát
534 4 | Az ő dolga az, hogy hol és miképp tetszik neki azokat
535 4 | Istvánt. Félelem fogta el és csodálatos sejtelmek kezdték
536 4 | Elveszik tőlem a leányt - mondá és a fogai vacogtak.~Hiába
537 4 | Tarnóczyt, az ördög segíti és nem földi erő. Az ördög
538 4 | egyszer csak itt toppan és elviszi őt is, t. i. István
539 4 | nem aludt, fel-felriadt és segítségért kiáltott, néha
540 4 | ruha nélkül, s Kovács uram és Pruzsinszky utána iramodának,
541 4 | iramodának, erővel lefogták és elvitték a szobájába, jeges
542 4 | megnézte magát a tükörben és észrevette a foltokat: »
543 4 | merengett, nézett a semmibe és jó volt. Órákig elfeküdt
544 4 | kiadogatott. Ha Apolka bejött és megkérdezte, hogy érzi magát,
545 4 | Kártyáztam az istennel és nyertem.« Vigyorgott, víg
546 4 | Vigyorgott, víg volt, ha nyert, és végtelen levertség látszott
547 4 | szólították, csak ő hallotta és beszélt velök, birokra kelt
548 4 | hozzájuk a drága vázákat és mindent, amihez ért. Ilyenkor
549 4 | futottak Apolkáért, aki bejött és szemrehányóan megfeddte:~-
550 4 | melle megszűnt hörögni és zihálni. A fenevadból gyámoltalan
551 4 | Kegyelem, Apolka!~A káprázatok és látományok csak kivételesen
552 4 | lelopta az égről Makovnyik és Komár, éppen most lopták
553 4 | verjék vasba Makovnyikot és Komárt.~Hát biz azt meg
554 4 | magához intette Makovnyikot és nagy hamiskásan, pajtáskodón
555 4 | kezet csókolt engedelmesen és a fejével bólintott, hogy
556 4 | a szobájába Makovnyikot és Pamutkayt is.~- Ez nagy
557 4 | ami csak kész gyertya van és faggyú a gyertyamártáshoz
558 4 | jó kedvében zsebébe nyúlt és megajándékozta Makovnyikot
559 4 | egynéhányszor szólott Bakrának és másoknak is a bekövetkezendő
560 4 | következetesen várja az örök éjt.~És jött is az lassan, lábujjhegyen
561 4 | az lassan, lábujjhegyen és mégis biztosan, egyre közelebb-közelebb,
562 4 | vagyonát, számára gyámul és a végrendelet végrehajtójául
563 4 | összes költségeit, kiadásait és a tartási díjat. Ellenesetben
564 4 | mert az nálam haditúsz és nem kosztos leány. Maholnap
565 4 | vágatni a levél hozójára és két-két fegyveres őrt állíttatott
566 4 | Apolka lakosztályának ajtaja és kívül az ablakai elé, hogy
567 4 | akadályozni az adoptálást. És ez könnyen is ment. A miniszter
568 4 | vállukat:~- Igaz, igaz, és ennélfogva majd meg is ítéli
569 4 | fogolyleány történetét«, és az se használt, azt a jó
570 4 | be a kapuján hónapok óta, és ez gyanús körülmény, egyébiránt
571 4 | megígérte, hogy megemlíti és Vágújhelyre ment. Ott arra
572 4 | állt ez a kis kastély. És éppen az volt a baja, hogy
573 4 | valamikor népszerű zsivány volt és nagy gavallér: hét likra
574 4 | hogy jól ösmeri az utat és a bárókat.~- Voltál már
575 4 | nem adtak neki a bárók.~- És miért nem adtak?~- No, mert
576 4 | maguknak se volt.~- Úgy? És most új gazdasszony van?~-
577 4 | ezzel az elhanyagolt hajjal és szakállal. De amint közelebb
578 4 | De amint közelebb jött és jobban megnézte, kezdett
579 4 | pszt! - sziszegett a báró és a kezeivel mutogatott, hogy
580 4 | menjenek odább.~Tarnóczy és a suhanc szót fogadtak,
581 4 | Milyen szerencse, kutyamája! (És a kezeit dörzsölte.) Bocsássa
582 4 | üres időm itt a birtokon. És valami sportot csak kell
583 4 | Az Estellát? - szólt és még egyszer a szeme közé
584 4 | Igazán?~- Azért jöttem.~- Hm. És minek önnek az Estella?~-
585 4 | Pastrana is tetszett valakinek. És ami fő, a dologból valami
586 4 | mannát, de mégis a kétely és félelem egy nemével kérdé:~-
587 4 | félelem egy nemével kérdé:~- És mikor látta ön Estellát
588 4 | suhancnak, hogy maradjon el és csak messziről kövesse őket.~
589 4 | arccal helyeselte tervét és így szólt:~- Valóban, igen
590 4 | a bolondozást.) Lassúság és okosság. Idő kell és rábeszélés
591 4 | Lassúság és okosság. Idő kell és rábeszélés kell. Csak bízza
592 4 | kell. Csak bízza ön rám és menjen vissza nyugodtan
593 4 | készségesen fordult vissza és futott feléje.~- Parancsoljon
594 4 | forintért vette Zsolnán. És kitől? Egy közönséges komédiástól!
595 4 | elfelejtette, hogy ma gombát és fenyvesmadarat kell vinnem
596 4 | foltoz, amiben a gombát és a madarakat kellene elvinnem.
597 4 | Hát mit hoztál akkor? - és kíváncsian tette le a tűt.~-
598 4 | lószőr.~- Ugorj fel, fiú, és csukd be legelőbb is az
599 4 | hallja, töltsd meg a pipámat és hozd ide, aztán nyisd ki
600 4 | elnevette magát a kis báró és megadta magát.~- Az utolsót
601 4 | mert a padlózat redves volt és hiányos, itt-ott a puszta
602 4 | őrizte egy bolond ember és semmiképpen se akarta kiadni,
603 4 | majmot keres, amely ilyen és ilyen embernél van. Feleli
604 4 | egy kis pénzmag csordul, és végül jól jár Estella, mert
605 4 | úgyis egyre visszavágyik.~- És hol van az az ügyvéd? -
606 4 | Krivánkán van a korcsmában, és amint odavisszük a leányt,
607 4 | villámgyorsan felugrott, és leakasztván a falról egy
608 4 | félrehítta egy szögletbe és így szólt:~- Ma este megkapja
609 4 | Estellához, hogy azonnal jöjjön és az öregnek ne szóljon, ha
610 4 | Behenczy-kastélyba.~Csendes és szomorú volt: kapuja, minden
611 4 | denevérek röpdöstek pajzánan és a bagoly huhogott kísértetiesen.~-
612 4 | morogta a polgármester -, hm - és még egyszer megnézte a »
613 4 | asszony az ő fantáziájában és az egyetlen, akiért szenvedett.
614 4 | Limpa mester megnézvén és megmérvén Estellát, nagyon
615 4 | falhoz csapta a kártyákat és felkiáltott:~- Vesztettem.
616 4 | Pongrácz. Megnézte figyelmesen és megdicsérte: - Jól tudsz
617 4 | ő maga elhagyta a termet és a folyosón keresztül az
618 4 | előbb a festett bajuszt és most hogy megijedtek egy
619 4 | nap múlva eljönnek érted és elvisznek tőlem.~- Kik? -
620 4 | szombaton eljönnek érted és én odaadlak.~Olyan hangosan
621 4 | odavonta szép fejét a mellére és érezte, amint átnedvesedik
622 4 | szemeiből, arcából, megfordult és kisompolyodott a szobából,
623 4 | két szép művű pisztolyt és odaajándékozta Rebernyiknek:~-
624 4 | behívatta este a papot, Bakrát és Pamutkayt s mindnyájuknak
625 4 | pénteken, jó szombaton,~És az egész vasárnapon.~Maga
626 4 | Maga István gróf is dalolt és verte a taktust a dallamtalan,
627 4 | udvarba, onnan a várkertbe és leült a méhesbe az ott felállított
628 4 | szilvóriumos poharat István gróf és egy öblös ezüst serleget
629 4 | semmit - szólt kurtán a főúr és megint fölvette a rejtélyes,
630 4 | kifordította minden zsebét és végre felajánlotta neki
631 4 | aztán megveregette a vállát és így szólt:~- Mikor jössz
632 4 | menekül. A lengyelnek esze van és orra van. A lengyel megérzi
633 4 | van jó dolga, hogy utazik? És hová utazik?~- Sehova. Csak
634 4 | nevetett, belenézett az arcába és jól oldalba ütötte:~- Nem
635 4 | megrázta Forget kezét melegen és újra felült lovára, hogy
636 4 | gyűrte össze a sürgönyt és legott megírta ceruzával
637 4 | Matyejjal a kocsiszínbe és felszegezték a koporsóra
638 4 | nép! Lesz még ma itt látni és hallani való.~Ahogy aztán
639 4 | szabadulás napja. Várta és mégis fázott tőle. Pedig
640 4 | ragyogott:~ITT ÜL ÓVÁRI ÉS SZENTMIKLÓSI~GR. PONGRÁCZ
641 4 | elájult, mikor megpillantotta és elolvasta a feliratot. Csak
642 4 | félelmében a lövés után és az István gróf közelgő lépteire
643 4 | megtöltve, abból kivesz egyet és kiissza. Uram, én teremtőm,
644 4 | nagytermen, hálószobájába és becsöngette az apródját.~-
645 4 | Makovnyikot, a káplánt és a nőcselédeket.~Csakhamar
646 4 | összedúlt vonásain elszántság és dac ült, szemei csodálatos
647 4 | ide a székedet, Apolka, és meséld el, mit álmodtál
648 4 | megszállt mindenkit a rémület, és Apolka elfakadt sírva.~-
649 4 | szenátorok, a harmadikon Blázy és Tarnóczy. Egyenkint meg
650 4 | teljesítettem.~Összerázkódott és arccal a párnákba feküdt,
651 4 | hadizsákmánykám - susogta szelíden.~És újra behunyta a szemeit.
652 4 | kezeitekkel.~Azok odasiettek és gyöngéden tették össze kezeit
653 4 | te is a kezeidet, Apolka, és imádkozz!~A zenét elhallgattatták
654 4 | Apolka összetette kis kezeit és imádkozni kezdett: »Miatyánk,
655 4 | belevegyült az ima halk szavába és együtt összefonódva szálltak
656 4 | hárman: az ima, a sóhaj és Pongrácz István lelke.~Pamutkay
657 4 | nyomukban a szenátorok, Blázy és Tarnóczy.~Senki sem vette
658 4 | tántorodott a meglepetéstől és olyan fehér lett, mint a
659 4 | szenvedélyesen átölelte és meg akarta csókolni.~Az
660 4 | még parancsolt...~Mylordok és ladyk nem lévén jelen, hogy
661 4 | hanem csak gyalogosan és egyedül, ahogy a többi ősök
662 4 | szeretem a különöset...~És most már, midőn olvasóimtól
663 Fug | megszökött valami fiatalemberrel és Besztercére menekült, István
664 Fug | fölrakta ágyúit szekerekre és megindult a bányaváros elpusztítására,
665 Fug | violenciát követett el személyén és a leányt is visszatartja.~
666 Fug | kiknek a kedvéért megállott és végigmulatott velök egy
667 Fug | őket, behunyta a szemeit és meghalt - mintha az is csak
668 Fug | lekalapácsoltam a végét, és sok újat a magam tégláiból
669 Fug | véka összekevert mákból és kölesből külön a kölest,
1-500 | 501-669 |