Rész

 1 1|   egészen nyugodtan kötögetett. Igazán olyan szép volt ilyenkor,
 2 1|     támogatás apa és fiú között igazán megható volt. Mert a kölcsönösség
 3 1|     mint akár a Deák Ferencé.~- Igazán mondod?~- Becsületemre.~-
 4 1|       hirtelen visszafordult:~- Igazán nem szeretsz?~- Takarodj! -
 5 1|      Pongrácz Istvánhoz. De hát igazán bolond volt-e?~Az isten
 6 1|       mondta? - hörgé tompán. - Igazán azt mondta?~- Szórul-szóra
 7 2|            Megmondjam?~- Meg.~- Igazán megmondjam, apuka?~- Természetesen.~-
 8 3|      hordó pálinkát. De mármost igazán halljuk a pozsonyi asszonyt!~-
 9 3|      hajadont, de a szívem fáj, igazán fáj. Nem lehetne-e mással
10 3| labdaütőt.~István gróf most már igazán csendesen éldegélt, a lányka
11 3|     lábnyomoktól messzire, hogy igazán finom dolog tőle. Innen
12 3|     tudás, a pénz és minden, de igazán minden. Csakhogy ezek az
13 3|    Köszönöm, kedves kartárs úr. Igazán jólesik. Meghalt, meghalt.
14 3|         Tehát ön is kartárs úr? Igazán csodálkozom. Nagyon, de
15 4|  egyszer a szeme közé nézett. - Igazán?~- Azért jöttem.~- Hm. És
16 4|    habozva felelt:~- Nem tudom. Igazán nem tudom. Talán kétszáz
17 4|      utolsót is kicsalod tőlem. Igazán rossz apa vagy. Visszaélsz
18 4|            Csakugyan meghaltál? Igazán nem élnél, apám helyett