Rész
1 Bev| István grófnak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt,
2 Bev| sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron,
3 Bev| szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy mint okos ember
4 1 | gaz pogány, a gaz pogány!~De mikor aztán az elbeszélő
5 1 | túlment a Herodes ideáin is. De mit tudta tenni szegény!~
6 1 | várakat le kell rombolni, de... (ilyen »de« mindig van
7 1 | rombolni, de... (ilyen »de« mindig van a magyar törvényekben
8 1 | nincsen, is megtalálják) de a kastélyok maradhatnak.
9 1 | Matykó.~- No, hát fogj hozzá. De ha nagyon fáj - látod ezt
10 1 | a helyére nem igazítom, de akkor örökre sántítani fog
11 1 | rendesen felsóhajtottak: »De kár, hogy biceg!« Azok a
12 1 | jártunk hódítóban.~Úgy, de Pongrácz István a maga szakállára
13 1 | két összeveszett hatalom. De Pongrácz enélkül csinálta.
14 1 | egyszerre átalakultak katonákká. De különben is gondoskodtak
15 1 | nehezen hozta Japánból, de Granadából sem, mivelhogy
16 1 | csak a férfiúnak ékesség.~De nem is valami gyöngédebb
17 1 | is elég bolondság lesz, de ezenfelül ki is fizeti magát.~
18 1 | szarvasagancsokból készülvén), de a leggonoszabb csont volt
19 1 | arcára hűs szellőt hajtson.~De még ezzel nem telt be a
20 1 | magában:~»Jól van, csak üss, de azért mégis Pongrácz Istvánné
21 1 | tetszik. Az idő jöhet, mehet, de engem nem visz, oda állok,
22 1 | orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és
23 1 | magát a leveleiben aláírta.~De különben az őrültség relatív
24 1 | gyermeklány szőke haját.) De te is derék leány vagy.
25 1 | ahonnan a predikátum van, de az uradalom nélkül. Az a
26 1 | Pesten vagy megfordítva, de sohasem együtt. Hanem iszen
27 1 | az főzött volna nekik, de a vénasszonyhoz egy éléstár
28 1 | is, ha a Vágban fogtak.~De ha vad nincsen, olykor jó
29 1 | jártak panaszra fűhöz-fához, de én istenem, ilyen csekélységekért
30 1 | Egy-két tyúkocska nem a világ! De láttátok volna őket gazdagon,
31 1 | nemesekhez és papokhoz, de a téli félév keserves szokott
32 1 | incselkedik az emberrel, de télen őszinte, kiállhatatlan.
33 1 | őszinte, kiállhatatlan. No, de egy jó oldala mégis van,
34 1 | kétségtelenül a nyakunkon van, de majd lerázzuk... kiokoskodunk
35 1 | Rozsákné lement a pincébe, de könnyebb lyukas hídon aranyat
36 1 | forintot kér tőle kölcsön. De ha öt lesz, akkor is jó.~
37 1 | Az est is beköszöntött, de Károly nem jött, az öreg
38 1 | s egy nagyot prüsszent, de olyan nagyot - hogy erre
39 1 | mintha hájjal kennék a hátát, de mégis közbevágott:~- Rossz
40 1 | itt nem a szerencse lakik, de a becsület.~- Éppen azért
41 1 | lengyelnek volnál alkalmas. De lengyelem már van. Milyen
42 1 | nagyon sokáig folytatja. De nem erről van most szó,
43 1 | ételeket, nem a várnagy. De értesz-e valamit a doktorsághoz?~-
44 1 | doktorsághoz?~- Értek.~- De ne hazudj, mert rajtakaplak.~-
45 1 | majd a három és így tovább, de a visszafelé számoláshoz
46 1 | egyetemen nem tanítják, de a kuruzsló aggastyánok a
47 1 | Péter-Pál napja még messze volt, de már addig is hadi zajjal,
48 1 | királlyal! - okoskodának mások - de akármi legyen, urunkat ne
49 1 | Forget uram tervei szerint, de amellett rendes medréből
50 1 | mindenfelé köröztetett, de Forget uram szerint éppen
51 1 | élt Nedecen, mint a pók, de mivel mindinkább közeledett
52 1 | szurkálta, bosszantotta, de az úgy tett vele, mint egy
53 1 | kisasszony elfogadta a rózsát, de visszaküldte a töviseit.
54 1 | a Cervantes: Don Quijote de la Mancha-ja.~A lengyel,
55 1 | Estella? No, felelj hát, de okosan, mert ha nem, pofon
56 1 | rabiátussá, kötekedővé, de most még valami végtelen
57 1 | semmi se lesz.~- Ugyan! De hát miért nem?~- Mert megszólnának
58 1 | nem lehet az nehéz dolog - de mégis vannak előzményei.
59 1 | csak állta egy darabig, de aztán felpattant:~- Ugyan,
60 1 | társalgást a lengyel -, de ezt bizonyára nem.~- Persze.
61 1 | bizonyára nem.~- Persze. De hát hol is van ő most voltaképpen?~-
62 1 | csillapítóan Pamutkay -, de nincsen már pallosjogunk.~-
63 1 | tördelte a kezeit Estella, de a sopánkodásain keresztülvilágolt
64 1 | az öröm. - Ha úgy van is, de eddig eltitkolta.~- Eltitkolta-e? -
65 1 | lakoljon a jellemtelen kutya.~- De hiszen nem tett, uram, voltaképpen
66 1 | elöntötték szemeit a könnyek, de e könnyek alatt már gyúladoztak
67 1 | amennyi csak nekünk volt elég. De most már az sincsen. Hát
68 1 | csak hunyja be a szemét, de hunyja be jól, aztán ki
69 1 | jövök.~Estella benyitott, de a sötét lyukban sem ő nem
70 1 | fogai vacogni kezdtek. - De hát istenem, miért? Azért,
71 1 | elméje elmenőben van...~- De hisz ebbe beleszól a törvény,
72 1 | országgyűlés.~- Beleszólhat, de a fejét vissza nem ragaszthatja
73 1 | azt jöttem megbeszélni, de úgy látszik, nem lesz könnyű
74 1 | csak a szökésről lehet szó. De innen nem lehet kijutni,
75 1 | Estella arcán a hatást, de a felelet hangjában volt
76 1 | két gerlice egy ágon.~- De ha az ág letörik?~- Ne kínozz,
77 1 | iramodott, hogy átkarolja, de Estella elugrott és az ajtó
78 1 | néha a ló és úrnője alakja, de csak halaványan, úgy messziről,
79 1 | ezt a lovat az istállóba, de szaporán, Ancsura, nincsen
80 1 | bekötötte Ancsurka mihamar, de a vetkőzés furcsának látszott
81 1 | Hiszen nem vagyok én férfi!~- De mikor mégis szégyenlem magam.~-
82 1 | mégis szégyenlem magam.~- De lásd, én is vetkőződöm.
83 1 | levessem?~- Persze.~- Jaj, de legalább ide ne nézzen,
84 1 | parasztmenyecske (ejnye, de helyes egy jószág), s Ancsura
85 1 | hosszú zsákot krumplival. De indulj, egy-kettő-három,
86 1 | szaporán.~Indult volna, de a hosszú úri szoknyában
87 1 | panicska«, kilovagolt, de azt üzente, hogy várd meg.~
88 1 | Szeretett volna sietni, de a zsák nehéz volt, még neki,
89 1 | No, gyere ki már. Oh, de borzasztó nehéz vagy.~A
90 1 | No, csakhogy itt vagyunk, de már most hova, merre? Mit
91 1 | bolond Pongrácz Istvánhoz. De hát igazán bolond volt-e?~
92 1 | hogy egy fejet belülről, de egy fejről levett cilinderkalapot
93 1 | cilinderkalapot ha megnéztek, de jól megnéztek (magam tapasztaltam
94 1 | hogy a bolondokházába való, de biztosak vagytok-e abban,
95 1 | akik fölfogni nem tudtátok, de mit tegyen egy elkésett
96 1 | diáknak, hogy olvasson.~De még két-három lapot se fordított,
97 1 | petyegetett az ujjaival.~...De hogyan szökhetett meg Behenczy?
98 1 | a börtönben burgonyává, de ez nem valószínű, vagy az,
99 1 | megszökött.~- Ő nem volt rab.~- De a patvarba, az én tulajdonom
100 1 | poklok-poklából is vasra verve.~- De jól megmagyarázza nekik
101 1 | a szolga is megbecsülje.~De sajnos, a lány nélkül jövének
102 1 | lobogó fáklyák fényénél. De készen is lett reggelre
103 1 | képezték a nagyobb díszt.~Jaj, de most kavarog rémséges porfelhő.
104 1 | drabantok habitusa lötyög - de győzné azt az ördög elszámlálni.
105 1 | szarvaikkal a lakosságra. De iszen nagy hadi talentum
106 1 | ízletes« jármű mögött.~De azért a menet egészében
107 2 | abból lehet pénzt csinálni, de az emberek harisnyáiban
108 2 | nézte-e, nem az én gondom, de hogyha nézte, hát láthatta,
109 2 | szerezhetett volna egyik-másik, de azért nem érdemes juhászt
110 2 | az egész város kosztolta, de a birkák azért csak Trnowszky
111 2 | egymásra ne kiabáltak volna - de a nagy antagonizmus dacára
112 2 | hallottak emberi fülek.~De bocsánat a kitérésért, mert
113 2 | Két asszonyt temetett el, de csak egyszer keresztelt (
114 2 | Kitanulta a doktorságot, de el is költötte, amíg tanult
115 2 | mindenekelőtt nem beteg, de ha mégis beteg, nem gyógyíttatja
116 2 | nem gyógyíttatja magát, de ha mégis gyógyíttatja magát,
117 2 | magát, és pénze is van néha, de mégse fizet néha se, hanem
118 2 | életen át tartó praxis alatt, de olyan szegényül halt meg,
119 2 | neki úgy sincs gyermeke, de meg annál a gazembernél
120 2 | pattanás múlik el önmagától.~De ez nem múlt el - mert a
121 2 | éppen a temetés órájában! De jól járt az a szegény elköltözött
122 2 | ha az ég összeszakad is.~De ezalatt persze a gyermek
123 2 | Trnowszkyék versenyzésére (no, de ilyen parádét csapni egy
124 2 | meg most már a gyereket!~De haragja hamar elpárolgott;
125 2 | volt rossz szívű asszony, de a férjével, ezzel a vadállattal,
126 2 | a két pogány nagybátyát, de azután másért szidták, és
127 2 | ember az ő nagybácsija, de ez is csak egy közömbös
128 2 | megütötték, mert fájt neki. De az életről nem tudott semmit,
129 2 | hogy az rejtelmes, különös. De hogy örök-e, arról nem gondolkozott.
130 2 | zsebében az aprópénzek között, de nincs egyetlen ezüstpénz
131 2 | szép ropogós egyforintost. De csak ötösök vannak. Az sok,
132 2 | a kalácsokat a pakétból.~De mindez nem volt igaz, a
133 2 | kicsit a leányka sorsát, de jobban a Klivényiét, mert
134 2 | anyagokká változtak át, de nem csodamódon, egyszerűen
135 2 | bosszantotta a zsolnai tót urakat. De éppen ezt akarta Klivényi,
136 2 | visszaélés terhelte Klivényit), de lehet-e egy nagy magyart
137 2 | meggyőződésével ellenkezett, de szíven találta az ellenséget.
138 2 | elutáltassák a magyarokat.~De ez még mind semmi ahhoz
139 2 | szamárságot a világon!«~De a kis fruska olyan szép
140 2 | tréfa. A leánykáért nem kár, de hátha a fiadra is ráragad
141 2 | alatt a leányka szobájában.~De az öreg Trnowszky mégis
142 2 | valami... oldalvást is. De azért mégis csak lő. Hát
143 2 | hozzászagolt némileg a közügyekhez, de ki tehet arról, hogy a közügyeknél
144 2 | kapott egy szőke hajtincset. De én istenem, mennyi huzavonába,
145 2 | várkertben szakítottam.~- Jaj, de nagy ördög vagy! (És rámosolygott
146 2 | arra a nagy ördögre.) Jaj, de kár volt letépni szegénykét.~-
147 2 | is bolondja a bogárnak, de meg olyan bogár kettő sincs
148 2 | kérdés, hogy hol? A kertben. De hátha látják? No, és ha
149 2 | Miloszláv eleget sopánkodott: »De szegényes, de hitvány ez
150 2 | sopánkodott: »De szegényes, de hitvány ez a felsőmagyarországi
151 2 | mondá és még mosolygott is, de fájdalmasan -, most már
152 2 | két patak nyitódnék.~Oh, de szép volt így. Nem is bírta
153 2 | apuka?~- Természetesen.~- De ígérd meg, hogy nem haragszol
154 2 | Jó, nem haragszom.~- De látod, még neki sem mondtam
155 2 | hogy merre van Péter bácsi, de ezúttal nem várta az udvaron
156 2 | Tavaly is ez volt.~- De most szebb.~Csakugyan remekül
157 2 | ruhákat ráérek megnézni, de hol a bácsika, édes Skultéty
158 2 | hallani akartam egyet-mást. De nem ennyit, nem ennyit.~
159 2 | akartam botrányt csinálni. De nem tűrlek itt egy percig
160 2 | ráemelte könyörgő tekintetét, de szólni nem bírt; hasztalan
161 2 | visz valami kis batyut, de neki semmije nincs. Elfogta
162 2 | utcaajtót, még mindig figyelt, de semmi hang se szólította,
163 2 | a nagybácsi inteni fog. De egy lélek sem mutatkozott
164 2 | pillantotta meg Apolkát, de csak félig nyitotta ki az
165 2 | itt? - kérdé haragosan, de egyszersmind csodálkozva.~-
166 2 | reménye. Talán befogadja. De hátha az sem fogadja be?
167 2 | Szép volt tőled. Kutyamája, de megszépültél. Hallod-e Apolka,
168 2 | istent, hogy ne hagyjam.~- De hisz a bácsika szegény és
169 2 | gyerekecském, mert lelke nincs; de nekem van lelkem s meg tudom
170 2 | A lányka csak hallgatta, de nem értette meg, mosolygott
171 2 | tolvaj, ez lopni akar.~- De bácsikám, hiszen unokatestvérem -
172 2 | Apolka, abból baj lesz.~De a szerelem leleményessé
173 2 | nyila mézzel van megkenve, de e mézbe az égiek egy kis
174 2 | fösvény, nem ad elég fizetést, de az embernek azért van esze,
175 2 | valamicskét a konyhára, de a főjövedelmét a tajtékszipkája
176 2 | zsebre vágná és vége lenne, de a Klivényi szipkája egy
177 2 | jövőt jósolt az illetőnek, de ötven számot megtenni, az
178 2 | ápolnia.~- Igaz-e, néni?~De a néni nem felelt, a szegény,
179 2 | volt, már egy kicsit idős, de élénk és ruganyos. Nagyon,
180 2 | királlyá a Duna jegén.~- Oh, de gyönyörű lesz! - kiáltá
181 2 | bolondnál. Haragszik?~- Mulat. De úgy látom, te is azt teszed,
182 2 | volna az ötezer forintom... De nézd meg csak jól, milyen
183 2 | idomok...~Oda tekintettek, de már akkor az egész közönség
184 2 | leányka keze után nyúlt, de az hidegen húzta el a magáét.~-
185 2 | Zsuzsanna, szegény Zsuzsanna, de rosszkor haltál meg!~Künn
186 2 | meggyújtva a petróleumlámpák; de a levegő langyos volt, majdnem
187 2 | aki most halva fekszik, de a lelke elröpült. Úgy érezte,
188 2 | türelmes asszony volt, de úgy látszik mennie kellett,
189 2 | adhattam, nem volt semmim, de most már, ha akarom, nevet
190 2 | ugass! Hiszen már elvitted!~De a leányka nem a kuviktól
191 2 | semmi, akit eltaposhatnak. De ha én nevet adnék neked,
192 2 | veszed ki a szájamból.~- De az nem lehet... nem lehet -
193 2 | vagyok. Persze, hogy persze. De iszen én ezentúl is csak
194 2 | hirtelen elhatározással.~De már akkor kirántotta karját
195 2 | És ő is utána iramodott. De pocakos teste nem volt a
196 2 | volna egy vidrát vinni haza, de így is jó. Hogy nem jössz?
197 2 | pingált erre a világra; de meg a csapadékos, nedves
198 2 | szivar!~Kihúzta a tárcáját, de szivarjai közt hiába keresett
199 2 | portorikót volt kénytelen adni, de hozzátette: »Ilyet a király
200 3 | hadgyakorlatokat tartson. De hogy egész Zsolnáig eljött,
201 3 | szerette István grófot, de megütközését elárulni nem
202 3 | No, ez komoly dolog, de miért haragudtál meg annyira
203 3 | vendéglő különszobájába. De bár a hátulsó szekeren guggolt
204 3 | az eszeveszett tervéről (de istenem uram, hogy is ragadhat
205 3 | ingerlő agent provocateur. De, minthogy a néhai Jágovics
206 3 | kópé lehetett az a piktor.~De még nagyobb volt Pruzsinszky,
207 3 | Besztercére menekültek, de a város nem akarja őket
208 3 | hallották már, István gróf is, de azért mégis tetszett neki,
209 3 | legénységnek egy hordó pálinkát. De mármost igazán halljuk a
210 3 | mindig ingerlően hatott rám), de olyan szende, ártatlan és
211 3 | voltam ott s alig láttam, de ha láttam is, észrevétlenül
212 3 | visszakacérkodott egy kicsit, de mikor aztán látta, hogy
213 3 | ráztam, hogy hasztalan, de ő csak egyre mosolygott
214 3 | hahotával István gróf.~- De hát a folytatása! - sürgették
215 3 | bűnbánón, s méltóságteljesen, de mégis szemrehányóan förmedt
216 3 | nyomon akad olyan száz is.~De István gróf csak a fejét
217 3 | eltemették az utolsó asszonyt), de a jogomat nem hagyom a nyakukon,
218 3 | mintha kezdené magát megadni, de csak a végén látták, hogy
219 3 | Ebédet küldtem ugyan neki, de most még el kell valahová
220 3 | mellé keres társalkodónét, de az Apolka nem alkalmas,
221 3 | Istvánnak vissza kell fordulnia, de ezt nem teszi meg másképp,
222 3 | a másikat visszaadják.~- De hisz ez lehetetlen! István
223 3 | István gróf lehet bolond, de Beszterce nem az. Hol vegyünk
224 3 | Nem éppen Besztercéről, de az mindegy.~- Nem értelek.
225 3 | harmadik lesz az orátor. De csak hadd legyen mégis öt.
226 3 | igaz - hagyta rá Blázy -, de mikor mégis bolond. Bolondoktól
227 3 | Káprázatok uralkodnak fölötte. De ebben mi végre is laikusok
228 3 | félek attól, hogy bolond, de mit nyertél vele, mert most
229 3 | lopjon, ha alkalom nyílik rá, de a lopás meggátolásáért nem
230 3 | Én végre is nem bánom, de semmi felelősséget se vállalok.~-
231 3 | nemzetiszín pántlikákkal.~- Igen, de hol vegyük a fehér ruhát?~-
232 3 | magisztrátusát eljátszani, de amint látta, hogy itt valami
233 3 | proporcióra dolgozunk.«~De Pruzsinszky így szólt:~-
234 3 | így szólt:~- Szöveg nincs, de minek is? Mindössze egy
235 3 | forintot egynek-egynek. De még a kellékek beszerzése
236 3 | és elfogadva a pertut -, de térjünk a dologra, vállalod-e
237 3 | Vállalom, hogyne vállalnám, de bizonyos föltételek mellett.~-
238 3 | nem ismerem a hajadont, de a szívem fáj, igazán fáj.
239 3 | zsivány vagy, Lengeffy. De reménylem, nem igazi feleséged.~-
240 3 | harminc éves, elég csinos, de...~- De meguntad, és már
241 3 | éves, elég csinos, de...~- De meguntad, és már más van
242 3 | kikiáltott: »Katharina!« - de Pruzsinszky a szájára nyomta
243 3 | fogunk ajánlatodra, meglehet, de most még a kisleánnyal együtt
244 3 | álmot -, átaludtam az időt; de a »menetelés« végre is kellemesebb
245 3 | őket hajigálni a folyamba. De felmerült ott sok más kérdés
246 3 | közönséges réti lóhere, de egy kis lúdnyelvű fűvel
247 3 | maréknyi földet hozott, de olyan meggörnyedve, mintha
248 3 | Besztercén hetven év óta.) De bezzeg megfejtődött a rejtély,
249 3 | magisztrátusban!~Istenem, de szép volt azzal a leeresztett
250 3 | azonképp kezdték lekötözgetni, de Pongrácz intett nekik, hogy
251 3 | rá, mint űzött vadra.~- De hát hová lett?~- Ég tudja
252 3 | az összes színdarabokon, de nem talált egyetlen illő
253 3 | idézet a világirodalomban. De a győztes vezér visszaadta
254 3 | megfoghatatlan volt előtte; de a különös hadvezér éppen
255 3 | meghajlott, olyan mélyen, de mégis másképp; mennyi kecs,
256 3 | a tósztot:~Lement a nap. De csillagok~Nem jöttenek.
257 3 | szalonnát pirítva a parázson.~De ki győzné leírni az egészet?
258 3 | Varinban húsz farsangra. De az is tény, hogy a legrosszabbul
259 3 | Messze van-e még a vár? De nehezen várom.«~*~Nagy harangzúgás
260 3 | szobáiba. Rezedát, rózsákat, de mégis inkább sok rezedát...~
261 3 | szobácskában), szinte félt itt, de a fáradtság mégis elnyomta,
262 3 | Meglehet - mondá kurtán -, de mindez talán azért van,
263 3 | adósságok sarkantyúzták, de sajátságos észjárását ide
264 3 | egy tehenet is javasolt, de arra dühbe jött Pongrácz
265 3 | hitványabb, mintsem megtenné.~De bár valószínűleg jobbak
266 3 | szamarak talentumáról«.~De igaz is, talentumos állat
267 3 | míg csak meg nem gyűlik, de a szamár makacsul megköti
268 3 | az ökör, a birka stb.), de a tapintatos szamár senkinek
269 3 | sáskaszámra környékezték a várat. De Pongrácz István gróf olyan
270 3 | No, lássa meg az ember. De csak nem csókoltad vissza,
271 3 | amit a Pruzsinszky mond. De ha úgy volna is, bizony
272 3 | istenem, csak bele ne haljon. De bizony minek is emésztené
273 3 | idehozták, hogy ez lesz a vége. De nem így gondoltam, jaj,
274 3 | a párbajban.~- Istenem, de szerencsétlen vagyok - rebegte.~
275 3 | szerencsétlen vagyok - rebegte.~De mindezeken alig gondolkozhatott,
276 3 | lábujjhegyen közelgett, de Pamutkay nem bocsátotta
277 3 | Hiszen megyek, uram, de legalább azt mondják meg,
278 3 | a kíntól). Így ni. Jaj, de jó puha kezed van. Szorítsd
279 3 | isten sokat elosztogatott, de ő is gondolt a maga tekintélyére
280 3 | és hirtelen beleharapott, de oly erővel, hogy vér buggyant
281 3 | eset, hogy Apolka elhagyta. De a beteg, aki megszokta szabályszerű
282 3 | tehát, gondolta magában. De nagy fantáziája egy percig
283 3 | visszaadod az egészségét, de ha egészséget adsz neki,
284 3 | Lássa, milyen engedetlen! De ilyet tenni! Szent isten,
285 3 | arcán. Olyan boldog volt, de olyan boldog, hogy őt valaki
286 3 | az ágy szélére.~- Leülök, de csak úgy, ha megígéri, hogy
287 3 | ügyetlenségből sült el a fegyverem, de a betegségem alatt azt képzeltem
288 3 | ütésre emelte fel a kezét, de bizony csak megsimogatta
289 3 | hadd babráljam. Így ni, de ki ne nevess... Azután beszélgessünk,
290 3 | a leány vonagló ajkaira, de nem bírta elmondani. Leesett
291 3 | elférne benne valahogy, de hát mit szólana hozzá ez
292 3 | Apolka el akart sietni, de nem bocsátotta.~- Csak maradj
293 3 | hatalmas Pongrácz István, de most a doktor parancsol
294 3 | hálával leszek a kedvedért, de adj akkor egy szivart.~-
295 3 | akkor egy szivart.~- Nem.~- De ha nagyon kérlek.~- Akkor
296 3 | könyörgések minden skáláján, de szivart mégsem kapott. S
297 3 | Pruzsinszky, hogy őmiatta. De hiszen majd meglátjátok.
298 3 | meglátjátok. Még ma meglátjátok. De miért is ne lehetnék én
299 3 | ülj ide mellém a székre. De mért sápadtál úgy el, miért
300 3 | látja, hogy már mosolygok?~De nem volt már ideje se mosolyogni,
301 3 | Miloszláv az - ha nem álom. De már azért sem lehet álom,
302 3 | arca, fel akart ugrani, de azért mégis csak ülve maradt,
303 3 | ismerős vonásokat a szeme, de azért mégis behunyta. Csak
304 3 | édes húgocskám! Ejnye, de megnőttél!~A gróf különös
305 3 | nevünk volt, ami az Apolkáé, de a megboldogult apám megmagyarosította.~
306 3 | többet tud, mint a fiók róka. De ha már itt van, maga is
307 3 | érzékenység, semmi érzékenység...~De bizony mégis elfakadt Apolka
308 3 | torkánál fogva az ügyvédet, de visszatántorodott az ágyba.~-
309 3 | van, mint a tarka kutya. De ön tán nem is ügyvéd?~-
310 3 | vagyok, atyám halála óta, de Pamutkay úr nem hibás, hogy
311 3 | ön kosárral megy haza.~- De hiszen hallotta méltóságod,
312 3 | ön se apja, se gyámja.~- De igenis, visszatarthatom.
313 3 | való az a nagy lelkesedés?~De Tarnóczy nem tágított. Átölelte
314 3 | vérrel és kijjebb ugrott, de azért mégis legyűrték a
315 3 | újra az urasági bricskára, de most már okosabb volt, mert
316 3 | konfliktusok igen kicsinyesek, de éppoly idegizgatók. Hogy
317 3 | ezekről beszélt neki... Hej, de nehéz volt azt az egy évet
318 3 | azért mondom.~- Jó, jó, de csak nem sárkány őrzi, mint
319 3 | Matica örökli az egészet. De a legvalószínűbb verzió
320 3 | versenyeznek a kezéért, de el sem veheti, hivatkozni
321 3 | tudás, a pénz és minden, de igazán minden. Csakhogy
322 3 | tiszta lelkű, nemes érzésű. De ezzel nem elégedett meg;
323 3 | jólesik. Meghalt, meghalt. De hát mit tesz az? Hiszen
324 3 | Hiszen nekem fáj, nagyon fáj, de a világ azért tovább megy.~
325 3 | megtörölgette a szemeit, de azok újra átnedvesedtek.
326 3 | meghalt. És mégis meghalt. De Kurka Róza! Ugyan bizony!
327 3 | meg kell benne nyugodni. De Kurka Róza! Az csak bliktri,
328 3 | hogy talán szomorítottam, de egy különös ügy hozott ide.~
329 3 | végrendeletcsináláshoz.~- Hm, igen. De nem látom át, mit segíthetnék
330 3 | Igazán csodálkozom. Nagyon, de nagyon csodálkozom. Mit
331 3 | hallgatott, hát most se fog. De önt nem értem, kartárs úr,
332 3 | gazdagabb lesz nálamnál, de nem attól félek, hogy nem
333 3 | jó, jó, én nem bánom, de hátha valami főbenjáró ügy,
334 3 | is vitt Nedecre Pamutkay.~De még aznap este visszatért
335 3 | nem volt ott?~- Ott volt, de mind kevés.~Kurka csodálkozott.
336 3 | burkolózva, megindultak. De Kurka úr kíváncsisága csak
337 3 | tékozlónak-e, vagy bolondnak, de Pamutkay uram ezután is
338 3 | érzékről tett tanúságot (de iszen van annak elég esze),
339 3 | Tarnóczyval mi történt, de a várúr aláírván a felhatalmazást,
340 3 | lovak a kapu-ívezet alatt; de amint a bricska derékig
341 4 | tovább s ezzel vége volt - de a belügyminiszter még onnan
342 4 | egymásután. Már akkor fent járt, de nagyon halványan nézett
343 4 | Az emberek megőrültek. De úgy kell lenni. Ide hallgass,
344 4 | csakhogy megnyugtassa, de István gróf búsan, elcsüggedten
345 4 | egeret és megeszi, ha akarja, de a lajhár nem fogja meg a
346 4 | esztek.~IV. Pongrácz István,~de Óvár et Szent-Miklós.~Összehajtotta
347 4 | átadta a megyei huszárnak, de előbb megparancsolta a strázsán
348 4 | volt a szomorú helyzettel, de miután a fiskálist mégis
349 4 | csörög a szarka, fiúk!«~De azért mégis közelebb mentek.
350 4 | vasszögekkel kivert kapu, de mekkora lett a rémület ott
351 4 | elnökölt egy trónszerű széken, de Pruzsinszky vitte a szót,
352 4 | az ilyesmit, megtehetik. De én nem látom be, hogy ha
353 4 | alakúra nő, mint a len, de még ez a hitvány plánta
354 4 | panaszkodóan:~- Hiszen igaz, igaz, de egészen felhasogatta a nyakamat.
355 4 | lője főbe a nemes gróf, de ezt a csúfságot ne kövesse
356 4 | elleni lázadás bűntetteért. De hát az hosszú nóta. Előbb
357 4 | főrendiház talán engedné is, de van annak egy mentelmi bizottsága,
358 4 | nádasban is lehet kapni, de a rend és a vármegye becsülete
359 4 | bennünket?~- A világért sem. De a szükséges erő ehhez a
360 4 | ki nekünk a fiskálist.~- De hogyan jut el a börtönbe? -
361 4 | a sárga, lapos kavicsok; de te nem tudsz erről. Ezek
362 4 | szállj, nincs kérdeni valóm.~De te, öreg bagoly, aki most
363 4 | ahol Korenyák kürtje szólt, de tőled sem akarom megkérdezni.~
364 4 | először nem veszik el Apolkát, de ha elvennék is, hát az se
365 4 | olyan nagy szerencsétlenség. De ugyan ki is venné el? Bizony
366 4 | rozsban, talál magának.~De a várúr a fejét rázta; az
367 4 | is nyúlhatna Apolkához. De Apolkáért eljön a szerelem,
368 4 | fejét, olykor sírva fakadt, de nem vallotta ki. Jámbor
369 4 | Iszonyodott a hideg víztől, de mégis állta, didergett,
370 4 | didergett, a foga vacogott, de mégsem mert ellenkezni,
371 4 | többször megnézegette, de mikor aztán a következő
372 4 | hallod-e! Ez egy kitűnő eszme. De persze, ezt maga nem érti, »
373 4 | ellopod a napot, Makovnyik, de nem holnap, se holnapután,
374 4 | Pamutkaynak sok pénzt adok, de igen sok pénzt, hogy ami
375 4 | egyik gondolatát a másikhoz, de mennyire vékonyak. Jaj,
376 4 | darab fekete világ két éj, de majd meglátnád, ha a világ
377 4 | egyre közelebb-közelebb, de csak az ő számára.~A külső
378 4 | minisztériumnál, a képviselőknél, de a szánandó alak, ez emberroncs,
379 4 | önöknek a bíróság.~Meg, de mikor? Egy egész halmaz
380 4 | bíróságnál Pongrácz István ellen, de mit ér, ha a főrendek mentelmi
381 4 | környezete léhűtő, élősdi nép, de ha megmaradt valami az eszéből,
382 4 | besztercei magisztrátus, de akkor, a fejemet teszem
383 4 | Megpróbáljuk a dolgot. De hol találjuk meg Estellát?~-
384 4 | Behenczy báróval.~- Bah! De hátha azóta szökött meg...~-
385 4 | tengelyen lehetett utazni, de azon túl csak gyalogösvény
386 4 | akit szerettek, féltettek, de nem mutogattak, mert nem
387 4 | A vidék elragadó volt, de nekik be nem vágott, mert
388 4 | bárókat.~- Voltál már náluk?~- De hányszor!~- Hát azt a szép
389 4 | más, csak egy gazdasszony, de az csúnya, ráncos.~- Tudom,
390 4 | hallottam róla, valami Rozsákné, de azonfelül...~- Ej no, a
391 4 | látta egypárszor Zsolnán, de esze ágába se jutott, hogy
392 4 | elhanyagolt hajjal és szakállal. De amint közelebb jött és jobban
393 4 | olyan udvariatlan voltam... de féltem, hogy elhessenti
394 4 | ámbátor az is elég ok volna, de az ördög vigyen el, ha nem
395 4 | fenyvesmadarakra vetem magam. De az is igen szép mulatság.
396 4 | igazam, spektábilis?... De ne beszéljünk erről, mondja
397 4 | Nem. Vinni akarok valamit.~De már erre meghökkent Behenczy,
398 4 | vehetne ...ez el... tőlük, de nem talált semmit.~- Az
399 4 | volna a fejét csóválni, de csak mégis tartóztatta magát,
400 4 | tartóztatta magát, végre is de gustibus non est disputandum.
401 4 | valami ilyen égi mannát, de mégis a kétely és félelem
402 4 | igen praktikus gondolat, de félek, hogy a fiam nehézségeket
403 4 | Behenczy a kezeit dörzsölte, de amellett méltatlankodó arcot
404 4 | szempontot veszem, oh nem; de veszem azt a szeretetteljes
405 4 | pedig a kastélyba indult, de alig tett pár lépést, mintha
406 4 | kényes ügy, kellemetlen ügy, de túl kell esni rajta... azt
407 4 | nevelve, az én hibám is, de az övé is. Egyébiránt ezen
408 4 | kétszázat akar ígérni.~- Igen, de akkor még valószínűleg szebb
409 4 | pattant fel Pál báró -, de ön nem a szépségéért akarja
410 4 | hogy szebb volt akkor, de most okosabb, kövérebb.~
411 4 | Nem az eladásról van szó, de egy kölcsönös szívességről.
412 4 | mialatt a két tenyerével (de milyen kérgesek voltak már
413 4 | miatt kell a mi Estellánk.~- De csak nem ígérted oda?~-
414 4 | a leányt, rögtön kész...~De nem végezhette be a mondatot
415 4 | Károly, Károly, legyen eszed!~De Károly kiszakította magát
416 4 | el a megunt szeretőjét. De teneked semmi a fiad becsülete.
417 4 | Az öreg utána iramodék, de utolérni nem bírta, hát
418 4 | este megkapja ön Estellát, de rögtön menjünk el innen
419 4 | átmentek együtt Privodára, de a Klopanka felé vezető úton,
420 4 | nyélbe üsse a dolgokat, de miután Krivánkán hűlt helye
421 4 | Fiacskám, Estellácska!~De senki sem felelt.~Benyitott
422 4 | keresztülszaladt a szobákon, de sehol sem volt az Estellácska.
423 4 | Estellácska. Szuroksötétség volt, de az elméjében világosság
424 4 | öcskös, hogy elhoztad, de még nem elég. Mert olyanforma
425 4 | truppot traktálnom kell, de semmi, csak aztán foganatját
426 4 | cövek, várta a feleletet, de a gróf észre sem vette,
427 4 | elé, lesütött szemekkel, de Apolka fürkésző tekintete
428 4 | Hogy elvörösödtél, Apolka! De szép vagy most, mint egy
429 4 | dolgot.~Ravaszul mosolygott, de ebben a mosolyban volt valami
430 4 | volna, ha üzennél neki.~- De hiszen meghalt.~- Nem tesz
431 4 | kis szerencse kell hozzá.~De Pruzsinszky nem fektetett
432 4 | lesz, ne tegye, ne tegye.« De csak mégis felült, mintha
433 4 | búcsúzott, mint Forgettől, de e nagyfejű, hirtelenszőke
434 4 | toppantott, hogy úgy akarja, de István grófra nem hatott
435 4 | Aranyból van a tányér, de mi lesz rajta szervírozva?~-
436 4 | benézne a dívány alá...~De nem nézett be, hanem jó
437 4 | méltóságos úr lefeküdni?~- De igen. Meg fogok halni.~-
438 4 | húzták, Pongrácz belefeküdt, de előbb az agátköves kardját
439 4 | fejét, szemei megnyíltak, de már hólyagosan, befelé fordulva
440 4 | úgy egyenesen nem lehet, de nem tesz semmit, ha rézsút
441 4 | karjaiból, ránézett tiltón, de mégis gyengéden, bánatosan:~-
442 4 | következő észrevételt:~- Jó, jó, de mi lesz mármost énvelem?~*~
443 4 | egyik kisleányka látta is, de a család nem óhajtotta a
444 4 | Tudom, hogy különös az, de szeretem a különöset...~
445 Fug| rossz híred van teneked. De még ez hagyján, most még
446 Fug| politikusnak, senkinek sem, de a regényírónak szabad volt. (
447 Fug| még a fiskális is tette, de már azt megszólták érte.)~
448 Fug| a helységek névtárában.~De mindegy. Jól tudom én, te
449 Fug| Ösmerlek, Miklós! Ilyen vagy.~De ez egyszer szinte örülök
450 Fug| is tönkretettem a témát. De nem erről van most szó,
451 Fug| volna ilyesmi lehetséges, - de nem is Burkusországban játszik
452 Fug| István gróf utána ment, de a vasúton oly különös zagyva
453 Fug| emlékezik meg e menetelésről, de hiszen sok élő tanú van
|