Rész

 1 1|       felöltözött és elpityeredett.~- Csakugyan, a farkasok. Meglehet, uram,
 2 1|           pecsenye hírére, s a várban csakugyan menedéket, szolgálatot találtak,
 3 1|             Istenem, istenem, hát már csakugyan megyen az esze? Eddig se
 4 2|         bácsikád, csókolj neki kezet.~Csakugyan Trnowszky Péter jött a templom
 5 2|              házadban összehoztál.~És csakugyan, a fiatal Trnowszky nagy
 6 2|             ez volt.~- De most szebb.~Csakugyan remekül volt bútorozva a
 7 2|               a fölkavart porfelhőből csakugyan kezdett kibontakozni egy
 8 3|            Ennek a meggátlására aztán csakugyan nincsen idézet a világirodalomban.
 9 3|             kezemet, mert megütlek.~S csakugyan ütésre emelte fel a kezét,
10 3| grófkisasszony is lesz belőle. Ez már csakugyan sok volt. Kicsordult a szíve,
11 3|           szívbe lopózó hangon -, hát csakugyan nem szeretsz többé? Légy
12 4|            kellett tenni, mert a hold csakugyan nem volt a helyén (valami
13 4|           emlékezett rá, hogy régente csakugyan lakott itt Behenczy egy
14 4|              mikor utoljára láttuk, s csakugyan egy lyukas zsákon öltögetett
15 4|               látta, hogy István gróf csakugyan rosszul van.~- Fáj valamije?~-
16 4|            életre hítta erőszakkal:~- Csakugyan meghaltál? Igazán nem élnél,