Rész
1 Bev| szivarjaink füstjéből szövődik, s ha már kifogyott az aktuális
2 Bev| magát; beállott bolondnak. S itt gyönyörűen hagyták nagyra
3 Bev| szívesen beleegyeztek, s mikor az volt a kérdés,
4 1 | van a magyar törvényekben s még ha nincsen, is megtalálják)
5 1 | nyakcsigolyáján; egyre köhög, s mindenik köhintésénél eltűnik
6 1 | kedvére Pongrácz István, s mintha valami hasonlatosságban
7 1 | helyreállításához, ebmarás gyógyításához s mindenféle kuruzslásokhoz.
8 1 | mindjárt a táncra gondolnak, s a táncnál még az úrnak is
9 1 | tartó kézzel kék mezőben, s megfújták a kürtöt a vártoronyban,
10 1 | vitéz, keresztes lovag, s mintha egy középkori katonai
11 1 | vezére, ki Gbelán lakott, s ezért a vezéri hivatalért
12 1 | környék nagy derültségére, s bizony a fizetett ellenség,
13 1 | Pruzsinszky Szaniszlót nevezte, s végre az íródiák, Bakra
14 1 | előbb a várnagy kóstolt meg, s ha őkegyelmén nem látszottak
15 1 | felállott Pongrácz István s egy felköszöntőt mondott
16 1 | csibukra gyújtott a várúr s környezetével kiült az erkélyre,
17 1 | idomítva trapéz-mutatványokra, s Estella kedvvel csinálta
18 1 | gallyal a legyeket kergesse s az alvó főúr arcára hűs
19 1 | kivette a zsebéből a kötését, s míg a ló száguldott alatta,
20 1 | álmában, amit ők megkezdtek, s ki tovább csinálta másnap
21 1 | ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának
22 1 | hogy bolondnak tartják, s szinte jólesett neki. Egyszer
23 1 | köténykéjét az arca elé s az alól selypíté szégyenlősen:~-
24 1 | gróf hirtelen megdühödve, s úgy vágta pofon két oldalról,
25 1 | változás a várúr életében (s én most meg se írhatnám
26 1 | tömérdek készpénz, műkincs.~S mégis mind elfogyott. Mert
27 1 | csókokra, az az igazi nektár.~S amit azok a dámák meghagytak,
28 1 | csak amin a kastély állott, s hogy mégsem voltak földönfutók,
29 1 | elhagyatva halt meg Grácban, s tíz-tízezer forintnyi évi
30 1 | vitaliciumot félévenként kapták, s volt akkor hegyen-völgyön
31 1 | éléstár is kellett volna, s az már nem volt. Úgy éltek,
32 1 | barátságosan az életgondokat, s gyakorta szólt így az öreg:~-
33 1 | ügyes, élelmes, ötlet-gazdag s csinos fiatalember volt.
34 1 | többnyire sikerrel járt s egypár napra valót beszerzett.
35 1 | ajánlkozván: »Most rajtam a sor«, s ez a kölcsönös támogatás
36 1 | a legközvetlenebb jövőt, s abban állapodtak meg, hogy
37 1 | útra kelt a fiatal báró, s nagy aggodalmakkal, reményekkel
38 1 | zsidótól hoz, megszagolja s egy nagyot prüsszent, de
39 1 | harangra, kerek hatszáz forint, s hogy holnap indulnak Besztercebányára
40 1 | átokra emelte fel, szemeiben s arcán a Behenczy bárók arisztokratikus
41 1 | Rozsákné rémülettel rohant be s aztán a saját testével fedezte
42 1 | félrecsapta a kalapját, s fütyörészve indult el vándorútjára
43 1 | lehűlt a Pál báró haragja, s megszólítá a sírdogáló Rozsáknét:~-
44 1 | szurtos parasztokat sirasson s piszkoslábú tót leányokat
45 1 | hívogasson misére, vecsernyére, s elkeseredésében elbujdosott
46 1 | fiad fog meggyógyítani«, s ezért aztán erőnek-erejével
47 1 | utolsó Czobor-lány volt. S igaza lehetett neki. Azt
48 1 | való bánatában halt meg, s ha meghalt, meggyógyult.
49 1 | felkelt, nyugtalanul járt fel s alá a nagy dolgozó teremben,
50 1 | azután visszatért az ifjúhoz, s nagy, szőrös kezét a vállára
51 1 | hékás, vizsgálj meg engem s állapítsd meg, őrült vagyok-e
52 1 | sem. Mutassam a nyelvemet?~S ezzel ráöltötte a nyelvét,
53 1 | mondod?~- Becsületemre.~- S ezt ezekből a számokból
54 1 | nálam maradsz mint várorvos, s esetleg hadi szolgálatokra
55 1 | hadgyakorlatot tartunk a nyáron; s minthogy valamely pont bevétele
56 1 | Elfogadom a hadüzenetet!~S ezzel másnap egy lovas herold
57 1 | kongott a vészhirdető harang, s felváltva harsogott a kürt.~
58 1 | bonyikok a jó pecsenye hírére, s a várban csakugyan menedéket,
59 1 | üres pálinka-hordócskákat, s egész napokon doboltak és
60 1 | a fickó valóságos kincs.~S különös elismerése fejében
61 1 | közeledett július elseje (s vele az ötezer forintos
62 1 | gróf a kertjében sétált s egy gyönyörű rózsát látott
63 1 | Célzás? No, akkor elolvassuk.~S meghagyta a diáknak, hogy
64 1 | szedte fel magára a ruháit, s kiment a várkertbe. A tavasz
65 1 | mögött, markotányos ruhában, s gyöngéden, nyájasan megszólítá:~-
66 1 | düh ömlött el szavain, s homlokán sötétlő fellegek
67 1 | visszás feleleteket adott s általában furcsán viselte
68 1 | valami végtelen lehangoltság s megbánás járult ehhez. Ebéd
69 1 | Beállottam okos embernek.~S ezzel elrohant, hasztalan
70 1 | levesre is rá kell fújni előbb s csak azután viheti az ember
71 1 | felkurjantott: »Hej, kópé, kópé«, s éppen meg akarta a fejebúbját
72 1 | sikoltott fel Estella, s halotti halaványság borította
73 1 | hogy a föld megnyílott, s egy szempillanat nem sok,
74 1 | ismerte az épület titkait s tudott az asztalon levő
75 1 | diadalmasan tombolt a szíve, s hogy sietett vissza arcába
76 1 | Nem tudom. Honnan tudnám?~S ez a kedves, tréfás affektálása
77 1 | veté ellen a gróf könnyedén s némi csodálkozással, hogy
78 1 | kisasszony - vélte a lengyel -, s könnyen elkövet valami országra
79 1 | a fürtjeit a diadém alá, s aztán parancsolá, hogy az
80 1 | házamhoz, mint földönfutót, s ő mégis hozzád nyúlt, pedig
81 1 | könyörtelenül.~Elment, s künn, túl az ajtón, letörülte
82 1 | Engem? - szólt meghökkenve, s a fogai vacogni kezdtek. -
83 1 | kijutni, csak a várudvarra, s mit ér, ha a várudvarról
84 1 | Fölcsípem a félévi ötezrest, s úgy élünk belőle kettecskén,
85 1 | rácsukta újra a börtönajtót, s a föld alatti folyosóról
86 1 | kezdték először az ablak alatt s aztán eljutottak az ebédlőig.
87 1 | tisztelet a kivételeknek), s néha ők kínálták, mint Éva
88 1 | tengerzöld hosszú szoknyát, s könnyedén pattant a nyeregbe,
89 1 | szegéllyel körülfestve, s rozmaring-cserép volt benne.~
90 1 | cserélni.~Ez aztán felbátorítá s még inkább két fényes arany,
91 1 | de helyes egy jószág), s Ancsura lett az úriasszony.~-
92 1 | valami hernyó van a hátadon - s ezen ürügy alatt egyet csípett
93 1 | lándzsákkal tovább is fel s alá, nézegetve alant a varini
94 1 | közelgett nesztelen lépteivel, s a nap bágyadtan, aléltan
95 1 | szabadabban lélegzett fel s nekibátorodott léptekkel
96 1 | Amerre akarod, te cudar. - S tenyerével megveregette,
97 1 | között egy gyík suhant, s újra csönd támadt. Mintha
98 1 | amit mi világnak mondunk), s addig vegyítene a fehérbe
99 1 | földre téve meddig ér fel - s ti akarnátok meghatározni,
100 1 | négyszáz esztendővel él, s húszezer katonája lett volna?~
101 1 | pont, ahonnan ítélkeztek.~S még jó, aki előre születik -
102 1 | jutván az ebéd utáni jelenet, s nyugodtan intett a diáknak,
103 1 | Egy perc alatt felöltözött s künn termett a gyülekező,
104 1 | Majd Pruzsinszkyhoz fordult s barátságosan veregette meg
105 1 | hozatott a dolgozószobájába s billikomokat; az elsőt ráköszönté
106 1 | ráköszönté Medicis Katalinra s kiüríté egyhuzamra. A második
107 1 | Istvánnak megesett a szíve rajta s elkezdte vigasztalni.~-
108 1 | A kabát ujjait felgyűrte s hatalmas izmú ökleit meglóbázta.
109 1 | szilajan kezdett nyargalni s halántékai lüktettek. E
110 1 | Pruzsinszky a nyakába borult s mennyre-földre esküdözött,
111 1 | csinálhat Zsolnán, Teschenben), s tíz aranyat kért a várúrtól
112 1 | azonban könnyelmű volt, s sok rábeszélés és huzavona
113 1 | István gróf átnézte az iratot s megelégedetten bólintgatta
114 1 | kéz, fölötte egy csillag, s személyesen vitte le a már
115 1 | három-három lyuk van kivágva, s ezek mindenikéből egy-egy
116 1 | szarvra húzott vasgyűrű, s abból csillagszerűen apró,
117 1 | Beszterce kapujánál kifogják s ráeresztik öldöklésre fegyverzett
118 1 | ásnak a becses csemegében, s útközben a kutyák egész
119 1 | táncol a kopjákon, lándzsákon s átsiklik enyelegni a karabélyokra,
120 2 | kutyába sem veszi a pénzt. S egyszer valamikor mindenki
121 2 | ablakában, az az övék - s aki ezek kiélvezésében meg
122 2 | idő múlva megtollasodott, s jól elhelyezvén a pénzeiket,
123 2 | inkarnátus pánszlávok voltak, s mind a ketten eljártak Turócszentmártonba
124 2 | leckepénzek az egyetemen), s azután se boldogult. Az
125 2 | venné magát a beteg ember? S azonfelül is jó, szelíd
126 2 | gyermekkorában, lefestette, s képét (mely most egyik nemzeti
127 2 | utcán Trnowszky Gáspárral s annyira ellágyította, beszélgetvén
128 2 | Apollóniát magához venni s gyámságát elvállalni; amiért
129 2 | paprika-arccal, vasvilla szemekkel, s kiszakítá a gyermeket Gáspár
130 2 | harmadnapra az árvaszék, s tekintettel a Trnowszkyék
131 2 | elidegeníteni kár volna, s tekintettel végre azon körülményre (
132 2 | testvértől csurogni fog a jóság, s abból neki is jut, csalódásában
133 2 | elbocsátotta a szolgálóját s vele végeztette a ház körüli
134 2 | megverte őt is, a feleségét is. S az írnok mindig részegen
135 2 | ránéz a rongyos gyermekre s fölismervén Apolkát, hümmög
136 2 | ajtó tündériesen csengett, s a mézeskalácsos a nagybácsi
137 2 | már a világ felfordulni«, s eljutván Trnowszky Gáspár
138 2 | nyugtalanul hánykolódék fekhelyén s reggel korán a Klivényiék
139 2 | cipészhez, egy szabóhoz s egy fehérnemű-árushoz, összevásárolván
140 2 | bejárta a pánszláv házakat s elhúzatta ingerkedésül az
141 2 | veszettül szép lesz, ha megnő. S végre is, miért ne lenne
142 2 | kitakarta burkából a tárgyat; s amint megösmerte, hogy szappan,
143 2 | árva ügyét szívére veszi s kiragadja a korhely írnok
144 2 | Trnowszky meghívást kapott, s ebéd közben a pezsgőnél,
145 2 | képeskönyveket halomszámra Prágából, s olyan fényben, pompában
146 2 | meg a gyermek ruhaneműjét s egy póni-fogatot vásárolt
147 2 | a magyar rokonszenveknek s elutáltassa vele a tótokat.~
148 2 | huszárruhában, mind magyarok, s mind az Apolka szolgálatára
149 2 | otthon a prágai egyetemről s igen jól érezte magát a
150 2 | drága selymekben, csipkékben s olyan szépen tudott ránézni
151 2 | Trnowszky ősök csontjai.)~S így fokozatosan belekergetve
152 2 | múlva jön a követválasztás, s te mégy fel Budapestre a
153 2 | parlamentbe, ha én mondom. - S kevélyen ütött a mellének
154 2 | is megcsókoltam volna.) S azontúl minden »régi pénz«
155 2 | csókokra váltattak fel. S az is mind kevés volt. Miloszláv
156 2 | innen-onnan képviselő lesz belőled s akkor nem növények, hanem
157 2 | elmeséljék otthon Péternek, s hogy Péter, aki már megvarratta
158 2 | vezette ki először kicsinyeit s gangosan sétálgatott velök
159 2 | csak az ajtóban fordult meg s nézett vissza még egyszer.~-
160 2 | susogta elhaló hangon, s nyúlánk termete kígyószerűen
161 2 | Miloszláv; egyszerre felugrott s utána kiáltá:~- Megállj,
162 2 | ruhadarabot a komornyiknak, s maga Apolkához közeledve,
163 2 | szóra Apolka bíborpiros s hogy rohant el egyszerre,
164 2 | akkor kinyitom az ablakot s beszélgethetünk, ha odajössz.~-
165 2 | kocsis megsuhintá ostorát, s a két kis póni megindult
166 2 | kisasszony utánok tipegett s kesernyés arccal szórta
167 2 | szólalt meg dörgő hangon, s egy rántással letépte magáról
168 2 | vagyok, kisasszonykám. - S gúnyos alázatossággal hajtotta
169 2 | testvéri szeretet vonzott. S azonfelül gondoltam magamban,
170 2 | hogy kinyílik az ablak, s a nagybácsi inteni fog.
171 2 | májszín ruhácska volt rajta, s bár a napfény nyájasan nevetgélt,
172 2 | megy: vissza-visszafordul, s mikor már a tavasz azt hiszi,
173 2 | azt hiszi, hogy ő az úr s zöld selyembe öltözteti
174 2 | hóbortos tréfát, hogy bekukkan s nagy hirtelen bemeszeli
175 2 | Tarnóczy Gáspár házához s megrántotta a kapuajtón
176 2 | maga jött ajtót nyitni s óvatosságból kinézett előbb
177 2 | Ezzel becsapta az ajtót, s Apolka künn maradt a hidegben.~
178 2 | odainti: »Hát gyere hozzám!« s ezüst-fodros ágyat vet az
179 2 | csak magamat, csak magamat.~S aztán elbeszélte egész terjedelmesen,
180 2 | haragudott meg Gáspár bácsi s a komornyiknak átöltözött
181 2 | nincs; de nekem van lelkem s meg tudom becsülni, mi mire
182 2 | pénzpocsékolás, ha dolgoznál s kemény munkában rontanád
183 2 | Klivényi fölemelte ökleit s ajkai rángatóztak.~- Nem
184 2 | vegyi szerrel a tintát, s ez is hozott valamicskét
185 2 | az ív, ez az örök vándor, s a vicejegyző úr ötven numerusra
186 2 | fickó, egy aranylélek! - s mikor este meglátta az úri
187 2 | Miloszláv az írnok házához is s beszélgethetett Apolkával (
188 2 | beletörődött az új állapotba, s ha kérdezték, elfelejtette-e
189 2 | báró Behenczy Pál vagyok.~S mindez olyan előkelően,
190 2 | fénylett, ragyogott a szemén, s a zsebkendőjéről, az egész
191 2 | arany papiros-szalagokkal s apró, szinte papírból kivágott
192 2 | béka! - ordítá az írnok s feldöntvén széket, asztalt,
193 2 | öreg Kubikné, a tímárné, s utat törve magának Klivényihez,
194 2 | Kubikné huhogó hangját, s eleresztette zsibbadtan
195 2 | jutottak a temetési költségek s elkáromolta magát. Azután
196 2 | Miloszláv felé fordult, s újra kigyúlt szemeiben a
197 2 | egy keresztényhez illik, s lassú léptekkel ment a ruhafogashoz
198 2 | hanem az írnok visszafordult s egy pillantással két pezsgőspalackra
199 2 | ösztönszerűleg hökkent meg, s szinte akaratlanul kérdé:~-
200 2 | kirántotta karját a Klivényiéből, s rohant, rohant lélekszakadva
201 2 | katolikus ember vagyok, s ezt a vallásom tiltja. Te
202 2 | messze az álmok mögött. S amint a rózsás álmok oszlottak,
203 2 | polgármester odaült hozzá s gyöngéden kikérdezte élete
204 2 | Egy egész tábor jön!~S valóban e percben a toronyban
205 2 | oda, polgármester uram!~S ím, a fölkavart porfelhőből
206 2 | Utána valaki egy zászlóval, s a háttérben beláthatatlan
207 3 | RÉSZ~A TÚSZ~Igen, ő volt, s utána húzódék gazdag színpompában,
208 3 | dárdák és lószerszámok, s pergett a dob, felharsantak
209 3 | megállította szép fekete lovát, s kemény, ropogó hangon felelte,
210 3 | lesz egyenlő a földdel, s míg a területét sóval be
211 3 | sas-szemével a történendőket s nem sajnálta elindítani
212 3 | lábát, hogy ő is odaérjen s hozzájuk csatlakozzék. Nemsokára
213 3 | néhai Jágovics urat elérje, s kihúzván a zsebéből a ceruzáját,
214 3 | a könnyei is megeredtek, s mire a friss csapolású sört
215 3 | a kontessz budoárjához, s a kapitány kénytelen volt
216 3 | Már hetekig voltam ott s alig láttam, de ha láttam
217 3 | köszöntöttem, biccentett a fejével s lesütött szemekkel menekült
218 3 | éppen most is ahhoz megy. S olyan ügyesen tudott lehűteni
219 3 | ügyesen tudott lehűteni s átterelni a beszélgetést
220 3 | megelégedve Pozsonnyal, s hol, kinél lakom. Megmondtam,
221 3 | szívére tette bűnbánón, s méltóságteljesen, de mégis
222 3 | megint koccintani kellett, s István gróf intésére ráhúzta
223 3 | partján gyújtottak tüzeket s ütöttek tanyát. Az urak
224 3 | tíz krajcárért darabját, s e dobozokban, melyek évekig
225 3 | Hajrá, mulassunk, bajtársak! S egyre tartotta szóval, adomákkal
226 3 | koronájával«1 volt benőve, s ugyancsak mulatság volt
227 3 | félek, hogy nem bolond. S ha nem bolond, előbb-utóbb
228 3 | a püspök meghagyásából, s hogy az ellopott tárgyakat
229 3 | Beszterce alá eresztenők. S hogyan akadályozzuk meg
230 3 | meghódol, kegyelmet kér s addig is, míg az onnan elmenekült
231 3 | színészekre, neked magadnak tíz, s mondjuk, hogy apró költségekre
232 3 | Istváné a Matejko képén, s a szemeiben is megcsillant
233 3 | hangon:~Hatalmas várúr! Nagy s nemes vezér!~Vizet, füvet,
234 3 | hallgasson, szenátor uram!« s aztán zavartalanul bömbölte
235 3 | istenek remekjét,~Túszul s kegyelmezz városunknak! ~
236 3 | Előkerítjük, bár a föld alól.~- S addig e gyermek marad nálam
237 3 | csak olyan, mint más ember. S amint körülhordozta álmatag
238 3 | nincs,~Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.~Szép csillag
239 3 | az odafurakodott káplán s majdnem a nyakába borult
240 3 | megdördültek, a banda megszólalt, s miután előbb egy kirendelt
241 3 | kerekedett az egész tábor, s lett széles jókedv, olyan
242 3 | híradással a győzelemről, s hogy mihelyt feltűnnek a
243 3 | hogy azt a levegőt szíja.~S szeretetteljes pillantást
244 3 | Minduntalan eszébe jutott valami, s jött új rendeleteket kiadni.~-
245 3 | imazsámolyok, velencei tükrök s a sok mindenféle csecsebecse
246 3 | elkészült az utolsó öltésig, s meglett az Apolka udvara.~
247 3 | a kertbe, vagy a rétre, s mint egy kis királynét,
248 3 | megy a megnyilazott lábával s jár, fut vele a kocsi előtt,
249 3 | szamár makacsul megköti magát s herkópáternek se mozdul
250 3 | kellemetlenséget, bánatot okozni s úgy elmegy, úgy eltűnik
251 3 | lénye. Vadászott, lovagolt, s látogatásokat tett a szomszédos
252 3 | Igazi mítosz támadt belőle. S ez a rejtelmesség, ez a
253 3 | magát a táncosa karjából s István grófhoz rohant reszketve
254 3 | felriadt álmából a zajra s felnyitván az ablakot, leszólt:~-
255 3 | találta, rohant ki mezítláb, s gyertya helyett (mert még
256 3 | kertész öregapja ültette, s azóta nem mutatott semmi
257 3 | Pruzsinszky izgatottan járt fel s alá, egyre ezt hajtogatva:~-
258 3 | nyelvű, goromba ember volt (s ennél a mesterségnél a gorombaság
259 3 | mindent, amit parancsolt, s a beteg csodálatosan lecsillapodott,
260 3 | elvesztette eszméletét s három álló hétig hányódott
261 3 | emberhez, mint jótevőjéhez, s mindig erősebben, jobban,
262 3 | huszadik napon elmúlt a láz, s a beteg mély, jótékony álomba
263 3 | Felvánszorgott az ágyból s gyenge, ingadozó léptekkel,
264 3 | anyám, aki az égben vagy s édesanyám helyett énrám
265 3 | beömlött a nyitott ablakon s igazi glóriát font a leány
266 3 | egy szekrényhez fogózva s szemeiben könnyek csillogtak.~
267 3 | őszi levegő özönlött be, s a betegen nem volt semmi
268 3 | ruha. Hirtelen hozzáugrott s visszavezette a szobájába
269 3 | kezemet, mert megütlek.~S csakugyan ütésre emelte
270 3 | hozza magával a fiskálist, s hogy a fiskális bizonyosan
271 3 | lábával toppantott:~- Nem kap s vége.~A beteg nagy szemeket
272 3 | szemeket meresztett rá, s aztán nyöszörgő, szelíd
273 3 | de szivart mégsem kapott. S ez az eset, hogy egyetlen-egyszer
274 3 | unalmában hálót kössön s abba az üveg aljára szórt
275 3 | felvillanó szemekkel a beteg s eltolta egykedvűen a pók
276 3 | Engem nem is értesítettek...~S egyszerre megeredtek szemeiben
277 3 | fel székéről örömteljesen s térdre vetette magát a gróf
278 3 | barna arcát elöntötte a pír s némi hevességgel emelkedett
279 3 | fogd a kezemet. Kövess!~S odalépett a nagy üvegszekrényhez
280 3 | alvajáró, majd visszafordult, s megtört fényű tekintettel
281 3 | idegbántó, száraz kacajával, s aztán kivett a vánkosa alól
282 3 | láthatatlan tapéta-ajtó s mindeniken két-két alabárdos
283 3 | legyűrték a markos fickók, s Apolka minden könyörgése
284 3 | öltözködését, modorát utánozzák, s ha nagy volt, még halála
285 3 | kalapjával köszönt a hölgyeknek. S éppen úgy megvan a hatása
286 3 | egyébiránt nem nagy kár érte), s Emil fiának a leköszönése
287 3 | olyan becsületes, derék fiú. S még azt mondják, hogy az
288 3 | azt az egy évet bevárni. S még más dolog is aggasztotta.
289 3 | testvéröccse szellemével s minden vagyonát Emilnek
290 3 | hibáit is expiálni kell, s hogy őróluk emiatt jobban
291 3 | annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat,
292 3 | kollégájához, Kurkához, s minthogy pár nap előtt vesztette
293 3 | Róza meghalt? Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében.
294 3 | beszélnem kell Apolkával. S a várba bejutni, kivált
295 3 | Pamutkay uram volt a jött, s miután Kurka úr nagyfontosságú,
296 3 | zöld sarampós háza előtt s odaszólt a kocsisnak:~-
297 3 | János, a tekintetes úrért.~S ezzel átült a kocsis mellé
298 3 | csak nem tudott lelohadni, s mert Flóris kollégával úgysem
299 3 | szimatolt a Kurka úr orra, s minél tovább haladt oknyomozó
300 3 | Apolka adoptálására nézve s megkérdezte őket, megcsinálják-e
301 4 | gladii-nak valami hatályossága? S hogy mi a büntetése, aki
302 4 | tényhez, hogy fogva van, s addig-addig keringtek a
303 4 | se lehetett nekik hinni s mégis olvassák őket azóta
304 4 | beszerzi a hivatalos adatokat s azok értelmében fog eljárni. (
305 4 | test, egyet lépett tovább s ezzel vége volt - de a belügyminiszter
306 4 | bebörtönzött ügyvédről, s nyomban lovas huszárt menesztett
307 4 | jelentést kíván a miniszter, s ezt úgy óhajtaná megkoncipiálni,
308 4 | őket a fölvert porfellegben s jelentvén a grófnak, az
309 4 | bezáratni rendelte a vár kapuját s elsüttetett elejükbe egy
310 4 | kezdte vérben forgó szemekkel s a körmeivel egészen benn
311 4 | Apolkát el akarja tőlem venni.~S e nagy indulatkitörésből
312 4 | ha mindent eltitkolunk, s ha becsukjuk a kaput és
313 4 | szamár hátára ültessék, s a hatodik határig kísérje
314 4 | ahhoz utasítja a dolgot, s e mentelmi bizottság tagjai
315 4 | idegesen mozdult meg a székén s különben is tudván a parancsnok
316 4 | ember, még az sem egészen.~S ezzel kiszólt az előszobába,
317 4 | Tarnóczy szenvedt rabságban s mikor már szabad lett, csodálatos
318 4 | nekem, hogy mi történt, s nem, hogy miért történt.~
319 4 | rohamban teljesen ruha nélkül, s Kovács uram és Pruzsinszky
320 4 | lakik benne, hogy érzi néha, s annyira félt, hogy a káplánnak
321 4 | mindenüvé utána kellett mennie, s ha leült a kertben vagy
322 4 | sápadtabb lett, a szemei beestek s valami tompa szürke réteg
323 4 | kártyát kevert, osztott s kiadogatott. Ha Apolka bejött
324 4 | egy egész garmada volt, s mikor Pruzsinszy jött vagy
325 4 | akit a leányka kezén fogott s elvezetett, mint egy kezes
326 4 | föl volt emiatt háborodva s elrendelé, hogy verjék vasba
327 4 | mind összevásárolja előbb, s mikor bekövetkezik az örök
328 4 | Pongrácz grófkisasszony.~S ezzel tizenkét pálcaütést
329 4 | képviselők informálásából támadt, s melyet, pro memoria, maga
330 4 | be okos ember az orrát. S a magas állású férfiak mind
331 4 | megtetszett Tarnóczynak s mindjárt másnap elindult
332 4 | harapdálta a kis szőke bajszát, s nyakazta egyre-másra botjával
333 4 | siessünk isten nevében.~S vígan, ruganyosan kettőztette
334 4 | Végigtekintett piszkos kabátján, s ez megzavarta némileg, szórakozottan
335 4 | gyanánt, Estella helyett - s hogy az egyedüli mód hozzájutni,
336 4 | rajta leszek - szólt a báró, s hirtelen elhatározással
337 4 | rokonszenvet érzek ön iránt, s ahol egy jó tettre nyílik
338 4 | fiatalság barátja voltam, s az is maradok, kutyamája...~-
339 4 | bárónál...~- Itt a szavam rá, s még ma, vagy legkésőbb holnap,
340 4 | Juventus ventus. Minden legyen s mindjárt legyen. Türelem,
341 4 | kölcsönkéről van szó... (s fitymálva biggyeszgette
342 4 | Ön egy igazi Harpagon (s tréfásan veregette meg az
343 4 | mondá hirtelen a báró s újra belecsapott az ügyvéd
344 4 | kézszorítgatások közt váltak el, s Pál báró meg sem állt többé,
345 4 | Estella kedvetlen képet vágott s erre még csúnyább lett,
346 4 | lányok szoktak a madame előtt s gúnyos pátosszal felelte:~-
347 4 | volt ez, mint a báróké, s a denevérek se ebédlőnek
348 4 | mint mikor utoljára láttuk, s csakugyan egy lyukas zsákon
349 4 | öreg hősies nyugalommal, s ez önérzetes egykedvűségében
350 4 | a puszta föld látszott, s alája lehetett nyúlni a
351 4 | Ilyet egy kannibál se tenne.~S megfogta a fia kezét szelíden,
352 4 | kell halnia a kutyának.~S fogván a kalapját, kirohant
353 4 | fogván a kalapját, kirohant s futott, futott tüskön-bokron
354 4 | terítgette a gombákat a gyékényre s egykedvűen mondá:~- Már
355 4 | van.~Tarnóczy befogatott s átmentek együtt Privodára,
356 4 | selyemruhát varratott neki, s minthogy soha életében nem
357 4 | Ilyent varrjon - rendelé s még a frígiai sapkát is
358 4 | meghúzott az árra nézve s addig is az egész truppot
359 4 | kijelentésének mindenki meghódol, s akarata szerint a jövő szombaton
360 4 | Kész is volt már kettőnek s ez okozta a csattogó jókedvet,
361 4 | kibuggyantak a könnyek, s midőn hozzálépett, a bolond
362 4 | futott keresztül az erein, s lázas, remegő hangon kérdé:~-
363 4 | papot, Bakrát és Pamutkayt s mindnyájuknak kórusban kellett
364 4 | egyenként, összecsókolgatta s kiosztogatván közöttük az
365 4 | mintha maga is köpű lenne, s ott ült egész kivirradtig,
366 4 | kerekeit.~Egy csöppet sem aludt s mégse volt álmos, sokat
367 4 | volt álmos, sokat ivott s mégse volt részeg. Korán
368 4 | alatt hallgatag volt, fel s alá járt a szobában, vagy
369 4 | vagy kikönyökölt az ablakon s minden arra menőt felhívott
370 4 | felhívott a palotatermekbe s megajándékozta valamivel;
371 4 | híre, lement leselkedni, s amint meggyőződött a valóságról,
372 4 | többre becsülöd a póknál.~S odaadta neki a láncot, aztán
373 4 | veszedelmet, mint béka az esőt. S az a koporsó, jaj, az a
374 4 | éjjel elpárolgott Bakra, s a vár katonái, cselédei
375 4 | Sápadt volt, beteg volt, s úgy jött ki a beszédje tompán,
376 4 | sarkantyúba kapta a Waterloot s elszáguldott, mint a nyíl;
377 4 | vette a látogatási ürügyet, s még ő panaszkodott, hogy
378 4 | megmarasztották ebéden, s ott olyan csendesen viselte
379 4 | állapotban a világ eleje óta. S voltak helyes, találó megjegyzései,
380 4 | egykedvűen, majdnem vidáman s elrendelé, hogy a Waterloot
381 4 | viszontlátásig, pajtáskám!« s odaintette a vártán álló
382 4 | összeesett vonagló teste, s két patakban kezdett folydogálni
383 4 | hófehér reggeli ruhában, s még a nagy vértócsától sem
384 4 | lovas?...~Azzal megfordult, s kevély, katonás léptekkel
385 4 | félkönyökére emelkedett s úgy nézte az érkező három
386 4 | Azonban hirtelen felriadt s bizonyos mohósággal kiáltott
387 4 | Gyertek ide, vénasszonyok s igazítsátok el kezemet,
388 4 | ömlött be akácfa-illattal, s velök egy alamuszi darázs
389 4 | csikorgás nélkül, nagy óvatosan, s látván, hogy bent sokan
390 Fug| grófot, a regényhősömet, s tanúkat állítasz fel (pajtásaiból,
391 Fug| azonban Párisban töltötte s Gautier Margittal való viszonyát (
392 Fug| szó, hogy mi igaz, mi nem, s ha már kihallgatod erre
393 Fug| nyugalmazott császári kir. őrnagy, s István gróf fizetést adott
394 Fug| vett, azt házához vitte, s midőn egy idő múlva onnan
395 Fug| pincérek, amit ő is észrevett s valóságosan rabiátus lett.
396 Fug| földdel teszem egyenlővé!~S hazaérvén, összegyűjté hadinépét,
397 Fug| nekem kellett kigondolni, s így szőttem bele az Apolka
398 Fug| a várbeli vénasszonyokat s így szólt hozzájuk:~- Öltöztessetek
399 Fug| malteren keresztül konstatálni, s te magad is olyan súlyos
|