Rész

 1 1|    Ezek az emberek! (Szomorúan mosolygott.) Pedig lásd, senkit se
 2 1|    lenézően, nyugodt fenséggel mosolygott, csak Shakespeare vághatna
 3 1|     égbolt éppen csak hogy még mosolygott, honnan pedig még egy órával
 4 1|   báróné?~Estella a szeme közé mosolygott, míg a kendőjével a verejtéket
 5 2|       alatt is kinő.~Miloszláv mosolygott és nemsokára szerzett valami
 6 2|          Pedig már tudta, mert mosolygott a selyma.) Hát mit adnál?~-
 7 2|       Miloszláv - mondá és még mosolygott is, de fájdalmasan -, most
 8 2| hallgatta, de nem értette meg, mosolygott is hozzá.~Apolka Klivényiéknél
 9 3|     hasztalan, de ő csak egyre mosolygott hamiskásan és midőn kiszálltunk
10 3|    bolond az!~- Jól van, jól - mosolygott Blázy -, a kedvedért most
11 3|       volt valamikor) ravaszul mosolygott, jól ösmerte ő a maga emberét;
12 4|       értem a dolgot.~Ravaszul mosolygott, de ebben a mosolyban volt