Rész
1 2 | kettő, három, lépkedj előre, Apolka!~A lányka szemeiből zápor
2 2 | gondolkozott és ő sem adott az Apolka fenntartásához egy garast
3 2 | ő se bírt.~A szegény kis Apolka, aki olyan szépen fejlődött
4 2 | oldalba lökte.~- Eredj, Apolka, ott megy a bácsikád, csókolj
5 2 | nagybácsi a vendéglő felé ment, Apolka pedig hazafelé és mindenkinek
6 2 | boltoslegény cipelte az Apolka után, mialatt Gáspár nagybácsi
7 2 | hozzád. Hallod-e, sejted-e?~Apolka a tizennegyedik évébe lépett
8 2 | mind magyarok, s mind az Apolka szolgálatára rendelve. A
9 2 | Péter, ha újra hozzákerül Apolka? És hogy mi lesz mindezeknek
10 2 | a zsolnai pánszlávok az Apolka magyar szellemű neveltetése
11 2 | is édesebb illata volt az Apolka hajának.~Hát ott legyeskedett
12 2 | Esztendőre ilyenkor.~Apolka elkezdett tapsolni, ugrándozni
13 2 | csak szopósgyerek.~Mikor Apolka meglátta a bogarat, oda
14 2 | ez a Miloszláv, gondolta Apolka, hiszen talán ingyen is
15 2 | vígjátékot adnak a színkörben.~Apolka elsápadt, midőn beléptek
16 2 | cselédjeire. - Hát eredj fiam, Apolka, a szobáidba, vedd fel a
17 2 | pusztulj egy félév alatt.~Apolka lehajtotta a fejét az asztalra,
18 2 | fognak rád várni. Hallod-e, Apolka, hosszú ruhák!~Ezt azért
19 2 | kezeit e jó ötlet felett.~Apolka föltápászkodott, kitörülte
20 2 | lehelete suhogott, csak Apolka szívében volt tél, azért
21 2 | Megállj, gyere vissza, Apolka.~A lányka néhány lépést
22 2 | felejtettem el valamit, Apolka. Elfelejtettem megmondani
23 2 | akarsz?~- Azt akarom, hogy az Apolka ne menjen el többé tőlünk.~
24 2 | hogy lett erre a szóra Apolka bíborpiros s hogy rohant
25 2 | Miloszláv, futott ő is az Apolka után, kit éppen akkor emelt
26 2 | izgatottan:~- Mikor láthatlak, Apolka? Mikor válthatok veled egy
27 2 | tettél olyat, te rossz fiú?~Apolka teste reszketett a meleg
28 2 | sürgeté a fiú kétségbeesetten.~Apolka lehajolt hozzá és magyarul
29 2 | selypíté Skultéty kisasszony.~Apolka szétnézett, hogy merre van
30 2 | Szent isten - sikoltott fel Apolka, elfehéredve -, maga az,
31 2 | nem ennyit, nem ennyit.~Apolka egy székbe roskadt.~- Csak
32 2 | kezdte e percben: »Jó napot, Apolka, jó napot«. Az óra csendesen,
33 2 | rögtön a házamból!~A szegény Apolka keserves sírásra fakadt,
34 2 | öreg. »Gyere no vissza, Apolka, ne bolondozz«, hiszen csak
35 2 | csak a papagájé. »Jó napot, Apolka, jó napot!«~Künn volt az
36 2 | Ezzel becsapta az ajtót, s Apolka künn maradt a hidegben.~
37 2 | de megszépültél. Hallod-e Apolka, olyan vagy, mint egy feslő
38 2 | meg, mosolygott is hozzá.~Apolka Klivényiéknél maradt, és
39 2 | mondom. Vigyázz, vigyázz, Apolka, ez nem úr, ez tolvaj, ez
40 2 | azzal a tacskóval beszélni, Apolka, abból baj lesz.~De a szerelem
41 2 | Árgus-szemmel figyelt). Apolka teljesen beletörődött az
42 2 | az írnok a hivatalból.~- Apolka - szólt -, egy derék, finom
43 2 | Csinosítsd fel magadat, Apolka, mert elmegyünk. És légy
44 2 | nyájas iránta, gyermekecském.~Apolka szabadkozott, hogy a nénit
45 2 | cukor.~Felkelt, mikor az Apolka jött és bemutatta magát.~-
46 2 | hunyorított a szemével. Apolka azonnal ropogtatni kezdte
47 2 | gyönyörű lesz! - kiáltá Apolka elragadtatva, ki együtt
48 2 | szépséges kisasszonykám?~Apolka semmit sem szólt, csak a
49 2 | nini, lebomlott a frizurád, Apolka.~Egy fél hajkéve hullt le
50 2 | kiáltá elhalványodva Apolka és Miloszláv elé vetette
51 2 | Bizonyára ő akarta. Jer, Apolka!~A leányka keze után nyúlt,
52 2 | A viszontlátásig, szép Apolka.~Apolka nem felelt, hanem
53 2 | viszontlátásig, szép Apolka.~Apolka nem felelt, hanem az írnok
54 2 | hepehupás talajon. - Te pedig, Apolka, kapaszkodj a karomba, mert
55 2 | az utat holtrészegen is.)~Apolka félt. Még sohase látott
56 2 | ha meggondoljuk a dolgot, Apolka, még talán te is jól jártál,
57 2 | akarom, nevet adhatok neked.~Apolka, bár nem igen figyelt a
58 2 | Egy hangot se volt képes Apolka kiejteni, melle zihált,
59 2 | mellett.~- Gyere, gyere, Apolka!~Hallgatódzott minden felhívása
60 2 | beszélgetésre felnyitotta szemeit Apolka. Nagy, fényes szemek voltak
61 2 | hirtelen a »tegnap« a mához, és Apolka elkezdett egyszerre hangosan
62 2 | kikérdezte élete sorját. Apolka mindent elmondott őszintén.
63 3 | keres társalkodónét, de az Apolka nem alkalmas, mert - úgymond -
64 3 | hatodik lesz a túsz, az Apolka.~- Nem, nem, az Apolkát
65 3 | Csak ne félj semmit, Apolka. Csak ne törődj semmivel,
66 3 | csapodárságáról.~- Eredj, kis Apolka, ne hallgasd ezeket. Vessetek
67 3 | pónin most az apród helyett Apolka ült (vittek volt női nyerget
68 3 | elvezetlek az én szobáimba, Apolka.~Egész napi gondja a leányka
69 3 | suhog mostan is a lelkük.~Apolka úgy érezte magát, mikor
70 3 | volt szolgálatára rendelve.~Apolka jóízűen evett, azután kijött
71 3 | felé egy iromba macska. Apolka szinte megörült neki. Olyan
72 3 | ránézett, mintha ösmerné. Apolka a kendőjével integetett
73 3 | üdvözletet.~- Hogy érzed magad, Apolka? - rezzenté fel e pillanatban
74 3 | légy. Tudod, nem akarom.~Apolka szelíden hajtotta meg fejét.~-
75 3 | is az. Talán unatkozol, Apolka?~- Meglehet - mondá kurtán -,
76 3 | utolsó öltésig, s meglett az Apolka udvara.~Gyönyörűség volt
77 3 | szomszédos kastélyokban.~Apolka ezalatt gyönyörű, nyúlánk
78 3 | cigánytól.~Honnan került a várba Apolka, hol vette Pongrácz, senki
79 3 | vállához és megcsókolta.~Apolka fölszisszent, mintha kígyó
80 3 | várúr. - Mi történt veled?~Apolka a fülébe súgta:~- Jaj, nagy
81 3 | Egy szót se szólt többet. Apolka újra a mulatók közé keveredett.
82 3 | pagonyból egy saraglyán.~Apolka felriadt álmából a zajra
83 3 | szerencsétlenség? - kérdé Apolka és ő is elpityeredett.~-
84 3 | azt az Ordódy-gyereket.~Apolka szédülni kezdett attól a
85 3 | ezen vitték István grófot.~Apolka feje zúgott, kusza gondolatok
86 3 | végre ráakadt és kihúzta.~Apolka lábujjhegyen közelgett,
87 3 | leány hangját.~- Te vagy, Apolka? Nem, ne küldjétek el. Gyere
88 3 | küldjétek el. Gyere ide, Apolka, tedd ide a kezedet a homlokomra (
89 3 | Örömmel! - felelte Apolka.~Estefelé bekövetkezett
90 3 | hányódott élet-halál közt. Apolka híven, ernyedetlenül ápolta,
91 3 | beteg túl van a veszélyen.~Apolka reszketett attól a naptól,
92 3 | rúgta, hogy elájult; csak az Apolka simogatására szunnyadt el
93 3 | volt az első eset, hogy Apolka elhagyta. De a beteg, aki
94 3 | mintha a mamácskája lenne.~- Apolka! - nyöszörögte egy gyenge
95 3 | legenda megismétlődött, Apolka vizet fakasztott a fénylő,
96 3 | se történt vele még soha.~Apolka visszafektette az ágyába,
97 3 | Bontsd ki a hajadat, Apolka. Az egyik varkocsot aztán
98 3 | Hiszen éppen ettől fázott Apolka.~- Meg kell állapítani a
99 3 | felé.~Úgy aludt el, hogy az Apolka haját a kezében tartotta;
100 3 | pajzánkodtak, vigyorogtak az Apolka szeme közé: Hahaha, hahaha!
101 3 | Hahaha, hahaha! Ne hencegj, Apolka, mert gyáva vagy. Elfakadsz
102 3 | fel a beteg és enni kért. Apolka el akart sietni, de nem
103 3 | neked - mondá haragosan.~Apolka a lábával toppantott:~-
104 3 | kívánt valamit.~Ahogy az Apolka kis udvarhölgyei eljárták
105 3 | gazdag? Hozd ide csak fiam, Apolka, a »pénzügyminisztert«,
106 3 | lássuk, mit operált azóta.~Apolka elszaladt a negyedik szobába
107 3 | tanúi legyetek. Te pedig, Apolka, ülj ide mellém a székre.
108 3 | hanem egy másik, csinosabb.~Apolka rögtön megösmerte, csupa
109 3 | félkönyökre emelkedve. Apolka halkan, elfátyolozott hangon
110 3 | Valami ismerősöd a fiskális, Apolka?~- Rokonok vagyunk - felelte
111 3 | apám megmagyarosította.~Apolka élénken kiáltott közbe:~-
112 3 | felhő húzódott, csak az Apolka pattant fel székéről örömteljesen
113 3 | De bizony mégis elfakadt Apolka sírva a nagy örömtől. Ezt
114 3 | isten.~- Micsoda modor ez, Apolka? - kiáltott rá ingerülten
115 3 | feleségül - felelte egyszerűen.~Apolka a kezeivel fedte be az arcát.
116 3 | Pongrácz István. - Felelj neki, Apolka!~Apolka leejtette a gyűszűjét
117 3 | Felelj neki, Apolka!~Apolka leejtette a gyűszűjét és
118 3 | gyűszű!~- Hát nem felelsz, Apolka? Hagyd a pokolba azt a gyűszűt,
119 3 | meg. Hát mégse felelsz, Apolka?~Bizony nem jött ki annak
120 3 | lesütött szemeivel a padlón.~- Apolka - szólítá meg az ügyvéd
121 3 | a leány nélkül. Gyere, Apolka, fogd a kezemet. Kövess!~
122 3 | vonszolta az ajtó felé. Apolka bizonytalanul tett egy-két
123 3 | legyűrték a markos fickók, s Apolka minden könyörgése dacára
124 3 | kérvényt a királyhoz az Apolka adoptálása iránt.~*~Minden
125 3 | tettek nagyobb szenzációt. Az Apolka eltűnéséről már nem beszélt
126 3 | világba szórt Trnowszky Apolka lesz az általános örökös.
127 3 | abba a gondolatba, hogy ha Apolka örökli Péter nagybácsi vagyonát,
128 3 | mint az apja.« Még talán az Apolka is azt hinné.~Pedig Tarnóczy
129 3 | várba a beteg grófhoz, ahol Apolka is tartózkodik.~- Bolond
130 3 | fogadta a két ügyvédet, Apolka se volt most bent. Kurtán
131 3 | A gróf előadta szándékát Apolka adoptálására nézve s megkérdezte
132 4 | osztott s kiadogatott. Ha Apolka bejött és megkérdezte, hogy
133 4 | rajta, ha vesztett.~Kérdezte Apolka, hogy mibe játszanak. Lesütötte
134 4 | megszólítás imponált neki. Az Apolka tekintetétől megjuhászodott,
135 4 | könyörögve:~- Kegyelem, Apolka!~A káprázatok és látományok
136 4 | állíttatott éjjel-nappal az Apolka lakosztályának ajtaja és
137 4 | a folyosón keresztül az Apolka lakosztályába lépett váratlanul.
138 4 | Egy nagy asztalnál ült Apolka, éppen uzsonnánál a tizenkét
139 4 | Nevettek, viháncoltak, Apolka felgyűrvén smaragdszínű
140 4 | váratlan beléptére, csak Apolka sietett eléje nyájasan,
141 4 | lesütött szemekkel, de Apolka fürkésző tekintete mégse
142 4 | mint egy normális ember.~- Apolka - szólt sajátos melankóliával -,
143 4 | tudod. Hogy elvörösödtél, Apolka! De szép vagy most, mint
144 4 | Olyan hangosan vert az Apolka szíve, hogy szinte hallani
145 4 | kérdé:~- Maradni akarsz, Apolka?~A leányka még csak mélyebben
146 4 | egy megforrázott kutya.~Apolka utána kiáltott:~- No, hát
147 4 | fehérnépek, a szolgálók, az Apolka hölgyei bebújtak az ágyak
148 4 | zugokba, kuckókba, csak Apolka maga mert előjönni hófehér
149 4 | Vezesd fel, Makovnyik!~Apolka elpityeredett erre a hangra,
150 4 | nem a halál volt, hanem az Apolka egyik leánykája, ki éppen
151 4 | lesz. Húzd ide a székedet, Apolka, és meséld el, mit álmodtál
152 4 | mindenkit a rémület, és Apolka elfakadt sírva.~- Ne sírj,
153 4 | síri hangon Pamutkayhoz.~Apolka semmit se látott, el voltak
154 4 | hamar orvosért! - kiáltá Apolka.~Nem felelt, csak a fejét
155 4 | Homlokáról csurgott a verejték. Apolka törülgette a keszkenőjével.~-
156 4 | össze te is a kezeidet, Apolka, és imádkozz!~A zenét elhallgattatták
157 4 | zenét elhallgattatták künn, Apolka összetette kis kezeit és
158 4 | áhítatos csöndben. Csak az Apolka fájdalma tört ki zavaró
159 4 | Vágvölgyi Lap«-ban. Még az Apolka öltözékét is leírták. Ha
160 Fug| kigondolni, s így szőttem bele az Apolka alakját, a Trnowszky testvérek
|