Rész

  1 Bev|           szembe és beszéltem vele. Most már érdekelni kezdett az
  2 1  |      gondolá a király Bécsben, hogy most már azokat is ki kellene
  3 1  |           Nedec várában őrizték, és most Moravina Petro, a gbelai
  4 1  |           fogysz a beszédből, hanem most már eredj a szobádba és
  5 1  |     változás a várúr életében (s én most meg se írhatnám ezt az elbeszélést),
  6 1  |       valamit, önként ajánlkozván: »Most rajtam a sor«, s ez a kölcsönös
  7 1  |            a gyereket rontani, hogy most a hatszáz forintot megossza
  8 1  |        mondva, leülhetsz. (Még csak most kínálta meg üléssel.) És
  9 1  |            kínálta meg üléssel.) És most már mondd meg nekem, mi
 10 1  |         folytatja. De nem erről van most szó, Behenczy, beszéljünk
 11 1  |         jeszenici Szunyoghoké volt (most gróf Lazsánszky-birtok),
 12 1  |          rabiátussá, kötekedővé, de most még valami végtelen lehangoltság
 13 1  |     észreveszik.«~Ördöngős Estella, most végre ki volt elégítve a
 14 1  |         Persze. De hát hol is van ő most voltaképpen?~- Lent a várbörtönben -
 15 1  |   elérkezett a helyzet magaslatára, most erről a pontról kell betörnie
 16 1  |           csak nekünk volt elég. De most már az sincsen. Hát mit
 17 1  |        azóta! Oh, Estella - tört ki most siránkozó hangon -, oh,
 18 1  |            asztalnál.~- Hagyjuk ezt most, hiszen éppen azt jöttem
 19 1  |                Oh, Estella - kiáltá most pátosszal -, feleségül veszlek,
 20 1  |           paplaké. Vajon mit főzhet most a tiszteletes asszony? A
 21 1  |        csakhogy itt vagyunk, de már most hova, merre? Mit gondol
 22 1  |        hátha üldözőbe vesznek.~*~És most már térjünk vissza a bolond
 23 1  |            barátom, mennyi volna az most hét év múltán a kamatok
 24 1  |     kegyelmed, Kovács uram, mert ha most valamit elfelejtünk, nincs
 25 1  |        csinálnék én nálad nélkül?~- Most már szó se legyen róla,
 26 1  |           Besztercebányára ment, és most ott éldegélnek, mint két
 27 1  |          két röhögő konyhaszolgáló.~Most következett a híres lapusnyai
 28 1  |            a nagyobb díszt.~Jaj, de most kavarog rémséges porfelhő.
 29 2  |           lefestette, s képét (mely most egyik nemzeti gyűjteményünkben
 30 2  |             az árvaszék? Süssék meg most már a gyereket!~De haragja
 31 2  |     megelégedetten morogta:~- Egyél most mérget, utálatos fösvény
 32 2  |             ő immunitása.~Az árvára most már nagyobb gondot fordított
 33 2  |            volt, hogy mitévő lészen most Trnowszky Péter, ha újra
 34 2  |    mosolygott is, de fájdalmasan -, most már úgyis tél van, nem szerezhetnél
 35 2  |             között. Olyan egyformák most, a fehér hó mind sárgára
 36 2  |             mondta a Miloszlávnak: »Most már úgyis tél van«.~És azután
 37 2  |          éves volt, bajusz még csak most kezdett serkedni ajkai fölött.
 38 2  |             Tavaly is ez volt.~- De most szebb.~Csakugyan remekül
 39 2  |           Elkergetett a zsivány? És most ide akarsz jönni végképp
 40 2  |          fogaton robogott az imént, most félénken lapul meg a házak
 41 2  |            Klivényiéknél maradt, és most a korhely sokkal szelídebben
 42 2  |  Elválhatatlan barátok lettek. Néha most már elmehetett Miloszláv
 43 2  |        érintetlen. Jó gazda vagyok. Most csak a várharangokat adtam
 44 2  |             Én istenemre mondom, ha most a kezemben volna az ötezer
 45 2  |            és a nénire gondolt, aki most halva fekszik, de a lelke
 46 2  |       adhattam, nem volt semmim, de most már, ha akarom, nevet adhatok
 47 2  |           rangod legyen. Mi vagy te most? Egy porszem, egy semmi,
 48 2  |             magát a vízbe ölni, aki most már el kellene helyeznie (
 49 2  |           az ellenség! - csörtetett most elő egy városi hajdú és
 50 3  |          régi barátja volt, és akit most is legott biztosított, hogy
 51 3  |           voltál, édes rokon! Hanem most már halljuk a pozsonyi asszony
 52 3  |        imádottja van Bécsben, éppen most is ahhoz megy. S olyan ügyesen
 53 3  |           várában minden ebéd után, most is lehozatta a társzekérről
 54 3  |       Ebédet küldtem ugyan neki, de most még el kell valahová helyezni.
 55 3  |     mosolygott Blázy -, a kedvedért most már nem félek attól, hogy
 56 3  |           de mit nyertél vele, mert most már attól félek, hogy nem
 57 3  |           veszedelemről (talán csak most éntőlem fogja megtudni),
 58 3  |         Tudod, amint nálunk szokás; most harminc éves, elég csinos,
 59 3  |           ajánlatodra, meglehet, de most még a kisleánnyal együtt
 60 3  |             partját ajánlotta (ahol most fekszenek a hadak), és ahol
 61 3  | jobbra-balra csapkodván a farkával. Most már rákerült a sor a besztercei
 62 3  |            el, talán fejét vágja le most mindjárt az a fényes ruházatú
 63 3  |    egyikének képzelte magát, kikkel most egy mese történik. Csak
 64 3  |       tiszteletben.~Pongrácz István most újra a követekhez fordult,
 65 3  |             görbítve, úgy nézett ki most a derék besztercei vezérszónok,
 66 3  |             apródok újra töltöttek, most Pongrácz Istvánon volt a
 67 3  |             csakhogy az egyik pónin most az apród helyett Apolka
 68 3  |             le arról Apolkát.~- No, most már itthon vagyunk, kis »
 69 3  |         Diadalának élő jelképe volt most ez a gyermek.~- Keveset
 70 3  |            a labdaütőt.~István gróf most már igazán csendesen éldegélt,
 71 3  |     buggyant ki a fogak helyén, még most is be van kötve a keze.
 72 3  |             körül, éppen olyan volt most, szinte megdöbbentően hasonlított
 73 3  |           Hogy mert fölkelni? Ezért most én kapok ki az orvostól.
 74 3  |             Milyen bánatot szerzett most nekem. Nem is tudom, mit
 75 3  |     kényszeríthetne rá? Dolgom van, most már dolgom van a világon,
 76 3  |      Álmodtam valami bolondságot és most összekeverem a valósággal.
 77 3  |        jobban lesz.~- Nem; mindjárt most ebéd után.~Egy kis csirke-becsináltat
 78 3  |        pohár vörösbort ivott meg.~- Most pedig hozz nekem hamar egy
 79 3  |        hatalmas Pongrácz István, de most a doktor parancsol és az
 80 3  |          Mert fontos lépés az, amit most akarok elkövetni, illő,
 81 3  |       mosolyogj, hiszen mosoly való most, majd meglátod.~- Hát nem
 82 3  |           meghajtotta magát és csak most pillantotta meg Apolkát,
 83 3  |              mintha nem lenne annál most fontosabb dolog a világon,
 84 3  |           azt a gyűszűt, ne bújkálj most utána! Hiszen csak nem ment
 85 3  |            vakmerőség volt ez, hogy most már mulattatni kezdte Nedec
 86 3  |        hölgyet?~- Úgy? Haditúsz?~És most az ügyvéd mosolya lett ironikus.
 87 3  |            túsz történetét.~- Igen, most haditúsz, nemsokára pedig
 88 3  |            az urasági bricskára, de most már okosabb volt, mert mindjárt
 89 3  |            valami enyves dolgon, és most ott csücsül őkelme a trencséni
 90 3  |             a világot, mintha éppen most kelt volna fel az Arthur
 91 3  |             sohasem hallgatott, hát most se fog. De önt nem értem,
 92 3  |     örökségből? Hát azt hiszi, hogy most már értem önt?~- Mindjárt
 93 3  |          Azt is előadom egymásután; most hallottam a vendéglőben,
 94 3  |        gondoltak és papot kívántak, most az itteni világon jár az
 95 3  |            ügyvédet, Apolka se volt most bent. Kurtán végeztek. A
 96 3  |     leggazdagabb kisasszonyát teszi most kontesszé - majd meglesz
 97 4  |        odáig ment, hogy azt mondja, most már megvan a győzelem, megmutattuk,
 98 4  |           tartotta, hogy az elmekór most már napok óta mutatkozik,
 99 4  |             kezemben.~- És mikor?~- Most mindjárt.~- No, az derék,
100 4  |        violák, ezerrétűek a rózsák, most már elvadultak, mióta nem
101 4  |             De te, öreg bagoly, aki most ott huhogsz a düledező toronyban,
102 4  |             bagoly, aki ott huhogsz most, ahol Korenyák kürtje szólt,
103 4  |           Makovnyik és Komár, éppen most lopták le, maga látta az
104 4  |          elé, hogy el ne lophassák.~Most már aztán Blázy uramnak
105 4  |             ösmerem István öcsémet, most nem tudom, hogy van, mert
106 4  |     egyébiránt mindent tudtak. Hogy most éppen az az idő van, amikor
107 4  |            magyarságával -, mert az most már a katonatiszteken fordulja
108 4  |         maguknak se volt.~- Úgy? És most új gazdasszony van?~- Az
109 4  |     cseppenhet. Bizony, rájuk férne most egy »véletlen«, mert nagyon »
110 4  |         vigyem önnek?~- Nem mehetek most mindjárt érte?~- No persze!
111 4  |             övé is. Egyébiránt ezen most már nem lehet segíteni.
112 4  |           hogy szebb volt akkor, de most okosabb, kövérebb.~Ez a
113 4  |      számlák egyikéből:~- No, tata, most már hallgatlak.~Az öreg
114 4  |           egyik része Lengeffy. Hát most már eredj Losoncra Lengeffyért.
115 4  |          előbb a festett bajuszt és most hogy megijedtek egy igazi
116 4  |  elvörösödtél, Apolka! De szép vagy most, mint egy piros szegfű.
117 4  |           Már össze is van állítva, most politúrozza Matyej György.
118 4  |      felajánlotta neki a pókot, ami most már az ötödik numerus kihúzásán
119 4  |            édesség volt a hangjában most is, vadakat megfékező varázs,
120 4  |            István grófra nem hatott most, rárivallt majdnem durván:~-
121 4  |            először életében magázta most; szép piros ajkait összeszorította,
122 4  |          elveszett az ember fölött, most először kezdett félni tőle,
123 4  |         szervírozva?~- Hozzátok elő most a koporsót! - parancsolá
124 4  |    méricskélje ott az időt, ahova ő most megy - annyi van ott abból!...~
125 4  |      kiissza. Uram, én teremtőm, ha most benézne a dívány alá...~
126 4  |           kis szekrényre.~- No így, most jó lesz. Húzd ide a székedet,
127 4  |     változata eszelősségeinek, hogy most halni készül. Hiszen éppen
128 4  |    gyengéden, bánatosan:~- Nem, nem most, Miloszláv. Ez a nap nem
129 4  |         csókoltam. Hátha sértené őt most mindjárt az élőtől kapott
130 4  |          szeretem a különöset...~És most már, midőn olvasóimtól búcsút
131 Fug|         teneked. De még ez hagyján, most még mivel tetézed meg szerkesztői
132 Fug|           már azt megszólták érte.)~Most aztán, mikor mindenki fel
133 Fug|             témát. De nem erről van most szó, hogy mi igaz, mi nem,
134 Fug|        vigyázni rá.«~István gróffal most már furcsán kezdtek bánni
135 Fug|            nem igaz a könyvben, ezt most már magamnak is nehéz a