Rész
1 1| környékbeliek benne a tűzokádót. No, iszen csak azt lessék.
2 1| másik - felelte Matykó.~- No, hát fogj hozzá. De ha nagyon
3 1| közé, a tövises bokrok alá. No, volt ott zsibongás, lárma
4 1| neked, hogy bolond vagyok? No, ne hazudj, valld meg, hogy
5 1| Hát igaz, azt beszélik.~- No látod. Ezek az emberek! (
6 1| őszinte, kiállhatatlan. No, de egy jó oldala mégis
7 1| meg lehetett volna enni.~- No, csak ne nyugtalankodjék,
8 1| míg befeküdt az ágyába.~- No, nem lesz semmi baja, no,
9 1| No, nem lesz semmi baja, no, csak feküdjék le a méltóságos
10 1| kiáltá az öreg örvendezve. - No, kutyamája, csakhogy itt
11 1| piszkafánál a gyávánál.~- No, ez derekasan van mondva,
12 1| meggyalázott ősi hajlékból.~- No, ez derekasan volt téve -
13 1| kezét a vállára tette:~- No, ha értesz a doktorsághoz,
14 1| hiábavalóságra a papirost!«~- No, no - szólt Pongrácz István
15 1| hiábavalóságra a papirost!«~- No, no - szólt Pongrácz István
16 1| figyelmessé tette a dologra: »No, ez bizony célzás attól
17 1| mint egy ördög.«~- Célzás? No, akkor elolvassuk.~S meghagyta
18 1| egyre megy. Igaz-e, Estella? No, felelj hát, de okosan,
19 1| asztalnál ülők összenéztek. No, ez lenne még csak a komédia.
20 1| vagy egy libánál. Ugyan no, ereszd el a nyakamat. Ejnye,
21 1| volt valami gúnyoros.~- No iszen, nagy boldogság is
22 1| pántlikával a nyakán. Ej no, hát mit ígér még?~- Örök
23 1| fát fűrészel az erdőben.~- No, az jó - felelte Estella,
24 1| zavartan nézett maga elé.~- No, szamár. Hiszen nem vagyok
25 1| eresztette le lihegve, fújva.~- No, gyere ki már. Oh, de borzasztó
26 1| ebben az átkozott zsákban. No, csakhogy itt vagyunk, de
27 1| aki vétekben leledzik.~No, ugyan nem volt nehéz az
28 1| lázas fényben ragyogtak.~- No, csak ne sírj hát... visszaállítom.
29 2| Blázy uram megnyugtatta.~- No, hát ön lesz a gyám. Gáspár
30 2| Gáspárhoz a Péter lépéseinek. No iszen, az kellett, ízében
31 2| Trnowszkyék versenyzésére (no, de ilyen parádét csapni
32 2| Apolkát, hümmög egy darabig.~- No, no, hát te vagy? Ejnye
33 2| hümmög egy darabig.~- No, no, hát te vagy? Ejnye adta,
34 2| szemébe? Velem akarsz kikötni? No, gyere hát!~Rögtön elküldött
35 2| göngyölgetett szappant.~- No, kutyamája - fordítá a hangját
36 2| megölelte, megcsókolta.~- No, eredj mármost ahhoz a gazemberhez.~
37 2| volt letépni szegénykét.~- No, csak meg ne sirasd, hiszen
38 2| csak meg ne sirasd, hiszen nő majd a tövén másik.~- És
39 2| másik.~- És mennyi idő alatt nő meg a másik?~- Esztendőre
40 2| kertben. De hátha látják? No, és ha látják is. Hát nem
41 2| zokogott és nem mozdult.~- No, hát mért nem mozdulsz?
42 2| sápadtan, szótlanul:~- Ej, no, Miloszláv - mondá és még
43 2| ki tudott vinni.~- Non, no, ne érzékenyíts el, kölyök,
44 2| visszahívja az öreg. »Gyere no vissza, Apolka, ne bolondozz«,
45 2| sírva fakadt örömében.~- No, hát eljöttél - szólt Klivényi. -
46 2| nélkülünk is meggyógyítja. No, hát nem igaz?~Kubikné,
47 2| Felgyűrte a kabátja ujjait.) No, gyere hát, ha mersz!~E
48 2| teszed, vén selyma. Ej, no, hol szedted fel azt a kis
49 2| fel azt a kis virágot?~- No, ugye, fölséges egy csirke.
50 2| hidegen húzta el a magáét.~- No, ne haragudj, ne okoskodj,
51 2| fojtott, elhaló hangon.~- No, ugyan miért? - pattant
52 2| így is jó. Hogy nem jössz? No, azt szeretném én látni!
53 2| és fel volt háborodva.~- No, semmi az - vigasztalá. -
54 3| agyagsárgás harcsabajuszát.~- No, ez komoly dolog, de miért
55 3| rendkívüli érdeklődéssel. - Ugyan no, szállj le egy kicsit, igyunk
56 3| ölében pedig egy váltóűrlap. No, már nagy kópé lehetett
57 3| kell tehát fenyíteni stb.~No, ez úgy volt elmondva, hogy
58 3| A szemem közé nevetett: »No no, csak próbálja meg, kapitány!«
59 3| szemem közé nevetett: »No no, csak próbálja meg, kapitány!«
60 3| gróf még egyre aludt.~- No, hát sikerült? - kérdé a
61 3| kikapó. Szegény gyerek, no, azt ugyan megverték az
62 3| felelősséget se vállalok.~- No, én elvállalom. Hiszen okvetlenül
63 3| a nyakába borult:~- Oh, no! Jaj, no! Az ördög ismert
64 3| nyakába borult:~- Oh, no! Jaj, no! Az ördög ismert volna rád,
65 3| mennyi esztendős és csinos-e? No, már nagy zsivány vagy,
66 3| hetet kiáltott egymásután.~- No, ez bolond dolog - káromkodott
67 3| világi nótákat énekelt. »No, abból se lesz soha püspök!« -
68 3| vette le arról Apolkát.~- No, most már itthon vagyunk,
69 3| Ej, ej, te kis árulkodó! No, lássa meg az ember. De
70 3| leányka bizonytalanul.~- No, semmi az. Gyakran történik
71 3| Ne beszélj, ne beszélj! No, hát mi az, amit tudsz?~
72 3| Táncolni tanulnak.~- No, az szép lesz, szeretném
73 3| Valami bajod van, férgecském? No, ne ijessz meg, mosolyogj,
74 3| kezével, meg akarta állítani. No, iszen jóval kezdett ki.
75 3| a királyhoz?~- Írtam.~- No, az derék, akkor hát tudja
76 3| Hanem mint kérő is.~- No, no - kérdé a gróf csodálkozva -,
77 3| Hanem mint kérő is.~- No, no - kérdé a gróf csodálkozva -,
78 3| fejlődhetik, ha ez így megy.~- No, ebből ugyan semmi se lesz,
79 3| embert nehéz kapacitálni.~- No, én mégis kihozom azt a
80 3| gyeplő, semmit se féljetek!~No, ha így lesz a dolog, és
81 3| a lábán az aranypapucs.« No, ez is csak olyan cudar
82 3| törődöm a végrendelettel.~- No, no. Hisz ön esetleg örökséghez
83 3| a végrendelettel.~- No, no. Hisz ön esetleg örökséghez
84 3| kitagadott, ha öntől függne? No, persze, mindjárt eltalálhattam
85 3| jöjjön azonnal Nedecre.~- No, no. Hát Tarnóczy nem volt
86 3| jöjjön azonnal Nedecre.~- No, no. Hát Tarnóczy nem volt ott?~-
87 3| is hajthatatlan maradt.~- No, én bizony mégis azt tanácslom.~
88 4| fordult és rájok kiáltott: »No hát, mit csodálkoztok, apuskák!«~-
89 4| között él, olyan alakúra nő, mint a len, de még ez a
90 4| mikor?~- Most mindjárt.~- No, az derék, és hány embert?~-
91 4| Bejött és szalutált.~- No, ugye, nem egészen egy ember -
92 4| kiszabadítja a foglyot.~- No, azt szeretném én látni.~-
93 4| Erzsébetet. Erre hozta ki a kópé. No iszen, érdemes is volt egy
94 4| kincsei volnának.~- Hm, no, gyűjtöttem valamicskét
95 4| róluk, odatevén a végére:~- No, ha találkozik vele, ugyan
96 4| lovagiasan közbevágott:~- No, az nem igaz. Én még két
97 4| Rozsákné, de azonfelül...~- Ej no, a Rozsákné régen letette
98 4| Hát miért nem evett?~- No, mert nem adtak neki a bárók.~-
99 4| És miért nem adtak?~- No, mert maguknak se volt.~-
100 4| gazdasszony van?~- Az van.~- Más nő nincs a háznál?~- Nincs.~
101 4| inkább a fiatal bárót.~- No, no - szólt gyanakodva -,
102 4| inkább a fiatal bárót.~- No, no - szólt gyanakodva -, valami
103 4| hogy hasztalanul jöttem?~- No, no, azt éppen nem mondanám,
104 4| hasztalanul jöttem?~- No, no, azt éppen nem mondanám,
105 4| mehetek most mindjárt érte?~- No persze! Ne legyen annyira
106 4| akarják font számra eladni?~- No, no, fiatalember. No, no.
107 4| font számra eladni?~- No, no, fiatalember. No, no. Nem
108 4| No, no, fiatalember. No, no. Nem az eladásról van
109 4| No, no, fiatalember. No, no. Nem az eladásról van szó,
110 4| másikat pedig a Károly báró.~- No, hol a madarak? - kérdé
111 4| heverő számlák egyikéből:~- No, tata, most már hallgatlak.~
112 4| emelte le a kocsiról.~- No, ez derék dolog, öcskös,
113 4| Apolka utána kiáltott:~- No, hát ne haragudjon, István
114 4| világon, még kalodát is.~- No hát csinálj nekem, Matyej
115 4| az emberben, ha rátekint. No, gyerekek, már ez félig
116 4| nem beszéltünk együtt.~- No, vagy négyezerig ezután
117 4| István! Ej, mit csinál. No, jöjjön fel hamar, jöjjön,
118 4| rászegezhetik-e a fedelet?~- No persze, te marha! - szólt
119 4| mellé egy kis szekrényre.~- No így, most jó lesz. Húzd
120 4| vezető úton.~- Jelezte már.~- No, annál jobb.~- Kegyelmed
|