Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1873|               fölvert por alakjában, szél zúgásában, mindenütt beszél
  2    I,  1873|           dolgok... amint az osztrák szél nagylomhán lógázza, mintha
  3    I,  1874|         szabadon, kibontva lengeti a szél, a hajdani ellen puskaropogása
  4    I,  1874|         hozzátartozóinak fájó emléke szél alakjában besivít a sír
  5    I,  1875|              kezdőzött álarc, csak a szél ellen fordítható köpeny,
  6    I,  1875|              szellemi lehelet. Éj és szél, e kettő nemzette az ős-iszapot.~
  7    I,  1877|              füstjét felénk hajtja a szél...~[......]~Anglia arra
  8    I,  1877|             az, melyet ha fölkavar a szél, emésztõ lángban csapkod
  9    I,  1878|             sötét az ég~Dúl a keleti szél,~Kálvinista kakas~Jó Fortuna
 10    I,  1878|          tengerre ért, kissé erõsebb szél kezd fújni, dagadó hullámok
 11    I,  1878|      rettentõ dolgokat álmodhatik.~A szél belekapaszkodik a kalapok
 12    I,  1878|             történt, hogy egy jókora szél kerekedtével a búzavetésük
 13    I,  1878|           egyre hûsebb lesz a lég, a szél lengetni kezdi a fák leveleit,
 14    I,  1878|              virág illatában, szilaj szél zúgásában... fölvert s arcunkba
 15    I,  1878|        nyomor útja; sokáig dobálja a szél ide-oda a letépett falevelet
 16    I,  1879|         Loire partjáról mindig olyan szél fútt, mely nekünk is kedvező
 17    I,  1879|         melynek közepe felé hatalmas szél kerekedett, s az ár nagyon
 18    I,  1879|            pedig éppen haragudott.~A szél egyenesen a töltésnek hajtotta
 19    I,  1879|             vágódott süvítve.~- Ez a szél, félek, bajt hoz reggelig
 20    I,  1879|            Szegedre nézve, hogy ez a szél most egyenesen a töltésnek
 21    I,  1879|          meggyõzõdéssel -, most ez a szél mind ide veri a gazt s a
 22    I,  1879|              hogy ha másfelé fújna a szél, akkor eo ipso nem lenne
 23    I,  1879|       cókmókkal, némelyek anélkül. A szél süvített, a habok csapkodták
 24    I,  1879|          alkonyodott. Elcsendesült a szél, s a végtelen ártér alig
 25    I,  1879|             pillanatban keletkezhetõ szél vagy huzamosabb esõzés áll
 26    I,  1879| kormánybiztos feje lenne belülrõl. A szél ordított s a fölébredt város
 27    I,  1879|         feledett ablakot odacsapta a szél vadul a falhoz; az üveg
 28    I,  1879|              mállott ezer darabra, a szél bejutott a tanácsterembe,
 29    I,  1879|     Ércnyelve túlkiáltott mindent!~A szél is szolgájává törpült. Tompa
 30    I,  1879|     Irtóztató volt e meztelen kép.~A szél még most sem szûnt meg.
 31    I,  1879|        menekülni.~Éjjelente, mikor a szél elállt, egész a Belvárosba
 32    I,  1879|             ezekhez járult az óriási szél...~...Lássa, tisztelt laptárs,
 33    I,  1879|             ellen, a töltés ellen, a szél ellen, miért kívánja a Hiradó
 34    I,  1879|     HIVATALOS TITOK~Madár ha rebben, szél ha lebben, mozdul a haraszt.~
 35    I,  1879|             leszünk azzal is, milyen szél fúj Lajtán túl.~Az alkotmánypárt
 36    I,  1879|           Szegediek. Mikor besüvít a szél a rongyos barakkok hasadékain...
 37    I,  1879|               A KIDOBOTT PÉNZ~Furcsa szél fúj megint a Percsóra felõl, »
 38    I,  1879|           persze úgy mozdul, ahogy a szél fúj.~Nem régiben a behozatali
 39    I,  1880|        amerre jöttél.~Csípõs nyugati szél kezd fújni. Beburkolózol,
 40    I,  1880|             csontok között nõttek, a szél szilaj zúgásában, mely a
 41    I,  1880|             pergament, hideg, metszõ szél süvített keresztül a házatlan
 42    I,  1880|            fát tövestõl csavart ki a szél a vendéglõ közelében. A
 43    I,  1880|     kívánkoznék, amint meglebbenti a szél. Kis kalapja olyan módosan
 44    I,  1880|             sárga levelek...~Zörög a szél a gallyak között és vagdossa
 45    I,  1880|              bolgár katrinca.~Süvítõ szél mozgatja a homokot, mintha
 46    I,  1880|             leszünk mi.~A rideg õszi szél megrezegteti a dércsípte
 47    I,  1880|              lenni az - elõbbinél. A szél, mely fölkapja az összekavart
 48    I,  1880|     háborúkból; az illatot, melyet a szél széthordott egy-egy reggelen,
 49    I,  1880|            adta.... de mit érne ha a szél szét nem hordta volna?~A
 50    I,  1880|            alatt cselekedett.~Melyik szél hordta hát szét az olajfaerdõ
 51    I,  1880|          színpadon keresztül süvít a szél, az öltözõ szobák valóságos
 52    I,  1880|             muffokban hemperegnek.~A szél besurran a páholyfolyosókba
 53   II,  1881|            enyhíteni. Csöndes a táj, szél is alig mozdul, mely a bokrokat
 54   II,  1881|        szokta magát eltenni télire a szél által halomra terített fák
 55   II,  1881|          ölnyire a hó, és sivíthat a szél, az neki mindegy; ha lágy
 56   II,  1881|           ülni, mikor a kemény, sívó szél majd keresztülveszi az embert,
 57   II,  1881|          lett gazdátlanul a malom. A szél meg a kõ-törmelék azóta
 58   II,  1881|             vágyó szirmok széleit, a szél, mely illatukat fölcsókolta,
 59   II,  1882|       egyszerre csak irtóztató rossz szél kezdett fújni a kutyák ellen.~
 60   II,  1882|             mintha hirtelen betóduló szél mozgatta volna meg.~Mindenki
 61   II,  1882|            illetve a töltésnek fúj a szél, mert a kotrét (a szalma
 62   II,  1882|      ellenkezõ irányban fújt volna a szél, mert akkor nem enyhítette
 63   II,  1882|      tengerre csolnakázni. Egyszerre szél kerekedik s elkezdi ringatni
 64   II,  1882|           mint egy homokszem, amit a szél milliárd fûszálak közé fúj.~
 65   II,  1882|            harsog a völgyekben, ha a szél zúgni kezd az erdõkbõl.
 66   II,  1882|             forgandóságnak. Hiszen a szél velük kötekedik a legszívesebben.~ ~
 67   II,  1882|          napokon, amikor onnan fúj a szél, nem lehet ott megmaradni.
 68   II,  1882|     propagandát. Mert ha nem fújna a szél, nem mozognának a falevelek.~
 69   II,  1882|           falevelek.~Pedig nem fúj a szél... Tisza Lajos sohasem tett
 70   II,  1882|             még egy ország?~Lengesd, szél, a fekete lobogókat és süvíts!
 71   II,  1882|             egy napon csak lefújná a szél õfelsége fejérõl az osztrák
 72   II,  1883|          vitát, s Chorin folytatta a szél ellen.~- Hiába hápogsz -
 73   II,  1883|             hamuzsír lehet még, ha a szél szét nem fújja..., de bizonyosan
 74   II,  1883|          Azután Bary ellen fordult a szél: csipkedték, mint a darazsak;
 75   II,  1883|            pillanatokban. Mert ha jó szél fúj a védelemre, akkor komor
 76   II,  1883|             mákok õrülten rohantak a szél irányában.~A sások és a
 77   II,  1883|         elvitt egy három zsindelyt a szél valami kálvinista templomról
 78   II,  1883|              ugar, ezekkel játszik a szél, ezek lepik be az országutat,
 79   II,  1883|        elnöki mennyezeten, s hûs üde szél lengedezik. S mihelyt megszólal,
 80   II,  1883|          ugyan nem lett, de legalább szél volt. Felszólaltak a vasút
 81   II,  1883|            tekintettek fel.~- Csak a szél zúg künn - mondá Tisza Kálmán
 82   II,  1884|              házakon egyre lengeti a szél a tömérdek zászlót, hogy
 83   II,  1884|              mint egy tigris.~III. A szél~(De nem a Gyulai költeménye,
 84   II,  1884|             lágy, mint a zene, hanem szél volt, mely mintegy megtisztította
 85   II,  1885|                s ahol már a hidegebb szél fúj, az oly messze van,
 86   II,  1885|       tollamat a serét közé.~Azalatt szél nem fúj, víz tükre nem hullámzik,
 87   II,  1885|           horvát zászlót lebegteti a szél...~Fönt, ahol a lépcsõk
 88   II,  1885|         hármas ablakot s a beröppenõ szél a miniszterelnök papírját
 89   II,  1885|               de ahol már a hidegebb szél fúj, az oly messze van,
 90  III,  1886|           melynek a gallyait dühöngõ szél rázza jobbra-balra...~A
 91  III,  1886|          Alpeseken, csípõs novemberi szél süvített be az ablakaimon,
 92  III,  1886|              bregenzi tegnapi idõt a szél csalhatatlanul ide hozza
 93  III,  1886|              mint a pehely, amerre a szél viszi. Ez az õ örök végzete.~
 94  III,  1887|           törött ablakokon besüvít a szél. A képviselõk télikabátokban
 95  III,  1887|            országház ormán. A metszõ szél süvítve, nyögve csavargatja,
 96  III,  1887|              úsztak, a friss hajnali szél kötekedve süvített, s csapkodta
 97  III,  1887|             lehet most nézni. Mert a szél telefújja az ember szemét,
 98  III,  1887|         zúzmara fedi a bajuszokat, a szél süvít, s csapkodja a nyitott
 99  III,  1887|             Hátakat borsóztató hideg szél lebbent meg a kormánypárti
100  III,  1887|            Dezsõ zászlait lengette a szél. Szegény Szilágyi végre
101  III,  1888|            el a város fölött, csak a szél süvítette szörnyû danáit.
102  III,  1888|       lebámultam a csendes utcára.~A szél elállt. De a csillagok nem
103  III,  1888|          átrostálva a kukoricát, s a szél irányában leperegtetve a
104  III,  1888|              a falánk kiscsirkék), a szél pedig a leperegtetésnél
105  III,  1888|            folyosót rosszul fûtik, a szél beszûrt a törött ablakokon,
106  III,  1888|          rekkenõ forróságban egy kis szél meglengeti õket, de mindegy,
107  III,  1888|           mikor a kukoricaszárakat a szél meglengeti.~Mindenki õt
108  III,  1888|           kezdik leveleiket. Az õszi szél búsan rázza meg õket estelenkint.~
109  III,  1888|            Védelem és program)~Rossz szél fúj a t. Ház címû rovatra
110  III,  1888|             szavazni.~Odakünn csípõs szél fújdogált, ott bent mintha
111  III,  1889|              a kormánypárt lobogója? Szél lengeti, csavargatja messze
112  III,  1890|        levelek lehullottak sárgán, a szél odacsapkodja a harasztot
113  III,  1891|        torony legendáját ide fújta a szél a magyar elmékbe. Villacosa
114  III,  1891|      cserfára. Mikor azután késõbb a szél elkezdte lóbázni a cserfa
115  III,  1891|             A cserfa-e, vagy pedig a szél. Mert ha csak szél, akkor
116  III,  1891|           pedig a szél. Mert ha csak szél, akkor neki nincs semmi
117  III,  1891| szuperintendensi, püspöki beszédek a szél szárnyán fognak elszállni
118  III,  1891|             karzatra.~Mintha tavaszi szél lengette volna meg a honatyákat,
119  III,  1892|         nõnek az üvegfákon s mikor a szél elkezdi õket rázni, megcsendülnek
120  III,  1892|           Kint mérges hideg áprilisi szél csavargatja, táncoltatja
121  III,  1893|          múlva, amint megfordultam a szél ellen, hogy szivaromra gyújtsak,
122  III,  1893|         homokbuckát hirtelen elfúj a szél - csodálkozva vettem észre,
123  III,  1895|         csörgés támad, mintha valami szél hervadt levelû fák közé
124  III,  1896|        megint összefújja a »kedvezõ« szél. S ez nem vezet a helyzet
125  III,  1896|           nyomja és vezeti, amerre a szél járásának tetszik. A pártvacsorák
126  III,  1896|              fehér ingével, melyet a szél megduzzasztott, mint egy