Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| bánattól sötétebb arccal.~Hej, de csak csendesen is megy
2 I, 1873| hadd õ muzsikálna nekik. Hej, de csak ebben is megrövidítette
3 I, 1873| s lelkendezve mondja:~- Hej, csak nincsen párja a nógrádi
4 I, 1873| produkálja a bámész világnak.~...Hej csak nem tud emberséget
5 I, 1873| sok bor az idén önöknél? Hej, az csak a jó ország!~-
6 I, 1874| amit a képemrõl lenyalt.«~Hej, csak jobb falun lakni!~
7 I, 1875| szerkesztik!~9. sz., február 26.~Hej! csak nem tudhatja az ember
8 I, 1877| dehonestálja le ezt az embert. Hej, a régi idõk, édes Uram
9 I, 1877| bennünket kerget!~Vén csataló? Hej! Féltelek nagyon!~ Ha újra
10 I, 1877| Falstaff:~»Megvertek a gyávák. Hej, ne vitt volna csak haza
11 I, 1878| Még Komáromból ösmeri. Hej, nagy úr volt az õnáluk
12 I, 1878| Rózsánál” vagy egyszer; hej, de sok „drapák”-nak21 hágtunk
13 I, 1878| mindenütt magyar marad.~És lõn - hej, ez is egyszer volt csak! -,
14 I, 1879| arca egyre pirosabbá lett.~Hej! csak szép tánc ez a szilaj
15 I, 1879| elhitetnek, az olcsó hódítást.~Hej, nagy Tamások lettünk ám
16 I, 1880| bizonyosan abból kombinálta ki. (Hej ha tudta volna, hogy az
17 I, 1880| Sámuel protestáns lelkész. (Hej, csak híresek a vásárhelyi
18 I, 1880| Ides anyám is volt nekem,~Hej de keservesen nevelt engem!~
19 I, 1880| Éjszaka font, nappal mosott,~Hej, de keservesen tartott!~
20 I, 1880| Mikor én még ifjú voltam~Hej de másra gazdálkodtam,~Serre,
21 I, 1880| derék Kóródi Péter. Pedig hej, dehogy Kóródi Pista [!]
22 II, 1888| mókusok.~Nagyot sóhajtott.~- Hej uram, csak egy kívánságom
23 II, 1881| Megápolják-e, ki mondhatja meg? Hej, ha tudná: merre van, hol
24 II, 1881| otthon maradt volna, mert, hej, keserves dolog lehet az,
25 II, 1881| takargat, amennyire csak lehet. Hej, ha majd õ is májszter lesz!~
26 II, 1881| Három vadalmafa látszik,~Hej, de fehérrel virágzik.~Egyszer
27 II, 1881| õk megpanaszoltak, hogy: »hej, akkor volt még jó világ:
28 II, 1881| hogy õk mind Deák-pártiak. »Hej, mi lesz belõletek, ha majd
29 II, 1881| füstyit,~Te vagy, öreg! Hej, a nyüstyit!« stb. ...~E
30 II, 1882| jellegzetes magyar jószágot. Hej, de nagy effektust csinálhat
31 II, 1882| fölséges, az andalító nyugalom.~Hej, más tavasz volt az akkor!
32 II, 1882| Cívisek szíve nagyot dobban, hej, mert kevélyek ám arra az
33 II, 1882| magával hurcolta a hídfõhöz.~- Hej, ördög-sógor, ott vagy-e? -
34 II, 1882| hívta fel Rohonczy Gedeont.~Hej, lett erre mozgadalom! Karzat,
35 II, 1882| számûzetésbõl gyászolja hazáját.~Hej! nem arra, amire Tisza Kálmán
36 II, 1882| forgatni a házat türelmébõl. Hej, de sokért nem adta volna,
37 II, 1882| professzorának a leckéztetõje, hej, dehogy szalasztaná el az
38 II, 1882| államférfúi renoméja is. Mert hej, be szeszélyes dáma a közvélemény!~
39 II, 1882| támogatjuk, mi is elfogyunk.~Hej! haj! a bizony baj lesz,
40 II, 1882| esztendõre, tudom megelõzi Micut!~Hej, pedig nem olyan erõs az »
41 II, 1882| hírben állt, hogy jó gazda. (Hej, mikor volt az!)~Evégbõl
42 II, 1882| névnapok nincsenek meg többé. Hej, pedig valamikor de sokat
43 II, 1882| merre van a képviselõházé? Hej, csak mégis derék asszony
44 II, 1882| legeltetve a szemét rajta. - Hej, de sokért nem adom, hogy
45 II, 1882| emberre a - fogát kipiszkálni.~Hej, ha ott lett volna ezen
46 II, 1882| Kérdezik a parasztot, hogy:~- Hej, földi, ütik-e már kendteknél
47 II, 1882| odavaló proletariátus közül. Hej, szép potya ez, akárki mit
48 II, 1882| egy kis hurut kerülgeti.~Hej, hát mi történt itt? Hogy
49 II, 1883| ember jól van lakva.~...Hej, Tisza Kálmán talán meg
50 II, 1883| karcolat elején mondottam.~...Hej, mikor még õ is odalent
51 II, 1883| A t. Ház az.~Elõször - hej, mikor volt az még! - státusférfiúnak
52 II, 1883| makacsabbak a többi halandóknál.~- Hej, teremõrök! - kiáltá az
53 II, 1883| merev szemeket vetvén rám:~- Hej, nagy úr volt ám ez valaha...
54 II, 1883| Szent isten mi történt?~- Hej, teremõr! Mi van itt? Hová
55 II, 1883| Szomorúan sóhajtott fel:~»Hej, csak akkora kis Tisza lenne
56 II, 1883| fejében és hóna alatt rekedt.~Hej Vince, Vince! De ünnepelt
57 II, 1883| Gondoltam is magamban: hej, mégiscsak más az olyan
58 II, 1883| szólítják. Nagy tréma az! Mert hej, aki maga az úristen, nehéz
59 II, 1883| életére jól jár, ha ráismer«.~Hej, uram, különös dolgok ezek...
60 II, 1882| azokat a bíztató szavakat.~Hej, mert ha egyszer aztán csakugyan
61 II, 1883| múlva jönnek ott össze... Hej, gyerekek, tartsuk magunkat
62 II, 1883| harangláb« címûben.~Köteledbe hej be sokszor~Belecsimpajkodtam,~
63 II, 1883| Egy se szólott szebben...~Hej, százszor is, ezerszer is~
64 II, 1883| a kellékes tárban?...)~- Hej, csak nem jó volt az a nagy
65 II, 1883| drága mentekötõjével... (Hej, más idõk voltak még azok,
66 II, 1883| nonchalence-szal széttépte (Hej, ha Szilágyit szaggathatná
67 II, 1883| ma így sóhajtott fel:~- Hej, mikor én még szõke parókát
68 II, 1883| nádfotelben otthonosan.~- Hej, komám, komám, mégiscsak
69 II, 1884| panaszképpen felhozni, hogy »hej, csak ne volna a lap olyan
70 II, 1884| tenni valamit az öregért... Hej, audiát!~(A titkár belép.)~-
71 II, 1883| Simonyiékkal diskurálgatott.~- Hej, Géza bátyám, pompás szónok
72 II, 1883| kérni húsz képviselõnek!~Hej, hamar húsz képviselõit!~
73 II, 1883| csak Rakovszky érzett.~- Hej, ha Turóc megye teszi ezt,
74 II, 1883| elábrándozni a régi Bocskai idõkön. Hej, más világ volt az akkor!
75 II, 1883| más világ volt az akkor! Hej, Kereki, Kereki!~Így séta
76 II, 1884| áll az erkölcs alapján.~Hej, lett erre zivatar az antiszémi
77 II, 1884| sztentori hangon kiáltva:~- Hej!~Kállay János eltüsszentette
78 II, 1885| dicsõítõ verset a poétáktól. (»Hej, csak nem fajult el még
79 II, 1885| csengettyûjét, úgy rázza. Hej, csakhogy ide most a debreceni
80 II, 1885| sastollas kalpagot.~... Hej micsoda levente az ott,
81 III, 1886| kanyarodjék a dologra.~- Hej Borcsa, Borcsa! - szakad
82 III, 1886| rokonszenv sugárzik ki.~- Hej, uram - sóhajtja az elõbbi -,
83 III, 1886| Hírlap«-ban. Csodálatos ez!~- Hej, pincér a »Pesti Hírlap«-
84 III, 1886| már a »Pesti Hírlap«-ot?~- Hej, pincér, hozza már azt a
85 III, 1886| közben rózsás kedve támadt:~- Hej, kellner, hozzon egy akó
86 III, 1887| közeleg a reáliskola felõl:~- Hej, rendõr - szólítom meg -,
87 III, 1887| legelõbb, hogy hátha nem lesz.~(Hej pedig, urak, mi az ördögnek
88 III, 1887| egy percig a szavakat.~- Hej, ha én azt meg tudnám mondani!
89 III, 1887| Hiszen ha azt valaki tudná!~- Hej hej! - rikkantott fel egy
90 III, 1887| azt valaki tudná!~- Hej hej! - rikkantott fel egy szélsõbaloldali
91 III, 1888| volt, mint volt azelõtt. (Hej, valaha még a balettet is
92 III, 1888| palotájuk fölépül a Dunaparton. (Hej, mikor lesz az még!)~De
93 III, 1889| szájukat is megnyalták utána: »Hej, mikor még mi csak heten
94 III, 1889| jutott a rezignációban: »Hej, ha legalább a klubszolgát
95 III, 1890| szemrehányólag önmagához: »Hej, Sándor, Sándor, hogy keresztül
96 III, 1890| odakiált a gyerekeknek:~- Hej fiúk, melyitek tud olyan
97 III, 1890| közbe a lojális Polónyi. (Hej, tudom csuklik most fent
98 III, 1891| trónörökös nem pesztonkát keres. Hej, Vas Gereben! Persze hogy
99 III, 1891| közösügyekbõl merít némi táplálékot.~Hej, nem a régi jó idõk ezek
100 III, 1891| legyen onnan zárva mindenki.~Hej, a medium. Ez a villámgyûjtõ!
101 III, 1891| hazát lázas örömre hangolja.~Hej, mennyivel is szebb volna
102 III, 1892| Gyula akadt meg beszédjében. Hej, az volt még a jó világ.~
103 III, 1892| õsz fejét, az öreg Ucsu:~- Hej, sok víz lefolyja a Vágon,
104 III, 1892| tartozik Szilágyi udvarához (Hej puszta udvar az!) nagy tehetség,
105 III, 1892| megy az elgyengült Sámson. Hej meddig hagyjuk még!?~...
106 III, 1892| csattog messze odakinn.~Hej, hadd szóljanak a harsonák!
107 III, 1893| csevegi el a jelentéseket (hej ha egyszer ki lehetne cserélni
108 III, 1893| klapanciákat dúdolgatott.~Hej, huj, galambdúc~Tegnap beszélt
109 III, 1893| demokratának átjátszani.~- Hej, jobb volt Tisza alatt.
110 III, 1893| a nehezebb fele ez volt. Hej, képzeld csak, mekkora messzeség
111 III, 1894| Utána ment a deres is. Hej, a deres! Gyenge anélkül
112 III, 1894| vesztett a szavazásnál. (Hej, ha csak egy fogatot vesztett
113 III, 1894| keresztény olvasóinak. (Hej, mikor még a Napló verte
114 III, 1894| hogy vigye át az elnöknek.~Hej, kis levél! De nagy fáradtságba
115 III, 1894| dûlve hallgatja Szapáry. Hej, mikor valaha így olvasták
116 III, 1894| fejjel hallgatja Apponyi: Hej, mikor kerül már sor a neki
117 III, 1895| aztán kifogy minden.~- Hej, sokat érne most egy tarokk-kártya!~
118 III, 1895| mindenki õrá volt kíváncsi. Hej, csak jönne már valami jelenet.~
119 III, 1895| Lajos volt miniszterelnököt.~Hej - gondolta Ugron -, nagy
120 III, 1896| középkorban VIII. Henriknél. Hej, fõúr, vissza csak, vissza!~
121 III, 1896| tudják mire használni. (Hej, Zelenyák, ha most itt volna
|