Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| intencióiról«.~A szerkesztõ arcát elönti a lelkesedés tüze,
2 I, 1873| amint tánctól kigyulladt arcát legyezgeti, valami vaskos
3 I, 1873| mosolygó alak, miknek ragyogó arcát tündéri színûre világítják
4 I, 1874| csúfság ér, hogy tisztes öreg arcát újságba találjuk pingálni,
5 I, 1877| fénye bevilágítja elsárgult arcát, ez egyszer arra vetnek
6 I, 1877| egyik levelével takarta be arcát, az egész termetét künn
7 I, 1877| hanem a verejtéktől csurgó arcát a párnákba temeti.~Több
8 I, 1877| vetette hátra székében halvány arcát, melyrõl halálos izzadság
9 I, 1878| másnak.~Nagy tokájú sápadt arcát az öröm tüze világította
10 I, 1878| annyiszor mutatta nemes arcát megdicsőítve, halántékait
11 I, 1878| magát köznapinak az életben, arcát közönségesnek, termetét
12 I, 1878| munkában. Áldott mosolygó arcát, sőt alakját is eltakarja
13 I, 1878| Például Juliska, akinek szende arcát képünkön szemlélheti minden
14 I, 1878| napfény kikerüli az õ fonnyadt arcát... Ugyan mi lesz az elsõ
15 I, 1878| futhatja el mindnyájunk arcát, ha meg kell gondolnunk,
16 I, 1878| lepett sírjából; fönséges arcát harag borítja, s hatalmas
17 I, 1878| keresztül a színpadon, hogy arcát senki sem láthatta, s csak
18 I, 1879| ha nem is igaz. Szeretõje arcát látja a lány ott is, ahol
19 I, 1879| feszíti mellét, gond üli arcát, kegyeket osztogat jobbra-balra,
20 I, 1879| nép tükre, mindig a saját arcát láthatja meg benne, s úgy
21 I, 1879| mégiscsak a közvélemény arcát kell mutatnia.~Két hatalom
22 I, 1879| istenasszony bibircseit elfedendõ, arcát elburkolta a világ elõtt,
23 I, 1879| gondterhelten süllyeszté arcát a tenyerébe.~Egy olyan ellenség
24 I, 1879| fátyollal födi el szelíd arcát, mintha súgná: »ne láss
25 I, 1879| hogy az egész mûvelt világ arcát Szeged felé fordítá e nagy
26 I, 1880| szemfedõ, mely hideg, élettelen arcát takarja, takarjon el mindent,
27 I, 1880| hogy odafönn megszokják arcát a kormánykörök, odahaza
28 I, 1880| fölemelte bûbájos, fényes arcát, minden férfi ökle mozdult.~
29 I, 1880| közvélemény fölemelhesse fényes arcát -, akkor aztán valóban komikusak
30 I, 1880| viszi el magával emlékül arcát, mint a »szegedi jelleg«
31 I, 1880| csillogott a reggeli dér, s arcát is pirosra csipkedte a hideg.
32 I, 1880| fátyollal födi el szelíd arcát, mintha súgná: »Ne láss
33 I, 1880| hogy odafönn megszokják arcát a kormánykörök, odahaza
34 II, 1886| lépcsõn egy csinos nõcseléd arcát csipkedte meg:~- Gyula,
35 II, 1888| mellett állva. Az anyóka arcát ki nem vehettem, hanem a
36 II, 1892| termetét, s keskeny, izgékony arcát aranyos kosarába szedte
37 II, 1899| s hogy kedves, leányos arcát gazdag szõke fürtök díszítik,
38 II, 1903| karcsú derekát, szép halovány arcát mutogatták, egyre integettek
39 II, 1906| mintha látnám az öreg nemes arcát, amint egyetlen kellemetlen
40 II, 1919| fejérõl, kinek szelíd, nemes arcát oda képzeljük a zászlókra,
41 II, 1919| álmainkba szõttük gyönyörû arcát, finom alakját, a képekrõl,
42 II, 1881| leveleivel betakarja vala az õ arcát, mivel õ nem látja a többieket,
43 II, 1881| vonja be megint fonnyadó arcát s megacélozza elkényszeredett
44 II, 1882| is dicsekszik vele s rút arcát mosoly önti el, amikor felemlegeti,
45 II, 1882| kimerültség ott ül rajta s még az arcát is megdagasztotta, szemei
46 II, 1882| isten elfordította ekkor arcát, ráült egy fehér felhõre
47 II, 1882| azokat ünnepeljük, kiknek arcát ötven év óta harmatozzák
48 II, 1882| el nem húzná ünnepélyes arcát kerek e világért. Olyan
49 II, 1882| apróságok. Õ a »Sándor gyerek« arcát nézegette. Mert pajtása
50 II, 1882| ostorral. (Herman Ottó befödte arcát kezeivel, és elfutott: õ
51 II, 1883| ceruzájával, mire Pálnak arcát a mennyei derû önté el,
52 II, 1883| megméregetvén szemével arcát és hatalmas váll-lapockáit -,
53 II, 1883| örömragyogás festette meg arcát látásomra.~- Jó, hogy jössz.
54 II, 1883| az ország,~mert ennek az arcát kell, hogy mutassa.~A publikum
55 II, 1883| egy módosítványát.~Földes arcát mennyei öröm derûje öntötte
56 II, 1883| pír borítá el jól táplált arcát, mely egyébként a legkevésbé
57 II, 1883| ilyen tömött szakáll az arcát, apró, kékes szemeivel szelíden
58 II, 1883| szenvedély gyújtogatja, arcát is ez színezi.~A szelíd,
59 II, 1883| dagadtnak látszó, puffadt arcát, melyet a forróság sem pirosít
60 II, 1883| cirógatták a nagyapa vidám arcát, melyet mint valami koszorú
61 II, 1883| Azután a miniszterelnök arcát vizsgálták aggodalommal.
62 II, 1883| fiúcska volt, s megsimogatván arcát, mondá:~- Elkéstél, fiacskám!~
63 II, 1883| megcsiklandozzák Szilágyi Dezsõ arcát (Oh, égi fény mennyivel
64 II, 1883| vállait. Irányi kezeibe temeti arcát.~- Úgy olvasd, hogy a karzat
65 II, 1883| Göndöcs a fejét rázta, mialatt arcát pironkodva eltakarta a tenyereivel.~
66 II, 1883| Bánffy Béla elfordította arcát, majd felkelt, s kifelé
67 II, 1883| egészségtõl duzzadó kevély arcát (mert egész lénye vissza
68 II, 1884| hatalmas szakáll borítja arcát. Midõn elhagyja a kápolnát,
69 II, 1883| domború mellére, tejszín arcát lágyan árnyékolja be a hetyke
70 II, 1884| irodaigazgató, mert a kedves arcát olyan komolynak tudja idomítani,
71 II, 1884| nevetés szélesíté ki az elnök arcát, hogy alig bírta föltenni
72 II, 1884| gonoszul mutogatta vissza síri arcát.~Fejét könyökére nyugasztá,
73 II, 1885| Elõvette a zsebkendõjét s arcát megtörlé.~- Milyen bohó
74 II, 1885| Mindenki Sághy Gyulára nézett.~Arcát két tenyerébe temette, azt
75 II, 1885| Sághy képviselõ urat, mintha arcát tenyerébe rejtette volna,
76 II, 1885| ketrecébõl, s amint üde arcát a mosoly és a tetszés derûje
77 II, 1885| hévvel kelt ki, hogy az õ arcát is elborítá a veresség.~
78 II, 1885| Megismerte egynehánynak az arcát.~- Hiszen ez az az ülés -
79 II, 1885| meg sem mozdult, csak az arcát fordította valamivel kijjebb
80 II, 1885| vésõvel faragná ki nemes arcát, alakját a gyöngéd fiú.
81 II, 1885| Nyolcvan év hava fedi ráncos arcát. Egész a múlt század. Hosszú
82 II, 1885| elöntvén kedves, keleties arcát az élvezet derûje. Örök
83 III, 1886| elkezdte vele mosni a fiúcska arcát, hogy többet mutasson.~Hozzám
84 III, 1886| is csipkedte dévajul az arcát, vállát akárhányszor, kötögette
85 III, 1886| Mereven nézték az egymás arcát. Trécseltek az operáról,
86 III, 1886| tartott a karján, kinek pici arcát egészen megmarta kívül a
87 III, 1886| összecsukorította a száját, fölfújta az arcát és mesterileg utánozta a
88 III, 1886| idegesen megmozdult erre, arcát vérpirosság önté el. Ez
89 III, 1886| a másik pedig XIV. Lajos arcát mutatja híven, orrostul,
90 III, 1887| a nyolcadfél milliót.~S arcát, amíg beszélt, ájtatosan
91 III, 1887| s csapkodta fényes bronz arcát.~Egypár elkésett mulató
92 III, 1887| hamvától ragyogó bajusztalan arcát, midõn felállott Eötvös
93 III, 1888| melyek bõven keresztezték arcát, testét, szentek voltak
94 III, 1888| kalapban, mi szép, szomorú arcát (ilyet parancsolt a fiskális)
95 III, 1888| s örömragyogás önti el arcát. »Bravo«, suttogja önkéntelenül.~-
96 III, 1888| Mire B. István õnagysága arcát elfutotta a vörösség, s
97 III, 1888| Az öregúr szép tisztes arcát édes derültség öntötte el,
98 III, 1888| adója keseríti, Nopcsa Elek arcát mély fájdalom önti el haloványra.~-
99 III, 1889| Trányi kezeibe temette arcát.~Leírhatatlan jelenet volt
100 III, 1890| vörösre festé a jobboldaliak arcát:~- Undorító! - kiáltá egy-két
101 III, 1891| amint néztem vidám, széles arcát, gondtalan homlokát, ünnepiesen
102 III, 1891| jár a legpeckesebben, két arcát felfújva az aprók között.
103 III, 1891| adnám, ha megláthatnám az arcát. Valami fenséges nyugalom
104 III, 1891| át látjuk Apponyi merev arcát, amint üvegesedõ szemekkel
105 III, 1891| mindenki leveti a közönséges arcát s a tíz év elõttit veszi
106 III, 1891| Ház újra fölveszi modern arcát. Hullám, ha volt, fölborzolódik
107 III, 1892| kedélyes és pajzán volt. Arcát, mely olyan piros volt,
108 III, 1892| idegesen, nem fintorgatja az arcát senki gúnyosan, nem szövõdnek
109 III, 1892| dérrel-durral felpattanni készteté.~Arcát a felháborodás sápadtsága
110 III, 1893| régi pajtás, de azoknak az arcát is milyen furára pingálta
111 III, 1893| hideg, szinte vértelen arcát barna kerekbe nyírott szakáll
112 III, 1893| mivelhogy kikölcsönözte az arcát Titán Lacinak, szidta a
113 III, 1893| egyszerre csak megint elfutja arcát a mérgelõdés.~- Mégis rettenetes,
114 III, 1893| csapódó ajtó, vérbe borítva arcát.~A vita bezárása után Wekerle
115 III, 1894| Lerajzoljam õt magát, alakját, arcát, szelíd kék szemeit, lágy,
116 III, 1895| elkezdte vele dörzsölni az arcát. (Székely medicína a bágyadtság
117 III, 1895| vonás tette sovány, barázdás arcát még szomorúbbá.~- Óh, azokat
118 III, 1895| fiatalember volt. Hosszúkás arcát enyhe vonások tették rokonszenvessé,
119 III, 1895| az ajtó mögül. Az öregúr arcát elöntötte az öröm fénye,
120 III, 1896| játszik, kelet felé fordított arcát a tenyerébe temetve, tovább
121 III, 1896| esztendõbe. Hungária elfödte az arcát. Most már beszéljenek vagy
|