Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| kasszát« bezárja mikor »flusz« mosolyog tollmozgató kezében, elveszti
2 I, 1873| Magyarország tündérarca mosolyog felém. A jövõ Magyarországé.
3 I, 1873| õrzõ magyar baka nyájasan mosolyog eléd, amint tuhutumi ábrázatodról
4 I, 1875| szerencse« istenasszonya rád mosolyog.~De az időt, az elmúlt időt
5 I, 1875| járatban van. A tanácsos mosolyog.~- Jaj, barátom... rossz
6 I, 1875| haragszik, ha bosszantják, mosolyog, ha ellene szólnak, a fejével
7 I, 1877| nem tartozik, - arra nem mosolyog a múzsa.~Szegény Odry Lehel,
8 I, 1877| E pillanatban Thaisz úr mosolyog és ravaszul int szemöldökével...~
9 I, 1877| valami szelíd galamb csõrébõl mosolyog, - hanem egy angol államférfi
10 I, 1877| viszik... csak a magyar mosolyog, ha megrúgják is...~Fûnek,
11 I, 1878| majdnem az egész ország és mosolyog, valahányszor a nevét hallja.
12 I, 1878| minisztérium államtitkári székérõl mosolyog rá hol csalogatón biztatólag,
13 I, 1879| az ábránd borong és a nap mosolyog; az ezüst, az arany színeket
14 I, 1879| tavaszi nap pedig bölcsen mosolyog. Ha a természetben minden
15 I, 1879| jár, urambátyám?« Zsedényi mosolyog: »Hát mért ne járnék, mikor
16 I, 1879| van rakva és biztatólag mosolyog felénk a kormány kilenc
17 I, 1879| Kemény Zsigmond szerint ránk mosolyog az ételekrõl.~Ezzel egyébiránt
18 I, 1879| gondolatba.~Egy szép leány édesen mosolyog vizavíjára, s két bûbájos
19 I, 1879| büszkeséggel néz mindenki ha mosolyog, és megrendül a világ ha
20 I, 1880| kifeszítve mondá:~»Hiába mosolyog, kérem. Az öreg Rudolf nem
21 I, 1880| bajuszát és ravaszkásan mosolyog.~*~A szegedi királyi biztossághoz
22 I, 1880| obscura éjjelébe s alázatosan mosolyog, mert azt hiszi, hogy az
23 I, 1880| madárhoz hasonlatos arca, mosolyog és szeretetteljes szelídséggel
24 I, 1880| hívják, aki csak ebéd után mosolyog) és kézszorítással fogadja
25 I, 1880| bajuszát és ravaszkásan mosolyog.~*~A szegedi királyi biztossághoz
26 I, 1880| obscura éjjelébe s alázatosan mosolyog, mert azt hiszi, hogy az
27 I, 1880| isteneket, szánakozólag mosolyog a saját bálványai fölött,
28 II, 1915| köralakban kiterjeszti s még mosolyog is az ezernyi tömegre, s
29 II, 1915| ezernyi tömegre, s hogy mosolyog... ha azt valaki megírni
30 II, 1920| Ismerõsen szólít, még tán mosolyog is.~A várost keresem. De
31 II, 1881| mondjuk neki. Nem felel, csak mosolyog szomorúan és napról napra
32 II, 1881| természettõl, mely zavartalanul mosolyog tovább, mintha semmi sem
33 II, 1881| veszett el benne? A táj mosolyog körülte, s az õ szíve sír
34 II, 1882| ahol az a biztató ajánlat mosolyog rá a ruhakereskedésen, hogy: »
35 II, 1882| mindig ott nevet, ott mosolyog, ott tündöklik az a bûbájos
36 II, 1882| öreg asszonyok kosaraiban mosolyog reánk szép kék szemeivel
37 II, 1882| meg fogom keresni õt... Ön mosolyog... ön nem hisz... pedig
38 II, 1882| bársonyszékben s kedélyesen mosolyog, hogy nem az õ, hanem az
39 II, 1882| lehetetlenség.~Maga a báró mosolyog ilyenkor s váltig azt állítja,
40 II, 1882| honnan pompa és kényelem mosolyog ránk, fáradt »vidéki« utasokra.~...
41 II, 1882| Dehogy... hanem csak az Ilka mosolyog a karzaton... Jaj, vagy
42 II, 1883| utólagosan elmereng, s édesen mosolyog egy-egy emléken éldelegve.
43 II, 1883| mágnás fölött, édeskésen mosolyog, amint az egypár oldalvágást
44 II, 1883| örökös vőfély«. Minden mosolyog, örül, mindenen rajta van
45 II, 1883| csak a földrengés imponál. Mosolyog, s udvarias, mint mindég,
46 II, 1883| mondó kérdés, a közönség még mosolyog is rajta, hogy miképp lehet
47 II, 1883| ennek õ olyan édesdeden mosolyog, mintha mennyei hurik vakarnák
48 II, 1883| az igazi tutaj. Matej még mosolyog is, mikor meglátja, mintha
49 II, 1883| semmit!~Eötvös ironikusan mosolyog ilyenkor. Ezt a mosolyát
50 II, 1883| védõkön, olyan édesdeden mosolyog, mintha paradicsomi hurik
51 II, 1883| miatt, s mindössze csak mosolyog fölötte.~Nyíregyháza, aug.
52 II, 1883| enyhítõ körülmény. A bíró mosolyog, azután félre inti Füzesséry
53 II, 1883| völgybe le,~Zengedez a madár, mosolyog a tarka~Virágok serege.~
54 II, 1883| napfényben nyolc ezüst szemével mosolyog, szinte kedve volna sírva
55 II, 1883| kivilágosodik a Fortuna, s édesdeden mosolyog az egész terem. Szinte csetten
56 II, 1883| nevet. Még az õsz Orczy is mosolyog, pedig õróla nem lehetett
57 II, 1883| vezérrel. Herman Ottó gúnyosan mosolyog, Szederkényi gyöngéden megveregeti
58 II, 1884| szívekbõl a falvakon.~Mert ha mosolyog a nap ilyenkor és nevet,
59 II, 1884| esténkint hozza a postás, rám mosolyog, mint várva várt rokon.~
60 II, 1884| kitalál.~APÁK ÉS FIAIK~Édesen mosolyog az ember, ha az asszonyi
61 II, 1884| bácsival az utcán.~Messzirõl mosolyog édeskés kortesi ábrázata,
62 II, 1883| csodát. A nagy magyar édesen mosolyog, és ügyetlenül hajlíthatja
63 II, 1883| a tükör elõtt, s magára mosolyog:~- Ravasz kópé vagy, Tóni.~
64 II, 1883| székek piros szövete rájok mosolyog még egyszer, meglehet utoljára.
65 II, 1884| lerajzolva, amint századokra mosolyog elõre és vissza. Igen, visszafelé
66 II, 1884| A jámbor Kálnoky is itt mosolyog. Kállay otthonosan lengeti
67 II, 1884| napfény, mely ma is csak úgy mosolyog, mint bármely más napon,
68 II, 1884| folyosó vastag üvegén, ott mosolyog a két szeretetre méltó öreg
69 II, 1884| jegyezget, Bedekovics csendesen mosolyog. Neki mindég jó nyájas képet
70 II, 1885| következik. Faluhoz közelednek. Mosolyog a kocsma messzirõl.~- Nem
71 II, 1885| becsületes, ártatlan lélek mosolyog ránk e lapokról. Megszeretjük
72 II, 1885| imádság. Akár sír, akár mosolyog, vagy duzzog, mindenféleképpen
73 II, 1885| meg szó nélkül.~- Hiába mosolyog az elõadó úr - mondá.~-
74 II, 1885| mondá.~- Hiszen, kérem, nem mosolyog - sietett megjegyezni Péchy
75 II, 1885| Dárday Sándor kedvesen mosolyog, s úgy néz ki, mint egy
76 II, 1885| miniszterelnök fanyarul mosolyog ezen az ötleten. Neki jó
77 III, 1886| hallgat és titokzatosan mosolyog. Tehát úgy van.~Veszter
78 III, 1886| rakásra (a kormánypárt jót mosolyog ehhez a »házi mulatság«-
79 III, 1886| jobban; ha haragszik, vagy ha mosolyog? A mamelukok nem gondolkoztak
80 III, 1886| napi úton, csak felülrõl mosolyog be szûk nyíláson a bajor
81 III, 1887| viszonzásul az emberekre mosolyog. Hehehe, pajkos sugarak,
82 III, 1887| színteréhez.~Móricz Pál kedélyesen mosolyog: No, csak örüljetek jóemberek
83 III, 1887| a nap aranyos sugarakban mosolyog. Az égbolt tiszta, felhõtlen.~-
84 III, 1888| elõtti csemege-piramisról mosolyog le. Hegedüs Sándor, amilyen
85 III, 1888| még most valószínûleg azon mosolyog, hogy milyen nagy élvezet
86 III, 1888| kardinálisé.)~Csak a napfény mosolyog be derülten (annyi hónap
87 III, 1889| egyébkor, ott a csengettyû, ott mosolyog az ország címere a háta
88 III, 1889| félbeszakított szónok is mosolyog, kiben pedig még ott forr
89 III, 1889| és aggályoskodók. A párt mosolyog. Ucsu kacag. A miniszterek
90 III, 1890| ég alatt derült napsugár mosolyog - a frisseség harmatja reszket
91 III, 1890| Rettenetes az, mikor a hóhér mosolyog.~Micsoda dolgok lehetnek
92 III, 1890| megrázza a fejét, nyájasan mosolyog vastag szemöldei alatt,
93 III, 1891| kávéházban a tea rózsaszín habja mosolyog ránk s a szivarunk füstje
94 III, 1891| Szilágyi teszi magát, hogy mosolyog. Pedig talán az ellenzék
95 III, 1891| Pedig talán az ellenzék mosolyog és Szilágyi haragszik.~De
96 III, 1891| Vay Miklós báró, jólelkûen mosolyog e szabályellenes szónoklaton
97 III, 1891| Vay Miklós báró most is mosolyog az õ öreguras bonhómiájával
98 III, 1891| nagy üvegfedelen. Az ország mosolyog, az ország szemei pajzánul
99 III, 1891| oduiból. De az a plusz csak mosolyog ezeken a hullámokon, viharokon.~
100 III, 1892| Miklósné, Csáky Krisztina mosolyog Rákóczira. A szép, buja
101 III, 1892| beszéd alatt, amint gúnyosan mosolyog, ásít vagy figyel, ha helyeslõleg
102 III, 1892| rázza, s még gúnyosabban mosolyog.~- Pedig saját nevével ellátott
103 III, 1892| bírnak, neki semmiségek: mosolyogva halad át rajtuk, mint
104 III, 1892| napirendre térést. Polónyi mosolyog. Eötvös megelégedetten dörzsöli
105 III, 1892| ajtót. Most öt esztendõ mosolyog eléje. Ámbár a szélsõbalon
106 III, 1892| nevezett el valaki, csak mosolyog a vásott incselkedésre.
107 III, 1892| Mehet haza!«. Az elnök mosolyog a trónuson. A jobboldal
108 III, 1892| nem tart ülést.~Szilágyi mosolyog... Csitt, csatt... (a fotografus
109 III, 1892| csillan meg szemeiben. A Ház mosolyog klerikális perpatvarán,
110 III, 1892| állandóan mosolygott. Ha õ mosolyog akkor bizonyára ugrásra
111 III, 1892| aranyból volna. Krajtsik mosolyog, érzi, hogy becses. »Hiszen
112 III, 1893| Coriolán, állj meg, Róma csak mosolyog feletted!~Eleinte azt hitték
113 III, 1893| amire az ember rejtélyesen mosolyog), a klubban óvják a léghuzamtól,
114 III, 1893| naponkint, Wekerle lát is, mosolyog is rám, de csak egy szóval
115 III, 1894| arcán az ifjúság virul, mosolyog ide-oda, mosolyog Schlauchra,
116 III, 1894| virul, mosolyog ide-oda, mosolyog Schlauchra, Vaszaryra, mosolyog
117 III, 1894| mosolyog Schlauchra, Vaszaryra, mosolyog Zichy Nándorra és mosolyog
118 III, 1894| mosolyog Zichy Nándorra és mosolyog még Árpádra is, aki ott
119 III, 1894| padon. Wekerle édesdeden mosolyog, mintha valami névnapi köszöntõt
120 III, 1895| szelíd, türelmes, sokat mosolyog, de keveset mond, s amit
121 III, 1895| finánciái). Bánffy ravaszkásan mosolyog a miniszterelnöki székben.
122 III, 1895| szelíd, türelmes, sokat mosolyog, de keveset mond, s amit
123 III, 1815| jóakaratot. A fõispán belülrõl mosolyog. Õ már tudja, hogy a jelölt
124 III, 1896| Az egész ellenzék befelé, mosolyog - a kormánypárt igyekszik
125 III, 1896| föllépésem. Soha többé. - Mosolyog ezekre egy szögletbõl Jeszenszky
126 III, 1896| Tisza ül, mellette Bánffy mosolyog, jele, hogy ma ideges és
127 III, 1896| Ha kedvetlen, akkor nem mosolyog, ha nem tetszik neki egy
128 III, 1896| rosszak nem merik.~Minden mosolyog. A közvélemény szundikál
129 III, 1896| öltözködõ kecses nõi alak mosolyog. Egy-egy köztük lehunyja
130 III, 1896| felelne, fog a beszédjébe. Mosolyog, ahogy beszél, pedig a sok
131 III, 1896| Dezsõ már ismét nyugodt, mosolyog. Valami utánozhatatlan közömbösséggel,
132 III, 1896| Nagyon divatos primadonna mosolyog ki belõle a karzatról.)~
|