Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1869| spanyolnál naiv, mint a gyermek mosolya, az olaszoknál szúró,
2 I, 1870| jelenség az, hogy a pajkos gyermek a nagyapa pattogó veszekedõ
3 I, 1870| úgy kiálthass fel, mint a gyermek Nagy Sándor, szomorú, elborult
4 I, 1873| fog meghalni az idétlen gyermek. Hadd mulasson szegényke!~
5 I, 1873| felajánlja viszonzásul a »Gyermek lap«-ot, természetesen,
6 I, 1873| nem tisztelik a gyászoló gyermek fájdalmát, bocsásson meg
7 I, 1873| aminõvel hitték, hogy a gyermek fájdalmát nevelni lehet
8 I, 1873| mert mikor megismertem, még gyermek volt, de azért már bele
9 I, 1875| gyermeket, mégis ugyanaz a gyermek az, - az adó csak adó, ha
10 I, 1875| róla, hogy én tízesztendõs gyermek arccal be mertem lépni abba
11 I, 1875| múzsa azt felelte: »jól van, gyermek: megmutatom az utat; Komáromtól
12 I, 1877| Nanette egy igen kedves szõke gyermek a szomszédos Bourgoin faluból,
13 I, 1877| szólunk. A szerencsétlen gyermek a »Magyar Korona« címû katolikus
14 I, 1877| leányzója, gyönyörû szõke gyermek és - jó parthie.~A mamácskája
15 I, 1877| kapkodó, mint egy kiskorú gyermek.~Nem a méltóságos urakat
16 I, 1878| abban, mint a [ma] született gyermek.~Hogy pedig, ha már nem
17 I, 1878| megharagszik gyermekére, gyermek duzzog szülője ellen a hála
18 I, 1878| folyadékban, melybe a siránkozó gyermek könnyei is bevegyülnek.~
19 I, 1878| mosolyával. Naiv, akár egy gyermek.~S ez a mosoly a tükör,
20 I, 1878| Csúz Ferenc, hat neveletlen gyermek atyja. Már az óvári palócban
21 I, 1878| Montez csintalan, rossz gyermek. Negyvennyolc óra alatt
22 I, 1879| ünnepe. Az emberi kedély gyermek módra üdvözli a természet
23 I, 1879| ruháztatja magát, mint a gyermek, vagy a tehetetlen aggastyán.
24 I, 1879| romja közé temette, s a gyermek ottmaradt harminc óráig
25 I, 1879| egy ismeretlen csecsemõ gyermek, Berta Mihály, egy ismeretlen
26 I, 1879| mindig jó bíró: egyébkor gyermek.~De a gyermek is mindig
27 I, 1879| egyébkor gyermek.~De a gyermek is mindig eltalálja azt,
28 I, 1879| is, mikor már az elméje gyermek, és csak képzelete nagy.
29 I, 1879| közelemben ülõ mondá:~»Szegény gyermek!«~Megfordultam s jól megnéztem
30 I, 1879| bársonyszékben, s mint a gyermek haszontalan játékszerrel,
31 I, 1879| ruhás asszony ült, egy holt gyermek feküdt nemrég kiterítve
32 I, 1879| Montez csintalan, rossz gyermek. Negyvennyolc óra alatt
33 I, 1879| a vidám gondtalanság, a gyermek nem érzi az idõk mostohaságát,
34 I, 1880| visszás állapot az, midõn a gyermek tanárjában a jót, a tökélyt,
35 I, 1880| Bodrogi Károly aratta, ki a gyermek szerepben bámulatos ügyességet
36 I, 1880| lettem volna jóformán még gyermek.~De hadd beszéljem el sorban
37 I, 1880| lépés visszafelé, s õ még gyermek; egy lépés elõre, s õ már -
38 I, 1880| nõ nem siratja férjét, gyermek nem bánja anyját.~Amint
39 I, 1880| félénken engedünk, mint a gyermek, zászlónkat letépik, mint
40 I, 1880| az apja a magáét.~Boldog gyermek, akit talán a múzsa csókolt
41 I, 1880| harmad- vagy negyedéve, szopós gyermek korában a Hamlet királyfi
42 I, 1880| vesz egy gyermeket, s két gyermek most már férj és felség,
43 II, 1902| vissza, aztán ránézett a gyermek sajátos ösztönével és félelmével,
44 II, 1903| himlõk mutatkoztak, a királyi gyermek önkívületben feküdt forró
45 II, 1903| környezetének tett szemrehányást a gyermek, hogy az õ mamáját talán
46 II, 1909| HOGY LETTEM ÉN NÉGY GYERMEK APJA?~- Levél egy színésznõhöz. -~
47 II, 1909| arról, hogy lettem én négy gyermek apja?~Hát én bizony a Blaháné
48 II, 1881| képviselõháznak.~A kis Tivadar boldog gyermek... mert akinek olyan papája
49 II, 1881| Mikor Trefort valaha pici gyermek volt, egyszer azt kérdezte
50 II, 1881| csak az imént volt egészen gyermek! Még csak az imént láttuk
51 II, 1881| nyilatkozik a lókultusz.~A gyermek, alighogy fölcseperedik,
52 II, 1881| amint a csikó növekszik a gyermek szeme elõtt, amelyiken a
53 II, 1881| tavasz, jöjj, - kis madárka,~Gyermek, ember, ifjú, lányka,~Fű,
54 II, 1881| boldogan mosolygott, mint egy gyermek, akinek sikerült az ingerkedése.~
55 II, 1882| mire elszomorodva, mint egy gyermek, kelletlenül jött velünk,
56 II, 1882| megszületett s még most is gyermek, még most is gyámság alatt
57 II, 1882| A Gizi baba nagyon okos gyermek volt és nagyon komoly. Úgy
58 II, 1882| megkorholt a hat-hét éves gyermek, igen talpraesetten, ha
59 II, 1882| vet magára:~- Boldogtalan gyermek! Ez a legyezõvel »diskurál«
60 II, 1882| látta a bûntényt, egy másik gyermek, a sakter gyermeke.~Ez elmesélte,
61 II, 1882| történt, azt nem tudja a gyermek. Hanem arra meg már tanúk
62 II, 1882| gyûlöletében növekedett fel, mint gyermek. A jó szív olyan, mint a
63 II, 1882| hogy az »igazságügy árva gyermek«, akinek Pauler a mostohaatyja.~-
64 II, 1883| gyönyörködik benne, mint egy gyermek, ha már kitanulta a szokásait,
65 II, 1883| Mária, mennyi fel nem nõtt gyermek köztük! A felét sem ismeri.
66 II, 1883| hangon tartva. Pedig az öreg gyermek tévedésének beösmerése nem
67 II, 1883| a Móric szembesítése.~A gyermek megjelenik, és szemükbe
68 II, 1883| látnák.~Ha csak azt, hogy egy gyermek megtagadja szülõjét.~És
69 II, 1883| van, csak ott lehet ilyen gyermek«.~S hogy ez így összejött
70 II, 1883| mert a vád egészen árva gyermek, ha õ nem fogná néha pártját -
71 II, 1883| még egy végsõ ostromra a gyermek szíve ellen.~ ~[TÁVIRAT]~
72 II, 1883| Elkéstél, fiacskám!~A gyermek örömtõl tündöklõ szemei
73 II, 1883| férjéhez, férj a nejéhez, gyermek a szülõjéhez. Mindenkinek
74 II, 1883| görbíti, s mint egy pajkoskodó gyermek, alamuszi szendeséggel nézi
75 II, 1884| lehetni.~Hallatlan ez. Hogy a gyermek az iskolába vágyik. Hiszen
76 II, 1884| bizonyos hónapban minden gyermek foggal született.~- Félek -
77 II, 1885| alattvalóinak.~A fenséges gyermek vonzalma az irodalom iránt
78 II, 1885| halálakor ezekbõl csak négy gyermek élt, Mária, Júlianna és
79 II, 1885| együgyűképpen~Hogy azt a gyermek is megértheti szépen.~(Deiszen
80 II, 1885| leckézõnek melyik az anyja. A gyermek izgatottsága átragad az
81 II, 1885| esetre, ha a születendõ gyermek fiú lenne.~Midõn az esemény
82 II, 1885| rohant W. komája házába.~A gyermek éppen a dajkája karján aludt,
83 III, 1886| hogy nem vagyok egyéb, mint gyermek... aki egy vigyázatlan szót
84 III, 1886| hazáért~Csatatéren!»~Nálunk a gyermek lelkének kimûvelésére, elsõ
85 III, 1886| izgalmat keltõ esemény ez a gyermek világban! Hát még a többi!
86 III, 1886| húzódott meg egy oszlopnál, a gyermek vidáman gagyogott és a kezeit
87 III, 1886| a rendõr, az eltaposott gyermek esetét. Mindenki szörnyülközik.
88 III, 1887| áll ki, a legleleményesebb gyermekjátékokkal. Azért nevezem
89 III, 1887| azt majd meghallja a nagy gyermek. Mi kiáltottunk. És a fiak
90 III, 1887| Itt van egy fiatal leány: gyermek még. Ez meghallja, midõn
91 III, 1887| kis golyhócska, dal az.~A gyermek a fejét rázza:~- Hogy lehetne
92 III, 1887| keresik... keresik...~A gyermek közbevágott:~- Aha, tudom
93 III, 1887| a nagy csendbõl, midõn a gyermek is elaludt, vélte érezni,
94 III, 1887| egész háznép összeszalad. A gyermek odavan.~Az úr emlékezik,
95 III, 1887| elsõ panasz. Egy eleven gyermek ellopása.~A rendõrségi tiszt
96 III, 1888| novellákat és verseket, mint egy gyermek, aki a mesehallgatás gyönyöreinek
97 III, 1888| pozsgás, mint minden svéd gyermek; a többi: Oszkár herceg
98 III, 1888| raj pufók és sápadt képû gyermek heverész a lépcsõfokokon,
99 III, 1888| azért hagyták meg életben gyermekkorában az oláhok, hogy
100 III, 1888| meglehet, mindössze egy gyermek van.~- Mondjuk, a századik,
101 III, 1890| harcmodor«. Igaz, hogy ezzel a gyermek életét is kiolthatjátok,
102 III, 1890| pallossal:~- Hadd vesszen a gyermek is, csak Tisza ne maradjon!~
103 III, 1890| Hadd menjek én el, csak a gyermek megmaradjon!~És a szabadelvû
104 III, 1891| szeretem õket valamennyit, mint gyermek apró katonáit, lovait, szekereit,
105 III, 1891| némán nézte a civakodást a gyermek felett. (Hogy volt hozzá
106 III, 1892| még megvan a dunyhája.~A gyermek elhaló hangon nyöszörgi:~-
107 III, 1892| oly õszinte volt, mint egy gyermek.~Elõadását a közvetlenség
108 III, 1893| bölcsességfoga ki nem nõ soha! Egy gyermek, nincs emlékezõtehetsége
109 III, 1893| hangját: »Tizenkét tarokk, a gyermek utoljára«.~Bosszantott a
110 III, 1894| úgy kacagott, mint egy gyermek.~- No, ez ugyan bolond állapot,
111 III, 1894| jelen volt, zokogott, mint a gyermek, és csak egyre azt hajtotta:~-
112 III, 1894| mézes napok. A párt, mint a gyermek, megszokta, hogy a »szülei«
113 III, 1894| veszedelembe, de nem bír a gyermek bátorságával, szembe kellemetlent
114 III, 1895| zsenialitás hozzáférne a gyermek eszéhez, nincs újítási szellem
115 III, 1895| mintha egy oroszlán és egy gyermek vére volna benne összekeverve,
116 III, 1896| legalább dadogó, megkötött kezû gyermek, tehát az újságírók növekedtek
117 III, 1896| institúció pedig éppen csak gyermek. - És mégis, nem minden
118 III, 1896| hajnalodását? Hogy a rossz nevelésû gyermek módjára az asztalon keresztül
119 III, 1896| figyeljetek, mert íme itt van az a gyermek, aki nem tud megszületni.~...
|