Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1873|             szeretõmet, amiért ásított elõttem és jobb szemmel nézte az
  2    I,  1874|              képeslap szerkesztõje áll elõttem, kinek Csalomjai fotografiáját
  3    I,  1874|               hanem aztán világos lett elõttem, midõn hazaérvén kezembe
  4    I,  1875|            hogy ezen polgári szerzõdés elõttem kötessék; annak egyházi
  5    I,  1877|                a komornyik, mint ahogy elõttem egyetlen esemény sincsen,
  6    I,  1878|          Mondhat miattam Kock akármit, elõttem az a legszebb stílus, amelyet
  7    I,  1878|             írni; sokan tették ezt már elõttem teljes sikerrel, s különben
  8    I,  1878|          Nagyon természetesnek látszik elõttem, hogy nem azon síriratokról
  9    I,  1878|            képzelünk.~Sohasem tûnt fel elõttem komikusabbnak semmi, mint
 10    I,  1878|              édelegve benne, felfedett elõttem egy-egy bizalmas percében,
 11    I,  1878|             bohóságokban. S ekkor volt elõttem a legtiszteletreméltóbb
 12    I,  1878|            néhány héttel sokat beszélt elõttem egy, a kisvárosi polgári
 13    I,  1879|            háromszor. Azután megállott elõttem.~- Igazán nem tudja ön a
 14    I,  1879|        díszítve.~Most már világos lett elõttem, hogy ennyi királynõnek
 15    I,  1879|              volt olyan bizalmas, mint elõttem; kitárta sokszor szívének
 16    I,  1879|           szegedi közvélemény képe áll elõttem, s hogy annak nyilvánulásait
 17    I,  1879|            utasítás olyannak tûnik föl elõttem, amelynek éle egyenesen
 18    I,  1879|     fáradhatatlan.~Élénken festette le elõttem az általános korrupciót.
 19    I,  1879|         szellemdús dolgot mond, az már elõttem figyelemre méltó ember«.~
 20    I,  1879|           figyelemre méltó ember«.~No, elõttem is. E. úr, igaz még eddig
 21    I,  1879|                rekonstrukcióját... por elõttem, por utánam. A por miatt
 22    I,  1879|              meg neki.~Úgy tûnik õ fel elõttem, mint az orvos, ki mérges,
 23    I,  1880|               nyáron néha esténkint az elõttem kegyeletben tartott õs Durbincs
 24    I,  1880|               egyenkint.~Végigvonulnak elõttem emlékezetemben; látom méltóságos
 25    I,  1880|               és jó barátaitól kaptam. Elõttem feküdtek a néma betûk, a
 26    I,  1880|               Egyszerre szétfoszlottak elõttem Dobó nibelungi harcai Wagner
 27    I,  1880|           bebizonyít valamit, olyan az elõttem, mint aki kunsztokat mutogat
 28    I,  1880|       lejtõjére hág.~Az a benyomás áll elõttem a jövõbõl, amit egy nagy
 29    I,  1880|        fölvésni, már pedig legalább és elõttem éppen olyan érdem az, ha
 30    I,  1880|          Egyszer panaszkodva említette elõttem.~- Azt a napidíjt vetik
 31    I,  1880|              az alábbi (108 lap), mely elõttem különösen is becsesebb,
 32    I,  1880|               mögöttem, mely eltakarja elõttem a derült eget, - ha ugyan
 33    I,  1880|                   Hát azt elhallgatják elõttem, hogy én milyen nagy korhely
 34    I,  1880|           kedvenceim lenni.~Elmosódnak elõttem az arcok, a vonások, de
 35    I,  1880|            csak az a darabka föld volt elõttem érdekes, amit egy-egy kedvencem
 36    I,  1880|              egyenkint.~Végig vonulnak elõttem emlékezetemben; látom méltóságos
 37    I,  1880|    megszeretett valakit.~Úgy tûnik föl elõttem, hogy egy hasonlattal éljek,
 38   II,  1887|             eljárására, nem ismeretlen elõttem, hogy Szegeden e bizottmány
 39   II,  1888|              Csajághy Adolf beszélt el elõttem, ki nemrég jött meg Amerikából,
 40   II,  1888|            egészen ismerõsnek látszott elõttem.~„Én istenem, honnan ösmerem
 41   II,  1891|            Széchen Antal), gyanús volt elõttem, mert sokat járkált a »császár«-
 42   II,  1896|              jól illett a szemüveg.~Az elõttem való padban két fõúri roué
 43   II,  1900|           hírlapíró ekként rajzolta le elõttem. Roppant nehéz a »kis prágai
 44   II,  1911|               stílusa szerint - út áll elõttem, lehámozom lelkemrõl a kérget,
 45   II,  1913|              vagyok, nagyban dicsérték elõttem - de biz az még fia sem
 46   II,  1920|           valakinek.~Sötéten hömpölyög elõttem ez a kép s nem bírok többé
 47   II,  1881|              minél elõbb!«~Gyanús volt elõttem a sürgöny, mint ahogy gyanús
 48   II,  1881|               Gyula olyannak tûnik fel elõttem, mintha Tisza Kálmánnak
 49   II,  1882|          nagyon hitványaknak látszanak elõttem a férfiak.~A Sugárút a legcsodálatosabb
 50   II,  1882|                de a Kisfaludy Társaság elõttem járt, s mind felsorolta
 51   II,  1882|               vergõdik. - Uraim, azóta elõttem van e galambõsz aggastyán
 52   II,  1882|               tartottam bevonulásomat. Elõttem lovagolt a hét magyar vezér
 53   II,  1882|               beláthatatlan misztérium elõttem a börze. Titkait nem ismerem,
 54   II,  1883|             beszéd elején mondván:~»Az elõttem szólott képviselõ beszédjének
 55   II,  1883|                 át olvasom, azóta lett elõttem a Ház nem »tisztelt«, de
 56   II,  1883|            Jánosok« egész sora kavarog elõttem.~Ön tönkre tette az illúzióimat.
 57   II,  1883|          nyúlnának.~Ezért, legalább én elõttem, a legjellemzõbb az írónál,
 58   II,  1883|           ugyanannál az asztalnál írta elõttem fekvõ verskötetét, amely
 59   II,  1883|               harmadik kötete van most elõttem kinyitva.~Endrényi Lajosnál
 60   II,  1884|                Egyszer összeszámította elõttem, több mint kétszáz pertu
 61   II,  1884|         tömöttebb éljenzés.~Mire - köd elõttem, köd utánam - egyszerre
 62   II,  1884|       évfolyamból, melyik volt. Rémlik elõttem, hol állott egy »a«, hol
 63   II,  1884|         Egyszóval szidják mindenért.~- Elõttem nem nagy ember - recsegtette
 64   II,  1884|           Szinte nevetségesnek látszik elõttem az imitt-amott felhangzó
 65   II,  1883|               így kezdte beszédét:~»Az elõttem szóló beszélt a politikáról
 66   II,  1883|               bútor. Õt úgy jellemezte elõttem egyik barátja, hogy õ valóságos
 67   II,  1884|                egy nemével panaszlá el elõttem egy alkalommal:~- Képzelje
 68   II,  1884|            báró erõsen szunnyadozik az elõttem levõ padban. Jegyzõ a nevét
 69   II,  1885|               de már ezzel sokat veszt elõttem... A diák fiamat tavaly
 70   II,  1885|         köpenyében hallgatagon lépdelt elõttem. Barna arca kifejezésteljes
 71   II,  1885|               nem gyõzte õket dicsérni elõttem.~- No, ugye mennyit tudnak
 72   II,  1885|      zavarosabb.~Úgy veszik ki magukat elõttem a szónokok, mint éjféltájban
 73   II,  1885|          zsidó-házasságról volt szó. S elõttem állt ugyanaz a kép, ami
 74   II,  1885|              és érdekes alak suhant el elõttem.~Habozva tûnõdtem: ne-e
 75   II,  1885|               s felsóhajtana:~»Itt még elõttem ember nem járt!«~(Bizony
 76   II,  1885|            kezdi, hogy mit mondott »az elõttem szóló«. Általában ez most
 77   II,  1885|             parlamentre.~Sikk lett az »elõttem szóló«-val foglalkozni.
 78   II,  1885|        toldalékkal hozzá ragasztja »az elõttem szóló«-hoz, mint ahogy a
 79  III,  1886|                az sem ismeretlen dolog elõttem, hogy a régi és a mostani
 80  III,  1886|       csodálatosabb, rejtélyesebb lett elõttem a dolog. Közel húzódtam
 81  III,  1886|        Beniczky Ferenc a homályos alak elõttem, nem bírom magamnak megmagyarázni,
 82  III,  1886|              most már tisztában állott elõttem Beniczky Ferenc és a tegnapelõtti
 83  III,  1886|     tekintetben mindig nevetséges volt elõttem; azok atipikus alakok a
 84  III,  1886|                én.~- Akkor érthetetlen elõttem.~- A nemzet visszatéríti
 85  III,  1886|               remény-csillám ragyogott elõttem a másnapi ebéd. Mert éhes
 86  III,  1887|              Csak a minap panaszkodott elõttem is egy miniszterünk, hogy
 87  III,  1887|             ménkõ testes könyv fekszik elõttem 500 nagy negyedrét lap,
 88  III,  1888|          esztendeje, azon panaszkodott elõttem Árkayné õnagysága, hogy
 89  III,  1888|            fagy.~Olyan elevenen állott elõttem az álombeli kép, hogy szinte
 90  III,  1888|           Szegedy ijedten.~- Hát igen. Elõttem kiöntötte a szívét; a katonafiát
 91  III,  1889|              szóbokrétát nyújt át (»az elõttem hangzott ékessé~gekkel gazdag
 92  III,  1890|                meg, hogy amikor ön itt elõttem áll, csak akkor feleljen,
 93  III,  1890|               Ebbõl aztán világos lett elõttem minden, amit megírtál. Hiszen
 94  III,  1891|              közt, egyszer csak megáll elõttem Kõrösi Sándor t. képviselõtársam,
 95  III,  1891|                vagyok, tudvalevõ dolog elõttem, hogy a magyar embernek
 96  III,  1891|      valósággal gyûlöletesnek tûnt föl elõttem. S még mindig csak e két
 97  III,  1891|               Még most is elevenen áll elõttem cselszövõ arcával a szélsõbali
 98  III,  1892|             hanem a nagy orrát. Hát én elõttem megfogható, ha valaki nem
 99  III,  1892|           mihez nyúljak?~Nem derengett elõttem e rettenetes homályban egyéb
100  III,  1892|              Engedelmet kérek, hogy az elõttem szólott t. képviselõ úr
101  III,  1893|           kötet költeményt, amely most elõttem hever. 74 Mert egy hóhérnak
102  III,  1893|              nem is Tisza Kálmán az én elõttem többé, hanem Kohn Móric!~
103  III,  1893|                egyszer akkorát hajlott elõttem, mint azelõtt, Podmaniczky
104  III,  1894|              Egy feketeruhás úr állott elõttem, akit soha életemben nem
105  III,  1894|           mindenki tapsol.~Értelmetlen elõttem ez az animozitás s attól
106  III,  1895|              évet éltem, de úgy rémlik elõttem, mintha kétszer éltem volna.
107  III,  1895|              már teljesen világos volt elõttem, hogy nem én vagyok itt
108  III,  1895|            immár becsesebbnek látszott elõttem egy órai alvás egy ötéves
109  III,  1895|               A hangja ismeretlen volt elõttem. Ezt a nyalka, vékony hangot
110  III,  1895|         mókusok. De mért kell éppen én elõttem megállapítani ezen kétségbevonhatatlan
111  III,  1895|          eszményének kicsinyítõjére:~- Elõttem ne beszélj ily badarságokat,
112  III,  1895|              lapnyi kötet terpeszkedik elõttem. Nem idegen dolgok ezek
113  III,  1895|                én múltamból is elvonul elõttem egy jókora darab. Én is
114  III,  1895| csodálkozásomat, amint õt is ott látom elõttem ülni egyik jól öltözött
115  III,  1815|       képviselõjelöltek nevei rajzanak elõttem a betûk halmazában. (Úgy
116  III,  1815|            Igen, igen, most már dereng elõttem.~- Hát az Isten áldjon meg.
117  III,  1896|              tehát e percben, midõn az elõttem álló serleget, mint a sajtószabadság
118  III,  1896|         vékonyka fénysugár csillan meg elõttem, mint egy szentjános-bogárka:
119  III,  1896|                különösen homályos volt elõttem.~Anyám, hála Istennek sárga