Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| És a fürge patikárius hogyne tudná?~Bezzeg a fõvárosi
2 I, 1877| még a kényszerkölcsönre?~- Hogyne - mondja Széll sóhajtva. -
3 I, 1877| Persze, hogy tisztelik. Hogyne tisztelnék!~Megválasztják
4 I, 1878| valami jó terve hozzá?~- Hát hogyne lenne! Szerződteti Soldosnét,
5 I, 1878| lakodalmat. Kati hiszi szentül. Hogyne; hiszen már tizenkét év
6 I, 1878| Jaj, hallom bizony... Hogyne hallanám. Mikor állnak ezek
7 I, 1880| rohamok vannak rajta.~- Hát hogyne bírnék tanút fölhozni.~-
8 I, 1880| ami ott róla írva van?~- Hogyne mondta volna - jegyzem meg
9 I, 1880| világon, ennek a lépésnek hogyne volna foganatja. A mi jó
10 I, 1880| rohamok vannak rajta.~- Hát hogyne bírnék tanút fölhozni?~-
11 II, 1881| valami baja van.~- Hát, hogyne volna! Az a bajod, hogy
12 II, 1881| doboghatsz a lábaddal!~- Már hogyne doboghatnék?... Vagy úgy!
13 II, 1881| gyanús és rossz emberek?~- Hogyne.~- Honnan tudja?~- Hát hogyne
14 II, 1881| Hogyne.~- Honnan tudja?~- Hát hogyne tudnám. Hiszen mi rendõrök
15 II, 1881| urat? - kérdik tõle.~- Hogyne ösmerném - mondja -, hiszen
16 II, 1881| jó mintául is szolgált.~Hogyne szeretné, úgymond, a magyar
17 II, 1881| Választani bele tagokat? Hogyne! Azonnal. Íme, már itt is
18 II, 1882| emlékszel a meséjére?~- Hogyne! Kápolnai Hegyi Arankával
19 II, 1882| beszéltetek?~Ott vagyok. Hogyne volnék ott, - de nem kérdezek
20 II, 1882| szabadság- és honszeretet.~- Már hogyne lehetne... nagyon lehet.~-
21 II, 1882| forintért. Megadták a pénzt, hogyne adták volna meg! - s el
22 II, 1882| lehetne. Mindenki itt van. Hát hogyne volna itt a valamennyi közt
23 II, 1882| Istóczy-gondolkozású az egész parlament? Hogyne volna biztos, hogy Gyõzõ
24 II, 1882| súgta. S a szép oráció, hogyne hatott volna az õ szíveikre?~
25 II, 1882| most valóságos tigris. (Hogyne, mikor az anyja medve!)
26 II, 1882| se járat, Zsiga bácsi?~- Hogyne járatnék? Hanem most éppen
27 II, 1882| kiáltám csodálkozva.~- Már hogyne volna - mondá Barkó uram
28 II, 1882| Laura a kedvenc.~- Persze... hogyne! Laurája minden jóravaló
29 II, 1882| csodálkozás fogott el.~- Pedig hát hogyne tudnám; hiszen eleget vittem
30 II, 1882| illeti, haragszunk biz mi, hogyne haragudnánk, s agyon is
31 II, 1883| ahhoz a templomhoz?~- Már hogyne volna közöd, hiszen te vagy
32 II, 1883| hogy volt-e már büntetve. »Hogyne - mondá -, egy egész óráig
33 II, 1883| Igazán komolyan akarjátok?~- Hogyne akarnánk?~- Nohát akkor
34 II, 1883| már egyszer pajkosak is!«~Hogyne, hogyne... hiszen sohase
35 II, 1883| egyszer pajkosak is!«~Hogyne, hogyne... hiszen sohase volt még
36 II, 1883| meg a kérelmezõ alakján.~»Hogyne, hogyne« - dünnyögi felvillanyozva
37 II, 1883| kérelmezõ alakján.~»Hogyne, hogyne« - dünnyögi felvillanyozva
38 II, 1883| Szapárynak. Volt is öröme bennük.~Hogyne, hiszen a bizalomnak még
39 II, 1883| egyébiránt van vagy mi, hogyne volna... izé... de tulajdon
40 II, 1883| belügyi államtitkár is?~- Hát hogyne volna? Megvan. Minden hónap
41 II, 1883| a kaján öröm sugára ég. Hogyne? Hisz õ már kiszenvedett.~
42 II, 1883| mindnyájukat a hevesi manifesztum. Hogyne, a második Almássy-összeesküvés!~
43 II, 1883| velök? Miért haragszol?~- Hogyne haragudnám? Valamikor még
44 II, 1883| csakugyan mondta azt Kossuth?«~»Hogyne mondta volna - felelém merészen. -
45 II, 1883| Nyugtalanság látszik egész lényén. Hogyne! Olyan õ most, mint a poéta,
46 II, 1883| legkörülményesebben. Hát hogyne láttad volna, ha ott voltál?~-
47 II, 1883| olyan komolyan venni.~- Hogyne venném komolyan, mikor nagyon
48 II, 1883| tõkéjét, ha igaz...~- Már hogyne volna igaz? Nagyon egyszerû
49 II, 1883| legalább látnia kellett. Hogyne! Hiszen õ most a nap hõse.
50 II, 1882| onnanról!~Szeretik is õket itt. Hogyne, hogyne! Nagy urak, hatalmas
51 II, 1882| Szeretik is õket itt. Hogyne, hogyne! Nagy urak, hatalmas emberek
52 II, 1882| Talán nem is volt?~- Már hogyne lett volna, te bolond? Hiszen
53 II, 1882| kalodája, hát az országbírónak hogyne lenne? Csakhogy míg amazé
54 II, 1883| Hát igazán szóljak?~- Hogyne. Hiszen csak privatim van...~-
55 II, 1883| mekkora nagy darab föld az?~- Hogyne tudnám - mondja Németh Albert -,
56 II, 1883| keresztények között!~Hát hogyne hullna jó talajra az elõadó
57 II, 1884| Királyi Pálnak vannak sanszai. Hogyne, mikor a király is mellette
58 II, 1883| élvezet, mint a kötelesség. Hogyne!~A haldokló Ház fölélénkült.
59 II, 1884| magát az iskolában?~- Oh, hogyne, édes istenem - mondá, és
60 II, 1884| nagyobbszabású közgazdasági griff. Hogyne hitték volna el! Hiszen
61 II, 1884| ha kellünk neki! Pedig hogyne kellenénk!«~A mamelukoknak
62 II, 1884| Fájt neki az ébredés. Hogyne, mikor õ olyan nagy szerepet
63 II, 1885| boglyákat rak belõle. Ösmeri?~- Hogyne ösmerném.~- Gyõlölöm azt
64 II, 1885| szokatlanul gyorsan teltek meg. Hogyne, az »Arany ember« elõadására!~
65 II, 1885| bizonyosan emlékeznek Róth Pálra.~Hogyne, hogyne, hiszen a Ház még
66 II, 1885| emlékeznek Róth Pálra.~Hogyne, hogyne, hiszen a Ház még meg sem
67 II, 1885| Steinacker) közbeszólt.~- Hogyne olvastuk volna, hiszen tegnapelõtt
68 II, 1885| vendéget. (Egy rénusi forintért hogyne akadt volna vállalkozó?)~
69 II, 1885| kívánnivaló, hát az is meglesz. Hogyne lenne meg. Nem kell búsulni.~
70 II, 1885| Ösmersz-e még, kegyelmes uram?~- Hogyne ismernélek. Hogy jössz te
71 II, 1885| kívánnivaló, hát az is meg lesz. Hogyne lenne meg. Nem kell búsulni.~
72 III, 1886| paraszt. Tudja mi az?~- Hogyne tudnám. Nekünk magunknak
73 III, 1886| kell-e ezért haragudni?~»Hát hogyne kellene - mondá a miniszterelnök
74 III, 1886| vagy maradsz?~- Megyek. Hogyne mennék. Azért bizony abba
75 III, 1886| Nem tudod, hol az okmány?~Hogyne tudná Baross! Baross mindent
76 III, 1886| elhagyta Jókait a türelem. Hogyne tudna õ németül írni? Mikor
77 III, 1886| van.~- Hát megszavazod?~- Hogyne!... Milyen javaslat! Minden
78 III, 1886| tényálladékot akkor, mint bárki más. Hogyne, mikor azt volt róla szokás
79 III, 1886| szúrós bajusza mozogni kezd. Hogyne, hogyne... hisz az érdekes,
80 III, 1886| bajusza mozogni kezd. Hogyne, hogyne... hisz az érdekes, hogy
81 III, 1887| egyszerre megteltek a padok.~Hogyne, mikor a Ház legrokonszenvesebb
82 III, 1887| húsvétig se mozdul ki onnan. Hogyne tenné meg, »ha a generális
83 III, 1887| Kegyelmes uram, te haragszol.~- Hogyne haragudnám - felel vissza
84 III, 1887| Hát már belefáradtál?~- Hogyne fáradtam volna bele! Mert
85 III, 1887| földig érjen a lába, ott van (hogyne volna ott) Zichy Jenõ (és
86 III, 1887| választásokra. Emlékszik?~- Hogyne emlékezném! A bukásra mindig
87 III, 1887| tekintetes úr; hisz olvas.~Hogyne álmodnám, hisz az csak teljes
88 III, 1887| ki az a Kossuth Lajos?~- Hogyne tudnám, kérem alássan. Ott
89 III, 1887| élénkké tenni a folyosót. Hogyne! Minden kimaradott magát
90 III, 1887| már helyed a Házban?~- Oh, hogyne!~- És hol ülsz?~- Jobbra
91 III, 1887| fogja-e még a rovatot?«~Hát hogyne folytatná, amíg önöknek
92 III, 1887| egészen simán. Mert ott volt - hogyne lett volna ott - Molecz
93 III, 1888| ennyire örül e sasnak?~- Hogyne - mondá -, mikor már csak
94 III, 1888| éljenezték fiatal képviselõjüket.~Hogyne, egy embert, akit az uzsorások
95 III, 1888| pártotokon nincs olyan.~- Hogyne volna? Ott van Mudrony Soma.~-
96 III, 1888| benne van a fûz szó).~De hogyne örülne... hiszen ez az elsõ
97 III, 1888| A közvélemény nyugtalan. Hogyne! Nagy dolog az, mikor Éles
98 III, 1889| fel egy karzati üléssel.~Hogyne, hogyne, mikor a »szép Gida«
99 III, 1889| karzati üléssel.~Hogyne, hogyne, mikor a »szép Gida« van
100 III, 1890| bátyám egyet valahol?~- De, hogyne tudnék...~- Az Alföldön?~-
101 III, 1890| hátha rávehetné.~- Ráveszem, hogyne venném, még a lelkemet is
102 III, 1890| tekintetes úr is elkísérné.~- Hát hogyne kísérném el!...~- De ha
103 III, 1890| Megemlékezik Kudlikról is. Hogyne, a kedves Kudlikról! De
104 III, 1891| letett apácák voltak?~- Hogyne! Ott voltam az ülésen. Hiszen
105 III, 1891| akkor is észlelhetõ mozgás? Hogyne! Akkor is lesz!~De ez most
106 III, 1891| megszorítottam vendégem kezét. Hogyne. Ez az ember egy új gyûjtõ-faj
107 III, 1891| alássan.~- Hát vállalja?~- Hogyne vállalnám.~- Ön most tehát
108 III, 1891| a saját kezeírása?~- Hát hogyne volna az, hiszen látom.~
109 III, 1892| még egy ágy benne?~- Hát hogyne férne, hiszen nem egy szoba.~-
110 III, 1892| bácsi? Mit mérgelõdöl?~- Hogyne mérgelõdnék, mikor nem tudom,
111 III, 1893| alkatát is megnézegettük. Hogyne, a Tisza választási elnökének!~
112 III, 1893| szemeibe könnyek szöktek. Hogyne, hogyne! Mikor a Kossuth
113 III, 1893| könnyek szöktek. Hogyne, hogyne! Mikor a Kossuth leveleit
114 III, 1893| volt a kõszegi védelem. Hogyne lett volna jó? Jurisich
115 III, 1894| a magamé lett volna. Hát hogyne tudnék én olyat írni!~S
116 III, 1894| felszisszenései hallatszottak.~Hogyne! Vajay egyre beszélt, szidta,
117 III, 1894| váltig azt hajtottam:~- Hogyne ragaszkodnám a törvényes
118 III, 1894| bizonyos diogenesi filozófia. (Hogyne! Évekig lakni egy szûk,
119 III, 1894| desperálni! Mi gyõzünk. Hogyne gyõznénk? Ti kislelkûek
120 III, 1895| nézett, mereven, fürkészve.~- Hogyne tenném meg. Megteszem.~-
121 III, 1895| ha találkozom vele.~- Már hogyne találkozna, hiszen egy városban
122 III, 1895| visszaidéztem emlékezetembe.~- Hogyne, persze, persze. Most már
123 III, 1895| csengésû hang kérdi ezt. (Ej, hogyne innám!)~Az ezeregyéjszaka
124 III, 1895| zsebébõl Ludvigh Gyula. Van. Hogyne volna? Hát mikor nem volt?~
125 III, 1895| ír Hentaller Zalayról?~- Hogyne? Dehát igaz lehet-e?~Legtöbben
126 III, 1815| talán egy kerületet?~- Oh hogyne, persze.~A balekjelölt kap
127 III, 1815| beszél, beszél, beszél...~Hát hogyne lenne neki drága a kerület!~
128 III, 1815| Becsületedre mondod?~- Hogyne!~- No, hát akkor a te pártodra
129 III, 1815| a lelemény jogosult. Oh hogyne? Ki akarná kizárni valahonnan
130 III, 1896| elégtételekre. A vizsgálat folyik... Hogyne? Folyik. Persze. Minden
131 III, 1896| némely ellenzéki riporter. Hogyne! Ott van a boszorkánykonyha -
132 III, 1896| Szabad-e ezt megírni?~- Hogyne!~Hát meg is írták - de miképpen?~
|